Draco d�bbenten n�zett a padl�n elter�lõ f�rfira. V�gtagja meglehetõsen szokatlan poz�ci�ban voltak, k�penye kett�hasadt h�t�n. Mozdulatlans�ga �s szokatlan testhelyzete egy halott ember k�p�t mutatta. Idegen volt az �rz�s, amit a gyilkoss�g keltett benne. Eddig �gy gondolta, hogy k�ptelen lenne kioltani egy ember �let�t, most azonban megr�misztette, hogy mennyire k�nnyen ment. Persze mindketten csak puszta �nv�delembõl t�madtak, �s cseppet sem gyilkoss�gi sz�nd�kkal, m�gis a v�geredm�ny ugyanaz volt: embert �ltek. Mintha igaz�b�l fel sem fogta volna, mi t�rt�nt. Mint, amikor egy kisgyerek nem �rti, hogy halott nagyapja mi�rt nem nyitja ki a szem�t, szinte tudom�st sem vett r�la, hogy a k�t f�rfi m�r nem �l. Mintha k�v�lrõl l�tn� saj�t mag�t, �s a k�t halottat. Mintha ez meg sem t�rt�nt volna. L�tta, hogy kereszttestv�r�t is hasonl�k�ppen megviselte a dolog. Valeriana teljes test�ben remegett. Õ azonban egy nõ, �s egy nõ b�tran kimutathatja gyenges�g�t. Nem �gy, mint egy f�rfi, fõleg ha az t�rt�netesen egy Malfoy! Draco nem akart gyeng�nek mutatkozni. Rendezte von�sait, �s kih�zta mag�t. - Meg�lted? – k�rdezte nyugalmat erõltetve hangj�ra. Apja j� tan�t�mestere volt ebben. Mindig, minden esetben higgadtnak maradni, az arc sohasem �rulkodhat feleslegesen az ember �rzelmeirõl! - Nem! Nem hiszem. – n�zett Valeriana megr�k�ny�dve a fi�ra. – �s a m�sik? - Annak v�ge – jelentette ki Draco, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne. – Mindig is ut�ltam õket! S�t�ts�g�ket m�r csak a fiaik tudt�k t�lsz�rnyalni. Valeriana dermedten �llt tov�bb. Draco gyorsan felm�rte a terepet. L�tta, hogy a sokkos �llapot� nõre aligha sz�m�that, kez�be kell venni a dolgokat. - El kell tûnn�nk innen! – jelentette ki hat�rozottan. – De elõsz�r rendet rakunk, mert Philippe fr�szt kap, ha visszaj�n. Draco hat�rozott mozdulatokkal t�ntette el a k�t f�rfit, majd a dulakod�s nyomait, azt�n sietve �sszecsomagoltak, �s elhagyt�k a h�zat. Aut�val indultak �tnak P�rizs fel�. Csendben utaztak eg�szen addig, am�g a reggeli idej�t nem jelezte korg� gyomruk. Draco javaslat�ra a legk�zelebbi benzink�tn�l meg�lltak, hogy egy kicsit kiny�jt�zhassanak, �s egyenek valamit. A pihenõt kihaszn�lva, elint�ztek egy-egy telefont is. Draco a sz�lloda igazgat�j�t h�vta f�l, ahol dolgozott, �s sûrû eln�z�sek k�zepette k�z�lte, hogy v�ratlanul el kellett utaznia. Valeriana pedig Philippe-t t�j�koztatta hirtelen elutaz�sukr�l, de t�voz�suk val�di ok�t term�szetesen gondosan elhallgatta. A kellemetlen feladatok teljes�t�se ut�n j�l esett n�h�ny falat, majd a forr� k�v� mellett kiss� lehiggadva �tgondolni a t�rt�nteket. N�mik�ppen le is nyugodtak, de az �jszakai esem�nyek t�ls�gosan megviselt�k õket, semhogy k�nnyed csacsog�sba kezdhettek volna. A hossz� �t alatt ink�bb saj�t gondolataikkal voltak elfoglalva. Draco m�ris terveket szõtt. Rem�lte, hogy haz�j�ba visszat�rve a szervezked�st tov�bb folytathatja, hogy m�g t�bben �llhassanak k�szen, amikor az �jult erõvel fell�põ Nagy�r ellen