Nem kellett sok�ig v�rniuk. A sz�fogad� man� azonnal megjelent, de amikor megl�tta Dracot �s Valerian�t, hirtelen h�tr�lni kezdett. K�tr�t g�rnyedve hajolt elõre, �s csak f�lve pislogott felfel�, mik�zben sapk�j�b�l kikandik�l� f�lei reszketve simultak fej�re. - Ne f�lj Dobby! – l�pett Valeriana k�zelebb man�hoz. - De… de azt mondt�k, hogy… hogy az �r halott! – reszketett Dobby, �s val�ban �gy n�zett Dracora, mintha k�s�rtetet l�tott volna. - Draco nem halt meg – magyar�zta Valeriana, mik�zben h�l�s volt, hogy a fi� nem sz�lalt meg, hiszen puszta l�tv�nya is sokkolta a r�gi szolg�t. – Amint l�tod �l, de ne f�lj tõle, nem akar b�ntani! Dobby v�gre kicsit b�trabban n�zett fel a fi�ra, aki igyekezett a tõle telhetõ legbar�ts�gosabb arcot v�gni. - Szeretn�nk k�rdezni tõled valamit – mondta Valeriana, amikor l�tta, hogy Dobby valamelyest megnyugodott. - Tõlem? – meresztgette teniszlabdaszemeit a man�. - Igen – felelte Valeriana, s hogy oldja Dobby fesz�lts�g�t, kedvesen megfogta karj�t. – Gyere, �lj le! Dobby sz�t fogadva k�vette az invit�l� nõt, mik�zben m�g mindig f�lve mustr�lgatta a sz�k�n feszengõ fi�t. Valeriana le�ltette egy sz�kre, ami Dracot�l megfelelõ t�vols�gra volt, majd õ maga is helyet foglalt. - Dobby, azt szeretn�nk tudni, hogy ki Draco v�rszerinti �desanyja! – n�zett Valeriana az ujjaival idegesen babr�l� man�ra. Dobby �gy pattant fel a sz�krõl, mintha rug�ra �lt volna. - Kisasszony! Dobby erre nem felelhet! – reszketett �jra. - Mi�rt nem? – k�rdezte Valeriana higgadtan, b�r tudta a v�laszt. - Nem �rulhatom el a gazd�m titkait! - Ap�m m�r nem a gazd�d! – sz�lalt meg t�relmetlen�l Draco. Biztos volt benne, hogy csak percek v�lasztj�k el az igazs�gt�l. - De Dobby j� man� uram! – szipogott Dobby. - H�t persze, hogy j� man�! – pr�b�lkozott Valeriana. – De m�r nem tartozol keresztap�mnak hûs�ggel! Rendk�v�l h�l�sak lenn�nk, ha elmondan�d az igazat! - Nem! Nem! – r�zta Dobby a fej�t, mire f�lei ide-oda csap�dtak. – Nem szabad Dobbynak elmondania! - M�r pedig elmondod, vagy… - ragadta meg h�tulr�l Draco a man� grabanc�t, mire az fuldokolni kezdett a ruha hirtelen szor�t�s�t�l. - Draco! Ennek nincs semmi �rtelme! Ereszd el! – sz�lt Valeriana a fi�ra, aki csak �gy f�jtatott d�h�ben. D�h�s volt a man�ra. Sohasem kedvelte, mert apja t�ls�gosan kisaj�t�totta mag�nak, �s ettõl el�rhetetlenn� v�lt. K�ptelens�g volt b�rmit is kiszedni belõle. Pedig h�nyszor faggatta gyerekk�nt, hol ez�rt, hol az�rt, de a man� mindig hajthatatlan volt. Dobby igazi, hûs�ges szolga volt eg�szen addig, am�g a sz�nen meg nem jelent Harry Potter. A h�res fi� okozta veszt�t. No meg apj��t is. Eml�kezett r�, hogy mennyire d�h�s volt, ami�rt a man� kiker�lt a hatalma al�l. F�lt, hogy titkai kitud�dnak. �, ha sejten�, hogy Dobby m�g ennyi, f�ggetlens�gben elt�lt�tt idõ ut�n is mennyire hûs�ges hozz�! Pedig Dobby-t nem annyira a hûs�g tartotta vissza a vallom�st�l, mint ink�bb a