P�r �vvel k�s�bb. Most ny�r van. S�t�tedik m�r, kiss� tal�n h�v�snek is t�nhet a leveg� az eg�sz napi forr�s�g ut�n. Elgondolkozva n�zi a kisebb ter�letet, ahol az elm�lt hetet t�lt�tte. Nem akar itt maradni, de haza sem akar menni. Elt�lt itt egy f�l �r�t. Azt�n s�hajt egyet, �s bemegy.

Ugyanott, p�r �r�val k�s�bb. �jszaka, tornaterem. K�t fi�, k�t l�ny. Fekszenek a matracokon, k�zben zene megy. „I’ll be there for you cause you're there for me, too.” A l�ny �r�kre megjegyzi. �lmodoz� szemekkel pillant a fi�ra, a fi�ra, akit tal�n �let�ben el�sz�r t�nyleg szeret. Azt�n �vek m�lt�n szertefoszlik a var�zs, �s csak �ress�g marad ott.

Akkor, �s ott elhat�rozta, hogy ilyet t�bbet sose. Azt�n megint j�tt egy fi�… egy olyan fi�, akivel nem szabadott volna tal�lkozni. Pontosan tudja, hogy semmi nem lesz. Nem lehet. � kicsi, a fi� nagy. Hogy nem illenek �ssze. �s m�gis olyan zavaros az eg�sz. Tal�n nem is szereti, tal�n csak szeretni akarja. Tulajdonk�ppen l�nyegtelen. Ez is. Mint sok minden m�s.

Nem tudja, hogyan magyar�zza el, hogy mit �rez. Tal�n az�rt, mert maga sem tudja, mit �rez. Csupa olyan dolog, amin h�lyes�g gondolkozni, mert a helyes megold�sra sosem fog r�j�nni. Amint r�j�n valamire, el is veti, hiszen… egyik sem igaz. Ugyanabban a helyzetben, mint p�r �ve.

Hogyan mondja el, amir�l m�g mag�nak sem tud besz�lni? Hogyan �rtesse meg valakivel, hogy mit �rez, mikor � maga sem tudja? Meg akarja egy�ltal�n �rtetni vele? Val�ban azt akarja?