kell �sszefogniuk. M�sik nagy rem�nye az volt, hogy tal�n majd tal�lkozhat Hermion�val is. Nagy dilemma volt azonban elõtte, hogy hova is fognak menni. Aggodalm�t sz�v� is tette, amikor a rep�lõg�prõl megpillantotta London f�nyeit. - T�nyleg ha lesz�llunk, akkor hova tov�bb? Van valami �tleted? Mert nekem nincs. �n itt csak ap�m bar�tait ismerem. Fogalmam sincs hova mehetn�nk! - Tal�n erre az �jszak�ra megteszi egy sz�lloda is, azt�n majd megl�tjuk. - felelte Valeriana szûkszav�an. Draco j�l l�tta kereszttestv�r�n, hogy ez�ttal sokkal tan�cstalanabb, mint �ltal�ban m�skor, de mivel miatta ker�ltek ilyen szorult helyzetbe, �gy nem vethette a nõ szem�re, hogy nem �llt k�szen egy �jabb tervvel. A seg�ts�g azonban hamarabb meg�rkezett, mint gondolt�k volna. - Na v�gre! – k�sz�nt r�juk egy ismerõs, szigor� hang a rept�r elõcsarnok�ban. - Nah�t Piton professzor! Micsoda meglepet�s! – der�lt fel Draco arca r�gi tan�r�nak l�tt�n, majd kiss� g�nyosra sikeredett �llel folytatta. – M�r �ppen hi�nyoltam… - �r�l�k, mert a k�vetkezõ napokban lesz lehetõs�ged �lvezni a t�rsas�gomat! – mondta Piton ridegen, mik�zben tekintet�t a fi��ba f�rta olyan szigorral, hogy annak nem volt kedve tov�bbi tr�f�hoz. – Az�rt j�ttem, hogy magammal vigyelek. - Hova? – k�rdezte Valeriana igencsak meglepõdve, ami Draconak egybõl feltûnt. - Hozz�m – felelte Piton mag�t�l �rtetõdõ m�don, mintha ezt m�r hetekkel ezelõtt megbesz�lt�k volna. - Akkor – ny�gte Valeriana szemmel l�that� csal�dotts�ggal. – R�m m�r nincs sz�ks�g. Draco, Vigy�zz magadra! Piton felh�zott szem�ld�kkel figyelte, ahogy Valeriana szorosan mag�hoz h�zza a fi�t, �s egy nagy puszit nyom az arc�ra. Ez a gesztus Dracot �ppen annyira meglepte, mint a megr�k�ny�d�tt f�rfit, akivel egy�tt t�tott sz�jjal n�zte a gyors l�ptekkel t�voz� l�nyt. - Ne mozdulj innen Malfoy! – sz�lalt meg felocs�dva a tan�r, �s a nagy t�megben elõrefurakodva igyekezett utol�rni az egyre t�volod� h�tizs�k tulajdonos�t. Draco messzirõl figyelte õket. Piton t�relmetlen�l �ll�totta meg a nõt, majd kezdetben higgadtan, v�g�l egyre hevesebben gesztikul�lva besz�lgettek. A nagy zajban nem hallott semmit vit�jukb�l, de meg volt r�la gyõzõdve, hogy azok ketten m�r megint õmiatta veszekednek. Bosszantotta, hogy m�g mindig �gy kezelik, mint egy gyereket. Mag�t egyre jobban felhergelve m�r alig v�rta, hogy volt tan�ra visszaj�jj�n, �s nemtetsz�s�t kifejthesse neki. A kisebb feltûn�st keltõ veszeked�snek azt�n v�ge lett. Valeriana d�h�sen elviharzott, Piton pedig feld�ltan t�rt vissza. - Unom m�r, hogy �gy kezelnek, mint egy csomagot! – fakadt ki egybõl Draco. - Gyere, menj�nk! – hagyta a f�rfi figyelmen k�v�l Draco megjegyz�s�t, majd gyors l�ptekkel elindult a kij�rat fel�. - �gy besz�lnek meg mindent, a tudtomon k�v�l! – igyekezett Draco l�p�st tartani a cs�rtetõ f�rfival. – Most is… - Fogd be a sz�d! – torpant meg a tan�r, mire Draco majdnem bel�szaladt. – K�l�nben val�ban csomagot csin�lok belõled! Egy nagyon helyes, kis csomagot! Draco megsemmis�lve