X. fejezet �lom V�gtelennek t�n� �ton haladt, egyed�l �s rettent�en mag�nyosan. �rnyak k�s�rt�k, de nem t�r�d�tt vel�k. Nem tudta hova tart, �s mi�rt van itt, de ez a legkev�sb� sem �rdekelte. Egy bels� hang azt s�gta, hogy most igen is itt kell lennie. Nem f�lt att�l, ami r� v�r ezen az �ton, pedig fogalma sem volt r�la, mivel vagy tal�n kivel ker�l majd szembe. G�nd�r haj�val vid�man j�tszott a sz�l, talpa alatt pedig �rzete a finom homokos talajt, ami h�v�s volt m�g. Hallotta a tenger hull�mz�s�t, �s �rezte az illat�t. Sir�lyok hangja hallatszott a messzi t�volb�l, olyan panaszosan, mint eddig m�g soha. A nap m�g nem kelt fel, de az �g alja m�r halv�nyr�zsasz�n �s s�rga sz�nekben pomp�zott. Hermione becsukta a szem�t, hogy �rezze, amint a h�s szell� simogatja �s k�rbe�leli a test�t, mint egy j� bar�t. Majd mikor kinyitotta… - Ron?- k�rdezte hitetlenkedve. - �n vagyok- b�lintott mosolyogva. - Mit keresel itt? - Csak erre j�rtam, gondoltam ben�zek- mondta, �s r��r�sen zsebre tette a kez�t. - Te meghalt�l- sz�lalt meg Hermione, akinek ki�lt a meglepet�s az arc�ra. - Oh ez r�szletk�rd�s- sim�tott ki egy tincset az arc�b�l Ron.- Most van fontosabb dolgunk is, mint ilyenekr�l diskur�lni. Nincs sok id�m. - De, hogy… Nem �rtek semmit. - Nem is kell, nincs erre id�nk. Mindj�rt felkel a nap, �s akkor nem… Mindegy, figyelj j�l! - Rendben- b�lintott k�b�n. - �rul� van a Rendben, aki nagyon cs�nya tervet k�sz�l v�ghezvinni. L�gy r�sen, �s b�rmi gyan�sat �szlelsz, sz�lj Harrynek! - Drew… � az �rul�, ugye? - Nem mondhatom meg, azzal katasztr�f�t id�zn�k el�- n�zett egy pillanatra az �gre. - Tudom, hogy � az! Mi akar elk�vetni? - Ezt sem mondhatom meg. - Akkor mi�rt vagy itt? - Figyelmeztetni akartalak, �s m�g egyszer �jra l�tni… Figyelj, tudom, mi van �s mi lesz k�zted �s Malfoy k�z�tt, � szeret t�ged tiszta sz�v�b�l! � a v�gzeted, nem �n, harcolj �rte, �s akkor minden rendben lesz! Vigy�zz az �rul�val, mert nagyon nagy vesz�lyt jelent r�d, ha nem id�ben cselekszel! - Mit tegyek?- k�rdezte tan�cstalanul Hermione. - Ezt neked kell tudnod, de �n azt mondom hallgass az eszedre, �s a meg�rz�seidre, akkor menni �s siker�lni fog! - Nem tudom, mit v�rsz t�lem?- mondta a l�ny. - Azt, hogy mentsd meg a vil�got. - �s m�g valami nem k�ne? Ron, �n egyed�l erre nem vagyok k�pes. - Te vagy az egyetlen, aki erre k�pes. Holl�h�ti Hedvig lesz�rmazottja vagy, csak haszn�lni kell a v�redben l�v� er�t, azt�n a t�bbi menni fog mag�t�l. - �s mi van, ha nem siker�l? - Akkor a Rend tagjai mind meg fognak halni… - Nem vagyok r� k�pes-, r�zta meg a fej�t a l�ny. - De igen k�pes vagy r� �n tudom - mondta Ron, �s megpr�b�lta megsimogatni a l�ny arc�t, de szellemk�nt nem �rhetett hozz�. Hermione k�nnyes szemekkel n�zett az egykori kedves k�k szem�be. �t akarta �lelni egyszer utolj�ra, �s elb�cs�zni t�le, vagy ak�r valami �rtelmeset mondani, de nem ment. Csak �llt ott, s k�nnyek sz�zai szaladtak le az arc�n. Ron b�natosan n�zett vissza r�, �s azt k�v�nta b�r sosem halt volna meg, �s m�g mindig Hermione mellett lehetne. F�jt minden egyes k�nnycsepp, amit a r�gi kedves ejtett. Tudta, hogy Hermione m�r nemcsak �t, hanem Dracot is szereti tiszta sz�vb�l. A l�ny sz�ve majdnem kett�szakadt, �s f�lt a j�v�t�l. Nem �rezte mag�t el�g er�snek ahhoz, hogy harcoljon. Tudta, hogy meg kell tennie, amit a sors kiszabott neki. De �r�lten hi�nyzott valaki, aki seg�thetne neki �s t�mogatja mindenben. Ron m�r csak a m�ltja, de m�g v�gyott arra, hogy visszakapja a r�gi �let�t. - L�gy boldog Hermione! Ne b�nk�dj a m�lton, ennek �gy kellett t�rt�nnie! Szeresd Malfoyt �s a gyerekeiteket! �r�kk� veled leszek a sz�vedben! Szeretlek!