f�lelem. - Dobby! Nincs semmi f�lnival�d, hidd el! Draconak joga van tudni, hogy ki az �desanyja! Egyed�l te vagy, aki tudja, �s elmondhatja nek�nk! K�rlek! Dobby reszketve n�zett hatalmas szemeivel k�t faggat�j�ra. - Rendben – mondta v�g�l ny�sz�gve, �s megv�rta, hogy Valeriana �s Draco helyet foglaljon elõbbi hely�n. - Nem lesz b�nt�d�sod Dobby! – pr�b�lta Valeriana a man�t b�ztatni. - Uram mindig szeretett volna saj�t gyereket – kezdett v�gre hozz� a man� nagyot s�hajtva, mik�zben f�lve n�zett Dracora. – Sajnos azonban Mrs.Malfoynak nem adatott meg, hogy k�pes legyen kihordani egy terhess�get. Uram pedig hajthatatlan volt. Elhat�rozta h�t, hogy keres mag�nak egy nõt, aki kihordja sz�m�ra gyermek�t. - Ez t�rv�nyellenes! – v�gott k�zbe Valeriana d�bbent arccal. - Ap�mat az ilyen dolog sohasem �rdekelte – mondta Draco hidegen. – Sõt! Min�l t�rv�nybe�tk�zõbb valami, ann�l cs�b�t�bb! - Igen… - helyeselt f�lszegen Dobby. Sz�m�ra m�r az is el�g volt, hogy kifecsegi volt gazd�ja titk�t, azt m�r elk�pzelhetetlennek tartotta, hogy esetleg kritikus sz�val illesse. – Sz�val, uram keresett egy megfelelõ any�t gyermeke r�sz�re. Hossz� ideig kutakodott, mire meg is tal�lta azt, aki sz�rmaz�s�ban is megfelelt �s k�lsõleg is tetszett uramnak… - hangja elakadt, �s f�tyolos szemeit Valerian�ra akasztotta, aki Dracoval egy�tt v�rta, hogy v�gre egy nevet halljanak tõle. – Sajn�lom! Annyira sajn�lom kisasszony! Annyiszor mondta Dobby uramnak, hogy ne tegye, keressen m�st, de õ nem akart m�s nõt… A man� �jabb s�r�sba kezdett. Draco most m�r v�gk�pp elvesz�tette t�relm�t. Egy szempillant�s alatt Dobby elõtt termett, �s megint ruh�j�n�l fogva r�ncig�lta. - Mondd m�r te szerencs�tlen! Mondd meg, hogy ki az any�m! – �v�lt�tte, mik�zben majd kir�zta szeg�ny man�t saj�t ruh�j�b�l. - A mama volt… - ny�gte Valeriana maga el� r�vedve, ahogy a hallottakb�l �sszerak�dtak a t�nyek. Draco elengedte a zokog�st hirtelen abbahagy� man�t, �s Valerian�ra n�zett. – Az �desany�m volt az, igaz Dobby? - Uram nagyon szerette az �desanyj�t! – nyikorogta Dobby a l�nyra meresztve szemeit. – Elõsz�r csak egy alkalomra k�sz�lt, de azt�n k�ptelen volt abbahagyni m�g akkor sem, amikor uram terve el�rte c�lj�t… Dobby f�lt, hogy a sok eml�km�dos�t� bûb�j megbontja �desanyja elm�j�t, mert hi�ba haszn�lt sz�zfûl�-fõzetet, az�rt �gy is bebiztos�totta mag�t… Dobby sokat k�ny�rg�tt uramnak, azt�n hossz� idõ ut�n v�gre nem l�togatta t�bbet… - �n pedig azt hittem, hogy az�rt zavarodott meg, mert k�ptelen volt feldolgozni a papa hal�l�t – mondta halkan Valeriana. Arca s�padt volt a sokkt�l. Sz�v�t f�jdalom mardosta, kez�t enyh�n fesz�lõ pocakj�ra tette. - J�l van kisasszony? – k�rdezte Dobby agg�dva. – Dobbynak m�gsem szabadott volna elmondani ezeket a sz�rnyû dolgokat! - Nem Dobby, nincs semmi bajom! J�l tetted, hogy elmondtad, mert ezt elõbb vagy ut�bb meg kellett, hogy tudjuk! – siklott Valeriana szeme a man�r�l Dracora, aki