Ron egy kviddics magazint szorongatva �lt a klubhelyis�g hom�ly�ban �s olyan m�lyen olvasta a Krumr�l sz�l� bulv�rcikket (miszerint levelezik egy griffend�les l�nnyal), hogy csak akkor vette �szre Harry-t, mikor az le�lt el� a klubhelyis�gbe. Kerek, csod�lkoz� szeme v�kony cs�kba folyt �ssze, amint pr�b�lta megfejteni bar�tja messzibe r�ved� tekintet�t. Harry arca zavart volt… Ronnak egyre ink�bb olyan �rz�se t�madt, hogy valami olyat l�t, amit eddig m�g soha… Harry keze, ha nem is er�sen, de remegett. - Mi t�rt�nt? – vonta fel v�r�s szem�ld�k�t Ron, �s ledobta a magazint az asztalra. – K�pzeld, Hermione-r�l �rnak az �js�gban. A nev�t nem k�z�lt�k le, de tudom, hogy r�la volt sz�. Ha jobban belegondolok, szimpatikusabb nekem ez a Krum gyerek, mint a g�r�ny… - El�g. – sz�lt halkan Harry. – El�g. Malfoy egy �r�ja mentette meg az �letedet! - Mir�l besz�lsz? – n�zett teljesen �sszezavarodva a v�r�s. – Beteg vagy? - Nem. Malfoy most mondta el, hogy egy h�ten bel�l megt�madj�k a hal�lfal�k a Roxfortot. Biztos vagyok benne, hogy Piton �rulta el a v�d�var�zsokat!!! Csak lenne r� bizony�t�kom…! Az a szem�t! – heveskedett Harry. Ron el�sz�r els�padt, elv�r�s�d�tt, majd ism�t els�padt. Alig kapott leveg�t a hallottakt�l. - Ezt Malfoy mondta neked? Lehet, hogy nem is igaz. �n kin�zem bel�le… - pr�b�lta legink�bb mag�t megnyugtatni a fi�. - Nem. Malfoy most az egyszer komoly volt, �s �n is �rzem �r�r�l �r�ra a vesz�lyt. �rzem az ereimben, a b�r�m alatt. Hi�ba mondom, ezt senki nem �rtheti meg. �rzem, hogy meg fogok halni. - Dehogy halsz meg… - kontr�zott Ron, �m soha nem �rtett a megnyugtat�shoz, �gy most se j�rt sikerrel. Antonio ajtaj�n egy halk kopog�s hallatszott. A v�la m�r az �gy�ban fek�dt. - Ki az? – k�rdezte. - Papa vagyok. Nyisd ki gyorsan. – k�rte Dumbledore. Antonio kinyitotta az ajt�t, �s beengedte az �reget. - Mi a baj, papi? Ne haragudj, hogy ezt mondom, de rosszul n�zel ki… - �s b�szk�n h�trasim�totta �benfekete haj�t. - Kis unok�m, nagy bajban vagyunk. Holnap reggel ki�r�ttetem az iskol�t. - De, h�t holnap lesz a Roxfort Sz�ps�g �s �gyess�gi Verseny d�nt�je… Ezt nem teheted! - Megtehetem! – sz�lt v�szj�sl�an. – Egy h�t m�lva megt�madj�k a hal�lfal�k az iskol�t. A v�d�b�b�jr�l sz�l� dokumentumok sincsenek meg. Most n�luk van az el�ny, Antonio. Holnap hazaviszlek a sz�leidhez. Antonio fej�ben ekkor fogalmaz�dott meg a gondolat, hogy besz�lni akar Hermione-vel. - Papi, felmehetek a szob�dba? �gy eml�kszem, ott felejtettem a kark�t�met. Levettem, mikor v�rtalak �s az�ta nem tal�lom. - Menj csak. Nemsok�ra �n is csatlakozom hozz�d, csak m�g van egy kis dolgom… - felelte Dumbledore. - Nem leszek sok�ig. J� �jszak�t, Papi! Antonio a k�sz�rny fel� vette az ir�nyt, �s n�h�ny percen bel�l m�r nagyapja irod�j�nak k�zep�n �llt. Le�lt a k�nyelmes igazgat�i sz�kbe, �s kih�zta a m�sodik fi�kot, aminek