A Hold magasr�l vil�g�totta meg a tenger l�gyan fodroz�d� viz�t, �s finoman t�kr�zõd�tt vissza f�nye. Csend volt. Szinte f�j� volt a n�mas�g az �d�z k�zdelem, a f�lelmetes villan�sok �s õr�lt sikolyok ut�n. Draco m�g l�tta szemei elõtt a fejvesztve menek�lõ t�meget, hallotta a sorra felzengõ �tkokat, ellen�tkokat, �s felvillant Hermione r�m�lt arca is. Csak rem�lni merte, hogy most m�r õ is biztons�gban van. M�g mindig kapkodva vette a levegõt, sz�ve sem tudott megnyugodni m�g. Levette az �larcot, �s h�tradõlt a homokban. N�zte a csillagokat, amik p�rsz�z m�rf�ldre innen nem ezt a b�k�t l�tt�k, hanem valami olyan sz�rnyûs�get, aminek sohasem szabadott volna megt�rt�nnie. Hiszen mire val� ez a sok ellens�gesked�s, az emberi �ldozatokat k�v�n� h�bor�skod�s? Kik v�vj�k ezt a harcot? Val�ban azok, akik p�lc�ikat egym�sra fogva k�v�nj�k a m�sik hal�l�t, vagy azok, akik mindennek mozgat�rug�i? A jelen harcai�rt egy�rtelmûen Voldemortot hib�ztatta. Az õ zsarnoki hatalomv�gy�t, kegyetlens�g�t. Õ ind�totta ezt az eg�sz k�zdelmet Mardek�r Malaz�r nev�ben. De tal�n most m�r v�ge ennek a sok borzalomnak! Felhajtotta inge ujj�t, majd p�lc�j�ra f�nyt var�zsolt. Bizonyoss�got akart a l�tottakra. H�t megkapta, �s ez cseppet sem tette boldogg�: ugyan nagyon halv�nyan, de karj�n m�g mindig kivehetõen �ktelenkedett a S�t�t Jegy. - Nox! – suttogta idegesen, majd d�h�sen belecsapott a homokba. Tudta, hogy mit jelent mindez. J�l eml�kezett apja karj�n kirajzol�d� Jegyre, mely sok�ig csak alig l�that�, halv�ny kis rajz volt, majd egyszercsak erõs kont�r�, hat�rozott b�lyeg lett. A Nagy�r most sem halt meg, mint ahogy tizenhat �vvel ezelõtt is csak erej�t vesztette. Hirtelen el�tkozta Pottert, ami�rt m�sodszorra sem volt k�pes v�glegesen v�gezni vele. Tehetetlen d�h fogta el. Voldemort �l, �s vele egy�tt a f�ggõs�gi �tok is. Semmi sem t�rt�nt! Meghalt Ginny Weasley, majdnem elvesz�tette Hermion�t, �s nem v�ltozott az �g adta egy vil�gon semmi! Napokig nem tudta t�ltenni mag�t ezen, �s nyomasztotta, hogy semmilyen h�r nem �rkezik hazulr�l. Persze tudta, hogy a kapcsolatfelv�tel t�l kock�zatos, no meg rajta k�v�l senki sem tudta, hogy ott volt azon a bizonyos �jszak�n. M�gis aggasztotta, hogy Valeriana m�g csak nem is jelentkezik. Szeretett volna tudni mindent, ami haz�j�nak m�gusvil�g�ban zajlik. R�szese volt valaminek, amirõl biztosan tudta, hogy nagy jelentõs�ge volt, m�gis kirekesztettnek �rezte mag�t mindenbõl. Letargikus hangulat�t Philippe is �szrevette, �s �gy gondolta, hogy egy kis munkater�pia bizony�ra j�t fog tenni a s�padt fi�nak. Egy tengerparti sz�lloda �tterm�ben tal�lt neki munk�t, ahol angol nyelvtud�s�val k�nnyen elhelyezkedhetett. Draco eleinte �dzkodott ettõl, hiszen hozz� volt szokva, hogy neki senkit nem kell kiszolg�lnia, sõt, ink�bb õ az, akinek minden gondolat�t lesik, de azt�n bel�tta, hogy lelk�nek bizony j�t tesz, ha nem õrlõdik �lland�an. Tudta, hogy ism�t v�rnia kell. V�rni, am�g v�gre hazat�rhet, amikor szabad lehet �s f�ggetlen. A v�rakoz�s napjai pedig k�ts�gk�v�l gyorsabban teltek, ha egy kis munk�val foglalta el