- mondta, s h�tat ford�tott, majd lassan elindult. - Ne menj m�g! K�rlek, maradj velem!- zokogta Hermione.- Sz�ks�gem van r�d! - Tudod j�l, hogy m�r r�g nincs. - De igen! �lelj �t �s maradj velem! - Nem lehet - mondta Ron halkan. - Szeretlek! - Akkor hagyj elmenni!- suttogta. - Nem tudlak elengedni. - De meg tudod tenni! K�pes vagy r�, ahogy arra is, hogy megmentsd a Rendet a pusztul�st�l. - Nem megy - mondta k�nnyes szemmel. - �n b�zom benned, tudod j�l!- mondta Ron egy b�tor�t� mosollyal az arc�n - Ne kelljen �gy elmennem! Nekem nem az volt a sorsom, hogy veled �ljem le az �letem. �n m�r elfogadtam ezt, pedig m�g mindig �r�lten szeretlek, pont olyan szenved�llyel, mint r�gen. - Veled akarok menni!- zokogta a l�ny �s k�zelebb ment a r�gi kedveshez. - Tudod, hogy nem lehet. R�d m�g feladatok v�rnak �s nem j�hetsz velem. - N�lk�led semmi vagyok, egy �lettel b�bu. - Ez nem igaz, Malfoy ott van �s lesz neked mindig. Csak le kell gy�zn�t�k p�r akad�lyt, hogy egy�tt lehessetek. - De �n t�ged szeretlek. - M�r nem Hermione, m�r r�g nem engem szeretsz. Nem bel�m vagy szerelmes. - Akkor mit �rzek ir�ntad? - Csak szeretetet. Hermione lehajtotta a fej�t �s k�nnyeit a homokos partra hullatva t�prengett azon, amit Ron mondott neki. Nem akarta elengedni, mert f�lt egyed�l maradni, �s nem szerette volna elveszteni a fi�hoz kapcsol�d� sz�p eml�keket: az �rz�ki cs�kokat, a szerelmes szavakat �s �v� �lel�seket. Azt�n egyszeriben Draco alakja villant be �s akkor m�r tudta, hogy mit kell tennie. M�r r�g�ta Dracot szerette, � volt az, aki seg�tett neki �jra visszat�rni a Rendbe �s megmutatta a kivezet� utat a m�ly depresszi�b�l. - Nem vesz�tesz el Hermione, mindig ott leszek a sz�vedben �s az eml�keidben �lek tov�bb. - Tudom �s sajn�lom. �nz� voltam �s itt tartottalak magam miatt.- Hermione k�zelebb Ronhoz �s l�gyan meg�rintette a hideg arcot, ami k�s�rteties dereng�sbe kezdett. A l�ny k�zelebb hajolt, majd egy utols� r�pke cs�kkal b�cs�zott a szerelm�t�l, aki r�gen a vil�got jelentette sz�m�ra. Hermione nem gondolkozott azon, hogy mi�rt csak � �rinthette meg Ron k�s�rtet�t. A vil�g �jra els�t�t�lt, elt�nt a tengerpart �s vele egy�tt Ron is �s Hermione tov�bb aludta az igazak �lm�t, mellette Dracoval az igaz szerelm�vel. *** A red�ny r�sein kereszt�l a felkel� nap f�nye bevil�g�tott a kis szob�ba, ahol a baldachinos �gyon Draco �s Hermione egym�s mellett fek�dtek. Draco hamarosan mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szem�t �s elmosolyodott. Mostan�ban nem aludt t�l j�l, de ezen az �jszak�n minden idegess�g�t �s f�radts�g�t kipihente. �s amikor a mellette fekv� l�nyra n�zett v�gtelen nyugalmat �rzett. Mintha r�vbe �rt volna, mintha az igaz boldogs�g k�rny�kezte volna meg, de nem volt benne biztos, hogy ez t�nyleg a val�s�g �s nem egy csal�ka ill�zi�, ami felem�szti a lelk�t. Szerette Hermion�t �gy, mint eddig senkit, m�g Drewt sem, �nzetlen�l, tiszt�n �s igaz�n. Ez az egy�tt t�lt�tt este mindent megv�ltoztatott benne, noha semmilyen testi