Az Od�, ahogy a Weasley-k emlegett�k otthonukat, val�ban �gy n�zett ki, amint Draco m�r kor�bban hallott r�la. Apja sz�mtalanszor emlegette fel a csal�dot, k�l�n�sen Arthur Weasley-t, mint a var�zsl�k sz�gyen�t, aki tiszta v�re ellen�re teljesen les�llyedve, seregnyi gyerek�vel egy szeg�nyesen �sszet�kolt visk�ban �ldeg�l. Draco �gy gondolta, Philippe kis h�za, majd Piton otthona ut�n m�r b�rmi j�het, de k�pzeleteit teljesen fel�lm�lta a h�znak alig nevezhetõ kalyiba. K�ptelen volt leplezni meglepõd�s�t, de �gy tûnt, a mindig p�rgõ, vid�m asszonys�gnak ez fel sem tûnt. Csacsogva k�s�rte fel apr� szob�j�ba, amiben csak n�h�ny kopott b�tor volt, �s l�tszott, hogy egyetlen, cs�l�n �ll� ablaka sem eg�szen ide k�sz�lt. Semmif�le �r�m�t, vagy lelkesed�st nem tudott arc�ra erõltetni. Mrs.Weasley m�gis bar�ts�gosan megveregette v�ll�t, majd n�h�ny kedves sz�val b�ztatta, hogy �rezze otthon mag�t. Olyan melegs�get, k�zvetlens�get �rzett a nõbõl, hogy k�ptelen volt megb�ntani ak�r egyetlen rossz sz�val is. Volt benne valami, amit soha senkin�l, legink�bb saj�t anyj�n�l sem tapasztalt. N�h�ny nap m�lva m�r bele is szokott �j �let�be. Mrs.Weasley rendszeresen gondoskodott r�la, hogy ne unatkozzon, b�r Draco meg volt gyõzõdve r�la, hogy csup�n az�rt osztogatott sz�m�ra k�l�nf�le h�ztart�si munk�kat, hogy mindig szem elõtt legyen. Azt�n egy nap, Mr.Weasley bizalmasan h�vta f�lre. - Draco, lenne egy kis feladat – kezdte, �s eg�szen k�zel hajolt hozz�. – Vissza kellene menned a Malfoy-k�ri�ra… - Micsoda? – kerekedett el Draco szeme. - Term�szetesen Valeriana Lloyd, �s m�g n�h�nyan elk�s�rn�nek. A H�b� vir�g�r�l lenne sz�… Draco j�l eml�kezett a n�v�nyre, amit akkor fedeztek fel apja laborj�ban, amikor Valeriana �g�si s�r�l�seit l�tt�k el. Õ akkor nem tulajdon�tott k�l�n�sebb jelentõs�get a tiltott vir�gnak, de l�tta, hogy kereszttestv�re ann�l ink�bb �rdeklõdik ir�nta. Persze, �rt�kes n�v�ny, hiszen õ is hallott m�r r�la ezt azt, de nem gondolta volna, hogy egyszer m�g ekkora fontoss�ggal fog b�rni. - Sz�val, a Rend meg akarja szerezni, mert arra gondolnak, hogy a n�v�ny fõzet�bõl Voldemort nem hogy fel�p�lhet, de k�l�n�s erõt, �s �r�k fiatals�got szerezhet saj�t maga sz�m�ra – folytatta Mr.Weasley Draco beavat�s�t a nagy tervbe. Draco �r�mmel vette ezt a kock�zatmentesnek nem �ppen mondhat� feladatot, mert �gy v�gre hasznosnak �rezte mag�t azon az oldalon, ahol eddig csak fenntart�sokkal n�ztek r�. Most bizony�that v�gre, �s be is fogja bizony�tani, hogy val�ban alkalmas arra, hogy befogadj�k, �s megb�zzanak benne! Izgatottan v�rta az est�t, amikor meg kellett jelennie a megbesz�lt helyen. Ismerõs volt a k�rny�k. M�g �gy, s�t�tben is k�nnyen t�j�koz�dott, hiszen m�r sz�mtalanszor j�rt itt lopakodva, hogy kimarad�sa senkinek ne tûnj�n fel. - Mehet�nk – l�pett Valeriana mell�, amikor v�gre sz�tsz�ledtek mellõle a t�bbiek. – Nem hittem volna, hogy valaha visszat�rek ide. Azt meg v�gk�pp nem gondoltam volna, hogy egy tolvajk�nt fogok besurranni. - Ne gondolj most erre