mag�t. R�ad�sul a sz�llod�ban emberek k�z�tt lehetett. Igaz, hogy a vend�gek egytõl egyig muglik voltak, de ez m�r cseppet sem sz�m�tott. Egyik d�lut�n Philippe azzal fogadta, hogy Valeriana nem r�g �rkezett l�togat�ba. Draco sz�ve nagyot dobbant. Tal�n elj�tt �rte, �s v�gre haza mehet? Alig v�rta, hogy besz�lhessen vele. - Nagyon f�radt volt, �s lepihent – felelte azonban Philippe, amikor holl�te ir�nt �rdeklõd�tt. Draco d�h�s volt. Hogy lehet aludni, amikor neki fontos besz�de lenne vele? Idegesen j�rt a l�ba, mik�zben az egyik fotelban �cs�r�gve v�rt a nõre. Azt�n v�gre kattant a z�r odafent, majd megreccsent a l�pcsõ, �s megjelent Valeriana. - Fel�bredt�l? – pattant f�l Philippe. Valeriana arca holts�padt volt, haja k�cosan, hanyagul felfogott kontyban l�gott, mint egy sz�naboglya, testtart�sa pedig kifejezetten egy beteg ember k�p�t mutatta. - Borzaszt�an n�zel ki! – fakadt ki Draco, miut�n v�gigm�rte kereszttestv�r�t. - Draco! – sz�lt r� szigor�an Philippe. - Hagyd csak! Igaza van. Ha �gy n�zek ki, ahogy �rzem magam, akkor az val�ban borzaszt� lehet! – mondta Valeriana, mik�zben megkapaszkodott a l�pcsõkorl�t v�g�ben. – Rettenetesen �hes vagyok. - Gyere, m�ris meleg�tek neked az eb�dbõl! – mondta Philippe, �s az �tkezõasztalhoz k�s�rte Valerian�t, majd m�ris eltûnt a konyh�ban. Draco k�vette kereszttestv�r�t, �s le�lt az asztalhoz vele szemben. - Mi�rt j�tt�l? – k�rdezte nyersen, hiszen csal�dottan l�tta , hogy nem a felmentõ sereg �rkezett az �p testben alig �lõ nõ szem�ly�ben. - Csak! – felelte r�viden Valeriana, �s �ll�t f�radtan t�masztotta k�t tenyer�be, mintha az elm�lt n�h�ny �r�ban �ppen nem pihent volna eleget. - M�r itt is van! – l�pett be sietõsen Philippe, �s hatalmas kupac �teltõl gõz�lgõ t�ny�rt helyezett Valeriana el�. – J� �tv�gyat! Valeriana moh�n �llt neki az �tkez�snek. �gy falt fel mindent, mintha hetekig nem evett volna. - K�sz�n�m! – tette le v�g�l az evõeszk�z�ket, �s megt�r�lte a sz�j�t. Ekkor megcs�rrent a telefon, �s Philippe a kis asztalhoz sietett, majd felvette a kagyl�t. - Majdnem minden nap felh�vja egy nõ, azt�n elmegy, �s csak k�sõ este j�n haza. – suttogta sejtelmesen vigyorogva Draco, mik�zben Philippe fojtott besz�lget�sbe kezdett a h�tt�rben. – Figyeld csak meg! Philippe letette a kagyl�t, majd megfordult, �s zavartan k�hintett egyet. - �n… most el kell mennem… el kell int�znem valamit. – dadogta. Draco sz�les mosoly�t rejtve igyekezett �gy fordulni, hogy a f�rfi ne l�ssa arc�t. - Menj csak nyugodtan! – mondta Valeriana, mik�zben rosszall�an n�zett Dracora. - H�t… �rezd magad otthon! Majd j�v�k! – azzal sarkon fordult, �s kirobogott a h�zb�l. Draco hangosan felnevetett, mire Valeriana �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett r�. - Hogy ti fi�k milyen borzaszt�ak tudtok lenni! – mondta szigor�an. - Ez nem borzaszt�, hanem eg�szs�ges! – nevetett tov�bb Draco. - Ezt Philippe-tõl tanultad? - Igen. A f�l �v alatt t�bbet tanultam, mint a Roxfortban hat �v alatt. - K�pzelem – mondta Valeriana les�jt�an. - Nagyon j� fazon a bar�tod! Igaz�n �r�l�k, hogy megismerhettem! - Sokat