n�zett szembe a haragos szemp�rral. Nem sz�lt t�bbet, csak csendben k�vette az �jb�l �tnak indul� f�rfit, �s m�r elõre tartott az elk�vetkezendõ idõszakt�l, amikor majd el kell viselnie annak kellemetlen modor�t. F�lelme nem volt alaptalan. Az elm�lt hetek �s h�napok igazi f�kly�smenetnek tûntek ahhoz a v�gel�thatatlan idõnek, amit Piton t�rsas�g�ban kellett elt�ltenie. A tan�r h�za nem volt �ppen kellemetlennek mondhat�, sõt enn�l sokkal rosszabbra sz�m�tott. Soha nem gondolta volna, hogy a mindig purit�n k�lsejû, mogorva f�rfiba j� �zl�s is szorult. M�rpedig a k�tszintes h�z berendez�se kifejezetten ig�nyess�gre vallott. Nem volt t�l hivalkod�, de otthonos. Mindez azonban nem volt elegendõ ahhoz, hogy Draco j�l is �rezze mag�t. Piton �gy j�rt a h�zban, mint egy holtk�ros. M�g ann�l is mogorv�bb volt, mint ahogyan az iskol�ban m�r megszokhatta. M�r az is megfordult fej�ben, hogy tal�n Voldemort vesztes�ge miatt keseredett annyira neki, de abb�l a n�h�ny megjegyz�sbõl, amit tett az �ggyel kapcsolatban, tiszt�n l�tta, hogy a Nagy�r �llapota ink�bb bosszantja, mint sajn�lattal t�lten� el. Megmagyar�zhatatlan volt Draco sz�m�ra a f�rfi letargi�ja, t�relmetlen viselked�se. Ugyan sohasem volt �ppen kedvesnek mondhat�, most m�gis kifejezetten �gy tûnt, hogy haragszik az eg�sz vil�gra, de tal�n saj�t mag�val j�tt ki a legkev�sb�. Mindennek term�szetesen Draco itta meg a lev�t, �gy õszint�n rem�lte, hogy rabs�ga csak a ny�r v�g�ig fog tartani, hiszen az iskolakezd�ssel Pitonnak vissza kell t�rnie a Roxfortba. Ugyan nem lett volna ellen�re, ha vele egy�tt õ is oda mehetne, de ennek nem nagy val�sz�nûs�g�t l�tta. Szeptember elsej�n Piton minden magyar�zat n�lk�l �sszecsomagoltatott vele, majd amikor a kapun t�l voltak, egy k�nyvet nyomott a kez�be. Elõsz�r nem �rtette, mit akar volt tan�ra ezzel a zuhog� esõben, de azt�n amikor m�r �ppen meg akarta n�zni a fejlapj�t, zuhanni kezdett a sz�nes �rv�nybe. M�g ideje sem volt b�cs�t venni a h�zt�l, ahol keserves napjait t�lt�tte a komor f�rfi t�rsas�g�ban, amikor �jb�l talajt �rt a l�ba. Egy m�sik h�z szakadt ker�t�se el� �rkeztek. Az �jszaka �ta zuhog� esõtõl teljesen fel�zott a talaj, m�retes pocsoly�k ter�ltek szertesz�t. Draco d�bbenten n�zett fel az elhanyagolt �p�letre, �s csak rem�lni merte, hogy nem ez lesz �jabb lakhelye. Semmi kedve nem volt ugyanis egy ilyen, szinte lakhatatlan h�zban ak�rcsak n�h�ny napra is megh�zni mag�t. Tudta, hogy nem nagyon ugr�lhat, de ezt az�rt m�gis t�lz�snak tartotta. Azt�n Piton v�gig h�zta p�lc�j�t a kopott kapun, mire az omladoz� �p�let hely�n egy t�bbszintes, gondos �pol�st t�kr�zõ h�z termett, mely mind kin�zt�ben, mind m�ret�ben k�zel�tett kor�bbi otthona n�v�j�hoz. �rdeklõdve n�zett fel csukly�ja al�l a homlokzatra, mik�zben k�vette a pocsoly�kat gondosan ker�lgetõ f�rfit. - V�rj, mert �gy sz�thordod a sarat! – dohogott Piton, amikor bel�ptek a h�z ajtaj�n, majd intett p�lc�j�val, �s cipõj�k ism�t makul�tlan tisztas�g� lett. - Hova hozott m�r megint? – n�zett