m�ly�n kutatni kezdett. Egy kis keresg�l�s ut�n azonnal meg is tal�lta, amit keresett: a Roxfort �sszes di�kj�t felsoroltat� ir�nymutat� t�rk�pet. A Hermione-t „k�vet�” dokumentumra is hamar r�akadt. El�gedetten becs�sztatta nadr�gja m�g�, majd halkan lek�szott a l�pcs�n �s ki�rt a kihalt folyos�ra. P�lc�ja v�g�b�l f�ny t�rt el�, �gy le tudta olvasni az �ppen aktu�lis helyet. Hermione mozgott. A t�rk�p szerint az udvaron s�t�lt, �s mellette Draco Malfoy ballagott. Antonio hevesen f�jt egyet, amint megl�tta riv�lisa nev�t is, de megfogadta, hogy ha t�rik, ha szakad, m�g utolj�ra meg akarja mondani ex-bar�tn�j�nek, hogy igaz �rz�seket t�pl�l ir�nta. *** Hermione keze l�gyan megpihent Draco mark�ban, �gy s�t�ltak a j�gvir�g rejteke fel�. A vir�g a t�part mellett ny�lt. Mindketten csendesek voltak, de Hermione �gy hitte, hogy csak a boldogs�gt�l… T�vedett. Malfoy alig f�lt ennyire �let�ben valamit�l, mint ett�l a vallom�st�l. Arcvon�sai fesz�lts�gre utaltak, de a mai napon Hermione ezt csak a j�gvir�g megszerz�s�nek tudta be. T�vedett. A part fel� �rve, a t�volban egy f�ny pisl�kolt. Gy�ny�r�, t�rt feh�r sugara szinte perzselte �ket. - A k�nyv azt �rja, hogy a vir�g ismeri a sors�t. – t�rte meg a csendet Hermione. - Mindig is elk�peszt�en okos volt�l. – emelte fel kez�t Draco, �s szel�den v�gigh�zta ujjait a l�ny selymes arc�n. - „Egy s�rv�r� eminens” – pontos�tunk. – somolygott a l�ny. - „Aranyv�r� G�r�ny”. – v�gott vissza viccesen Draco, �s kezdte elfelejteni, mi�rt is j�ttek ma ide… - Csod�latos ez a teremtm�ny. – b�mult�k sz�jt�tva a majdnem f�l m�teres, j�gszirm� vir�got. – B�r, �n is tudn�m, mi a sorsom. – motyogta Hermione. - Az megt�rn� az �leted �rtelm�t, Granger. – s�hajtott Draco. – Hidd el, �n m�r csak tudom… Hermione vesz�lyt szimatolt. Felkapta fej�t az utols� mondatra. Draco m�gis be�ll hal�lfal�nak? Vajon mire c�lzott az utols� mondat�val? - Mir�l besz�lsz, Draco? – n�zett m�lyen a sz�rke �riszbe. - Idd meg a f�zetet, �s elmondok neked valamit. Nagyon fontos. �letem legnagyobb d�nt�se. Hermione megijedt, �m �tcik�zott az agy�n, hogy esetleg a fi� most akarja megk�rni a kez�t. Minden erre utalt, csak az a fr�nya elsz�l�s nem a Sorsr�l… - K�szen �llsz? – guggoltak le a vir�g mell� mindketten. Arcukat megvil�g�totta a sz�ps�ges n�v�ny. - Fogjuk meg mindketten. Egy perc �s �jf�lt �tnek a Roxfort harangjai. – jelentette a l�ny, �s Draconak fogalma sem volt r�la, hogy bar�tn�je honnan tudja ezt ilyen pontosan. Hal�lpontosan. Ahogyan meg�rintett�k a vir�got, ereikben v�gigfutott egy er�s borzong�s, �s eml�kk�pek sorai t�rtek r�juk, az els� tal�lkoz�sukt�l id�ig. Hermione-nak bevillant egy sz�ke barnaszem� kisfi� k�pe is az eml�kek k�z�, akinek tincsei olyan kusz�n �lltak szanasz�t, mint neki… Lehets�ges? Mikor megsz�laltak a harangok, let�rt�k a v�gzet vir�g�t, �s elm�lt minden k�l�n�s