v�ltozt�l! – m�regette Valeriana kereszttestv�r�t. Draco is tiszt�ban volt vele, hogy nyoma veszett m�r annak a fi�nak, aki n�h�ny h�nappal ezelõtt meg�rkezett ide. Aki pedig r�gen a Malfoy k�ri�ban �lt, v�gk�pp eltûnt. Arca napbarn�tott lett, haja eg�szen r�vid. R�gi, legjobb szab�kt�l sz�rmaz� ruh�i helyett r�vidnadr�got, �s p�l�t viselt. Ezek azonban elt�rp�lõ, apr� k�lsõs�gek voltak mindamellett, ami legbel�l v�ltozott meg. - Igen! �s nagyon j�l �rzem magam! – helyeselt mosolyogva. - �r�l�k! - Sz�val, mi�rt j�tt�l? Tal�n ellenõrizni? – k�rdezte azt�n Draco v�ratlanul. - Nem! B�r �gy l�tom, r�d f�rne! Egy kicsit szabadj�ra vagy engedve. - Nem vagyok m�r kisgyerek, akire eg�sz nap vigy�zni kell! – feleselt Draco s�rtõd�tten. Valeriana szenvtelen�l m�rte v�gig, mintha ott azonnal f�rfiass�g�r�l szeretne bizonyoss�got szerezni. - Szabadon van a jegy! – siklott azt�n tekintete a halv�ny kopony�ra. - Itt ez nem jelent semmit – pillantott az alkarj�ra Draco is, majd megvonta a v�ll�t. – Am�gy meg annyira elhalv�nyodott, hogy alig l�that�. - Nem tudom, meddig maradhatsz itt – n�zett fel a fi�ra Valeriana. Arca hirtelen komor lett. - Mi�rt? - �desap�d felismerte a hangodat. Tudja, hogy te szervezkedt�l! - Gondoltam, hogy r�m fog ismerni, de nem b�nom. �r�l�k, hogy ezzel borsot t�rhetek az orra al�. A h�res Lucius Malfoy fia, egy �rul�! – mondta Draco sz�npadiasan megemelve a hangj�t. - Ez nem j�t�k Draco! - Tudom, Piton professzor is ezt mondta! – k�nt�lta Draco unott, monoton hangon, mint egy betanult sz�veget. – T�nyleg, õ hogyhogy nem j�tt el? M�r szinte hi�nyzik! - Ne g�nyol�dj Draco! – sz�lt r� Valeriana. - J�l van na! - De t�nyleg Draco, ez nem tr�fa. Ap�d kerestet t�ged, �s meg akar �lni! - Ahhoz nagyon �rt – mondta Draco k�nnyeds�get erõltetve hangj�ra, ugyanakkor igenis f�jdalmasan �rintette ez a h�r. Az apja, aki mindig a csal�di �sszefog�sr�l, a v�r hûs�g�rõl besz�lt, meg akarja �lni õt! Persze, õ m�r nem tartozik a csal�dhoz, a v�r hûs�g�t pedig m�r akkor meggyal�zta, amikor elsz�k�tt otthonr�l. - Perselus szerint itt biztons�gban vagy, de �n ebben nem vagyok annyira biztos. - Biztosan �szrevettem volna, ha hal�lfal�k �l�lkodn�nak k�r�l�ttem. –magyar�zkodott Draco magabiztosan. – Hidd el, val�ban minden rendben. Nem hiszem, hogy ap�mnak esz�be jutna itt kerestetni engem. - �s a levelek? – k�rdezte Valeriana. - �gyes h�z�s mi? – mosolyodott el Draco b�szk�n. – Nagyon k�r�ltekintõ voltam ne f�lj! - De hogy tudtad mind ezt v�ghez vinni an�lk�l, hogy Philippe gyanakodott volna? - Az�rt tanultam egy s m�st a Roxfortban is, no meg ann�l t�bbet ap�mt�l. – mosolygott sejtelmesen Draco. - Var�zsolt�l? - Elv�gre felnõtt m�gus vagyok! - Igen, de megegyezt�nk… - Ne f�lj, nagyon vigy�ztam, nehogy �szrevegyen valaki. Szeg�ny Philippe pedig a sok eml�kt�rlõ bûb�j hat�s�ra ugyan megfeledkezett n�ha egy-egy teendõrõl, de mindet t�l�lte. - F�lelmetes vagy! – cs�v�lta fej�t Valeriana komolyan. - Az – vigyorgott tov�bb Draco. – De nagyon eredm�nyes is! Gondolom, ott volt�l, �s l�ttad, mennyien vagyunk! Ha az a h�lye Potter nem kapkodja