December 26, folyosó, Lily Az egész olyan lehetetlen volt. Bele estünk abba a hülye lyukba mind a hárman, és még a rosszabbnál is rosszabb lett minden. Szerencsére többen a keresésünkre indultak, és sikerült kimenteniük minket. A hangulat viszont harapós maradt. Mogorván bontogattuk az ajándékainkat a klubhelységben, de a szemünk sarkából egymást figyeltük. (Legalább is én igen.) Sirius: - Egész nap ilyen morcosok akartok lenni? Ajándékok, szaloncukor! – Dobált meg minket az említett dolgokkal. - Karácsony van az Istenért! Peter: - Ez az, örüljetek, hogy megmenekültetek arról a helyről! - Vont vállat. Selenee: - Mi történt? Legalább a tudtunkra adhatnátok, hogy „hello, ez és ez miatt hagyjatok békén minket!” - Hát igen. Senki sem volt hajlandó elmondani mi történt. - Jó, ha ennyire akarjátok, legyen! Any megcsókolta James-t! - Téptem szét egy csomagolópapírt darabjaira. - Én meg pont rosszkor zavartam meg őket! - A többiek álla leesett. James fájdalmas arccal fordult el. Remus: - Öhm…és hogy kerültetek a verembe? James: - Elmentem megkeresni Lily-t, aztán…bele estünk abba az izébe. - Miért nem említette a veszekedésünk? Elgondolkodva néztem rá. Any: - Amikor oda értem, már nem voltak ott, helyette, én is leestem. Aztán… - Aztán rámásztál James-re! Mindenki: - Heh? Sirius: - Ujjujjúj! Két legyet egy csapásra James? - Selenee rácsapott Sirius karjára. James: - Hányszor kell még elmondanom, hogy Any csak fázott, és… Sirius: - Te akartad felmelegíteni, értem én… James: - Ő mászott rám! - Fejezte be. Any: - Azért nem csak én, hanem…- Rémülten ugrottam rá Any-re, befogva a száját. - AZT MÁR NEM! Any: - Miért ne? - Rúgott le magáról - Nem szégyen, hogy te is rámásztál, mert mind tudjuk, hogy szereted! - A helyzet kezdett eldurvulni. Még James is ránk bambult. - Ez-nem-i-gaz! - Visítottam. Any: - Azt mondod? Akkor miért akadtál ki azon a csókon? - Mert James a legjobb barátom! - Sírtam el magam. Any - Barát hát persze…akkor miért vagyok féltékeny ahányszor csak látlak titeket egymással? - A többiek kerek szemekkel bámultak ránk. Lily vs. Any, amiért még jegyet sem kell fizetni… James olyan furán nézett ránk. Talán kicsit ilyedten. Ez már nekem is sok volt. - Ha annyira akarod, legyen a tiéd! Utállak! - Dühösen kimentem a klubhelységből, és egyenesen az északi toronyba rohantam. Sírva borultam rá az északi torony márvány korlátjára. Már tudom, hogy szeretem James-t, de semmivel sem lett jobb az életem. Ráadásul utáltam Any-t azért amit tett. James: - Tudtam, hogy itt leszel. - Felkönyököltem, hogy letöröljem a könnyeim, aztán megfordultam. Az árnyékban állt, zsebre tett kézzel. - Sajnálom, hogy olyan hülyén viselkedtem. Biztos neked is kellemetlen ez az egész. - Sétáltam a korláton nyugtatva a kezem. James: - Én sajnálom, ami történt. Én nem akartam, hogy…megcsókoljon. - Értem…tudod, most már leugranék innen simán. James: - Mondtam neked, hogy ne ígérj semmit, és megint igazam volt. Nem örülnék neki, ha meghalnál, és Any sem. - Fogta meg a karom, mire libabőrös lettem. Elhúzott a korláttól. James: - Nem vettem ajándékot neked. - Én sem. James: - Megajándékoznál egy tánccal? - Nyújtotta felém a másik kezét. - Megajándékoznál azzal, hogy most nem beszélünk többet Any-ről? - Fogadtam el a kérést, és elkezdtünk táncolni. A szívem hevesebben vert, amikor bele néztem a meleg barna szemeibe. Nem volt semmi zene, a lábunk még is lépett, a ruhánk még is suhant. Nem is értem, hogy nem ismertem fel ezt az érzést. Még a cipőnk is azt kopogta nekem: Sze-re-lem! Sze-re-lem! Hogy lehetnénk így továbbra is barátok? Lépteket hallottunk, ezért megálltunk. Remus lépett ki hozzánk. Gyorsan elengedtem James-t, és lesütöttem a szemeim. Remus: - Elmondtam neki. - Felkaptam a fejem, mert beugrott valami. „Remus elmondta már Elenának? Nem, de tudod milyen. Bármit megtenne, csak ne kelljen elmondania.” Remus