jelens�g. - Te is l�ttad? – h�zta fel sz�k�s szem�ld�k�t a boszork�ny. - Mir�l besz�lsz? – r�zta a fej�t Draco. – A m�ltat? - Nem. A kisfi�t…na, mindegy. Ha te nem l�ttad… - hebegte szomor�an a l�ny. - Milyen fi�t? – k�rdezte �lesen Draco. – Csak nem Antonio villant be neked? - Nem. A mi k�z�s gyerek�nk, Malfoy. – n�zte megbabon�zva a vir�got a l�ny. Draco arca v�r�sre v�ltott az utols� mondat hallat�n. Idegesen harapd�lni kezdte sz�j�t, �s megr�zta a fej�t. - Sajnos, �n nem l�ttam ilyet, Granger. Ap�m szigorait �ltem �jra, a gyerekkorom borzalmas r�szleteit, �s t�ged. Az els� pillanatot, amikor megl�ttalak. - H�ly�t csin�ltam magamb�l. – forgatta a vir�got a l�ny. Draco megfogta a kez�t, �s k�zel h�zta mag�hoz a boszork�nyt, aki fej�t Draco mellkas�ra hajtotta, �s �gy hallgatta a heves sz�vdobog�st. - Dehogy, Granger, dehogy. Ha lenne j�v�m, megk�rn�lek… - habozott a fi�. Nem akarta, hogy a l�ny bele�lje mag�t a j�v�be, ami sz�m�ra m�r nem l�tezik. Az � oszt�lyr�sze Voldemort �ktelen haragja lesz. Kib�rja. Csak egy sz�, �s v�ge. Aveda Kedavra. Ennyi. - M�g mindig nem �rtem ezt a dolgot, Draco. �gy �rted, kett�nknek nincs j�v�je? – szomorodott le a boszork�ny. - Sz� sincs err�l, Granger. Ink�bb k�sz�ts�k el a b�jitalt. Hermione el�vette hatalmas tal�rzseb�b�l Antonio szerelmi elix�rj�t, valamint a hossz� �vegcs�ben t�rolt hajsz�lat, Draco pedig a f�nixtollat kereste el�. - Akkor elkezdem. – mondta halkan Hermione, �s felid�zte, amit a k�nyv �rt. A f�zethez a v�la egy hajsz�la, egy �jf�lkor leszak�tott j�gvir�g egy szirma, az �ldozat szerelmi elix�rje (1 dl), �s egy f�nixmad�rtoll sz�ks�ges. Az elix�rbe dobjuk bele a hajsz�lat, keverj�k meg a mad�rtollal h�romszor jobbra, majd dobjuk bele a j�gvir�g szirm�t, �s keverj�k meg k�tszer balra. Ezut�n kell kimondani a var�zssz�t: Face of the destiny, �s a f�zet forr�snak indul. Ezut�n fogyaszthat�. �m, a v�gzetnek neh�z ellen�llni, ne feledj�k. Az eredm�ny biztos nulla, ha �rzelmileg k�t�d�nk a v�l�hoz.” A boszork�ny megremegett az utols� gondolatt�l. Mi van akkor, ha a lelke m�ly�n, valahol m�g lappang benne egy par�nyi vonzalom, egy szeretetf�le, ami megakad�lyozza azt, hogy hasson a b�jital? Ezen t�preng�s�t ink�bb elhessegette agy�b�l, �s er�sen koncentr�lt arra, hogy kihal�ssza a hossz�, v�kony �vegb�l a hajsz�lat. Miut�n ez siker�lt, beledobta az elix�rbe. A r�zsasz�n folyad�k m�g nem reag�lt. Hermione �tvette Dracot�l a nemes f�nixtollat �s belem�lyesztette a f�zetbe, majd mag�ba sz�molni kezdte a jobbra ford�t�sokat. Egy. Kett�. H�rom. Most j�tt a j�gvir�g szirma. A let�pett n�v�nyr�l lecsippentette a legszebb szirmot, mely sz�v alakot form�zott. Hermione egy pillanatra lecsukta a szem�t, majd tekintete �sszeakadt Draco�vel, aki izgatottan figyelte a m�veletet. - Adhatok egy cs�kot, Hermione? – k�rdezte halkan az oly’ b�szke