ugyanolyan s�padtan b�mult maga el�, mint õ. Mik�zben Dobby felfedte a fi� anyj�nak kil�t�t, egy�ttal �sszefonta kettej�k �let�t. Õk ketten testv�rek! M�g ha nem is egy ap�t�l sz�lettek, akkor is testv�rek! Neh�z volt most ezt feldolgozni. - Dobby, �desap�m tudott r�la? – k�rdezte Valeriana kis csend ut�n. - Nem! Uram mindig pontosan megtervezte a l�togat�sok napjait. B�r… miut�n Draco �rfi megsz�letett, �s elhoztuk a Malfoy-h�zba, egy nap Mr.Lloyd gyan�t fogott, mert ugyan az �rfi kik�p�tt apja, m�gis vannak jegyek, amikben �desanyj�ra hasonl�t… veszekedtek urammal, de nem hallottam pontosan mirõl. Dobby nem tart�zkodhatott uram szob�j�ban m�s jelenl�t�ben, de hallottam az ajt�n kereszt�l, hogy veszekednek. Azt�n nem sokkal k�sõbb Mr.Lloyd meghalt egy bevet�sben, v�g�l Mrs.Lloyd is elutazott �nnel egy�tt kisasszony. �gy Draco �rfi kil�te sohasem volt k�rd�ses k�sõbb. Asszonyom nagy szeretettel nevelte fel uram! – n�zett Dobby f�lve Dracora, aki ezt �szre sem vette, csak pr�b�lta megem�szteni a hallottakat. Csak �lt, �s meredt maga el�. A harag elsz�llt, �s helyette betelepedett teljesen elterpeszkedve az undor �s a gyûl�let. Hogy meg tud v�ltozni egy k�p, amit az ember kialak�t a m�sikr�l! Kisgyerek kora �ta apja volt a p�ldak�pe, olyan akart lenni, mint õ. Hol van ez m�r? M�r nem ismerte azt a f�rfit, aki õt felnevelte, aki p�ldabesz�deivel az �ltala helyesnek hitt �ton egyengette l�p�seit, �s akit apjak�nt tisztelt. A j�l ismert k�lsõ al� egy �nzõ, rideg undor�t� sz�rnyeteg k�lt�z�tt. B�n�t� volt a tudat, hogy õ, ennek az ut�latos sz�rnyetegnek a lesz�rmazottja, sz�m�t�, gal�d tetteinek v�gterm�ke. - Kisasszony, Dobbyt v�rj�k a konyh�ban… - sz�lt f�l�nken a man�. - Menj csak! – fordult el Valeriana szemeit t�r�lgetve az ablakt�l, ahol kifel� merengve õ is a gondolatait pr�b�lta rendezni. – �s k�sz�nj�k Dobby! Dobby egy szempillant�s alatt eltûnt. Valeriana tekintete Draco�val tal�lkozott. L�tta a fi� szemeiben ugyanazt a gy�trõd�st �s keserûs�get, amit õ �rzett. A man� vallom�sa, a sz�rnyû tettek feleleven�t�se �sszefonta m�ltjukat. Draco egyszerûen �gy �rezte mag�t, mintha egy sz�rnyû dr�ma k�zepette �llna, mintha mindez csak egy sz�nj�t�k lenne. De b�rcsak az lett volna! B�rcsak valaki azt mondan�, hogy mindez nem is a val�s�g, Dobby hazudott! De tudta, hogy nem hazudott! Egy man� sohasem hazudik! Az �r�kbefogad�s is sokkolta, de hogy most kider�lt, enn�l sokkal t�bbrõl, sokkal s�t�tebb dologr�l van sz�, teljesen mag�ba roskadt. M�r nem tudta, mit gondoljon eddigi �let�rõl sz�rmaz�s�r�l, �s egy�ltal�n saj�t mag�r�l. - Annyira undorodom magamt�l! – fakadt ki v�g�l, majd fel�llt. - Nem kell! Te semmit sem tehetsz a t�rt�ntekrõl! – mondta a nõ kedvesen, �s k�zelebb l�pett hozz�.