arckifejezéséből ítélve valami borzalmas dolog lehet az a valami. James: - Lily, most mennem kell, ez olyan…férfi dolog. - Menjetek csak… Megkerestem Elenát, hogy hogy megtudjam mi ez az egész, de már Any is ott ült vele a lépcsőkön. - Hallottam, hogy baj van. Mit mondott Remus? - Elena könnyes szemmel rázta a fejét. Elena: - Nem mondhatom el. Any: - Megbántott? Elena: - Ha csak erről lenne szó…ezt nem tudom elfogadni…olyan kedves fiú, de ha az akkor… - Kitört belőle a zokogás. Mi lehetett a mondani valójának az értelme? Any: - Nekem elmondhatod. Lily csak álszenteskedik megint, de én segíthetek megpuhítani Remus-t, bármi is legyen a probléma. - Veregette meg Elena vállát. - Álszent?! Akkor te mi vagy? Csak az lenne a vége, hogy Remus fejét is elcsavarnád! Any: - Ez nem igaz! Sosem tennék ilyet! - Ugrott fel Any sziszegve. - Hazudós! Any: - Te vagy a hazudós! Én legalább ki mondom az érzéseim! - Cafka! Any: - Vénkisasszony! Elena: - Elég volt! - Lökött félre minket Elena. - Csak magatokkal tudtok törődni?! - Kiáltott ránk, aztán bőgve elszaladt. Igaza volt. Any és Én: - Ez a te hibád! - Sarkon fordultunk, és két különböző irányba indultunk el. - Ribanc! - Ordítottam neki. - Álszent! - Kiáltotta vissza Any. December 26, klubhelység, James Elhatározás: Tényleg soha nem szabad arra gondolnom, hogy rosszabb már nem jöhet. Sajnos jöhet. Lily és Any jól össze vesztek. Rajtam. Ami nagyon zavarba ejtő volt. Azt mondta én vagyok a legjobb barátja. Lily talán tényleg…érez irántam valamit. Nem tudom mit gondoljak. Mi elég könnyen kibékültünk. Mások viszont… Remus: - Minden az én hibám… - fejelte le az asztalt. - Muszáj volt olyan sok piát adnod neki? Tök részeg… Sirius: - A vicc az, hogy nem is volt sok. Remus: - Rólam beszéltek? - Röhögött fel, ami aztán zokogásba fulladt. - Hogy lehetek ilyen béna? - Idióta mazohista…hol van Peter? Sirius: - Nem t’om, biztos Ninával. - Nyílt a portré ajtó, de nem Peter lépett be rajta, hanem Lily. Úgy tűnt össze futott Any-vel, mert olyan volt az arca, mint régen ha „beszélgettünk”. Meglátott minket, és eltűntek az arcáról a borús vonásai. Lily: - Na hogy vagy Remus? - Lépett hozzánk Lily aggodalmaskodva, és megsimogatta Remus vállát. Bár az enyémet simogatta volna meg! Erre Remus átölelte Lily-t, és a hasába fúrta a fejét. Sirius röhögött, én meg…hát nem esett jól, hogy ő így, én meg sehogy. Remus: - Lily! Hikk! Lily: - Eee…fiúk! - Emelte fel az asztalról nagy nehézségek árán a félig üres mézboros üveget. – Ki volt az az idióta, aki leitatta? - Ártatlan kutya szemekkel egymásra mutattunk Siriussal. Lily: - Jellemző…segítek, hogy ne csináljon balhét, de mindenek előtt…leszednétek rólam?! A legnagyobb gondot az jelentette, hogy távol tartsuk Remus-t a maradék piától. Lily: - Fogd már meg ezt a dilist! Remus: - Hagyjatok! Elenaaa nem szereeet ! - Kapaszkodott az asztalba, amíg Sirius a lábánál fogva húzta. Mivel a folytonos hajkurászás nagy fáradság volt, néha lankadt a figyelmünk, és ilyenkor Remus torkán lecsúszott még pár korty. Lily: - Hagyd már abba a nyavajgást! Annyira nem lehet szörnyű a dolog, hogy igyál! Te mondtad, hogy utálod a piát! Remus: - Deee…- hadonászott tántorogva - me’ Elena tuggya, hogy vérrfarrkas vagyhokk! BUMM! - zuhant a földre Remus. Lily kővé dermedve állt. Én meg lázasan kutattam egy hihető hazugság után, de nem volt mit tenni. Mindenki tudja, hogy a részegek kimondják amit gondolnak. Ránéztem Siriusra, aki tátogva bámult Lily-re. Lily: - Vérfarkas… - Kész, tudja. Egyre furább és furább fejeket vágott. Nyílván végig gondolta mi mivel függ össze. Lily: - Holdsáp?? - nyögte. - Nee…- néztem Siriusra. Nem tudhat meg mindent! Lily: - De…de, jó éjt! - Sarkon fordult, és felsietett a hálószobájukba. Biztos vagyok benne, hogy a naplóját lapozgatta az árulkodó jelek után kutatva. Akkor viszont…rá fog jönni, hogy én vagyok Ágas és…minden más kiderül.