el a dolgot, m�r r�g megt�rt�k volna az �tkot. Megelõz�tt minket, �s m�g a dolg�t sem tudta rendesen elv�gezni. A j�slat szerint a Nagy�rnak m�r nem szabadna �lni! Nem? - Mindenki �rtetlen�l �ll a t�rt�ntek elõtt – s�hajtott csal�dottan Valeriana. - Na mindegy! – legyintett Draco, �s izgatottan felpattant. – Az idõ nek�nk j�tszik. Am�g a hal�lfal�k azzal foglalatoskodnak, hogy a Nagyurat haszn�lhat� �llapotba hozz�k, addig mi tov�bb szervezkedhet�nk! - Nem lenne jobb, ha most egy kicsit a h�tt�rben maradn�l? – aggodalmaskodott Valeriana, mik�zben a lelkesen hadon�sz� fi�t figyelte. – �desap�d mindent megtesz, hogy megtal�ljon! - Nem �rdekel! El�g erõsnek �rzem magam ahhoz, hogy szemben�zzek vele! Val�ban �gy �rezte. A t�vols�g m�r olyan nagy volt k�zt�k, hogy ink�bb n�zett ellens�gk�nt Lucius Malfoyra, mint saj�t apj�ra. - �s Hermione? – tette fel azt�n a k�rd�st, ami olyan r�g�ta foglalkoztatta. – J�l van? - Igen – felelte Valeriana. Draco k�ptelen volt b�rmit is leolvasni arc�r�l. - Õ is megismerte a hangom? – f�rk�szte kereszttestv�re arc�t f�lve. - Azt hiszem igen, b�r tiszt�ban van vele, hogy te nem lehett�l. - Õ mondta? - Igen. - H�t nem felejtett el! – der�lt fel a fi� arca, �s tekintete messzire r�vedt. - Draco, hossz� idõ telt el az �ta… - Van valakije? – n�zett Draco megint Valerian�ra, �s megjelent szemei elõtt az a k�p, amikor Hermione azzal a senki holl�h�tassal els�t�lt. - Nem dehogy! – v�dekezett Valeriana, mintha neki kellene magyar�zatot adnia, ha m�gsem �gy van, ahogy mondja. – De nem v�rhatod, hogy az eml�kednek �ljen! - De h�t �lek! – csattant f�l Draco. - De õ ezt nem tudja! Te is �gy akartad! Draco f�jdalmasan elford�totta fej�t, �s nem sz�lt t�bbet. H�t persze, hogy õ akarta! �gy esett saj�t csapd�j�ba… A k�vetkezõ napok nyugalomban teltek el. Nem besz�ltek t�bbet a t�rt�ntekrõl �s a h�trahagyott m�gusvil�gr�l sem. Valeriana l�that�an erõre kapott, b�r Draconak fogalma sem volt r�la, hogy az elsõ napokban mitõl volt annyira levert �s s�padt. A gyorsan �sszeszok� h�rmas azt�n egy nap megfogyatkozott, mert Philippe-nek v�ratlanul P�rizsba kellett utaznia. �gy kettesben maradtak: Valeriana �s Draco. Ez a fordulat azonban csak m�g k�zelebb hozta õket. Draco rendszerint d�lut�n �rkezett haza, �s ut�na egy�tt mentek le a partra. Sokat besz�lgettek mindenf�l�rõl, de k�t t�m�t k�nosan ker�ltek: se Hermion�r�l, se a hazamenetelrõl nem esett sz�. Est�nk�nt Valeriana mindig kor�n lefek�dt, Draco pedig mag�ra maradva hosszan olvasgatott, vagy zen�t hallgatott. Egy alkalommal hallotta, ahogy kattan a bej�rati ajt� z�rja. Riadtan tette le a k�nyvet a doh�nyz�asztalra, �s p�lc�j�t m�ris a kez�be vette. Tudta, hogy Philippe m�g nem t�rhetett vissza, m�snak pedig nem volt bej�r�sa a h�zba, �gy csakis arra gondolhatott, hogy egy idegen, egy betolakod� �l�lkodhat az elõszob�ban. Az pedig csak a jobbik eset lett volna, ha egy mugli bet�rõ cipõinek koppan�s�t hallotta volna, de amint megpillantotta a k�t f�rfit, nyomban felismerte õket: Crack �s Monstro. A fiaikat j�l ismerte lass� �szj�r�sukr�l, �gy csak rem�lni tudta, hogy