– Nem neked kell sz�gyenkezni emiatt! - Milyen volt az any�m? – k�rdezte elf�lva Draco. - A mama a legcsod�latosabb asszony volt a vil�gon! – pr�b�lt kis mosolyt erõltetni Valeriana az arc�ra, de a szavak bel�l f�jdalmas sebeket szak�tottak fel. A testv�ri szeretetnek engedelmeskedve, s�rva �lelte mag�hoz a szint�n k�nnyeit nyeldesõ fi�t. Eddig is egyre szorosabb kapcsolatba ker�ltek, de a v�r k�tel�ke m�g jobban �sszefonta õket. Ez idegen �rz�s volt sz�mukra, m�gis felemelõ. Õk ketten, �desanyjuk v�r�t hordozva magukban, most m�r egym�shoz tartoztak. Draco, aki csal�dj�t teljesen elvesz�tette, most j� �rz�ssel fogadta Valeriana testv�ri �s egyben anyai �lel�s�t. Nem volt ereje tiltakozni, csak b�nultan hagyta, hogy a nõ k�nnyeivel �ztassa v�ll�t. - Mi a fene folyik itt! – hallott�k ekkor Piton fagyos hangj�t, majd az ajt� csuk�d�s�t. - Perselus! – sietett Valeriana a f�rfihoz, hogy annak mellkas�ra borulva fogadja a megnyugtat� �lel�st. - Hogy ker�lsz te ide Malfoy! – f�rmedt Piton a fi�ra, mik�zben egyik kez�vel kedvese h�t�t simogatta. – Mindenkit vesz�lybe sodorhatsz ezzel a kis kiruccan�ssal! - Draco az�rt j�tt, hogy… - kezdte volna Valeriana, de a f�rfi t�relmetlen�l eltolta mag�t�l. - Nem lehet semmi olyan fontos, hogy m�sokat vesz�lyeztessen a megjelen�s�vel! – mondta d�h�sen, �s elindult a fi� fel�. - Felt�tlen�l meg kellett tudnom valamit! – kezdett Draco is magyar�zkod�sba. - Igaz�n? �s megtudtad? – faggat�zott Piton tov�bb, mik�zben gyanakv� tekintet�vel a zavart fi�t m�regette. - Perselus, Draco a testv�rem! – mondta ki Valeriana nehezen a sz�m�ra m�g szokatlan sz�t. Piton, aki pont a k�t fiatal k�z�tt, f�l�ton j�rt, most megtorpant, �s Valeriana fel� fordult. A mindig fegyelmezett arcr�l most j�l leolvashat� volt a d�bbenet. Hirtelen tal�n m�g felfogni is k�ptelen volt a szavak jelent�s�t. Valeriana a tork�t fojtogat� gomb�ct�l megsz�lalni sem b�rt, �gy Draco r�viden besz�molt a nem olyan r�gen kapott inform�ci�kr�l. Piton, a t�rt�netet hallgatva hol a fi�, hol kedvese arc�t figyelte. Olyan sokf�le �rzelmet v�ltottak ki benne is a hallottak, hogy maga sem tudta mik�nt reag�ljon r�. T�tlen�l �llt, d�bbenettõl dermedten a k�t testv�r k�z�tt. Valeriana mintha meg�rezte volna ezt, odal�pett mell� szemeivel szinte k�rve �jb�l a meleg �lel�st, amit a f�rfi t�ls�gosan nem elkapkodva, de az�rt meg is adott. Ahogy karja a nõ k�r� kulcsol�dott, szeme a messzibe r�vedt. - Dumbledore is tudja? – k�rdezte halkan, mire Valeriana csendben megcs�v�lta a fej�t. - Nem – v�gta r� Draco, �s kicsit k�rdõn n�zett volt tan�r�ra. Tiszt�ban volt vele, hogy Dumbledore, igazgat� l�v�n, fontos szem�lyis�g volt, de nem �rtette, mi�rt kellene azonnal hozz�szaladni ezzel a h�rrel. - Neki is meg kell tudnia! – sz�lt ism�t Piton, �s v�gre a fi�ra n�zett. - Majd �n besz�lek vele – mondta Valeriana kibontakozva az �lel�sbõl. Draco �rtetlen�l n�zett Valerian�ra, de nem firtatta tov�bb a dolgot. Kegyetlen�l fojtogatta tork�t, szorongatta mellkas�t a hirtelen kapott val�s�g. Menek�lni akart innen min�l hamarabb, hogy egyed�l �jb�l �tgondolhassa a dolgokat. Mielõtt