Draco! A c�l a fontos, nem az eszk�z! – suttogta b�ztat�an Valeriana. - Azt a gazt egy �ve l�ttuk ott, ezt te is tudod! Mi a garancia, hogy m�g mindig ott van? – sz�lt a s�t�tben Draco k�telkedõ hangja. - Mi�rt lenne m�shol? Hiszen rajtad �s �desap�don k�v�l senki sem juthat be oda! Nem? - Rem�lem, hogy igazad van! Ezut�n csendben haladtak egym�s mellett, am�g el nem �rt�k a nagy kaput. Egy pillanatra megtorpantak. Draco rem�lte, hogy Valeriana pontosan tudja, hogyan fognak bejutni, mert azt sejtette, hogy õ tiltott list�n van. Az oroszl�n sz�j�n bel�li �rz�kelõ pedig pontosan tudja, hogy ki l�phet be, �s ki nem. Izgatottan figyelte, ahogy a nõ remegõ kez�t becs�sztatja a ny�l�son. - �r�mmel l�tom Miss.Lloyd! – sz�lt a man�szobor az oszlop tetej�n, majd kit�rult a kapu. Elõsz�r Valeriana l�pett be rajta, majd gyorsan k�vette Draco is. Ekkor a szobor azonban �jb�l megsz�lalt. – Ki van m�g �nnel? - Senki! – felelte Valeriana riadtan, mire Draco is megtorpant mellette. - �sszesen h�rom �letet �rz�kelek! - Terhes vagyok! – jelentette ki Valeriana hat�rozottan. Draco m�g sohasem hallotta kereszttestv�r�t ilyen k�nnyed�n hazudni. - �s a harmadik? – a kõszobor hangja egyre szigor�bb lett. Draco izgatottan kapkodta fej�t, b�r a s�t�ts�gben nem l�tott t�l messzire. Harmadik? Tal�n m�gsem hazudott kereszttestv�re? Vagy van valaki k�r�l�tt�k? - Ikrek! – adta meg a magyar�zatot gyorsan Valeriana, mire Draco d�bbenten n�zett r�. - Nah�t! Gratul�lok! – mondta a szobor, majd becsuk�dott a kapu. Valeriana �s Draco csendben haladtak tov�bb. Egy j� darabig nem mertek megsz�lalni, de azt�n mikor kellõ t�vols�gra voltak a k�tekedõ kapuõrtõl, Draco m�r nem b�rta mag�ban tartani a megr�k�ny�d�s hangj�t. - T�nyleg terhes vagy? – k�rdezte suttogva. - Igen – felelte Valeriana kurt�n. - Ki a gyerek apja? Tal�n Parker? – faggat�zott tov�bb Draco. - Ezt tal�n nem most kellene megbesz�ln�nk! – suttogta vissza Valeriana er�lyesen. Megint csend lett k�z�tt�k. Draco nehezen tudta t�ltenni mag�t a hallottakon. K�ptelen volt elhinni, hogy a nõ terhes. Heteket t�lt�ttek el �gy, hogy mindenf�l�rõl besz�lgettek, hogy meglehetõsen bizalmas, j� viszonyba ker�ltek egym�ssal, de ezt m�gsem eml�tette meg neki. Nem tudta, hogy f�lt�kenys�get, vagy egyszerûen csal�dotts�got �rzett, mindeneste gondolatait nehezen tudta elterelni errõl a nem is l�nyegtelen inform�ci�r�l. M�r majdnem el�rt�k a bej�rati ajt�t, amikor hirtelen felocs�dott, �s az utols� percben elkapta Valeriana karj�t. - Itt nem mehet�nk be! – mondta halkan. – Van egy bej�rat, amit �n alak�tottam ki. Akkor haszn�ltam, amikor k�sõn �rkeztem haza, �s nem akartam tal�lkozni a t�ls�gosan is kedves �s odaad� h�ziman�kkal. Valeriana megh�kkenve k�vette Dracot. S�t�tben botladozva l�pkedett a magabiztosan halad� fi� ut�n. Azt�n v�gre meg�lltak. Draco a p�lc�j�val egy kis bokorra mutatott, ami azonnal eltûnt, �s hely�be egy csap�ajt� jelent meg. K�nnyed�n felnyitotta, majd bem�szott rajta. - Gyere m�r! – suttogta kifel� Valerian�nak. Egy szûk