A fiatalok a hirtelen hangra vill�mgyorsas�ggal rebbentek sz�t. Hermione �gy gondolta, most az el�bbi sejt�sei val�ra v�lnak – hogy Ron �s Harry �rkeztek. Draco pr�b�lta elengedni Hermion�t, azonban a r� annyira jellemz� hideg kisz�m�totts�g most elhagyta, �s maradt a jeges r�m�let. �ssze-vissza kapkodott, pr�b�lt min�l gyorsabban a k�peny rejteke al� ker�lni: ennek az lett a k�vetkezm�nye, hogy beleakadt Hermione takar�j�ba, �s ler�ntva r�la azt nagy robajjal a f�ldre esett. Hermione m�r ha akart se tudott volna, �gy tesz, mint aki alszik: erre m�g Madam Pomfrey is felriadhatott volna - az � egyeletlen szuszog�s�t azonban m�g hallott�k. Ekkor r�snyire t�rult az ajt�, �s egy fekete haj� sr�c n�zett be – akit Hermione alig p�rszor l�tott, �s akkor is t�bbnyire a Mardek�r kviddics-csapat�ban – Blaise Zambini. Amikor megl�tta a nagy felfordul�st, azonnal elkezdett kih�tr�lni, azonban m�r megt�rt�nt az elker�lhetetlen – megpillantotta Draco sz�ke f�rtjeit. - Malfoy? – suttogta d�bbenten, a pizsom�s l�ny �s a f�ld�n fekv� fi� k�z�tt ide-oda j�rtatva tekintet�t, majd becsapta maga m�g�tt az ajt�t. Ez azonban akkora hanger�vel j�rt m�r, hogy a szomsz�dos szob�ban f�ny gy�lt – a javasasszony ideges mormol�s�t hallott�k… Madam Pomfrey �lm�ban �pp egy csod�latos vil�gban j�rt – egy olyan vil�gban, ahol… no de k�r�l�rni ezt nem is lehets�ges, pr�b�ljuk meg ink�bb le�rni. A javasasszony egy feh�r k�t�nyt viselt, rajta s�rga vir�gokkal. Haja �sszefonva lengedezett, ahogy futott egy r�ten. T�bb okb�l kifoly�lag szedte cs�lkeit: elk�ped�s�ben, �s elragadotts�g�ban. K�r�s-k�r�l csupa k�nyv volt – mindegyik halkan mormolta az �nmag�ban l�v� leghat�sosabb gy�gy�t�-b�b�jt. De nem csak ilyesf�le k�nyvek voltak itt: nagy, �don k�nyvek is, amik �rdekes t�rt�nelmi mes�l voltak, k�l�nb�z� t�jle�r�sok, �s egy�b mes�s dolgok. A leveg�b�l, l�tsz�lag a semmib�l l�gva k�l�nb�z� gy�gy-, egzotikus �s m�rgez� n�v�nyek voltak; k�l�n�s illatot �rasztva fullasztott�k az �lmod�t. A javasasszony �szrevett valakit: egy telt arc�, �sszefogott sz�k�sbarna haj�, oldalt�sk�s l�nyt. Az, amikor felpillantott egy nagy k�nyvb�l, �s �szrevette Madam Pomfreyt, felpattant, �s �gy sz�lt - �n mit keres az �n �lmomban? – majd megforgatta kiss� szemeit, �s fels�hajtott. – Most m�r mindegy, sebaj, haszn�lja eg�szs�ggel… rem�lem, tal�l valami hasznosat. - Ekkor hirtelen az egyik eddig nyitott k�nyv �sszecsuk�dott – erre pedig a javasasszony felriadt. �gy �rezte, a keleti var�zsl�k, a s�m�nok tudhatnak valamit; elhat�rozta, hogy egyszer r�v�lni* fog, ha beleszakad is. Hirtelen r�d�bbent, hogy a nagy puffan�s a Gyeng�lked� fel�l j�tt – ez kiverte az �lmot a szem�b�l, �s egyb�l felkapcsolta a villanyt. Morgol�dva felh�zta k�nt�s�t, majd sz�lesre t�rta az ajt�t. A Gyeng�lked�be l�pve Madam Pomfrey semmi k�l�n�set nem tapasztalt – Hermione v�r�s arccal �lt a f�ld�n. Takar�ja