Lassan nyitotta ki szem�t, mint aki m�ly �lomb�l �bredt. Val�ban �gy �rzett. N�h�ny ponton nem is tudta eld�nteni, mi volt a val�s�g, �s mi az �lom. A szob�ban vil�gos volt. Szinte b�nt�n vil�g�tott be a Nap erõs f�nye. Hunyorogva n�zett k�r�l. Az od�ban volt. Apr�cska szob�j�ban fek�dt, b�r fogalma sem volt, hogy ker�lt ide. Vagy t�nyleg csak �lom volt az eg�sz? Egy sz�rnyû r�m�lom? Megpr�b�lt fel�lni, de abban a pillanatban m�ris visszanyomta egy puha, meleg k�z. - Maradj nyugton, kisdr�g�m! – hallotta Mrs. Weasley sop�nkod� hangj�t. - Sz�rnyû s�r�l�seid voltak. M�g szerencse, hogy Piton professzor itt volt, �s seg�tett rajtad! Draco �gy pislogott az asszonyra, mint a m�snapos r�szeg, aki nehezen �szleli maga k�r�l a vil�got. - Piton? – ny�gte nehezen, kisz�radt sz�jjal. - Igen! M�g nem ment el. Sz�lok neki. �r�lni fog, hogy magadhoz t�rt�l! – mondta, majd m�ris felpattant, �s kiviharzott. Draco szemei elõtt nagy sebess�ggel peregtek le az �jszaka esem�nyei. Az akad�koskod� kõszobor, Valeriana �s a terhess�ge, H�b� vir�ga, �ld�zõik, majd apja kegyetlen hangja. L�ktetett a hal�nt�ka, sz�ve hevesen vert a gondolatt�l, hogy az �jszaka majdnem apja keze k�z� ker�lt. Tudta, hogy ha ez megt�rt�nt volna, akkor tal�n m�r nem is �lne. De megmenek�lt, �s k�ts�gk�v�l egyed�l Pitonnak lehet h�l�s ez�rt. - Na, sz�val magadhoz t�rt�l – l�pett be a tan�r. Se szavai, se hangja nem �rulkodott t�lzott �r�mrõl. - Mi t�rt�nt? – k�rdezte Draco, �s tett egy rem�nytelen pr�b�lkoz�st, hogy fel�lj�n, de erõtlen�l hanyatlott vissza. - Majdnem ott maradtunk mindannyian – d�rm�gte Piton szemreh�ny�an, mintha Draco tehetne az eg�szrõl. – Thonks komolyan megs�r�lt, de a t�bbiek j�l vannak. - Akkor siker�lt – s�hajtott nagyot Draco, �s elernyesztve izmait beles�ppedt a p�rn�ba. - Igen, tal�n – mondta halkan Piton, amire Draco m�r szinte oda sem figyelt. El�gedetten hagyta, hogy szemei �jb�l lecsuk�djanak, hogy teste �jb�l a ki�rdemelt pihen�snek adja �t mag�t. Beletelt n�h�ny napba, mire v�gre elhagyhatta az �gyat. A csendes, mag�nyos �r�k alkalmasak voltak arra, hogy gondolkozzon. Anyja zavaros szavai gyakran visszacsengtek f�l�ben. Sejtette, hogy valami jelent�s�k biztosan van, de k�ptelen volt �sszerakni a mozaikkock�kat. Ha m�shonnan nem, h�t Ron leveleibõl �rtes�lhettek a Roxfort falai k�z�tt zajl� esem�nyekrõl is. Egy�rtelmûen kitûnt, hogy k�t dolog foglalkoztatta a di�kokat az elm�lt napokban. Az egyik a kviddics volt, a m�sik pedig Valeriana �s Piton kapcsolata. Dracot �ppen �gy v�ratlanul �rt ez a h�r, mint b�rki m�st. Mivel mindig azt l�tta, hogy kereszttestv�re �s a tan�r meglehetõsen rossz viszonyban vannak, �s �lland�an veszekednek, m�g csak meg sem fordult a fej�ben, hogy lehet k�z�tt�k valami, a gyûl�lt munkat�rsi viszonyon k�v�l. M�rpedig el�g r�g�ta �rlelõdhetett ez a kapcsolat, ha m�r k�z�s gyermek�ket v�rj�k, �s h�zass�gr�l besz�lnek. Nehezen tudta t�ltenni mag�t ezen a dolgon. Legink�bb �gy tudta elk�pzelni ezt az eg�szet, hogy Piton valamilyen