j�ratba �rkeztek meg. Nyirkos �s hideg volt. Draco f�nyt var�zsolt p�lc�ja v�g�re, �s �gy haladtak tov�bb, am�g el nem �rt�k a t�ls�gosan szûk, �s alacsony �t v�g�t. Egy pillanatig �gy tûnt, mintha egy zs�kutca v�g�be �rtek volna, de azt�n Draco tenyer�t nekinyomta a falnak, �s az eltûnt. Egy folyos�ra �rkeztek, melynek fal�n halv�ny m�csesek pisl�koltak. A feh�r falakon k�s�rteties t�ncot j�rt f�ny�k. - Furcsa – mondta Draco halkan, miut�n v�gighordta tekintet�t a folyos�n mind a k�t ir�nyban. – Azelõtt itt sohasem �gtek l�mp�sok, hiszen ez egy teljesen haszn�laton k�v�li r�szleg. Ez�rt mertem b�rmikor erre j�rni. - Akkor, ez most mit jelenthet? – riadt meg Valeriana is, akinek Draco kijelent�se n�lk�l is h�tborzongat� hangulat� volt ez a folyos�. - Nem tudom. – felelte a fi� õszint�n. – De menj�nk ink�bb! Valeriana egyet�rtve az elhat�roz�ssal, gyors l�ptekkel k�vette Dracot. Hossz� folyos�kon haladtak v�gig, majd l�pcsõk�n le, amit �jabb szûk folyos�k k�vettek. Itt m�r nem �gtek m�csesek, �gy p�lc�juk f�ny�re volt sz�ks�g, hogy tov�bb haladhassanak. L�pt�k kopog�s�t egyetlen var�zslattal megakad�lyozt�k, k�l�nben az eg�sz folyos�rendszer visszhangzott volna a hideg k�veket �rõ cipõsarkak hangj�t�l. Azt�n v�gre meg�rkeztek a titkos szoba ajtaj�hoz. Draco a z�rba helyezte a kulcsot, kez�t pedig a cir�d�s „M”-betûre. - Hu, rem�ltem, hogy ap�mnak nem jut esz�be a nyit�var�zslatot megv�ltoztatni – s�hajtott megk�nnyebb�lve Draco, amikor bel�ptek az ajt�n. - Gondolom el�gnek tal�lta, ha a kapun nem enged be – mondta Valeriana, �s a bel�p�s�kkor felgyullad� f�kly�k f�nye mellett azonnal gyors keresg�l�sbe kezdett. - Ott van! – l�pett Draco a n�v�nyhez, ami elõzõ �v �ta ugyanazon a helyen d�szelgett. - N�zd! Tele van bimb�val! Pont j�kor �rkezt�nk. – kapta f�l Valeriana a cserepet. - Rendben, akkor menj�nk gyorsan! – mondta Draco izgatottan. – Olyan rossz �rz�s �jra itt lenni! M�ris kil�ptek az ajt�n, �s elindultak a folyos�n visszafel�. Tulajdonk�ppen el�gedettek lehetettek volna, hogy ennyire k�nnyed�n ment minden, m�gis furcsa �rz�s ker�tette õket hatalm�ba: t�l sim�n jutottak be. M�r a m�sodik folyos�ra fordultak be, amikor rohan� l�ptek zaja csapta meg a f�l�ket. Egy pillanatra megtorpantak, �s riadtan n�ztek egym�sra. A cipõk kopog�sa azonban egyre k�zeledett. - Fut�s! – t�togta Draco, mire mindketten l�lekszakadva rohanni kezdtek. �gy tûnt el�g gyorsak ahhoz, hogy az õket k�vetõk ne �rj�k utol. Ak�rh�nyszor h�trak�mleltek, nem l�ttak semmit, csak a l�p�sek zaj�t hallott�k. Draco kettes�vel vette a l�pcsõfokokat felfel�, �s m�r j�csk�n el�l volt, amikor �szrevette, hogy kereszttestv�re lemaradva f�jtat ut�na. Hirtelen d�h fogta el. Nem akart miatta a veszt�be rohanni. Nem tudta, Valeriana terhess�ge mennyire elõrehaladott, minden estre õr�lts�gnek tartotta, hogy engedt�k r�sztvenni egy ilyen vesz�lyes akci�ban. - Gyere m�r! – suttogta visszafel� a l�pcsõ tetej�rõl t�relmetlen�l. Valeriana zih�l� t�dõvel pr�b�lt meg engedelmeskedni a s�rget�snek. Az