k�r�l Draco a nagy elõt�rbe, ahova meg�rkeztek. - Itt adlak �t annak, aki a tov�bbiakban vigy�z r�d – v�laszolta hûv�sen Piton, �s elindult az egyik ajt� fel�. - H�t ez nem igaz! Felnõtt ember vagyok! – k�vette d�h�sen Draco, b�r az igazat megvallva, cseppet sem b�nta, hogy meg kell v�lnia eddigi lak�t�rs�t�l. - Hm, micsoda illat! Molly mindig nagyon figyelmes… - l�pett be Piton a konyh�ba, de hangja hirtelen elakadt. Ahogy Draco k�vette õt, m�r l�tta is, hogy mi�rt torpant meg. Odabent nem v�rt t�rsas�g fogadta õket. Szemmel l�that�an sem Ron, sem Harry, sem Hermione, sõt m�g Mrs.Weasley sem volt felk�sz�lve a tal�lkoz�sra. Draco sz�ve nagyot dobbant, �s �gy �rezte, hirtelen alig kap levegõt. Õ nem l�tott senki m�st, csak Hermion�t. �, ha tudta volna, hogy viszontl�tja! Ha felk�sz�lhetett volna r�! - Mi ez a csõd�let itt Molly? – k�rdezte Piton figyelmen k�v�l hagyva, hogy megjelen�s�k milyen sokkot v�ltott ki. - Perselus, hiszen azt mondtad, hogy csak d�l fel� �rkeztek! – t�rdelte kez�t Mrs.Weasley. – A miniszt�riumi aut�, ami a gyerekeket elviszi a p�lyaudvarra ide fog j�nni, hiszen ez m�giscsak k�zelebb van, mint a mi otthonunk… - Sz�lhatt�l volna! – f�jtatta a tan�r d�h�sen, �s v�gigp�szt�zott tekintet�vel a t�bbieken, akik mind holts�padtan mustr�lgatt�k a mellette lec�vekelt szõkes�get. - Draco… - sz�lalt meg v�gre Hermione, miut�n �gy tûnt, a fi� nem csak egy l�tom�s, ami egy perc m�lva szertefoszlik. - Malfoy, hiszen te halott vagy! – fakadt ki Ron. - Sajn�lom Weasley, hogy csal�d�st kell okoznom! – sz�rt vissza Draco j�l ismert g�nyos hangj�n. - Mit keres ez itt? – tette fel a nem t�l kedves k�rd�st Harry, Piton fel� fordulva. - Nem hiszem, hogy r�tok tartozik – kapta meg a nyers v�laszt. Hermione k�zben t�tova l�p�sekkel elindult Draco fel�. L�tszott arc�n, hogy m�g mindig nem tudja eld�nteni, hogy val�s�g-e, amit l�t, vagy csak �rz�ki csal�d�s. K�nnyeitõl f�tyolos szemei boldogan mer�ltek el a fi� tekintet�ben, m�g sz�ve majd kiugrott a hely�rõl. �lmai v�ltak val�ra abban a pillanatban. Elõsz�r �gyetlen, majd szenved�lyes �lel�sben igyekeztek meg�rezni a m�sikat, �s meglelni azt az �rz�st, ami eddig csak sz�p eml�kk�nt �lhetett benn�k. - Hah�! – kiab�lt be kintrõl a sofõr. – Megj�ttem! - Nos… - k�hintett Mrs.Weasley zavartan. – Akkor indulni kellene… - Malfoy is vel�nk j�n a Roxfortba? – k�rdezte Ron s�padtan figyelve az �lel�sbõl lassan kibontakoz� p�rt. - Nem, õ velem j�n – jelentette ki Mrs.Weasley szel�den. - Micsoda? – kapta f�l fej�t egyszerre a h�rom fi�. Csod�lkoz�s, d�bbenet �s undor �lt mindh�rmuk arc�ra. - Csak nem azt akarod mondani, hogy ezt a gennyes alakot az Od�ba akarod vinni? – adott hangot �rz�seinek Ron, s �gy n�zett Dracora, mintha �ppen h�nyni k�sz�lne. - Fiam! Hogy besz�lsz! – torkolta le Ront �desanyja. – Igen velem j�n, �s n�lunk fog lakni, am�g Dumbledore professzor j�nak l�tja. - Tudhattam volna, hogy m�r megint dob�lnak, mint egy megõrz�sre v�r� csomagot! – horkant f�l most m�r Draco is mik�zben