fi�. Meghat�dott. Igen. Egy Malfoy is k�pes �rezni, �s a bar�tn�je most bebizony�totta, hogy igaz�n szereti �t. Azt�n esz�be jutott, hogy mi lesz egy h�t m�lva… Egyre ink�bb �rezte a szorongat� markokat a tork�ba, m�g nem szeme csillogni nem kezdett… - Ez nem is k�rd�s, Draco. – lehelte Hermione, �s �thajolt a f�zeten. Hossz� cs�kban forrtak �ssze. A fi� szenved�lyesen harapd�lta a l�ny sz�j�t, nyelv�vel oly’ moh�n k�v�nta a l�ny ajkait, mintha utolj�ra vehetn� birtokba �ket. Szeme sark�b�l egy k�sza k�nnycsepp indult �tj�ra, v�gigfolyva arc�n, egyenesen a f�zetbe. - Szeretlek, Hermione vagy Granger, vagy h�vjanak ak�rhogy is. – sz�lt halk, az �rzelmekt�l rekedt hangon a fi�. - �n is t�ged, Draco! Nagyon r�g�ta szerelmes vagyok m�r bel�d! – mosolyodott el szer�nyen a l�ny. Majd beledobta a j�gvir�g szirm�t is, �s k�tszer balra keverte a f�zetet. Az forrni kezdett, b�r nem olyan intenz�ven, mint ahogyan Hermione elk�pzelte. A v�geredm�ny, egy feh�res-r�zsasz�n sz�n� folyad�k lett. Hermione felemelte az �vegcs�t, �s megemelte Draco el�tt. - Face of the destiny! – mormolta, majd egy kortyra megitta. Nem �rzett semmit. Teljesen �gy �rezte mag�t, mint egy �r�val kor�bban. R�n�zett Dracora, akinek szomor� pillant�sai egyre intenz�vebb� v�ltak. H�trasim�tva ez�stsz�ke haj�t, besz�lni kezdett. - Most m�r boldogan halok meg, Hermione. Nem vagyok egy romantikus alkat, de azt kell mondanom neked, hogy ha a mai lenne az utols� napom, boldogan menn�k a hal�lba. Tudod, van valami, amir�l te nem tudsz. Nem mertem elmondani. F�ltettem a saj�t b�r�met, de legf�k�ppen nem b�rtam el a felel�ss�g s�ly�t, ami �lomk�nt nehezedett r�m, mi�ta megkaptam a levelet Adrienne-t�l, Voldemort menyasszony�t�l. Angelina-t m�r el is k�ldtem az iskol�b�l, miel�tt… - Angelina n�lam alszik ma este. Nem is �rtettem, mi�rt k�rte. Nem szeretj�k annyira egym�st, de nem ment el sehova. Miket besz�lsz, Draco? - Hal�los vesz�lyben vagyunk. P�nteken a hal�lfal�k megt�madj�k a Roxfortot. – hadarta el Draco. Hermione ajkai kett�ny�ltak, majd n�ma fejr�z�sba kezdett. - Nem lehet. – suttogta. Draco fel�llt �s el�vonta p�lc�j�t. A kast�lyb�l hangok t�rtek el�, �s f�l�tte megjelent a S�t�t Jegy. Draco megk�v�lten b�multa az el�t�r� f�nyeket. Alig �rz�kelte, hogy Hermione f�lrel�ki. - Harrrrrrrryyyyy!!!! – sik�totta, �s rohanni kezdett a kast�ly fel�. Draco szem�b�l ism�t k�nnyek t�rtek el�, �m most m�r nem egy k�sza, hanem az eg�sz arc�t bebor�totta az �rzelmek e gy�ny�r� megnyilv�nul�sa. - Ne tedd ezt Hermione! – �v�lt�tte Malfoy. � is futni kezdett, �m a l�ny m�r messze j�rt. - Szeretlek Draco! – hozta fel� a sz�l tal�n az utols� vallom�st. – Mennem kell Harryhez. Nem halhat meg. Jaj, Dumbledore is… Malfoy hi�ba kiab�lta, hogy tudtak r�la… t�bb� m�r nem j�tt v�lasz. Draco t�deje szinte kiszakadt a fut�st�l, keze �gy remegett, hogy alig b�rta tartani a