illeg�lis var�zslattal k�nyszer�ttette Valerian�t, hogy az �v� legyen. Persze, fi� l�v�n nem n�zhetett Pitonra, mint nõ, de egyszerûen nem tudta elk�pzelni, hogy Valeriana õszint�n vonz�dna hozz�. Na �s nem volt elhanyagolhat� a k�z�tt�k l�võ kork�l�nbs�g sem. Egy sz�val, elk�pzelhetetlennek tartotta, hogy azok ketten õszinte szerelemmel viseltetnek egym�s ir�nt. Ezen a h�ren m�g t�l sem tette mag�t, amikor j�tt a m�sik, ami r�ad�sul sokkal rosszabbul �rintette. Egyik d�lut�n a szob�j�ban olvasgatott, amikor furcsa bizserg�st �rzett jobb alkarj�n. Elõsz�r nem is tulajdon�tott neki nagy jelentõs�get, de azt�n a kis�rd�g nem hagyta nyugodni. Felhajtotta inge ujj�t, �s csak rem�lte, hogy f�lelme nem fog beigazol�dni. De hi�ba. Amint szabadd� v�lt alkarja, szemben�zhetett az �l�nken kirajzol�dott S�t�t Jegy mint�j�val. �gy �rezte mag�t, mint akit forr� v�zzel �nt�ttek nyakon. Fojtogatta tork�t, szorongatta mellkas�t a felismer�s. K�ts�gbeesetten rohant ki a szob�b�l, egyenesen a f�ldszintre, ahol Mrs. Weasley k�t�gette leg�jabb pul�ver�t. - Mi a baj, kisdr�g�m? – n�zett f�l a nõ. - �rtes�teni kell Mr. Weasley-t! – lihegte izgatottan Draco, majd karj�t a nõ fel� mutatta. – N�zze! Mrs.Weasley sikkantva kapta kez�t a sz�j�hoz. Mire a f�rfit �rtes�tett�k, �gy tûnt õ m�r tudott r�la, hogy Voldemort val�sz�nûleg �jra ereje telj�ben van. Erre pedig k�t lehets�ges magyar�zat volt: vagy m�s var�zslattal siker�lt õt felerõs�teni, vagy volt m�g egy vir�g. Minden esetre nagy felbolydul�st, �s riadalmat keltett a h�r. A r�vid, �tmeneti b�k�nek v�ge lett, �jra f�lelem �s retteg�s uralkodott el a m�gusvil�gban. A Roxfortban m�gis minden ment tov�bb, mintha semmi sem t�rt�nt volna… - Nah�t, ilyen pocs�k idõt! – l�pett be dideregve, kipirosodott orral Mr. Weasley az ajt�n. - Rem�lem, lef�jt�k a mai kviddicset a Roxfortban! – sop�nkodott Mrs.Weasley, mik�zben az asztal k�zep�re egyens�lyozta a nagy rak�s pir�t�st. - Nem hiszem – kapott m�ris Draco az egyik ut�n. – Sokkal nagyobb dolognak kell t�rt�nnie ahhoz! - Pedig okosabban tenn�k! V�rj, mindj�rt hozom a lekv�rt is! – fordult sarkon a nõ, �s m�ris eltûnt az �l�skamra ajtaja m�g�tt. - Mr. Weasley, tudja, hogy kik j�tszanak ma? – k�rdezte Draco a vele szemben �lõ f�rfitõl. - Ha j�l eml�kszem, Ron azt �rta, hogy a Holl�h�t �s a Mardek�r – felelte a f�rfi, �s l�that� �rdeklõd�ssel figyelte a fi� arc�t. Draco lebiggyesztett sz�jjal harapott als� ajk�ba, szemeit f�lig lehunyta. A Mardek�r n�lk�le j�tszik! Szerette ezt a sportot, �s fog�k�nt igaz�n kulcsfigur�ja volt a csapatnak. F�j� sz�vvel gondolt r�, hogy nem lehet r�szese a bajnoks�gnak. Olyan j� �rz�s volt pedig, amikor az eg�sz iskola a lel�t�n �lt, �s egy emberk�nt figyelte minden mozzanat�t! Az eg�sz iskola! Igen, az eg�sz iskola ott lesz! - �hm. Azt hiszem, nem vagyok j�l… - �llt f�l az asztalt�l. – Lepihenek egy kicsit! - De… - pillantott fel Mr.Weasley, szem�ld�k�t a homlok�ig felh�zva. - Draco, hiszen most hozom csak a lekv�rt! – sz�lt ut�na