m�g mindig Hermione meleg kez�t szorongatta. - Gondolhattad volna, hogy n�lam nem maradhatsz, hiszen elkezdõdik a tan�t�s! – adott magyar�zatot szigor�an Piton. - Ne f�lj Draco, n�lunk nem lesz rosszabb sorod, mint a professzor �rn�l! – mosolygott kedvesen Mrs.Weasley, amitõl Ron arca elv�r�s�d�tt a d�htõl. - Anya, �n nem szeretn�m, ha Malfoy az �gyamban aludna! - Ronald Weasley! Ez most m�r t�bb a sokn�l! – tette cs�põre kezeit a fi� �desanyja. - Szerintem is, �s azt hiszem j� lenne befejezni ezt a kis b�jcsevelyt, mert k�l�nben mindenki lek�si a vonatot! – igyekezett lez�rni a heves sz�v�lt�st Piton. - Igen! Sajnos ebben az idõj�r�sban nem tudok t�l gyorsan haladni. – l�pett be a sofõr a konyh�ba, �s t�zetesen szem�gyre vette a h�z csendj�t felverõ perpatvar r�sztvevõit. - J�l van! Akkor indul�s! Gyer�nk, gyer�nk! – vette �t az ir�ny�t�st Mrs.Weasley, �s elkezdte terelgetni kifel� a fiatalokat. Harry �s Ron vonakodva, de engedelmeskedtek a noszogat�snak, m�g Mrs.Weasley utols� instrukci�it osztogatva, szorosan haladt mellett�k. Õket k�vette Valeriana, majd Piton is. A konyh�ban csend lett, csak a t�voz� kis csapat hangj�t lehetett hallani. Hermione �s Draco t�tov�n n�zett egym�sra Mi minden kiolvashat� a szemekbõl! Nem hi�ba mondj�k, hogy a szem a l�lek t�kre. Nem volt sz�ks�g sz�p szavakra, levegõbe suttogott vallom�sokra, tekintet�kben benne volt minden, amit sz�v�k abban a percben �rzett. - Egyszerûen nem merem elhinni! – ny�gte azt�n v�g�l Hermione, mik�zben k�nnyeivel k�szk�dve finoman v�gigsim�totta halottnak v�lt kedvese arc�t. Kellemes bizserg�s, megfoghatatlan sz�rnyal�s kapta el, amint �rezte a fi� frissen borotv�lt bõr�t. Ismerõs-ismeretlen arc n�zett vissza r�. J�l l�tta, hogy Draco sokat v�ltozott. A szem�ben l�ngol� szerelem viszont ugyanolyan volt, mint r�gen. A k�lvil�g megszûnt, csak a pillanat l�tezett, ami a visszanyert boldogs�gt�l volt m�moros. Nem voltak szavak, nem voltak mozdulatok, amik m�lt�n fejezhett�k volna ki �rz�seiket. Lebegtek h�t �nfeledten, egym�s tekintet�ben, majd �lel�s�ben elmer�lve. - Hermione, most m�r gyere te is k�rlek! – z�kkentette vissza õket a val�s�gba Valeriana hangja. - Mennem kell! – motyogta Hermione erõtlen�l. - Csak m�g egy kicsit! – h�zta vissza mag�hoz Draco. Erre v�rt, errõl �lmodozott �jjel-nappal, mi�ta elhagyta Angli�t! Szerelmes sz�ve, v�gyt�l l�ngol� teste hogy �rhetn� be n�h�ny percnyi �lel�ssel? Hermion�nak sem esett nehez�re �jra a fi� oltalmaz� karjai k�z� b�jni. Az elv�l�st �ppen annyira nem akarta, ahogyan a m�sik, de tudta, hogy mennie kell. Neh�z volt az elszakad�s. Csak m�g egy cs�k, csak m�g egy �lel�s! Draco keserûen n�zett a t�voz� l�ny ut�n, sz�ve m�gis megnyugodott: szerelm�k a r�gi. Meg�rte h�t a sok, gy�trelmes v�rakoz�s, a sok bizonytalans�gt�l �lmatlan �jszaka, a szervezked�ssel elt�lt�tt sz�mtalan nap. Hosszan n�zte az ablakb�l, ahogy odakint gyorsan bepakolnak mindent a nagym�retû aut�ba, majd Mrs.Weasley k�nnyes szemmel �lelgeti mag�hoz fi�t. Bizony, sz�m�ra