p�lc�j�t. Test�r�l patakokban folyt a v�z, mikor lenyomta a kilincset, mely – �gy �rezte – a hal�lba vezet. A folyos� kihalt volt. A Nagyterem fel�l egy �les kacaj hallatszott. Voldemort s�t�ni nevet�se. - Megj�tt a mugli l�ny. Pont erre sz�m�tottam. – Draco hallotta, hogy a Nagy�r �sszed�rzs�li tenyer�t. - Hermione Granger vagyok, maga utols� szem�t, nem pedig mugli! – kiab�lta Hermoine. – Capi… - halkult el a hang. – Ezt meg hogyan csin�lta? – a l�ny hangja k�ts�gbeesetten csengett. Draco tudta, mit kell tennie. V�gez a Nagy�rral. Igen. Meg kell mentenie Szerelm�t, m�g azon az �ron is, hogy kock�ztatja a saj�tj�t. H�t�t a falnak vetve nesztelen�l k�szott a Nagyterem ajtaja fel�. Mikor oda�rt, sz�rny� l�tv�ny fogadta. Legal�bb t�z di�k a f�ld�n fek�dt. Piton �s a hal�lfal�k – k�zt�k Lucius Malfoy is – k�rbe�llt�k �t. Hermione-t. - M�sra �gy sem vagy j�, csak csalinak. Mit gondolt�l, a fiam t�nyleg lealacsonyodna egy magad fajt�hoz? Hiszen undorodik t�led, te s�rv�r� fatty�! – torzult el Lucius arca. Hermione megmerevedve n�zett az oly’ ismer�s szemp�rba, mely m�gsem ugyanazt sug�rozta, mint Draco-�. - Maga hazug. – fintorodott el a gy�l�lett�l a l�ny. – Ne merje bemocskolni el�ttem Dracot! - Crucio! – �v�lt�tte Hermoine-ra tartva p�lc�j�t az id�sebbik Malfoy. A l�ny �sszerogyott �s a f�ld�n remegni kezdett. V�gtagjai �nk�ntelen�l engedtek utat a f�jdalomnak, melyn�l er�sebbet m�g soha azel�tt nem �rzett. - �v�lts! – mutatott r� most Voldemort a p�lc�j�val. – H�vd ide, akikre sz�ks�gem van. H�vd ide Harry Pottert, �s �n nem �l�k meg ma m�st. Nekem csak Potter v�re kell ma. – Voldemort hangja ijeszt�en magasan csengett, �s �r�lts�gr�l �rulkodott. Malfoy megmarkolta p�lc�j�t. - ���������������! – �v�lt�tte torka szakadt�b�l a boszork�ny. Draco megk�v�lten �llt �s ereiben sz�t�radt a f�jdalom. Hermione szenved. Kivonta a p�lc�j�t, �s el�l�pett az ajt� takar�s�b�l. A hal�lfal�k fel� n�ztek. Lucius szem�ben a gy�l�let t�ze gy�lt. - Engedj�tek el Hermione-t! – parancsolta Draco. A t�volb�l fut�s hallatszott, mely Voldemortot k�l�n�s izgalommal t�lt�tte el. - J�n m�r Potter. Nincs sz�ks�gem erre a szennyre, mely facsarja orromat. �ld meg a l�nyt Lucius. - Meg ne pr�b�ld, apa! – n�zett bele m�lyen a k�k szemp�rba Draco. Voldemort �szrevette, amint a fi� belemarkol p�lc�j�ba. �rezte, hogy nem az apja a c�lpont. Voldemort m�r r�gen t�bb volt, mint ember, m�r r�gen t�bbet �rzett, mint b�rki m�s. Azt is tudta, hogy Draco nem lenne k�pes �t meg�lni. Arra csak Harry Potter k�pes. P�lc�j�t a l�nyra tartotta. - Aveda Kedavra! – visszhangozta a hatalmas terem. A z�ld f�ny f�jdalmasan hatolt v�gig Antonio test�n. T�rdre rogyott, majd feje hatalmasat koppant a Nagyterem padl�j�n. Az elvar�zsolt �gbolton a s�t�tebbn�l is s�t�tebb felh�k gy�lekeztek. Voldemort test�n remeg�s futott v�gig. A Nagyterembe Dumbledore