itt-ott lel�gott r�la – s�t, egy�ltal�n nem is takarta el – ink�bb a l�ny �lt a takar�n. - Eln�z�st, Madam Pomfrey… legurultam az �gyr�l, �s leestem a f�ldre… eln�z�st, hogy fel�bresztettem – mondta m�g mindig v�rv�r�s arccal a l�ny, amit Madam Pomfrey betudott annak, hogy az zavarban van – �gy sz�v� sem tette. Meg is enyh�lt egyb�l, �s mosolyogva �gy sz�lt: - Semmi baj l�nyom, aludj sz�pen vissza. �n is azt teszem… - hogy meger�s�tse, �s�tott egy j� nagyot. – Nem verted be semmidet? J�l vagy? - Igen, persze. �s m�g egyszer eln�z�st – tette hozz� a l�ny, majd felk�sz�l�dott az �gy�ra, �s nagyon lassan – felt�n�en lassan – megpr�b�lta a takar�t felemelni. Mikor siker�lt, semmi nem l�tszott m�r alatta, �gy � k�nyelmesen betakar�zott, �s j� �jt k�v�nt a Roxfort f� vaj�kos-asszony�nak, aki mosolyogva b�cs�t intett, majd visszat�rt szob�j�ba. Amikor lekapcsol�dott a villany, szinte egy m�sodpercen bel�l ism�t megjelent a sz�ke �st�k, �s ezt suttogta: - Zambini mi a fen�t keresett itt? - Engem sokkal jobban �rdekel, hogy hogyan fogod neki megmagyar�zni… - felelte nagyot nyelve Hermione, �s d�bbent csendben n�ztek egym�sra. Blaise Zambini, a Mardek�r kviddics-csapat�nak terel�je c�ltalanul k�v�lygott a Roxfort falai k�z�tt. M�g mindig teljesen �ssze volt zavarodva – noha �rz�se szerint �r�k �ta s�t�lt. Egyetlen egy k�rd�s cik�zott fej�ben: mi a fen�t keresett Draco Malfoy Hermione Grangerrel szombat �jjel a Gyeng�lked�n? B�r te, kedves olvas�, m�shogy is feltehetn�d ezt a k�rd�st, ahogy Draco is tette: Mi a fen�t keresett Blaise Zambini �jjel a Gyeng�lked�n? Tal�n f�jt a hasa? Vagy csak rosszul �rezte mag�t? A Gyeng�lked�n szerette volna t�lteni az �jszak�t? Nos, kedves olvas�, a v�lasz igen egy�rtelm� �s k�zenfekv�: ugyanaz�rt, mint Draco; mert l�tnia kellett a l�nyt. Gondosan eltervezett mindent: Harryt �s Ront k�nnyen kiiktatta: eg�szen addig provok�lta Ront a kviddiccsel, m�g Ron �s egy m�sik Mardek�ros kviddics-p�rbajt rendeztek: a mardek�ros hajt� �s a griffend�les �rz�. A p�rbaj m�g tarthatott, �gy nem kellett att�l f�lnie, hogy Potter vagy Weasley megjelenik a Gyeng�lked�n akkor, amikor � is ott van. Musz�j volt ilyen cselekhez folyamodnia; l�v�n, hogy nem lehet mindenkinek l�thatatlann� t�v� k�penye… �gy �ri�si d�bbenet �rte, amikor a f�ld�n megl�tta Malfoyt fetrengeni: �sszezavart volt, �s elkeseredett. Mivel nem volt er�ss�ge az �rzelmek kifejez�se, �s az �szintes�get gyenges�gnek tartotta, ez�rt ink�bb… d�h�s volt. Elsz�nt. Kegyetlen. Nem tudta, mi van a k�t fiatal k�z�tt, de k�l�n�sebben nem is �rdekelte: amit l�tott, pont el�g volt. Egy dologban azonban teljesen biztos volt: el fogja mondani ezt, ezzel t�nkret�ve a k�t di�kot. A hangs�ly csak a j� id�z�t�sen volt: ha j�kor, j� helyen mondja el, a lehet� legrosszabb lehet nekik. Blaise pedig m�sra sem v�gyott. Hermione az ut�bbi id�ben kiss� megv�ltozott: az a