„…k�r�lbel�l annyi k�ze van a hal�lfal�khoz, mint ennek a mandarinnak…” Arthur Weasley, Stanr�l *** Hideg, decemberi �jszaka volt. A keskeny �t h�dk�nt szelte kett� a az erd�t. A fa�gak roskadoztak a h� alatt, a lel�g� j�gcsapokat a telhiold ez�st f�nye gy�m�ntoszlopokk� v�ltoztatta. Az �llatok mind beh�z�dtak odvaikba. Kiv�ve tizet. �k fekete csukly�ba burkol�zva, maszkkal arcukon dzsaltak el�re a havas �ton. Legel�l egy magas n� haladt, magabiztos l�ptekkel dikt�lva a temp�t. Mellette egy f�rfi igyekezett platinasz�ke haj�t �gy helyezni, hogy az min�l el�ny�sebb legyen. Ebben egy t�k�r seg�tette, amit p�lc�j�val maga el� vet�tett. M�g�tt�k k�t hatalmas szem�ly troll m�dj�ra kommunik�ltak egym�ssal. Az ut�nuk k�vetkez� n�h�ny ember nem v�gzett megk�l�nb�ztet� p�tcselekv�st. A legh�tul baktat� tal�ros figura j�val lemaradt a t�bbiekt�l. Ez�stkeszty�be b�jtatott mancs�val folyton a kapucnij�t, vagy �pp a maszkj�t igazgatta. V�g�l kifakadt. - Valaki el�ruln�, mi a franc�rt nem hoppan�lunk? - Mert Nott bal f�le m�ltkor is Amszterdamban v�gezte – mondta a sz�ke. - Zsupszkulcs? - Id�ig�nyes, �s Bellatrix gyomra megf�jdul t�le – d�rm�gte valaki. - Bizony – helyeselt a n�. - Hop-h�l�zat? - Viccelsz? Hamus lesz az �j csizm�m – hangzott a t�kr�s fazon maszkja m�g�l. - �risten Lucius… ennyire m�g te sem lehetsz sznob! - Tudod te milyen k�nyes a s�rk�nyb�r? - A s�rk�nyb�r nem is k�nyes – h�r�totta egy g�nyos hang. - Dehogynem, ha azt akarod, hogy �gy csillogjon! – v�gott vissza s�rt�d�tten az �rintett. - H�. Mintha minden egyes pikkelyt k�l�n pol�roztak volna – h�mm�g�tt elismer�en Bellatrix. - Valamire a h�ziman�kat is haszn�lni kell. - De mi�rt gyalogoluuunk? – ny�sz�tett a csoport h�ts�ja. - Mert… - kezdte volna a g�nyos hangfekv�s� f�rfi, de a banda egyhang� parancsa elnyomta �rvel�s�t, miszerint: - KUSS PETTIGREW! �s �gy is lett. Az �t tov�bbi r�sz�t n�m�n folytatt�kaz erd�n �t, eg�szen addig, am�g v�ge nem lett a rengetegnek. Megpillantottak egy h�zat a t�volban, mire a bag�zson h�l�s moraj futott v�gig. T�bb ajakr�l felszakadt egy „Na v�gre” s�haj. S�t, mintha Pettigrew tapsikolt volna p�rat. A h�zhoz vezet� �tra t�rtek h�t. Bellatrix megny�jtotta l�pteit, ezzel lehagyva a t�bbieket. H�tra sem n�zve felvont egy falat. Lucius m�g id�ben megtorpant, �m az ut�na m�szk�l�, gyan�tlan n�pekr�l ugyanezt nem lehetett elmondani. �gy az egyetlen figyelmes hal�lfal� felken�d�tt a l�thatatlan falra. A t�bbiek meg ut�na. Ez id� alatt Bellatrix feloldotta a bel�ptet� b�b�jokat, �s r�gt�n ut�na a falat is megsz�ntette. A