nem maradt m�s iskol�s gyermek, csak Ron. Ahogy Draco szemei elõtt megjelent Ginny �lettelen�l eldõlõ teste, megborzongott. Csak kis h�ja, hogy Hermione nem j�rt hasonl�k�ppen. H�l�s volt h�t a sorsnak, hogy most l�thatta a l�nyt besz�llni az aut�ba. F�jt, hogy �jb�l el kellett v�lniuk, de legal�bb �letben tudhatta, �s a m�g mindig �lõ szerelm�k apr� bizony�t�kai erõt adtak az elk�vetkezõ napokhoz. Nem tudta, mi v�r r� a Weasley-f�le od�ban, melyrõl apj�t�l csak csupa �cs�rol�st hallott, de v�gre otthon volt, saj�t vil�g�ban, �s azon az oldalon, ahova m�r h�napok �ta v�gyott. M�r egy�ltal�n nem sz�m�tott, hogy a mindig len�zett csal�dn�l kell majd �lnie, mert tudta, hogy ez csak egy �jabb l�pcsõfok a biztos gyõzelem fel�, saj�t �let�nek priv�t csat�j�ban. A k�v�lrõl sem t�l kicsinek tûnõ, de bel�l ann�l t�gasabb aut�ban Ron tov�bb folytatta felh�borodott v�lem�nynyilv�n�t�sait. - Ezt nem tudom elhinni! – zs�rt�lõd�tt emelt hangon. – Egy Malfoy az Od�ban! M�r a sz�leiben sem b�zhat az ember! - Ron, igazs�gtalan vagy! – pr�b�lta Valeriana csit�tani a fi�t, �s jelentõs�gteljesen n�zett az ablakon kifel� b�mul� Hermion�ra. - Igen, igaza van tan�rnõ! M�r a bar�taiban sem b�zhat az ember! – reag�lt rosszul Ron az �vatos int�sre, majd bar�tja fel� fordult. – Harry, te nem mondasz semmit? - �… �n �gy gondolom, hogy… - ny�gte Harry bizonytalanul, hiszen õ sem tudott hat�rozottan �ll�st foglalni ebben a k�rd�sben. Tudta, hogy volt valami Draco �s Hermione k�z�tt, de sohasem volt eg�szen biztos a kapcsolatuk m�lys�g�ben. - Sz�val m�r te is! – t�madt Ron bar�tj�ra. – Megjelenik ez a g�r�ny, �s hirtelen mindenki k�szs�gesen k�r�lrajongja, mintha szent, vagy egy fontos ember lenne! De h�t mi�rt hisz neki mindenki? M�r az is rossz jel, hogy hal�lh�re ellen�re m�g �l! Azt pedig ki tudja, hogy mi mindent mûvelt az�ta, ami�ta nem l�ttuk! - Semmi rosszat, ami b�rkinek �rthatna. Ezt elhiheted Ron! – kelt Draco v�delm�re Valeriana, mire Hermione v�gre elfordult az ablakt�l. - Maga tudta, hogy �letben van? – k�rdezte elkerekedett szemekkel. - Igen – felelte Valeriana nyugodtan. - �s nekem nem mondta senki… - biggyesztette le sz�j�t csal�dottan Hermione. Hangja s�rtõd�tts�grõl �rulkodott, de szemeibõl ink�bb zavarts�got lehetett kiolvasni. - �gy volt a legjobb mindenkinek… - Ki szerint? – feleselt Hermione. Egyszerûen k�ptelen volt felfogni, hogy egy olyan hazugs�g miatta gy�trõd�tt az elm�lt h�napokban, amirõl j� p�ran m�r tudtak, csak �ppen õ nem. - N�zd meg most is mi t�rt�nt? – pr�b�lta Valeriana nyugtatni az egyre izgatottabb l�nyt. – Csak felzaklatott a tal�lkoz�s �s vit�t, n�zetelt�r�st sz�lt k�ztetek! - De legal�bb nem gy�szoltam volna õt is… - rendk�v�l d�h�s volt. H�t persze, hogy felizgatta a tal�lkoz�s! Kit ne zaklatna fel, ha halottnak v�lt kedves�t egyszer csak maga elõtt l�tja? - Nem mintha Ginny-t annyira gy�szoln�d! – lend�lt Ron �jabb t�mad�sba. Annyira sokkolta, ahogy bar�tnõj�t Draco karjaiban l�tta, hogy nem tudott �s nem is akart e