t�ny, hogy valakit szeret, �s az viszontszereti, olyan k�l�n�s k�dbe vonta, amit nagyon kevesen voltak k�pesek figyelmen k�v�l hagyni. M�g Harrynek �s Ron-nak is felt�nt valamelyest: b�r nekik nem volt meglep� a vid�m, magabiztos, boldog Hermione - hiszen ismert�k – ragyog�sa �gy is megbabon�zta bar�tait. A heted�ves Roxfortos fi�k k�z�l… nos, k�z�l�k a l�ny amolyan el�rhetetlen kincsnek sz�m�tott: mindenki tudta, hogy a tanul�son k�v�l nem sok dolog �rdekli, m�g a fi�k sem, �s b�r sokaknak �pp ez jelentett kih�v�st, a pr�b�lkoz�sig nem jutott el senki. �gy tetszett meg Blaise-nek is Mione: eleinte �szre sem vette, azonban egyszer egyik holl�h�tas haverja, akivel n�ha-n�ha ittak egy L�ngnyelv Whisky-t, felh�vta r� a figyelm�t. Az�ta m�sra sem tudott gondolni: �s most, a pr�b�n hallott inform�ci�k ut�n v�gre �gy �rezte, hogy �v� a terep. Ilyen t�m�j� terveit azonban kett�t�rte a mai este: �gy az egyetlen lehets�ges dolog a bossz� maradt… Harry �s Ron val�ban nem tudt�k megl�togatni Hermion�t, mivel t�nyleg kih�vt�k Ront egy p�rbajra. Harry – Ront ismerv�n – folyamatosan nyugtatgatta bar�tj�t. A fi� �t�dik �ta nem tudta legy�zni izgul�s�t, azonban m�r jelent�sen jobban ment neki, �gy a Griffend�l �ltal�ban vagy els�, vagy m�sodik volt. - Igenis j� �rz� vagyok, ezt m�r sz�mtalanszor bebizony�tottam… nem igaz? – n�zett Harryre, mik�zben �vatosan a kviddics-p�lya fel� haladtak. Harry igyekezett azonnal megnyugtatni bar�tj�t: - H�t persze! P�ld�ul 5.-ben… eml�kszel, amikor a Mardek�r elleni meccset… j�tszott�tok? Amikor mi Gr�phoz ment�nk… - motyogta mag�nak. - Persze. - Na l�tod! Akkor m�r mindenki tudhatta, hogy nagyon j� vagy… �s az�ta is! – ezut�n cs�ndesen mentek. Ron, tal�n az idegess�gt�l, teljesen cs�ndben volt, eg�szen, am�g oda nem �rtek a megbesz�lt tal�lkahelyre. Ott m�r v�rt�k �ket a Mardek�rosok, azonban a Ron-t kih�v� sr�c mintha tekintet�vel keresett volna valakit – sikertelen�l. -Potter, Weasley. – mondta azt�n a barna haj� nagydarab fi�. A Mardek�ros csapatb�l m�g � volt a „legudvariasabb” - ez azt jelentette, hogy nem sz�lt be nekik folyamatosan, aff�le �ratlan dolog volt k�zt�k (a fi� max. biccentett, Harry�k szint�gy – tal�n ez volt a Roxfort legszorosabb Griffend�l-Mardek�r kapcsolata… lesz�m�tva persze Dracot �s Hermion�t.). A k�sz�n�sre a k�t fi� biccentett, majd v�logatott s�rt�sek hada ut�n k�vetkezett az igazi kih�v�s… a p�rbaj. Ron fel�lt a T�zvill�mra, amit e jeles alkalomb�l kifoly�lag k�lcs�nkapott Harryt�l, �s felemelkedett a p�zn�k el�. A kih�v� f�l szint�n sepr�j�re pattant, �s felemelkedett a magasba – pontosan szembe Ronnal. A k�t fi� p�r m�sodpercig farkasszemet n�zett – kiz�rva a lentr�l j�v� buzd�t�sokat – majd elkezd�d�tt a kviddics-p�rbaj. Hermione �s Draco ez id� alatt cs�ndesen besz�lgettek. A helyzet olyan komolynak t�nt, hogy egyik�knek sem jutott esz�be: netal�nt�n m�st is