A sz�rke szemp�r egyre k�ts�gbeesettebben kereste p�rj�t, de nem tal�lta. R�snyire nyitott sz�j�n kisurrant egy hangtalan s�haj. Nem l�tta Hermione-t. Se a reggelin�l, se �r�kon. A B�jitaltan volt az utols� lehet�s�g arra, hogy tal�lkozzanak. Draco eln�zve di�kt�rsai nevetg�l�s�t, besz�lget�s�t, �gy d�nt�tt, az ajt�hoz megy, �s ott v�rja a l�nyt. Guggolva, h�t�t az ajt�nak vetve szem�t a folyos�n pihentette. A t�volb�l cip�kopog�s hallatszott. Hermione kipirult arccal szelte v�gig a folyos�t, egyenesen fel� tartva. Haja k�cosan libegett, arc�n kisl�nyos b�j ter�lt sz�t. Gy�ny�r� volt. Kincs a sok egyforma l�lek k�z�tt. Ahogy k�zeledett, szem�t Draco �risz�nek t�z�ben f�rdette. A var�zsl� fel�llt �s megragadta a l�ny kez�t. Az �rint�sre mindig g�nyos arc�t most a szerelem t�ze festette pirosra. - Engedj el, Draco! Mi�rt kell mindig er�szakosnak lenned? – Draco szomor�an tekintett r�, a l�ny arca r�m�lett�l torzult el. - Nem b�ntani akarlak. Szeretn�m, ha ma leszedn�nk a j�gvir�got a f�zethez. A f�nixtollat megk�ldt�k tegnap Londonb�l, arra m�r ne legyen gondod. A t�bbi hozz�val� megvan, ugye? - Igen, Draco. Mikor mell�m �lt �r�n Antonio, megszereztem a hajsz�l�t is. M�r csak a j�gvir�g hi�nyzik. Ma el�g hossz� napom volt, nem lehetne, ink�bb holnap…?! Malfoy belet�rt sz�ke hajzuhatag�ba �s arc�n k�nnal vegyes f�jdalom �radt sz�t. Holnap. A holnap t�l bizonytalan. Neki m�r csak napjai vannak, esetleg hetei. Szerelm�vel akar t�lteni minden m�sodpercet, am�g lehet…Am�g nem hal meg senki… - Menj�nk vissza �r�ra. Kell az auror vizsg�hoz a B�jitaltan. – h�zta visszafel� a sz�k�t. - Sok� lesz az m�g… - s�hajtotta Draco. Hermione megvonta a v�ll�t, �s tov�bbra is tartotta mag�t ahhoz, hogy min�l el�bb elfoglalhassa hely�t az �r�n, ez�rt ism�t r�ntott egyet ”bar�tj�n”, akivel tov�bbra is tartott a se veled-se n�lk�led kapcsolat. - Szeretlek! – �llt meg Malfoy a folyos� dermedt csendj�ben. Hermione siet� l�ptei csoszog�ss� v�ltak, �s Draco r�ncig�l�sa gyeng�d k�zfog�ss� szel�d�lt. Lecsukta szem�t egy pillanatra, nehogy elsz�lljon ez a mondat, nehogy csak �lom legyen. Nem is az volt a meghat�, amit mondott, hanem az, ahogyan a l�nyra n�zett. Sz�rke szem�b�l most leplezetlen t�z �radt, arca kipirult. A l�ny k�zel hajolt hozz� �s �t�lelte. Csak egy �lel�s volt, m�gis az elm�lt �vek �rzelmei halmoz�dtak fel benne. Tal�n csak egy percig tartott, tal�n �r�kig, m�r csak egy sikolt�sra lettek figyelmesek. Dermedten fordultak h�tra. Pansy kereked� szemmel, eltorzult von�sokkal meredt r�juk, k�zben folyamatosan azt ism�telte, hogy „nem igaz”. - Azt hittem, hogy csak pletyka! – siv�tozta, k�zben mutat�ujj�t r�juk szegezte �s fenyeget� mozdulatokat tett. Draco arc�ra undor �lt ki, beleny�lt a zseb�be, �s el�vette p�lc�j�t. - Fel�lem elmondhatod mindenkinek. Nem sz�m�t, Parkinson! �s most t�nj el a szemem el�l, eleget csimpaszkodt�l rajtam hat �vig! - Ezt megbosszulom, Draco! Azt hittem, szerett�l! – hisztizett tov�bb a l�ny. – Ink�bb ezzel a s�rv�r�vel sz�rakozol, mint velem?! Hiszen �n Parkinson vagyok, �si aranyv�r�! - Ne merd ezt mondani Gran…Hermione-ra. Nem engedtem meg Neked, �s � se! – bar�tn�j�re pillantott, aki ekkor kivonta p�lc�j�t. - �gy van, Pansy, menj a dolgodra. Ne akard, hogy baj legyen… A r�kaarc� l�ny p�ffeszkedve elfordult, �s v�r�s�d� arccal v�gott