f�l�tt napirendre t�rni. - �s te? Te gy�szolod? �tsz�rakoztad az eg�sz nyarat! – v�gott vissza Hermione. - Igenis sokat gondolok r�! – igyekezett Ron is v�dekezni. – �s nem sz�rakoztam, ha tudni akarod, hanem Fred�knek seg�tettem a boltban! - Ron! Ennek semmi �rtelme! – pr�b�lkozott Harry, akit nagyon zavart, hogy a k�z�tt�k nemr�g helyre�llt b�ke most �ppen felborulni l�tszott. - Nincs? – d�llesztette szemeit Ron paprikav�r�s arccal Harry-re. – H�t te is… Pedig Ginny szeretett t�ged! - H�t nem veszed �szre, hogy milyen nevets�ges vagy? Itt nem Ginny-rõl van sz�! – kiab�lt vissza Harry. – Egyszerûen Malfoy piszk�lja a csõr�d! - Ezek szerint a ti�det nem! - Fi�k! Most azonnal fejezz�tek be! – igyekezett Valeriana t�lharsogni a fiatalok heves sz�v�lt�sait. - Az bizony j� lenne, mert kezd nagyon zavarni a vezet�sben – helyeselt a sofõr kiss� h�trafordulva. A kocsiban fagyos csend lett. Hirtelen mindenki a kinti t�j ir�nt kezdett �rdeklõdni, amibõl nem sokat lehetett kivenni a sûrû esõf�gg�ny�n kereszt�l. Hermione agya l�zasan j�rt. Az elm�lt idõszak esem�nyei p�r�gtek le szemei elõtt. Pillanatok villantak f�l, amikor õr�ltnek v�lte mag�t, mert �gy �rezte, hogy Dracot l�tja, illetve hallja annak ellen�re, hogy halott. H�t nem t�vk�pzetek voltak azok! Legal�bbis egy r�sz�k biztosan nem. - Azon az �jszak�n… - fordult Hermione ism�t Valeriana fel�. - az a hal�lfal�, aki megzavarta Voldemortot… - Az Draco volt – b�lintott Valeriana sejtve, hogy mire c�loz Hermione. A r�vid kijelent�sre a k�t fi� elõsz�r a tan�rnõre, majd egym�sra n�zett elkerekedett szemekkel. A hallottak lassan rak�dtak le benn�k, �s sok mindent megv�ltoztatott. Draco, aki �r�k ellens�g�k volt, most val�ban az õ oldalukon �llna? Igen, ez az egyetlen kis inform�ci� komoly bizony�t�ka volt ennek. Mind a ketten hallott�k, �s l�tt�k, ahogy a s�t�tk�penyes kil�pve a hal�lfal�k sûrû sor�b�l k�pes lett volna fell�pni Voldemort ellen, hogy õket megmentse. M�r pedig ha az a hal�lfal� val�ban Draco volt, akkor most sok mindent �t kell �rt�kelni�k magukban! Az �t tov�bbi r�sz�n egy sz� nem hangzott el az aut�ban, aminek a sofõr �r�lt a legjobban. Mindannyian gondolataikba mer�lve igyekeztek hely�re tenni a dolgokat. - Most kisz�llunk – mondta Valeriana utas�t� hangon, amikor meg�rkeztek a p�lyaudvar el�. – Ami a fõhadisz�ll�son t�rt�nt, �s ami itt az aut�ban hangzott el, nem juthat senki tudom�s�ra sem! M�g v�letlen�l sem! Meg�rtett�tek? - Igen tan�rnõ! – felelte a h�rom j� bar�t egyszerre, majd kisz�lltak az aut�b�l, hogy a heves �gi �ld�st elszenvedve bevegy�k magukat a p�lyaudvar �p�let�be. A vonaton csatlakozott hozz�juk Neville �s Luna is, �gy nem volt m�djuk megbesz�lni gondolataikat, �rzelmeiket. Hermione m�gis j��rz�ssel tapasztalta k�t bar�tja arc�n �s tekintet�n, hogy mennyire m�sk�ppen gondolkodnak r�la �s Dracor�l. �rezte, tudta, hogy most m�r minden rendben lesz. Harry �s Ron v�gre megb�k�l vele, �s ami a legfontosabb, Draco �l. K�v�nhatna enn�l t�bbet, jobbat egy tan�vkezd�shez?