csin�lhatn�nk ezen k�v�l. - Ezt tuti nem fogja bevenni – jelentette ki a l�ny hat�rozottan. - Mi�rt nem? Mindenki tudja, hogy ut�ljuk egym�st! Mi�rt ne hinn�k el, hogy p�rbajoztunk? -Az isten szerelm�re, Draco, ne n�zz m�r mindenkit ennyire h�ly�nek! Na �s azt hogy magyar�zod meg, hogy �jjel idej�tt�l? Nem hiszem, hogy b�rmelyik professzor is d�jazn�, hogy �jjel idej�tt�l, �s meg akart�l „�tkozni”. – mondta g�nyosan Mio. - Ok�, rendben van. Al��rom. De neked van jobb �tleted Miss Roxfort Agya? – k�rdezett vissza ugyanolyan g�nyos st�lusban Draco. - Pontosan tudod, hogy �n m�r elmondtam az eny�met! – felelte indulatosan a l�ny. - Hogy mondjuk el neki az igazat? Sz�vem, te komolyan azt hiszed, hogy egy Mardek�ros nem k�rt�ln� ezt h�rom m�sodpercen bel�l sz�t az eg�sz suliban? - Mi a fen�t keresett itt ez a… ez a… - Hermione olyan d�h�s volt, hogy nem tal�lt megfelel� jelz�ket. D�h�be tal�n egy kis csal�dotts�g is keveredett: hiszen most volt el�sz�r teljesen boldogan, szabadon Dracoval, �s �gy t�nkrement est�je. Esz�be jutottak az alig egy �r�val ezel�tti szenved�lyes cs�kok, �s ezen halv�nyan elmosolyodott. Draco csod�lkozva n�zte a l�nyt, mire az �gy sz�lt: - Tudod mit? Nem �rdekel. B�r jobb lett volna mindkett�nknek, ha ez titokban marad egy darabig, �gy sem baj… b�r tudod. Harry�kt�l f�lek. Miel�tt idehoztak, nagyon �sszeveszt�nk.. b�r nem tudom, min.. nem is eml�kszem, miket mondtam. De ha ez az �gy kipattan, t�bbet nem merek a szem�k el� ker�lni – Draco fintorg�s�t l�tva �gy sz�lt – persze nem miattad. Amiatt, hogy nem mondtam el nekik, pedig az lett volna a legtisztess�gesebb. �k mindv�gig mellettem �lltak, �s ezek ut�n r�szemr�l ez… �rul�s. – Draco erre m�r nem tudott mit mondani. Nem �rtette pontosan mire is gondolhat Hermione, � a bar�ts�gr�l csak a mesek�nyvekben olvasott – hacsak nem n�zz�k a Meggel val� kapcsolat�t. Az mindig is speci�lis volt, egy k�l�n helyen Draco sz�ve m�ly�n, de ez sem volt az igazi. Crakre �s Monstr�ra sosem tekintett „bar�tjak�nt” – ennyire naiv m�r 11 �vesen sem volt. Elk�pzelni sem tudta, hogy milyen �rz�s lehet – most, hogy Hermion�t szerette, ezt az �rz�st teljesen term�szetesnek �rezte, b�r eleinte idegenkedett t�le, de sosem pr�b�lta elfojtani. A bar�ts�g sz�r�l m�g valami esz�be jutott, pontosabban esz�be v�s�d�tt: Csak annyi kell hozz�, hogy megtal�ld azt az embert, akit szeretni mersz. �gy gondolta, Hermione szerencs�s lehet, hogy megtal�lta azokat. -Hah�! Draco, figyelsz te r�m? – mereng�s�b�l Hermione z�kkentette ki. - �h�m, persze, csak kiss�… elbambultam. – ny�gte be a fi�. - Hmm. �rtem. Figyelj, tal�lkozunk holnap egykor a Sz�ks�g Szob�j�n�l. Senki nem lesz arrafel�, mert eb�did� van… nem kell eb�delned – tette hozz� a l�ny, �s mintha kiss� el is pirult volna ek�zben. - Rendben. Akkor most megyek is… pihend ki magad. – azzal k�zelebb l�pdelt a l�nyhoz, �s homlok�ra adott