neki a tanterem fel� vezet� �tnak. Draco �s Hermione tudt�k, hogy amint bel�pnek az �r�ra – r�ad�sul egy�tt – a figyelem k�z�ppontj�ba ker�lnek az el�z� jelenetnek k�sz�nhet�en… - Mi�rt v�llalt�l fel, Draco? Nem t�l k�s� ez egy kicsit? – szegte le a fej�t a l�ny, �s l�tszott rajta a nagym�rt�k� meghatotts�g. - Most m�g nem mondhatom el, hogy mi�rt. Legyen annyi el�g, hogy este minden kider�l. Hozd az �sszes hozz�val�t, elk�sz�tj�k a b�jitalt. - Mi�rt ennyire s�rg�s? - Meg�g�rem, a Malfoyok szav�t adom r�, hogy minden megtudsz este. Besz�lnem kell Potter-rel is, int�zd el �t nekem vacsora el�ttre a l�pcs�fordul�tokhoz. - �rdekes, hogy besz�lni akarsz vele. Nagyon titokzatos lett�l…- n�zett r� gyanakv�an Hermione. A B�jitalterembe b�mul� tekintetek �s meglepett sustorg�s k�zepette l�ptek be. A mardek�rosok l�tv�nyosan elh�z�dtak Dracot�l, akit mostan�ban teljes m�rt�kben hidegen hagytak ilyen dolgok. Ha tudn�k, hogy mindenki �lete az � kez�ben van… Harry �s Ron m�g a sz�jukat is elt�tott�k, mikor lehuppant mell�j�k Hermione, m�g Antonio l�tv�nyosan rosszul lett, szinte belebetegedett a tudatba, hogy v�gk�pp vesztett. - Pansy, nincs kedved mell�m �lni, ha m�r �gy ketten maradtunk?! – n�zett szemtelen�l cs�b�t�an a mardek�rosra, miut�n l�tsz�lag befejezte a sz�n�szked�st. - Szabad vagyok, persze, hogy mell�d �l�k, Antonio. – �s le�lt a v�la mell�. Harry csod�lkozva n�zett bar�tn�j�kre. - Meg mert�tek tenni? – hitetlenkedett. - Te tudt�l r�la? �rul� vagy! – tette karba a kez�t Ron, �s felpuffasztotta arc�t. - Tudtam, de ha elmondom neked, nem Pansyt�l zengett volna a Roxfort, hanem t�led! Hermione is megk�rt… - Bocs�ss meg, Ron, de sz�momra is hihetetlen volt, hogy beleszerettem… - …Malfoyba? Hogy lehet egy g�r�nybe szerelmesnek lenni? - Malfoy megv�ltozott, Ron. – sz�lt k�zbe Harry. - Mi lesz a k�vetkez� l�p�s? Puszipajt�sok lesz�nk?! – zs�rt�l�d�tt Ron, �s Dracora tekintve dobott egy cs�kot fel�. Malfoy kivillantotta hossz�k�s fogait, �s visszaintett, ezzel kiv�vva a teljes megsemmis�l�st a mardek�rosok szem�ben. �ra ut�n felment a szob�j�ba �s egy baglyot tal�lt a p�rk�ny�n. „Malfoy! Nincs sz�ks�gem a seg�ts�gedre ahhoz, hogy kijussak a Roxfortb�l. Mikor ezt olvasod, �n m�r t�vol leszek, biztons�gos helyen. Angelina” Draco majdnem sz�tt�pte a pergament d�h�ben. Hogyan jutott ki az a l�ny?! Tudta, hogy kiv�l� tehets�g� var�zsl�, de sejt�sese sem volt, hogy hogyan… D�nt�tt. **** Antonio meredten b�multa az elm�lt �vtizedek igazgat�inak festm�ny�t, v�rva hogy nagyapja visszaj�jj�n az 50 �vvel ezel�tti egyik eml�k�b�l. Dumbledore-nak nagyon rossz el��rzete volt, �s minden�ron megold�st akart tal�lni Voldemort v�gs� legy�z�s�re. Mikor meg�rkezett szob�j�ba – imm�ron a jelenben – meglep�dve l�tta meg a v�la gondterhelt arc�t. - Kisunok�m… Mi b�nt t�ged? – �s az „�reg” is le�lt k�nyelmes fotelj�ba. - Hermione m�r soha nem lehet az eny�m. – kortyolgatta �ppen a semleges�t� b�jital�t, melyet nap, mint nap nagyapja jelenl�t�ben kellett elfogyasztania a t�ladagol�s �ta. - Igaz�n sose volt a ti�d, mert �vek �ta szerelmes Malfoy-ba. – s�hajtott Dumbledore. - Honnan tudod, papi? – �rdekl�dve figyelte nagyapja von�sainak v�ltoz�s�t. - Hiszen, �n mindent tudok arr�l, ami ebben a kast�lyban t�rt�nik. Minden kih�g�st, minden titkos randev�t, sz� szerint