utols� l�pcsõfokn�l �gy kapaszkodott a fi� karj�ba, mint a fuldokl� az �letet jelentõ mentõ�vbe. Ebben a pillanatban egy f�nycs�va suhant el mellett�k. Riadtan n�ztek a l�pcsõ alj�ra, ahol n�gy-�t s�t�tk�penyes alak futott fel�j�k. Tudt�k, hogyha azok utol�rik õket, akkor elvesztek. T�l sok idej�k nem volt gondolkodni, �gy egy-egy �tok bizonytalan c�l� kil�v�se ut�n ism�t szaladni kezdtek. �jabb folyos�k k�vetkeztek, ahol ugyan s�t�t volt, m�gsem mertek f�nyt gy�jtani p�lc�juk v�g�re, hiszen addig volt j�, am�g senki nem l�tta õket. �gy viszont csak lassabban tudtak haladni. A falat �s egym�st tapogatva pr�b�ltak t�j�koz�dni, m�gnem megint elsuhan� f�ny-nyal�bok vil�g�tott�k meg �tjukat. Draco egy pillanatra meg�llt, hogy �jabb �tokkal pr�b�lja meg �ld�zõik sz�m�t cs�kkenteni. - Nincs semmi �rtelme! – zengett Lucius hangja, mire mindketten �sszerezzentek. – Innen senki nem juthat ki! Draco szinte gondolkod�s n�lk�l indult volna apja ir�ny�ba, ha Valeriana nem tartja vissza. Ezzel egy idõben egy erõs �tokkal s�jtotta �ld�zõik felett a mennyezetet, mire az nagy robajjal omlott le. - Megõr�lt�l? – fordult Valeriana Draco fel�. – Azonnal menj�nk tov�bb! Sietve hagyt�k h�tra a t�rmel�kekbõl keletkezett torlaszt, mik�zben m�g hosszan hallott�k Lucius szitkoz�d�s�t. V�gre el�rt�k azt a foly�s�-rendszert, ami m�r ki volt vil�g�tva, �gy �jra gyorsabban �s magabiztosabban haladhattak. M�r nem j�rtak messze att�l a pontt�l, ahol meg�rkeztek. Ekkor oldalr�l, egy m�sik folyos�r�l �jabb rohan� l�ptek hangja riasztotta meg a menek�lõket. Nem mertek oldalra n�zni, csak rohantak, ahogy egyre fogy� erej�kbõl tellett. M�r pedig erej�k j�csk�n fogy�ban volt. K�l�n�sen a nõnek. Draco megint j�val elõtte haladt. Õ m�r pontosan tudta, hogy nemsok�ra el�rik azt a falszakaszt, ami a menek�l�s �tj�t biztos�tja sz�mukra. Nem n�zett h�tra, rem�lte a nõ r�videsen k�veti, addig pedig megnyitja az �tj�r�t. Ekkor hirtelen robaj t�lt�tte be az eg�sz folyos�rendszert. Riadtan l�pett vissza. M�r att�l tartott, hogy Valerian�nak esett baja, amikor megjelent elõtte. Gyorsan elkapta a karj�t �s vonszolta maga ut�n. M�r csak n�h�ny l�p�s volt h�tra. Draco k�t m�cses-tart� k�z�tti kopasz falszakaszra tette tenyer�t. - Lucius! – zengett ekkor a folyos� m�sik v�g�rõl egy t�lvil�gi hang, amit t�ls�gosan j�l ismertek mind a ketten. Dermedten n�ztek egym�sra. - A Nagy�r! – t�togta lihegve Valeriana, �s l�that�an az �jul�s k�rny�kezte. Szerencs�re Draco l�lekjelenl�te m�g megmaradt, �gy nagyot r�ntott rajta, majd k�nnyû szerrel �tl�ptek a falon, mielõtt �ld�zõik is erre e folyos�ra �rtek volna. S�t�t �s csend �lelte �t õket. Valeriana h�t�t az �jb�l �tj�rhatatlan falnak vetve zih�lt, �s erõtlen�l cs�szott lefel�. Kez�t sz�ja el� szor�totta, nehogy kapkod� l�gz�s�nek hangja el�rulja õket. Draco mozdulatlanul f�lelt. - Erre j�ttek! L�ttam, hogy befordultak ide! – hallott�k a fal m�g�l a tanakod�st. - Hova tûntek akkor? – k�rdezte Lucius izgatottan. - Nem tudom! Innen nem hoppon�lhattak! - Nem