a kamr�b�l visszat�rõ asszony is, majd k�rdõn n�zett p�rj�ra. – Mi baja van? - Azt mondta, rosszul �rzi mag�t, �s lefekszik – adott v�laszt gyorsan a f�rfi, mik�zben beleharapott kenyer�be. - Mondt�l neki valamit? - Csak a kviddicsrõl k�rdezett. - Jaj, szeg�nyk�m! – s�hajtott nagyot Mrs. Weasley, �s le�lt az asztalhoz. – Neh�z lehet neki… - Senkinek sem k�nnyû manaps�g – z�rta le a besz�lget�st Mr.Weasley, �s egy �jabb pir�t�s ut�n ny�lt. Hermione vastag s�lj�t annyira felh�zta a f�l�ig, amennyire csak b�rta. Az erõs sz�l belekapaszkodott haj�ba, arc�t azonnal pirosra cs�pte. M�gis nagy egyet�rt�sben vonult bar�tai ut�n. Szerette n�zni a j�t�kosok rept�t a p�ly�n, b�r maga sohasem �llt volna k�z�j�k. Most azonban m�gis sz�vesen maradt volna odabent, a kellemes melegben, de a fi�k olyan lelkesen k�sz�ltek a szurkol�sra, hogy nem akarta kedv�ket szegni nyavalyg�s�val. �gy is �r�mmel t�lt�tte el, hogy minden rendben lett k�z�tt�k. Ron ugyan m�g mindig elh�zta sz�j�t, ha Draco valamilyen form�ban sz�ba ker�lt, de ep�s megjegyz�sei elmaradtak. Azt meg v�gk�pp j� jelnek lehetett tekinteni, hogy Hermione kedv��rt sûrûbben �rt levelet sz�leinek, amiben ugyan vir�gnyelven, de folyamatosan �rtes�tett�k Dracot az iskol�ban t�rt�ntekrõl, �s Hermion�r�l. Sokat jelentett ez a l�ny sz�m�ra. Ugyan ez nem p�tolhatta a fi� hi�ny�t, de m�gis valamif�le kapcsolatot tartottak �gy. - Ha most a Holl�h�t nyer, akkor legk�zelebb vel�k fogunk j�tszani – mondta Ron nagy lelkesed�ssel. – Az j� lenne, mert akkor biztosan mi nyer�nk! - Ja, b�r el�g j� a Mardek�r m�g Malfoy n�lk�l is – helyeselt Neville. - Az nem olyan biztos! Tavaly is… - kezdett bele Ron az elm�lt �v m�rkõz�seinek ecset�l�s�be, de Hermione erre m�r nem tudott figyelni, mert v�ratlanul egy r�nt�st �rzett kab�tja zseb�n�l. Riadtan fordult meg, de nem l�tott senkit. Pedig hat�rozottan �rezte, hogy valaki, vagy valami a zseb�n�l matatott. Nem t�vedett. Egy pap�rlapot h�zott elõ. K�v�ncsian hajtogatta sz�t, �s a sz�ve majd kiugrott a hely�rõl, amikor megpillantotta az ismerõs betûket. „Gyere a szert�rba!” R�vid �zenet volt, de tudta, hogy ki �rta. - Mi a baj, Hermione? – fordult vissza Harry, amikor �szrevette, hogy a l�ny lemaradt. - Menjetek csak! Mindj�rt j�v�k �n is! – felelte, majd sarkon fordult, �s sietõs l�ptekkel elindult vissza, az �p�let fel�. Bar�tai �rtetlen k�ppel n�ztek ut�na, de mivel a m�rkõz�s kezdete rohamosan k�zeledett, ink�bb a lel�t�t v�lasztott�k, minthogy ut�naj�rjanak a l�ny visszavonul�s�nak. Hermione l�bai egyre gyorsabban tapost�k a dermedt talajt. M�r nem f�zott, hiszen fût�tte az izgalom, �s a v�gy. A ki�resedett folyos�k hangosan visszhangzott�k l�pteit. Nem j�rt odabent rajta k�v�l senki, �gy csak a festm�nyek lak�i n�ztek furcs�llva elsuhan� alakja ut�n. Remegõ k�zzel, kipirosodott arccal t�pte fel a szert�r ajtaj�t. Odabent elõsz�r csal�dottan n�zett szembe a tiszt�t�szeres dobozokkal, de azt�n lassan k�rvonalaz�dott Draco alakja. Kiss� k�tkedve n�zett r�. Megvoltozott