apjuk sem lesz k�l�nb. - Menjenek el innen, vagy nem �llok j�t magam�rt! – sz�lt, �s fenyegetõen villantotta p�lc�j�t hol egyik, hol a m�sik behem�t alakra. - �, mindj�rt �sszecsin�lom magam! – kacagott fel Monstro, mire h�jas tok�ja visszatasz�t�an megrezegett. - Lucius biztosan nagyra tartan�, hogy ilyen b�tor vagy! – g�nyol�dott a m�sik is. - Nem vagyok m�r gyerek! Ezt k�nnyen be is bizony�thatom! – lett Draco egyre d�h�sebb, �s egy �tkot k�ld�tt m�ris Monstro fel�, de mivel a f�rfi az utols� pillanatban arr�bb l�pett, csak falban tett k�rt. - Ne k�nyszer�ts! Ap�d �lve k�v�n l�tni t�ged! – d�rm�gte Monstro, �s fenyegetõen l�pett k�zelebb. - K�rdezze meg ap�mt�l, hogy mi�rt nem õ j�n el szem�lyesen �rtem! – v�gott vissza f�l�nyes hangon Draco, �s igyekezett hat�rozottan legyõzhetetlennek tûnni. – Tal�n f�l tõlem? - Invito p�lca! – sz�lt ism�t Monstro, de Draco idõben v�dekezett, �gy p�lc�ja m�g csak egy centire sem csusszant ki kez�bõl. - Nah�t, ennyire al�becs�l? – kacagott fel f�l�nyesen. Most m�r a kez�ben �rezte a helyzetet. L�tta, hogy siker�lt zavarba hozni a k�t var�zsl�t, akik ink�bb termet�kkel, mint k�pzetts�g�kkel emelkedtek ki a t�bbi hal�lfal� k�z�l. Nem is �rtette, hogy apja mi�rt ezt a k�t szerencs�tlent k�ldte ut�na. Minden esetre �gy tûnt, ez most csak az õ jav�t szolg�lja. A k�vetkezõ pillanatban megreccsent a l�pcsõ. Mindh�rman odakapt�k fej�ket, de nem l�ttak semmit. - Van ott valaki? – k�rdezte Crack, �s megny�lt arccal emelte p�lc�j�t a hang ir�ny�ba. - Nincs rajtam k�v�l senki a h�zban! – emelte meg Draco a hangj�t, �s rem�lte, hogy Valeriana majd �rt ebbõl, �s visszamegy szob�j�ba. - Az�rt csak n�zd meg! – intett Crack Monstronak, mire az elindult a l�pcsõ fel�. - Mondtam, hogy nincs ott senki! – pr�b�lkozott m�g Draco, de az �lõ h�storony m�r fell�pett az elsõ l�pcsõfokra, �s m�r nem lehetett visszatartani. L�legzetvisszafojtva f�lelt, mik�zben �gyelt r�, Crack nehogy t�mad�sba lend�lj�n. - Na mi van? – k�rdezte a f�rfi t�rs�t�l. - Egy nõ! – kiab�lt vissza, amaz. Draco most m�r tudta, hogy neki kell l�pnie. Valeriana hi�ba volt Rendtag, hi�ba volt tan�r, az�rt m�giscsak nõ volt, akit neki meg kell v�denie. - Stupor! – ki�ltotta, mire Crack hatalmas, dagadt teste nekiv�g�dott a falnak. A nagy koppan�s ut�n csend lett. A f�rfi szemei �lettelen�l meredtek elõre. - Crak! – hallotta Draco Monstro riadt hangj�t, amit Valeriana ord�t�sa k�vetett. - Obstructo! Nagy csattan�s hallatszott, majd �jb�l csend lett. Draco õszint�n rem�lte, hogy a m�siknak is v�ge, mert azt j�l l�tta, hogy Crack nem mozdul t�bbet, �s ahogy k�zelebb l�pett hozz�, l�tta, hogy tark�j�n s�t�t v�r sziv�rog, megsz�nezve am�gy is v�r�s bõr�t. Elindult a l�pcsõn felfel�, hogy megn�zze, Valeriana rendben van-e. Hossz�nak tûnt az �t, b�r a kis h�znak nem volt k�t olyan t�voli pontja, amit egy percn�l tov�bb tartott volna bej�rni. Izgatottan tette halkan egym�s ut�n l�bait, ahogy Valeriana szob�ja fel� haladt. Amikor bel�pett, megl�tta a nõ v�r�s arc�t, amint elkerekedett szemekkel, zih�lva mered a fal fel�. Monstro fek�dt ott kiter�tve…