bizony! – ki�ltotta inger�lten Lucius, majd csend k�vetkezett. Valeriana Dracoba kapaszkodva fel�llt, �gy hallgatta, mi t�rt�nik. Halk kopogtat�st hallottak a falon t�bb ir�nyb�l. Draco tudta, ha apja felfedezi az �tj�r�t, elvesztek. - Ti menjetek ki a t�bbiekhez! Erre nem j�hettek tov�bb! – sz�lt �jb�l Lucius, majd t�volod� cipõk kopog�sa jelezte, hogy t�vozott. Megk�nnyebb�lve s�hajtottak fel. Megmenek�ltek, de legal�bbis eg�rutat nyertek! Ekkor vel�k szemben egy p�lca f�nye vil�g�totta meg arcukat. A s�t�thez szokott szem�k f�j�n reag�lt a hirtelen f�nyforr�sra. Nem l�ttak semmit, csak egy f�nylõ pontot. - Draco! – sikkantott fel reszketõ hangon a p�lca tulajdonosa. – Tudtam, hogy �letben vagy! - Any�m? – k�rdezte Draco bizonytalanul, �s se õ, se Valeriana nem tudta, hogy most f�ljen, vagy �r�lj�n a nõ v�ratlan felbukkan�s�nak. - Amikor �szrevettem, hogy a titkos folyos� bej�rata megny�lt, alig b�rtam elhinni! Nem is rem�ltem, hogy l�thatlak m�g valaha! – engedte le Narcissa kiss� p�lc�j�t, �gy az õ arca is l�that�v� v�lt. - Te tudt�l errõl a j�ratr�l? – h�kkent meg Draco. - Term�szetesen! - �s ap�m? - Õ nem tudja. Ez az egyetlen r�sze a kast�lynak, amit ap�d nem ismer. Nem akartam, hogy �szrevegye �jszakai k�borl�saidat! - Te fedezt�l engem? – esett Draco egyik �mulatb�l a m�sikba. - Szerettelek, t�ls�gosan szerettelek �s f�ltettelek, pedig nem szabadott volna… Narcissa szabad kez�vel l�gyan v�gigsim�totta fia arc�t, mik�zben szemei k�nnyektõl csillogtak. Draco m�g sohasem l�tta anyj�t ilyennek, �s ha az õr�let apr� szikr�i nem csillantak volna szem�ben, akkor tal�n Mrs.Weasley-hez is hasonl�thatta volna. - Menn�nk kellene… - mondta halkanValeriana. - Valeriana! – tette most puha kez�t keresztl�nya arc�ra Narcissa. – T�ged is mindig �gy szerettelek, mintha a l�nyom lenn�l! A sors is �gy akarta, hogy ti egym�sra tal�ljatok! Ez Lucius terv�nek nagy bakl�v�se! A v�r nem v�lik v�zz�! A v�r, ami ereitekben cs�rgedezik, t�ls�gosan erõs ahhoz, hogy õ gyõzhessen felettetek! - Any�m, j�l vagy? Olyan furcs�kat mondasz! – n�zett Draco az am�gy mindig csendes anyj�ra. - Keresztany�m, engedj menn�nk! K�rlek! – t�relmetlenkedett Valeriana. - Vigy�zz r�! M�r csak r�d sz�m�that! – mondta, majd kez�t Valeriana enyh�n g�mb�ly�dõ pocakj�ra tette. – �s vigy�zz õr� is, hiszen legnagyobb �rt�ke az embernek a saj�t gyermeke! B�r nekem is megadathatott volna! - Ap�m csin�lt veled valamit? – k�rdezte Draco, akit val�s�ggal megriasztottak anyja zavaros szavai. - Ap�d? – n�zett Narcissa mosolyogva fi�ra. – Nem, kiv�telesen velem nem csin�lt semmit! Pedig sok sz�rnyûs�get csin�lt, �s m�g nagyon sokra k�sz�l! Draco belen�zett anyja f�jdalmas szemeibe. Pr�b�lta meg�rteni a hallottakat, de b�rhogyan is igyekezett, nem j�rt sikerrel. V�g�l meg volt r�la gyõzõdve, hogy anyja elm�je minden bizonnyal megbomlott. - Gyere vel�nk! – mondta azt�n sajn�lattal sz�v�ben. B�rmennyire t�vol �lltak egym�st�l, k�l�n�sen az ut�bbi idõben, az�rt m�giscsak az �desanyja volt. - Nem! – tiltakozott Narcissa