t�vozott, Valeriana anyai szeretettel �lelte �t, majd j� tan�csokkal l�tta el. M�r t�bbsz�r hallotta e szavakat, most m�gis m�sk�nt csengett, hiszen m�r nem kereszttestv�re, hanem A TESTV�RE mondta azokat. - Merrõl siker�lt bejutnod? – k�rdezte Piton v�ratlanul, amikor keze m�r �ppen a kilincsen volt. - Ez olyan titok professzor �r, amit sohasem fedn�k fel egy tan�r elõtt sem! – mosolyodott el k�nyszeredetten Draco. - Legal�bb v�rj, am�g a di�kok eb�delni mennek, hogy a folyos�k �resek legyenek! – adott tov�bbi rideg instrukci�kat Piton. - Csak a k�vetkezõ szintig kell eljutnom feltûn�s n�lk�l – adta meg mag�t Draco a felk�n�lt seg�ts�gnek. - Rendben! V�rj itt! - Professzor �r! – sz�lt Draco volt tan�ra ut�n. – Ki nyert a meccsen? Piton megtorpant, �s megh�kkenve n�zett a fi�ra. - A Mardek�r! – felelte hidegen, b�r nagy �r�mmel mondta ki a szavakat. - �r�l�k, hogy tal�ltak megfelelõ ut�np�tl�st! – mosolygott Draco, ugyan f�jdalommal t�lt�tte el, hogy ebben a gyõzelemben õ m�r nem r�szesedhetett. - Senki nem p�tolhatatlan! – fagyasztotta arc�ra a mosolyt Piton kritikus megjegyz�s�vel, majd becsukta maga m�g�tt az ajt�t. - Nem �rtem mit eszel rajta! – n�zett Draco Valerian�ra a hirtelen t�madt csendben, c�lozva a f�rfi viselked�s�re. - Mert �n l�tom azt is, amit m�s nem – v�laszolt Valeriana mosolyogva. - J� neked! – mondta Draco lemond�an. - Gyere! – sz�lt be Piton a szûkre ny�lt ajt�n, �s m�r ki is r�ntotta a fi�t a folyos�ra. - Vigy�zz magadra, �s ha tudlak, megl�togatlak! – ny�lt m�g Valeriana Draco ut�n, aki h�l�san n�zett vissza �jdons�lt testv�r�re. Draco csendben k�vette a kihalt folyos�n volt tan�ra lebegõ tal�rj�t. - A te �rdekedben aj�nlom, hogy ne l�ssalak meg m�g egyszer a Roxfortban! – morogta Piton an�lk�l, hogy h�trapillantott volna . – Mindenki megtesz mindent, hogy a biztons�godr�l gondoskodjon, te pedig fittyet h�nysz az eg�szre! Tudod, mivel j�rt volna, ha valaki �szrevesz? - �n nem megyek tov�bb – torpant meg Draco v�ratlanul, figyelmen k�v�l hagyva a f�rfi korhol�s�t. Hiszen, kit �rdekelt az most? – Megtenn�, hogy magamra hagy? Piton egy pillanatig �sszeh�zott szem�ld�kkel m�regette, majd val�sz�nûleg leesett neki, hogy Draco val�ban nem k�v�nja megosztani vele a titkos j�rat nyitj�t, amin a Roxfortba �rkezett. - Ne feledd, mit mondtam! – mondta, majd d�h�s k�pet v�gva elviharzott. Draco megv�rta, m�g alakja eltûnik a folyos� v�g�n, �s m�ris kinyitotta azt az ajt�t, ami egy t�gas t�rol� helys�gbe vezetett. Volt itt mindenf�le kacat, amire m�r nem volt sz�ks�ge senkinek. Draco ny�legyenesen odament a falon f�ggõ drap�ri�hoz, mely �ppen olyan kopott volt, mint maga az eg�sz helys�g. Fellibbentette az anyagot, majd al� �llt. A vastag por belesz�llt orr�ba, de m�ris behunyta a szem�t, �s �sszpontos�tott. Nagy t�sszent�ssel �rkezett meg egy hideg, nyirkos f�ld alatti j�ratba. A sz�rke falak erõsen vert�k vissza hangj�t, majd csend lett. Magabiztosan