Severus Snape k�nz� fejf�j�sra �bredt. Behunyt szemekkel hossz� perceken kereszt�l csak erre tudott koncentr�lni. Azt�n a f�jdalom tompulni kezdett, �s lassan �rz�kelni kezdte a k�lvil�got. Meleget �rzett, �s j�zmin illatot. Egyenletes szuszog�st hallott, eg�szen k�zel, �s selymes b�r simult mellkas�hoz a meleg takar� alatt. Ujjai hossz�, egyenes hajkoron�t tapintottak ki. Fej�ben lassan k�rvonalaz�dtak az el�z� este mozzanatai. Whisky… rum… gurul� �vegek… vihor�sz� l�nyok… n�h�ny ismer�s arc… Macnair… Malfoy… egy fura, tal�ros alak… azt�n s�t�ts�g. Arc�n el�gedett mosollyal, tov�bbra is csukott szemekkel kezdte cir�gatni a karjaiban fekv� ismeretlent. Az dorombol�sszer� hangot hallatott, b�r Snape ezt nem hallotta. Fejf�j�sa �jra tejf�lszer� k�dbe vonta �rz�kszerveit. E tompult �llapotb�l v�g�l valami eg�szen k�l�n�s z�kkentette ki. �rezte, amint valami puha, meleg dolog a h�t�nak nyom�dik. Szemei kipattantak. Els� dolog amit megpillantott, hidrog�n sz�ke f�rt�k. Jobbra. Fej�t lassan balra ford�totta. Egy morg�, fej�t fogdos� alakot pillantott meg. Egy… f�rfit… – Mi a… - pislogott. Azt�n nyelt egy hatalmasat. Szemei a k�tszeres�kre t�gultak. Egy gyors mozdulattal s�p�rte ki a bal oldalon fekv� arc�b�l a tincseket. Azt�n k�ts�gbeesett, holtakat is felkelt� �v�lt�st hallatott. – ������!!! Az eddig alv�k is felriadtak, �s csatlakoztak hozz�. – �������!!! – hallatszott imm�r h�rom torokb�l. Egy ablak megrepedt. Severus kipattant az �gyb�l, majd anyasz�lt meztelens�g�t felfedezve elv�r�s�d�tt, �s egy kisp�rn�t szor�tott b�szkes�ge el�. Sok�ig �v�lt�ztek, tekintet�k r�m�lt volt �s �rtetlen. – Magyar�zatot k�vetelek! – sziszegte Snape. – Ahogyan �n is! – dadogta Malfoy nyakig mag�ra h�zva a paplant. – El�sz�r is. Te Malfoy vagy, ez tiszta sor. De maga? – n�zett Snape az ismeretlen figur�ra aki hasonl�an k�nosan �rezte mag�t. – �hm… a nevem nem mondom ki. – Ne legyen gyerekes. V�laszt k�vetel�nk! – Nem mondom ki. – Mi a franc�rt nem mondja ki? – fakadt ki Malfoy. – Mert senki sem mondja ki! – Ez h�lyes�g. Valaki csak ki mondja. Ki maga? – �n… – Maga. – �n az vagyok, akit nem neveznek nev�n. – Nevets�ges, mindenkit nev�n neveznek. – Engem nem – a f�rfi s�rt�d�tten elford�totta a fej�t. – Nagyszer�, teh�t maga, Akit Nem Nevez�nk Nev�n, feleljen – folytatta volna Snape, de Malfoy siv�tva k�zbev�gott. – W�����… Snape, � Az, Akit Nem Nevez�nk Nev�n! – Ne legy�l m�r te is h�lye. – De �… � �. – Hogy hogy �? – H�t �! – Legy�l m�r konkr�tabb! – A S�t�t Nagy�r! – Mi?! – d�bbent le Snape. – �gy van – er�s�tette meg Malfoy szavait �, Akit Nem Nevez�nk Nev�n. – Mi?! – Snape zavar�ban elengedte a p�rn�t. – Kisp�rna! – ki�ltottak fel Malfoy �s a S�t�t Nagy�r egyszerre, elford�tva fej�ket. – Ja, bocs – a p�rna visszaker�lt hely�re. – K�sz�nj�k. – Sz�val… m�g mindig nem �rtem. Mit keres�nk mi egy �gyban, �s f�leg �n, mi�rt vagyok meztelen. – �n is puc�r vagyok… – suttogta szemles�tve Malfoy. – Nagy�r? – A v�lasz egy pironkod� b�lint�s volt. – Egek, pomp�s. Tegye fel a kez�t az, aki eml�kszik valamire. – Lucius t�tov�n felemelte kez�t. – H�t, egy b�rban voltunk, �s sokat ittunk. – Egy�b? Nagy�r? – �n is csak ennyire. Remek. Van itt khm… homoszexu�lis? – hadarta suttogva Snape. A m�sik kett� egy sz�t sem �rtett. – Mi? – Homoszexu�lis – ism�telte el �jra, teljesen ugyan�gy. – Hogy micsoda? – Buzik vagytok bazdmeg?! – �v�lt�tte Snape kikelve mag�t�l. – Nem! – Dehogy! – Helyes. Mert �n