szil�rdan. – Nekem az uram mellett a helyem! De ti menjetek! Azzal mag�hoz �lelte egyszerre mindk�t fiatalt, majd Draco kez�be egy kulcsot nyomott. - A nagykapun nem mehettek, mert odakint v�rnak r�tok! – mondta komolyan. – Ismered a h�ts� kiskaput a s�rk�nyszobor m�g�tt, ott menjetek ki! Draco kez�be vette a kulcsot, �s sz�tlanul n�zte ujjai k�z�tt forgatva. Tan�cstalan volt. Eddig �gy gondolta, hogy azzal, hogy �t�llt a m�sik oldalra, h�tat ford�tott a sz�leinek, most m�r ellens�gek. Elfogadhatja-e b�tran egy ellens�g seg�ts�g�t? - Nem akarlak csapd�ba csalni! – mondta Narcissa, amikor meg�rezte, mire gondolhat fia. – Megb�zhatsz bennem! Any�dk�nt szerettelek, sohasem �rtan�k neked, m�g akkor sem, ha nem �rtek egyet azzal, amit csin�lsz! - Nem �rtelek any�m… - n�zett fel Draco Narcissa szemeibe. - Menj�nk Draco! – sz�lt ism�t Valeriana, mire Narcissa biztat�an b�lintott, majd m�g egyszer mag�hoz �lelte fi�t. Elindultak h�t maguk m�g�tt hagyva az �tjukra bocs�t� nõt. P�lc�ja f�nye hosszan bevil�g�totta a szûk folyos�t, �gy k�nnyed�n haladhattak. Mielõtt kil�ptek volna a szabadba, mindketten visszan�ztek Narcissa ir�ny�ba, de nem l�ttak m�st, csak egy erõsen vil�g�t� pontot. Draco c�ltudatosan indult el az eml�tett szobor fel�, ami m�g�tt a kiskapu b�jt meg. Fenntart�sai ugyan voltak m�g, de abban egy�ltal�n nem k�telkedett, hogy a fõbej�ratn�l m�r minden bizonnyal v�rnak r�juk. Maradt h�t a bizalom �s a rem�ny. Megk�nnyebb�lve hagyt�k maguk m�g�tt a k�ri�t, de mielõtt Draco elgondolkodhatott volna anyja k�l�n�s szavain �s viselked�s�n, egy �tok �l�nk z�ld f�nnyel csap�dott a talajba k�zvetlen mellett�k. Gondolkod�s n�lk�l kezdtek menek�lni, b�r fogalmuk sem volt, hogy merre lenn�nek igaz�n biztons�gban. L�that�an egyre t�bben lend�ltek t�mad�sba, �s csak rem�lni mert�k, hogy a seg�ts�g hamarosan meg�rkezik. Tudt�k, hogy min�l elõbb el kell �rni�k a hoppon�l�si hat�rvonalat, hogy megmenek�lhessenek, �gy szavak n�lk�l is megegyezve, c�lba vett�k a sz�les utat. C�lba vett�k a kis padot, ami jelzi a pontot, ahonnan m�r k�nnyed�n t�vozhatnak. A pad azonban t�ls�gosan messze volt, a t�mad�k pedig t�ls�gosan k�zeledtek. Nagy hangzavart csapott izgatott kiab�l�suk, �s az �tkok becsap�d�sai is. Dracot ugyan eltal�lta egy-egy, de komolyabb k�rt szerencs�re egy sem okozott. Azt viszont hat�rozottan l�tta, hogy Valerian�t valami k�l�n�s v�dõburok veszi k�r�l, amirõl visszaverõdnek az �tkok. A menek�l�s �s a v�dekez�s egyre jobban felem�sztette erej�ket, amikor v�gre meg�rkezett a csapat t�bbi tagjai is. V�delm�k alatt m�r k�nnyebben haladtak, b�r az egyre k�zeledõ, �s sorozatokat szapor�z� t�mad�k mindent megtettek, hogy lass�ts�k elõre halad�sukat. - Ne engedj�tek, hogy el�rj�k a hat�rvonalat! – hallotta Draco apja hangj�t valahonnan h�tulr�l. Draco m�g len�zett a falura, melynek k�zels�g�bõl tudta, hogy nem lehetnek messze a kis padt�l, de ekkor az egyik t�mad� kihaszn�lta figyelmetlens�g�t. Egy �les sz�r�st �rzett a h�t�ban, majd hirtelen els�t�t�lt minden.