l�pett be. Draco �s az �sszes hal�lfal�, Hermioneval egy�tt a f�ldre zuhant a hatalmas, elemi er�t�l, mely v�gigj�rta a termet. Az aggasty�n arca v�gtelen f�jdalomt�l torzult el, �s tekintete elsz�ntnak �s er�t sug�rz�nak t�nt. Draco megijedt t�le. Dumbledore megp�rd�lt, �s h�feh�r tal�r ker�lt test�re, v�ll�n Fawkes, a f�nix mad�r �lt. - Mit tett�l, Tom? Mit tett�l, Tom Denem? – vonta ki p�lc�j�t. - A nevem Voldemort. Ne merj Tomnak nevezni. R�gen kil�ptem undor�t� sorsom �rny�k�b�l. Nagy�r lettem. – Voldemort test�ben �get� bizserg�s folyt v�gig. - Adeva Kedavra. – �tkozta az aggasty�nt, de p�lc�j�b�l nem t�rt el� semmi. - Ez itt nem fog menni, Tom. Ne hidd, hogy te vagy legnagyobb m�gus, ha m�g arra sem j�tt�l r�, hogy a j�slat semmit nem �r, eg�szen addig, m�g el nem hiszed. Harrynek nincs ereje meg�lni t�ged, nekem pedig nincs er�d engem. Ezekkel a szavakkal menj a m�svil�gra. �s rettegj Isten hatalm�t�l. Vagy b�nd meg b�neidet. Kedavra le Dumbledore! – b�k�tt p�lc�j�val fel�. Sz�v�be egy h�feh�r k�s f�r�dott. A Nagy�r m�g sz�ve fel� kapott kez�vel, �gy rogyott �ssze Antoniot�l nem messze. - T�vedtem! – suttogta, �s kilehelte a lelk�t. A hal�lfal�kat egyes�vel meg�tkozt�k a meg-megb�j� Rend tagjai, �gy a t�mad�s befejez�d�tt. Dumbledore tekintet�t Pitonon, az �rul�n hordozta. - �n is t�vedtem, Tom. - suttogta az igazgat�. Draco megk�v�lten b�multa Antonio szab�lyos arc�t, h�trahull� �benfekete haj�t, h�feh�r fogait a kiny�l� ajkak m�g�tt. Odal�pkedett hozz�, �s t�rdre esett el�tte. Megfogta a kez�t, �s a testre borult. - Nekem kellett volna meghalnom, Antonio. Nekem kellett volna megmentenem Hermione-t… - zokogott Malfoy. Az apja heves kiab�l�sba kezdett. - Azonnal fejezd be, te Malfoyok sz�gyene. Dumbledore r�k�ld�tt egy eln�m�t� b�b�jt, �s kiadta az utas�t�st arra, hogy h�vj�k ide a dementorokat. Harry, Ginny, Ron �s Angelina, valamint a b�trabb di�kok most �rt le a Terembe. Harry arc�ra r�fagyott a d�bbenet, mikor megl�tta Voldemort �s Antonio valamint a t�z di�k holttest�t. - Nekem kellett volna meghalnom! – r�zta a fej�t �rtetlen�l. Dumbledore fel�llt a dobog�ra. - Draco, Hermione, Harry �s Angelina. Titeket �rintett k�zvetlen�l ez a t�mad�s. F�leg t�ged, Harry. Tudom, hogy �veken kereszt�l azt gondoltad, hogy csak te vagy k�pes legy�zni Voldemortot, �m hosszas tanulm�nyoz�som sor�n egyre t�bb ellen�rv sorakozott fel ennek t�nye ellen. Hagyj fel saj�t magad ostoroz�s�val v�gre. �ld a saj�t Sorsod, a saj�t �leted, mert Voldemort hal�la az �n kezem �ltal kellett hogy v�gbe menjen. Nekem volt csak el�g er�m hozz�. - Draco, neked ugyanezt tudom aj�nlani. Hiszek a Sorsban. Antonio kis unok�m, Hermione �s a te sorsod �r�kre �sszegabalyodott, sokkal azel�tt, hogy te azt gondoltad volna. Valaki ott fent – �s szem�t az �gre vetette – �gy d�nt�tt, a kisl�ny a ti�d lesz. Nem neked kellett