sem. Van b�rmif�le jel, ami esetleg arra utalna, hogy mi… sz�val, hogy… khm… – Nincs rajtunk ruha, �s r�szegen egym�s mellett �bredt�nk, egy �gyban… – �sszegezte s�t�t tekintettel a hasonl�k�pp S�t�t Nagy�r. – De nem vagyunk melegek… – pislogott Malfoy. – Ugye nem? – Rem�nyeim szerint – s�hajtott Snape. – Uraim, mi lenne, ha ezt a kis… khm… aff�rt r�vid �ton elfelejten�nk? – kock�ztatta meg a Nagy�r. – Felt�tlen! – b�logattak mindny�jan. – Helyes. Akkor… tal�n �lt�zz�nk fel. – Igen, t�mogatom – b�logatott Malfoy. Neki�lltak �sszeszedni eldob�lt ruh�ik. Snape �ppen az als�nadr�gj�t vette volna fel, mikor egy d�bbent sikkant�st hallott. – Mi az? – Snape, nem mintha �n azt n�zn�m… de… – habogott Malfoy. – De mi? – Egy koponya van a seggeden. – Hogy mi? – d�bbent meg Snape, �s maga is leellen�rizte a bal farpof�j�n terpeszked�, k�gy�nyelv� kopony�t. – Hadd n�zzem meg… – nyelt egyet a Nagy�r. – Nem, ne n�zze a seggemet! – A saj�t �rdek�ben. Snape vonakodva b�r, de megmutatta a tetov�l�st. – �hm… nos… ez roppant k�nos. Malfoy, l�thatn�m a maga… sz�val maga is… – Nem mutatom meg a seggem. – Ja, csak az eny�met b�mulhatj�k, mi? – fintorgott Snape. – A maga �rdek�ben. N�mi vonakod�s ut�n Lucius fenek�t is megszeml�lt�k, �s val�ban, az � h�ts�fel�n is ott figyelt az �bra. Snape diadalittasan r�h�g�tt, a Nagy�r pedig a fej�t vakar�szta. – Ehh… sajn�lom, de �gy t�nik, megb�lyegeztem magukat. – Hogy mit csin�lt? – A h�veimm� lettek. Bizony�ra hallottak m�r a hal�lfal�kr�l… – Igen. – �n egy id�ben j�tszottam a gondolattal, hogy be�llok, de nem tudtam, hol kell jelentkezni. – �n is �gy voltam vele. – Nos, uraim – csapta �ssze k�t tenyer�t a Nagy�r – ezennel probl�m�juk megold�dott: �n�k viselik a hal�lfal�k log�j�t: a S�t�t Jegyet. – Mester, nem mintha k�tekedn�k, de a S�t�t Jegy helye �ltal�ban nem… nem az alkaron szokott lenni? – Igen, igaz, mint ahogyan az is, hogy �ltal�ban nem b�lyegzek meg senkit r�szegen. – Nem lehetne esetleg m�shov� �thelyezni? – ind�tv�nyozta Snape. – De, elvileg �t tudom, b�r m�g sosem fordult el� hasonl�… forduljanak meg, �s tegy�k l�that�v� a Jegyeket. �s �gy is lett. H�ttal �lltak a Nagy�rnak, �s igyekeztek nem egym�sra pillantani. – K�szen �llnak? – k�rdezte. – Igen – felelt Snape. – Nem! – Mi az? – Nem lehetne ink�bb pillang�? – pislogott Malfoy. Snape kezeibe temette arc�t. – Csin�lja – morogta. – Rendben. �rthetetlen szavak hangoztak el, z�ldes f�nyj�t�kkal k�s�rve. Egyszerre f�jt fenek�k �s karjuk, �m a k�n nem tartott sok�. P�r perc m�lva a S�t�t Jegy m�r a megszokott helyen, az alkarjukon volt. Folytatt�k az �lt�z�st. Mikor m�r mindannyian tal�rban �lltak, zavartan tekintettek egym�sra. – V�lem�nyem szerint jobb, ha ez titokban maradt. – A Nagy�r szavait b�logat�s k�vette. – �s ezent�l mi lesz a dolgunk? – k�rdezte Malfoy. – �, majd elfelejtettem. – A Nagy�r k�t prospektust vett ell� tal�rzseb�b�l. A kez�kbe nyomta. – Ezt olvass�k el, tal�lkozunk a k�vetkez� gy�l�sen, majd bemutatom magukat a t�bbieknek. – Mi lenne, ha tegez�dn�nk? – vetette fel Snape. – Remek �tlet. Teh�t, h�veim: j�rjatok csak a t�rv�nyen k�v�l. Majd talizunk. P�tok. Azzal a Nagy�r hoppan�lt. A k�t ifj� hal�lfal� k�tkedve pislogott h�lt hely�re, majd s�hajtva egym�sra n�ztek. Malfoy m�r sz�l�sra nyitotta volna ajkait, de Snape letorkolta. – Ne sz�lj egy sz�t sem ezzel kapcsolatban. – Csak egy valami. Soha t�bbet nem iszok egy kortyot sem. – �n sem. �s kil�ptek az ajt�n.