h�tramaradtak k�z�l egy kiv�tellel mindenki a f�ld�n v�gezte. A hatalmas var�zsl� megvakarta fej�t, �s elki�ltotta mag�t. - Kicsi a rak�����s! – �s azzal a lend�lettel a kupac tetej�re vetette mag�t, a t�bbiek nem kis felh�borod�s�ra. Bellatrix k�nytelen volt leemelni a maszkot az arc�r�l, azt hitte k�pr�zik a szeme. De nem. Ez val�ban megt�rt�nt. K�ts�gbeesett tekintettel b�multa a felk�sz�l�d�, szitkoz�d� feln�tteket. Feln�tteket?! Azt�n hit�b�l kit�rve visszah�zta �larc�t, �s a h�z fel� vette az ir�nyt. A biztosn�g kedv��rt felh�zta bal karj�n a tal�r ujj�t, �s elkezdte ujj�val d�rzs�lni a k�gy�nyelv� kopony�t. A t�ny, hogy nem j�tt le, de m�g csak el sem masz�l�dott, valamennyi hit�t visszaadta. Bel�ptek a minden bizonnyal t�rt�g�tott el�szob�ba. Egy k�rt alkotva felsorakoztak, �s n�m�n �lldog�lltak. Nem kellett sokat v�rniuk, �s megjelent el�tt�k a var�zsl�k vil�g�nak leghatalmasabb feketem�gusa, v�r�sen izz� szemeivel, k�gy�szer� orrlyuk�val, egy hatalmas, sziszeg� �ri�sk�gy�val, �s egy bugyir�zsasz�n �nt�z�kann�val. �nt�z�kanna?! V�rjunk… Kert�sznadr�g? Szalmakalap?! - �dv�z�llek titeket, h�veim! – Felemelte kez�t, �s v�rta, hogy t�rdre boruljanak hal�lfal�i. �s v�rta. �s v�rta. De nem t�rt�nt semmi. Gumicsizm�s l�b�val dobolni kezdett a m�rv�nypadl�n. Egyik�k �szbekapott, �s a mellette �ll�kat b�k�dve t�rdre borult. A t�bbiek k�vett�k p�ld�j�t - �dv�zl�nk, Mester�nk – hangzott. - Na, v�gre. �lljatok fel. Figyeljetek r�m. S�t�t Nagyuratok �j tervet eszelt ki. A hal�lfal�k egyt�l egyig megszeppenten pislogtak. - K�vessetek! T�tov�zva k�vett�k a Nagyurat. Egyik�k levette egy pillanatra a maszkj�t, hogy megigaz�tsa zs�ros, fekete haj�t. Fekete szemei elkerekedtek. Meg mert volna esk�dni r�, hogy a kert�sznadr�g zseb�ben felvillanni l�tott egy sz�jharm�nik�t egy pillanatra … Egy ajt�hoz �rtek. A Nagy�r megp�rd�lt tengelye k�r�l. Letette a bugyir�zsasz�n �nt�z� szerkezetet. Azt�n az �vsz�zad legelvetem�ltebb vigyor�t villantotta fel. Ezzel visszaadta hit�kb�l kit�rt h�ve rem�ny�t. De az �lvezet nem tarthatott sok�ig. A k�gy�arc� f�rfi benyomta a k�tsz�rny� ajt�t. Az ajt� m�sik fel�n egy hatalmas �vegh�z �llt, mesters�ges naps�t�ssel megvil�g�tva. Az aranysz�n� S�t�t Jegy sugarai egy mandarin�ltetv�nyt vil�g�tottak meg. A hal�lfal�k egy emberk�nt vett�k le maszkjukat. Az �lluk leesett, k�ptelenek voltak becsukni sz�juk. A mandarinokr�l tekintet�k az lehet� legs�t�tebb m�gusra siklott, aki ragyog� szemekkel, k�t kez�t t�rdelve, eszel�sen vigyorogva egy bejelent�st tett: - Mandarint fogunk termeszteni!