meghalnod, mert k�l�nben akkor te fek�dn�l most a k�v�n. Nem. - Angelina, �desany�d hib�t k�vetett el, �m a te kiv�teles b�tors�god tiszteletet parancsol�. – Dumbledore fejet hajtott. – K�sz�n�m, hogy te is sz�lt�l nekem balsejtelmeidr�l, �s k�sz�n�m, hogy kitartott�l itt a Roxfortban. �g�rem, Adrienne nem fog az Azkabanba ker�lni, csak a holttestemen kereszt�l. Egyed�l csak miattad v�llalta az �letet Tom mellett, az�rt, hogy a b�r�det mentse. Angelina fekete szeme k�nnyel telt meg. - Hermoine. – n�zett a l�ny �veges tekintet�be. – Most tal�n m�g f�j �s elviselhetetlen az, hogy valaki az �let�t adta �rted, �m id�vel minden seb beforr, �s t�lteszed magad rajta. Utols� besz�lget�semen Antonioval el�rulta nekem, hogy minden v�gya, hogy tudd: amikor elvesz�tett, r�j�tt, hogy tiszta sz�v�b�l szeret t�ged. �r�kk�. A boszork�ny er�tlen�l felt�p�szkodott a f�ldr�l �s ingatagul megindult az igazgat� fel�. K�t karj�t kit�rta, �s er�sen mag�hoz h�zta Dumbledore-t. - R�szv�tem. – suttogta �s er�sen r�zta a zokog�s. – Szerettem Antonio-t, de soha nem �gy, mint Dracot. – h�tran�zett �s tekintete �sszekapcsol�dott a sz�rke szemp�rral. Ekkor Ron er�sen megszor�totta Angelina kez�t. „Fontos vagy nekem.” – suttogta Ron �s Angelina az er�s v�llakra hajtotta fej�t. *** A z�r��nneps�gen Dumbledore megeml�kezett unok�j�r�l �s a Roxfort hercege c�met az eml�k�nek aj�nlotta fel. Antoniot utols� �tj�ra t�bb sz�zan k�s�rt�k el. A Roxforti t� partja mellett egy gy�ny�r� v�la asszony t�rdelt a homokban, f�l�tte egy k�z�pkor�, eleg�ns barna f�rfi �llt, mellett�k egy l�legzetel�ll�t�an sz�ps�ges fiatal v�la l�ny. Mindannyian zokogtak. - �r�kk� Szeretni Fogunk Antonio Brown Dumbledore. – harsogta a pap. Dumbeldore csak a t�volb�l n�zte az �nneps�get. � �gy akarta meg�rizni eml�keiben unok�j�t, ahogyan �l�k�nt l�tta: �letvid�m, cs�ntalan fiatal var�zsl�nak, aki minden n�i sz�vet megdobbantott. Aki n�ha kihaszn�lta papij�t, m�gis nagyon szeretett mindenkit, �s ez �radt bel�le, a l�ny�b�l. �s azt az Antoniot, aki megmentette Hermione �let�t, a l�ny�t, akit mindenkin�l jobban szeretett… *** 10 �vvel k�s�bb a Malfoy k�ri�n egy ez�stsz�ke k�cos fi� szaladg�lt �lete els� p�lc�j�t mutogatva n�nik�j�nek, Angelina-nak, �s b�csik�j�nak, Ron Weasleynek. - Gyere csak ide, Antonio. – sz�lt egy ismer�s hang a t�volb�l, �s a kisfi� boldogan szaladt oda Harryhez. - Jajj, Harry b�csi, most m�r �n is nagy var�zsl� vagyok, ugye? – k�rdezte elny�jtott hangon a fi�, �m m�gis kedvesen. - Bizony, Antonio. Hogyan kell f�nyt gy�jtani? – k�rdezte Harry. - Lumus. – v�gta r� az �t�vesforma kisfi�. - Kit�l �r�k�lhette az esz�t? – s�hajtott �nel�g�lten egy der�kig �r� haj� fiatal var�zsl� �s pajkosan belepillantott az izz� barna szemp�rba. *** A t� part melletti s�rhelyen pedig minden �vben kiny�lt az egyetlen J�gvir�g, amely ismeri saj�t sors�t... ***