k�lsej�t m�g nem volt ideje megszokni, �s az is esz�be jutott, hogy mi van, ha ez csapda. - Na mi van? Nem is �r�lsz nekem? – t�rta sz�t karj�t Draco, sz�ja sz�l�n a jellegzetes, �ntelt Malfoy-mosoly jelent meg. - Mit keresel itt? – k�rdezte �vatosan Hermione, m�g mindig a fi� arc�t vizsg�lgatva. - T�ged! – l�pett eg�szen k�zel Draco a l�nyhoz. – Azt hittem, �r�lni fogsz! - Jaj, Draco! – fektette fej�t a l�ny a fi� mellkas�ra. Draco karja �v�n �lelte �t. Lehunyt szemmel adta �t mag�t ennek a gy�ny�rû pillanatnak. Mennyivel m�s volt ez most �gy, �rgus tekintetek keresztt�ze n�lk�l! T�bb mint f�l �ve nem voltak szemtan�i a tiszt�t�szerek kettõj�k szerelm�nek, de mintha semmi nem v�ltozott volna. Ugyanaz az �rz�s, ugyanaz a h�v hajtotta ajkaikat egym�s fel�, hogy azt�n vad t�ncukba fejezhess�k ki mindazt, amit sz�v�k dikt�l. Csak hossz�, szenved�lyes cs�k ut�n szakadtak el egym�st�l. - Nem szabadott volna idej�nn�d! – n�zette fel Hermione a fi�ra. - Ne agg�dj! El�g j�l megy m�r a ki�br�nd�t� bûb�j! – bazsalygott le kedves�re Draco. - Akkor is kock�zatos! – aggodalmaskodott tov�bb a l�ny. – Nem akarom, hogy miattam ker�lj bajba! - Besz�lnem kell Valerian�val is – jelentette ki Draco komolyan. - Miss. Lloyddal? - Igen. Gondolom, lent maradt Piton lakoszt�ly�ban. - Igen, val�sz�nû! De mi�rt akarsz vele besz�lni? - Majd legk�zelebb elmes�lem – hajolt Draco �jb�l a l�ny arc�hoz.- Olyan r�vid most az idõnk, ne fecs�relj�k el ilyenekre! - Draco… - lehelte m�g Hermione, de sohasem der�lt ki, hogy mit is akart mondani. Tudt�k mindketten, hogy hamarosan menni�k kell. Hermion�t bar�tai v�rt�k, Draconak pedig igyekeznie kellett vissza az od�ba, de m�g elõtte fontos elint�zni val�ja volt kereszttestv�r�vel. A kis szert�r forr� cs�kok lehelet�vel, szerelmes suttog�sokkal, halk s�hajokkal volt tele. Neh�z volt az elv�l�s r�vid egy�ttl�t�k ut�n, de menni�k kellett. A helys�get Hermione hagyta el elõsz�r, majd az �jb�l �ttetszõ fi� l�pett ki az ajt�n. Draco kis t�vols�ggal k�vette a l�nyt eg�szen az elõcsarnokig, �s mielõtt elindult volna az alagsor fel�, vett m�g egy pillant�st r�la. R�vid egy�ttl�t�k, szerelm�k bizony�t�kai biztos fog�dzkod�t jelentettek �sszezavarodott, kusza �let�ben. Nem volt m�r semmi, ami olyan lett volna, mint r�gen, egyed�l �rzelmeik. Bizonytalan l�t�nek sz�mtalan k�rd�se hajtotta h�t kereszttestv�re fel�, ahonnan a v�laszokat rem�lte. �res folyos�kon haladt v�gig. Mivel odakint �t�letidõ tombolt, semmi k�ts�ge nem volt afelõl, hogy Valeriana a szob�j�ban, azaz �j lakhely�n, Piton lakoszt�ly�ban lesz. Magabiztosan kopogtatott a tan�r szob�j�nak ajtaj�n. B�r tudta, hogy ez csak a laborja, de azt m�r t�bbsz�r tapasztalta, hogy itt mindig megtal�lhatta a tan�rt, vagy legal�bbis r�vid idõn bel�l megjelent valahonnan. - Draco, te mit keresel itt? – hallotta r�vid idõ eltelt�vel maga m�g�tt kereszttestv�re hangj�t. - T�ged! – p�rd�lt meg Draco, �s szeme egybõl Valeriana pocakj�ra siklott. M�g mindig hitetlenkedõ mosolyt csalt