mindent. Azt is tudom, hogy a te hib�d is, hogy nem maradt melletted az a kisl�ny. - Ezt meg hogy �rted? – r�zta hevesen a fej�t a v�la. - Tudtam Livr�l is, tudtam, hogy tetszel sok l�nynak �s ezt ki is haszn�ltad… - feszengett Dumbledore a k�nyes t�m�t�l. - Nem jelentettek semmit, papi. Az�ta j�ttem r�, hogy szeretem, ami�ta nincs velem. Az �letemet is odaadn�m az�rt, hogy az eny�m legyen, az�rt, hogy hozz�m tartozzon. - Soha ne sz�llj vit�ba a v�gzettel, Antonio. Biztos vagy abban, amit az im�nt mondt�l? - Teljesen, Papi. Szerelmes vagyok bel�. Bel�, �s nem Liv-be, nem m�sba. Minden m�s l�ny csak eszk�z arra, hogy f�lt�kenny� tegyem, de mindhi�ba. Dumbledore �regesen lehajtotta fej�t, k�t kez�t egym�son pihentette. Nem tudott, mit hozz�f�zni a t�m�hoz, � ebben m�r nem volt j�rtas… Ann�l meglep�bb volt, mikor a Vacsora el�tt f�l �r�val Draco Malfoy �llt meg a k�szobor el�tt. Az igazgat� meglepetten fogadta a sz�ke fi�t. Draco mellkasa le s fel j�rt, alig b�rt besz�lni az izgalomt�l. - Mi t�rt�nt, Draco? – �s hellyel k�n�lta a fi�t, aki ezt el is fogadta. K�zel j�rt hozz�, hogy �sszeessen. F�lt. - A Roxfortot t�mad�s �ri j�v� h�t p�nteken, vagyis egy h�t m�lva. �r�ttesse ki az iskol�t �s fokozottan v�dje Pottert! Itt a lev�l, ami al�t�masztja ezt. �gy tudom, ismeri Adrienne-t, Voldemort jegyes�t, Angelina �desanyj�t?! - Term�szetesen. – olvasta meglepetten a sorokat az aggasty�n, �m arc�n a megd�bben�snek halv�ny nyoma sem l�tszott. - Tudott r�la, igazgat� �r? – csod�lkozott Draco. - Tudod, Draco, ha olyan sokat meg�lsz, mint �n, fog�konyabb leszel az el�jelek titokzatos j�t�k�ra. Biztosan nem tudtam, de sejtettem, hogy k�sz�l valamire. Harry id�n v�gez a Roxfortban. V�rhat� volt, hogy megpr�b�lnak bet�rni. - Piton �rulta el. � adta ki az iratokat. – v�daskodott Draco. - Egyet tanulj meg. Ne �t�ld meg az embereket a m�ltjuk alapj�n. Perselus felt�tlen bizalmamat �lvezi. Mindenesetre holnap ki�r�tettem az iskol�t, �s a k�l�n�sen vesz�lyeztetett di�kokat saj�t ellen�rz�sem al� vonom. Holnap reggel mindenki sz�m�that egy bagolyra, reggeli el�tt. Draco k�nnyedebb sz�vvel l�pett ki Dumbledore-t�l, �gy nem l�tta �t els�padni, majd lerogyni a fotelba… A l�pcs�fordul�n�l Harry m�r v�rta. Draco, legnagyobb megd�bben�s�re egyes egyed�l volt, nem volt k�r�l�tte �lland� k�s�rete: Ron, �s Hermione se. Potter kezet ny�jtott, amit Draco nagy nehezen viszonzott. - Figyelj ide, Potter, mert mindent csak egyszer mondok el. Biztos forr�sb�l tudom, hogy egy h�t m�lva megt�madj�k a Roxfortot. A S�t�t Nagy�r le akar sz�molni veled �s egy�ttal a muglikkal. Figyelmeztetnem kellett t�ged, mert nem akarom viselni a helyzet s�ly�t. Ez nekem sok. – r�zta meg a fej�t Draco. Harry pajkos arckifejez�se egyik percr�l a m�sikra v�ltott balj�ss�, �m Draco hi�ba kereste arc�n a f�lelem nyomait, ott sose tal�lta azt. Ez�rt is gy�l�lte r�gebben �t. Mert Potter nem f�lt. - Azt hittem, Hermione-r�l akarsz besz�lni… - n�zett r� a sz�k�re �s h�tba veregette. – H�t �v ut�n v�gre kider�lt, hogy nem vagy f�b�l te sem, Malfoy. - Hagyjuk az el�rz�keny�l�st, Potter. �n mosom kezeimet. - Hermione tudja? – k�rdezte a barna haj� fi�. - Ma mondom el neki. - H�t, akkor, k�sz, hogy sz�lt�l. – mosolyodott el Harry, de Draco nem viszonozta ezt, csak biccentett egyet, �s k�l�nv�lva indultak el vacsor�zni.