indult el, mik�zben gondolatai m�g mindig megv�ltozott sz�rmaz�sa fel� kalandoztak. Napok teltek el, Draco m�g sem volt k�pes tov�bb l�pni. Elõsz�r �gy �rezte, azonnal rohannia kell Hermion�hoz, hogy k�nny�tsen lelk�n, de azt�n ink�bb befel� fordult, �s m�r semmi kedve nem volt errõl besz�lni nem csak neki, hanem senki m�snak sem. Sz�tlanabb lett, mint valaha volt. Ez term�szetesen a gondos h�ziasszonynak fel is tûnt, de nem tudta semmivel sem kiz�kkenteni a fi�t letargikus �llapot�b�l. Legink�bb szob�j�ban tart�zkodott, �s csak b�multa a falat, vagy az id�tlen ablakon �t, a t�lhez k�sz�lõdõ term�szetet. Sohasem volt annyi ideje eltûnõdni a vil�g h�tk�znapi dolgain, mint akkor. Nagy �rdeklõd�ssel figyelte, ahogy a falevelek sz�ne v�ltozik, majd ahogy minden �let elsz�ll belõl�k, lev�lnak a f�r�l, �s utols� �tjukk�nt a szelet megnyargalva landolnak a f�ld�n. Szomor�an k�vette szem�vel hal�lukat, b�r tudta, hogy nem v�lnak egybõl a semmi martal�k�v�, hiszen gondos takar�i lesznek a fagyos talajnak. Õk b�rj�k a zord idõt, a k�m�letlen fagyot, m�g alattuk a kis, gyenge n�v�nyek megb�jhatnak. A f�k k�zben kopaszon �llj�k majd a t�li idõj�r�s kih�v�sait, hogy azt�n tavasszal �jra fel�ledve, zsenge leveleknek adjon t�pl�l�kot. Valahogy �gy �rezte mag�t is. Friss, z�ld falev�l volt valamikor, biztosan tartotta k�zben apja. Azt�n j�tt a ny�r, vele egy�tt a szerelem, ami csak m�g �rettebb� tette, hogy felk�sz�lhessen a sz�nv�lt�sra, a nagy v�ltoz�sra, majd az elszakad�sra. Õ megnyargalta a szelet, megtett mindent, hogy bizony�tson, de azt�n f�ldet �rt, �s j�tt a dermesztõ val�s�g: a fa, amitõl sz�rmazik, f�rges volt! Hogy hozhat majd �jabb hajt�st? Hol lesz sz�m�ra �jra tavasz? Marad a t�l, �s a fagy, mely megsemmis�ti az egykor zsenge falevelet. Pedig õ �lni akart �jra, �lvezni a tavaszt, �s meglelni a ny�r minden zamat�t! Egy ember semmi a m�ltja n�lk�l! De h�t mif�le m�lt az �v�? Apja sz� szerint k�t k�zzel form�lta azt, de kezei rendk�v�l mocskosak voltak, �s ezzel beszennyezte õt is. Az ajt�n kopogtattak. Draco riadtan fordult el az ablakt�l. - Tess�k! – sz�lt, �s igyekezett rendezni von�sait, amit meggy�t�rtek keserû gondolatai. - Gyere kisdr�g�m, Dumbledore professzor szeretne veled besz�lni! – dugta be fej�t Mrs.Weasley kedvesen mosolyogva. - Dumbledore professzor? – k�rdezte megh�kkenve Draco. - Igen, igen! Gyere gyorsan! Draco k�vette a nõt, mik�zben pr�b�lta kital�lni, hogy vajon mi�rt keresi az igazgat�. Napok �ta nem t�rt�nt semmi, m�g a Roxfortban sem j�rt. Dumbledore-t pedig nem is l�tta, mi�ta Franciaorsz�gba menek�lt Valerian�val �s Pitonnal. Amikor �szrevette, hogy az igazgat� nem csup�n a kandall�n kereszt�l k�v�n vele t�rsalogni, hanem szem�lyesen jelent meg, m�r tudta, hogy csakis komoly dologr�l lehet sz�. - J� napot professzor �r! – k�sz�nt�tte visszafogottan. - Neked is Draco! – mosolygott kedvesen Dumbledore. – S�t�ln�l velem egyet odakinn?