az arc�ra a tudat, hogy volt tan�r�t�l v�rand�s a nõ. – Nah�t, ez a Piton! - Megl�thattak volna! – hagyta figyelmen k�v�l Valeriana a g�nyos megjegyz�st. - Ugyan m�r! Rajtad k�v�l mindenki a lel�t�kon fagyoskodik – legyintett Draco, mik�zben m�g mindig a nõ g�mb�ly�dõ pocakj�t m�regette, ami ugyan nem emelkedett m�g ki t�ls�gosan, de �ppen el�gg� ahhoz, hogy megakadjon rajta az ember szeme. - Akkor is! Gyere! – mondta Valeriana, �s p�lc�j�t v�gigh�zta a falon l�g�, z�ld faliszõnyegen, ami azonnal ajt�v� v�ltozott, hogy gyorsan bel�phessenek rajta. Piton h�za is kellemes csal�d�st ny�jtott a fi� sz�m�ra, de a gondosan elrejtett lakoszt�ly minden k�pzelet�t fel�lm�lta. Olyan volt, mintha egy m�zeumba cs�ppent volna. �don, ig�nyesen megmunk�lt b�torok helyezkedtek el odabent, a falon gy�ny�rû festm�nyek l�gtak, a padl�t vastag, k�zi sz�v�sû szõnyeg bor�totta. Neh�z volt belek�pzelnie volt tan�r�t ebbe a miliõbe, b�r lassan m�r nem lepõd�tt meg semmin. - F�! – mondta õszinte csod�lattal. – M�g sohasem j�rtam itt. - Val�sz�nûleg most sem fog ujjongani Perselus, ha megl�t itt t�ged – szidalmazta tov�bb Valeriana a fi�t. – Hogy jutott eszedbe, hogy ide gyere? - Besz�lnem kell veled, �s biztos voltam, hogy a meccs alatt mindenki h�zon k�v�l lesz. Mivel igen rossz idõ van, rem�ltem, hogy egy �llapotos kismama nem teszi ki mag�t ennek. Szerencs�re Weasley rendszeresen besz�mol anyj�nak mindenrõl, ami az iskol�ban t�rt�nik, �gy azt hiszem, el�g j�l vagyok inform�lva. – mosolygott sz�lesen Draco. – Rendesen led�bbentem, amikor megtudtam, hogy Pitont�l vagy terhes… - Az�rt j�tt�l, hogy ezt elmondjad? – szak�totta f�lbe Valeriana s�rtõd�tten. - Nem. Persze hogy nem! – mondta Draco, �s arca hirtelen elkomolyodott. – M�r alig v�rtam, hogy m�dom legyen errõl besz�lni veled. Az�ta az �jszaka �ta sokat gondolkodtam arr�l, amiket any�m mondott nek�nk. Nekem �gy tûnt, mintha te t�bbet �rtett�l volna abb�l a zagyvas�gb�l, amit �sszehordott. Sok�ig nem is tulajdon�tottam neki nagy jelentõs�get, de csak nem hagyott nyugodni… Te �rtetted, amiket mondott, ugye? Draco kereszttestv�re akasztotta rem�nnyel teli tekintet�t, �s v�rt. Ahogy l�tta a nõ arc�nak v�ltoz�s�t, m�r biztos volt benne, hogy nem j�tt hi�ba. - �lj le Draco! – intett higgadtan Valeriana az egyik sz�k fel�. Draco sz� n�lk�l engedelmeskedett. Izgatottan leste kereszttestv�re szavait, aki tõle nem messze egy karossz�kben helyezkedett el. - Nagyon neh�z errõl besz�lnem neked – kezdett lassan, megfontoltan mondand�j�ba Valeriana. – Nem gondoltam, hogy egyszer majd nekem kell elmondanom neked! �n is nem r�gen tudtam meg… - Igen? – s�rgette Draco a kertelõ nõt. - A sz�leid �r�kbe fogadtak t�ged – hadarta el gyorsan Valeriana, mintha �gy hamarabb megszabadulhatna a tehertõl, amit a t�nyek birtokl�sa r�tt ki r�. Draco tekintete a padl� fel� siklott. Nem sz�lt semmit. Maga sem tudta, hogy mi az, amit �rez, csal�dotts�g, gyûl�let, d�h, vagy f�jdalom. Mintha meg sem lepõd�tt volna azon, amit hallott. Tal�n