Május 5. Eseménytelen hét, hülye griffesek –jellemezhetném az elmúlt két hetet, de sajnos bizonyos személyek és külső behatások ezt akadályozzák. Kezdem az elején. A csajom –nem tudom mennyire helytálló a kifejezés, végülis Minerváról van szó – meglehetősen féltékeny típus, amint kiderült. Pár napja szeretett ex-professzorunk tiszteletét tette iskolánk sokat megélt falai között -és hogy, hogy nem- személyes varázsomat nem tudta megjegyzés nélkül hagyni. Késztetést érzett rá, hogy behatóan tanulmányozzon, ami végett nem csekély nyugtalanság lopódzott lelkem harmatos virágába. Egyik reggel csodás fürtjeimet igazgatva különös zajra lettem figyelmes, gondoltam megnézem ki meri megszakítani már amúgy is tündéri lényem szépítgetésének folyamatát. Umbridge (aki egyik vacsoránál nyomatékosan kért rá, hogy szólítsam Dollynak… brr) és Minerva a szobám ajtaja előtt tépték volna szét egymást, ha szerény személyem és drága igazgatónk közbe nem avatkozik. Dumbledore megint fátyolos szemekkel és vigyorogva reagált, amit akár a minden reggel elfogyasztott füvesciginek is tulajdoníthatok, de úfjent nyugtalanít: mi van alapból perverz a humora az öregnek? Akkor mostanában fő oka lehetek kedélyállapota emelkedésének. Mi vagyok én, kedves nővér?! Dolly… fujj, szóval Umbridge - aki azóta a gyengélkedőn boldogítja a tömegeket – sajnos meglehetősen kitartó. Minerva nem enged még vécére se egyedül, ami diákok százait késztetné röhögésre, ha nem emlékeznének letűnt személyiségjegyeimre, avagy a rettegett Snape professzorra. Luciussal meg összevesztem. Bejött hozzám szobára, beszélgetni akart bizonyos személyes dolgokról – feltételezem újfent hajfestéket akart kevertetni magának – de Minerva előtt semmit se akart mondani. Mivel nem mertem kiküldeni egyiket se, papucsnak nevezett, meglibbentette a (lenőtt) haját, és elegánsan távozott. Elegem van az összes Malfoyból! Ha már itt tartunk, Draco egyik nap szuicid hajlamaira engedett következtetni egy bizonyos kijelentésével. Azt mondta szebb nálam. NÁLAM?! Akkora ribanc lesz, mint az apja. Ha nem nagyobb már most… (Ha jól emlékszem, így fogalmaztam meg neki lényegretörő válaszom…) Természetesen erről Luci rövid úton tudomást szerzett, és a Nagyúrnál tett látogatása után –feltételezem beavatta terveibe, és ő beleegyezett – kijelentette, hogy ezentúl senki sem járhat rózsaszínben gyűlésre. Valamiért van okom azt hinni, rám célzott, mivel egyedül én jártam e csodás színnel körülvéve a Nagyúrhoz. Nem tudom, hogy képzeli?! Még ha megkínoztat az oké, de ez? Sérti a személyiségi jogaim – már amennyi maradt, mióta Minerva rám tette a kezét, hálaisten egyenlőre nem fizikai értelemben. Azt hiszem az említett dologról –Minerváról, ha pontos akarok lenni- beszélnem kell Dumbledore-al. Végülis az ő csaja volt. Kezdem érteni miért dobta. Minerva szerint teljesen máshogy történtek a dolgok, viszont miért hinnék pont neki? Azt mondja, kedves igazgatónk túl sok figyelmet szentelt tudatmódosító szereinek, és ő –szavaival élve- le volt szarva. Az első része biztosan igaz, de ez a tényállás miért zavarhatta Minervát? Hmm. Mondjuk engem abszolút nem érdekel a szexuális életük, csak tudni akarom mire számítsak. Talán ha rászoknék egy-két dologra, engem is dobna? Lehet, hogy az utolsó reményem, ha nem akarom a hátralevő éveimet a „göndörszőrű cicavirágaként” tölteni. Istenem, ha Potter véletlen tudomást szerez erről az új –Minerva szerint édi- becenevemről, vége a karrieremnek…