egy puszit. – J� �jt, kicsim. - Neked is j� �jt.. – mondta a l�ny, majd egy puszit nyomott Draco nyak�ra. A fi� enyh�n megborzongott, de nem hagyta mag�t, tudta, hogy most mindkett�j�knek aludni kell. Elh�tr�lt az �gyt�l, mag�ra ter�tette a l�thatatlann� t�v� k�penyt, �s kislisszolt a Gyeng�lked�r�l. Hermione boldogan mosolyogva n�zett ut�na, �s tal�n azt �rezte, amit egy ideje nem – megk�nnyebb�l�st, �s boldogs�got. Ron a jobb oldali karika fel� vet�d�tt, �s elkapta a cseles labd�t – ism�t. Ez volt az utols� el�tti dob�s. A kviddics-p�rbajnak igen egyszer� szab�lyai voltak: 10 dob�s volt enged�lyezett, a pontosan a p�zn�k v�ge k�r� pedig egy k�rt b�v�ltek. Ha az �rz� rontott, a hajt� nyert, ha a hajt� a m�gikus k�r�n k�v�l dobott, � vesztett, ha pedig egyik�j�k sem rontott a t�z dob�s alatt, akkor d�ntetlen. Term�szetesen az is meg volt szabva, hogy milyen messzir�l kellett dobni, ak�rcsak a mugli futballn�l. Ron hasa kiss� g�rcsbe r�ndult, arra gondolva, hogy az utols� dob�s k�vetkezik – ezen m�lik minden. A mardek�ros fi� eldobta a labd�t – Ron szinte lass�tott felv�telk�nt l�tta k�zeledni (persze ha tudta volna, mi az a lass�tott felv�tel) �s elkezdett ism�t a jobb oldali fel� rep�lni. Sz�m�t�sa – ak�r tudatos volt, ak�r nem – helyesnek bizonyult, �s b�r �pphogy, de elkapta a labd�t. - Ez az! – ki�ltott fel, egy bukfencet csin�lva sepr�j�vel, majd a labd�val a kez�ben lesz�llt a f�ldre. A mardek�ros hajt� is k�vette. - Ne hogy azt hidd, V�zlipatk�ny – no igen, Malfoy ut�n szabadon – hogy, ezzel meg�sztad. Csak szerencs�d volt. – ez azonban k�l�n�s m�don m�r nem �rdekelte Ront. Harryvel az oldal�n elindult a kast�ly fel�, majd h�tra sem n�zve elt�ntek a t�lgyfa ajt�n �t. A mardek�ros sr�cok m�g ott any�ztak, szidt�k a szerencs�tlen hajt�t, mint a bokrot – hiszen sz�gyent hozott a mardek�rra. A barna haj� magas sr�c volt az egyetlen, aki most meg sem sz�lalt. Azt�n, csak�gy mag�t�l k�rdezve �gy sz�lt: - Csak tudn�m hol a fen�ben volt Zambini? Blaise m�r a szob�j�ban �ld�g�lt, �s egy lev�len dolgozott – term�szetesen Draconak. El akarta altatni a fiatalok �bers�g�t – hadd higgy�k csak azt, hogy � nem k�pi be �ket. B�r neh�z munk�nak �g�rkezett Draco meggy�z�se – hiszen Zambini tudta, hogy milyen aljas, �s hidegv�r� (vagy m�gsem?) – olyan bossz�szomj t�zelte, amit semmik�ppen sem tudott volna elfojtani – �s tal�n nem is akarta elfojtani. V�gre-valah�ra a lev�l el is k�sz�lt. Valahogy �gy n�zett ki: ”Malfoy dr�ga iv�cimbor�m, Fogalmam sincs, mit kerest�l a kis s�rv�r�vel �jszaka a Gyeng�lked�n, de �n szeretn�m azt hinni, hogy csak bepi�lt�l, �s felajzott a kis mugliivad�k. Nem fogok r�la senkinek mes�lni, a mi kis titkunk marad. Zambini” Megel�gedve �sszehajtogatta a levelet, �s a baglya l�b�ra k�t�tte. Kinyitotta az ablakot, majd a mad�rra n�zett: - Draco Malfoy, azonnal – mondta, mire az �llat kirep�lt az �jszak�ba.