m�r k�sz�lt r�, szinte meg�rezte, hogy valami ilyen titok van a h�tt�rben. A d�h, amit hirtelen �rzett kifejezetten sz�lei fel� ir�nyult, akik elhallgatt�k elõle sz�rmaz�s�t. M�rpedig õ tudni akarta, kik az igazi sz�lei, b�r azt el�g neh�z volt elk�pzelnie, hogy az apja nem az lenne, akit eddig annak tartott, mert ha t�k�rbe n�zett, õt l�tta viszont. - Azt is tudod, hogy ki az igazi any�m? – n�zett k�rdõn Valerian�ra. - Nem – felelte a nõ õszint�n. - Any�m, vagyis akit eddig annak hittem, akkor �jszaka, amikor utolj�ra tal�lkoztunk, nagyon furcsa dolgokat mondott… - Keresztany�m az ut�bbi idõben sokszor besz�lt zavarosan. Nagyon megviselte hal�lod h�re. Igaz�n �desany�dk�nt nevelt fel, �s szeretett t�ged! Draco h�l�san fogadta kereszttestv�re szavait. Pillanatnyilag nehezen is tudott m�sk�nt gondolni Narciss�ra, mint �desanyj�ra. Agya azonban l�zasan j�rt. Ki akarta der�teni az igazs�got! - Õ pedig tudja, hogy ki a v�rszerinti any�m. Eml�kszel mit mondott? A v�r, ami az ereinkben folyik… Tal�n van valami rokons�g k�z�tt�nk? Ap�dnak volt l�nytestv�re? – tette fel gyorsan k�rd�seit, az �ri�si szemeket meresztgetõ nõnek. - Nem tudok r�la, b�r tulajdonk�ppen senkit sem ismerek a papa csal�dj�b�l, �s mama sem mes�lt r�luk… - �s any�dnak? – pr�b�lt Draco tov�bb kutakodni a megold�s fel�. - Neki nem volt testv�re. - Akkor nem tudom – s�hajtott csal�dottan Draco. – Lehet, hogy m�gis megzavarodott any�m elm�je? - �desany�d sok mindenen ment m�r kereszt�l…- pr�b�lta Valeriana nyugtatni a fi�t, de az hajthatatlan volt. - Akkor is! Addig nem nyugszom, am�g nem der�tem ki, ki is az igazi any�m! Tal�n m�g �l, �s felkereshetn�m! - Draco, tizenh�t �v telt el az �ta… Na igen! Tizenh�t �v a hazugs�gban, a h�zban, ami nem is az igazi otthona, a sz�lõkkel, akik nem is a sz�lei. Kor�bbi �let�t eddig sem tartotta sokra, de ez m�r utols� csepp volt a poh�rban ahhoz, hogy v�gk�pp idegennek �rezzen mindent, ami azokhoz az idõkh�z k�t�tte. Sz�ve hevesen vert, feje megf�jdult a l�zas gondolkod�st�l. Ki kell der�tenie, hogy ki is val�j�ban! Tudnia kell! Azt�n valami hirtelen beugrott. - Igen! – csillant fel a szeme. – Dobby biztosan tudja! Õ mindent tudott ap�m dolgair�l. Az�rt is volt olyan d�h�s, amikor Potter miatt elvesz�tette õt! - Dobby? – h�zta f�l szem�ld�k�t Valeriana csod�lkozva. - Igen. Tudom, hogy itt van, mert egyszer v�letlen�l tal�lkoztam vele a konyh�ban. Az�ta is ker�l, mert f�l tõlem… De õt kell megk�rdezn�nk! R�d biztosan hallgat! – Draco szeme csak �gy csillogott a rem�nyteli izgatotts�gt�l. - H�t, az nem biztos. Egyszer pr�b�ltam k�rdezni õt a r�gi dolgokr�l, de nem j�rtam sikerrel. T�ls�gosan tart �desap�d haragj�t�l. - Hiszen m�r nem a gazd�ja! - Tudom, de hi�ba mondogattam neki. - Akkor is meg kell pr�b�lnunk! Draco l�tta, hogy Valerian�t �ppen �gy hajtja a k�v�ncsis�g, mint õt, �gy komolyan rem�lte, hogy majd r��ll a dologra, �s seg�ts�g�re lesz. - J�l van – mondta v�g�l hat�rozottan Valeriana, majd egy csettint�ssel h�vta is a man�t.