kontaktus nem t�rt�nt k�zt�k, csup�n egy�tt aludtak. De nem is ez volt a l�nyeg, hanem az, hogy felismerte a mag�ban l�v� �rz�seket �s lelke v�gre megnyugodott. Nem sokkal k�s�bb Hermione is kinyitotta a szem�t. B�gyadtan n�zett Dracora, de sz�ja szeglet�ben egy mosoly bujk�lt. Draco m�lyen a szem�be n�zett, majd l�gyan megcs�kolta. Milyen is volt ez cs�k? �rz�ki �s felkavar�, mintha ez els� lenne, amit valaha kapott. Kit�r�lt minden eml�ket azokr�l, akik Hermion�t valaha is megcs�kolt�k, s a l�ny �gy �rezte, fellegek k�z�tt j�r. Nem gondolkodott, csak az �szt�nei vezett�k, �s minden �rz�s�t beleadta ebbe az egyetlen cs�kba. Azt akarta, hogy Draco �s �rezze azt, amit �. Azt�n a cs�knak lassan v�ge szakadt �s egym�st �lelve fek�dtek a hatalmas baldachinos �gyon. Nem volt sz�ks�g�k szavakra csak egym�s k�zels�g�re. *** A foly�s�n Drew haladt kopog� l�ptekkel, �s cseppet sem vid�m arckifejez�ssel. S�t�tk�k tal�rja balj�slat�an suhogott a reggeli csendben. A l�ny fej�ben nem volt m�snak helye csup�n a bossz�nak, amit t�rt�netesen a saj�t f�rj�n k�v�nt kit�lteni. Bosszantotta, hogy az �jszak�t nem vele t�lt�tte, �s csak �gy elrohant. Drew ekkor megesk�d�tt, hogy ez�rt Draco m�g nagyon dr�g�n meg fog fizetni. A l�ny undorodott a saj�t f�rj�t�l mindig is. Csak j�tszotta a szerepet, amit nem kisebb szem�lyis�g b�zott r�, mint Lucius Malfoy, term�szetesen Voldemort nagy�r j�v�hagy�s�val. Eml�kezett arra a napra, amikor Lucius megl�togatta �s megk�rte erre a sz�vess�gre. Musz�j volt belemennie, mert sz�lei �lete volt a t�t, s naiv l�nyk�nt m�g elhitte, hogy a nagy hal�lfal� kegyes lesz hozz� �s megk�m�lni a szerettei �let�t. De tudnia kellett volna sz�lei akkor m�r r�g halottak voltak, �s aki a var�zsvil�gban alkut k�t a m�sikkal, az egyk�nnyen nem b�jhat ki al�la. Lucius egy�rtelm� utas�t�sa az volt, hogy j�tssza el annak a l�nynak a szerep�t, aki igaz�n szerelmes Dracoba. Az id�sebbik Malfoy nagyon j�l ismerte fi�t, akit azok a szentiment�lis eszm�k vezettek, miszerint csak olyan n�t vesz feles�g�l, akibe szerelmes. Ezzel csak egy probl�ma volt: nem sok partik�pes aranyv�r� l�ny maradt, �s a legt�bbnek annyi esze sem volt, mint egy csig�nak. Term�szetesen Luciust bosszantotta, hogy a csal�dja Draco k�nnyelm�s�ge amiatt, esetleg kihal �s hom�lyba v�sz a Malfoy n�v, s�t az id�sebbik Malfoy semmilyen var�zslattal nem akarta fi�t k�nyszer�teni. Ez�rt v�lasztott egy nem olyan j� nev�, de tisztess�ges aranyv�r� csal�dot, akinek a le�ny gyermeke eszes, de k�nnyen befoly�solhat� volt. Drew pedig t�k�letesen megfelelt a feladatra. Mindent megtett annak �rdek�ben, hogy Dracot beh�l�zza. Be kellett vetnie a boszork�nyos �gyess�g�t a dolog �rdek�ben, de ez nem esett nehez�re, mivel az �vfolyam legtehets�gesebb boszork�nyi k�z� tartozott. De volt egy kis b�kken�: Draconak esze �g�ban nem volt a s�t�t oldalhoz csatlakozni. M�r r�g meggy�l�lte sz�leit, akik engedelmes szolg�i voltak Voldemortnak. S mint szeret� f�rfi, Drewt is mag�val akart vinni, hogy megmentse a s�t�t oldalt�l. A l�ny term�szetesen nem akart vele menni, hiszen akkor m�r a s�t�t jegy is �s szerelme is a hal�lfal�khoz k�t�tte, de Lucius Malfoy parancs�ra Draco mellett maradt. No igen nem kis er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy bejusson a Rendbe �szrev�tlen�l �s megt�vessze a Black k�ri�t v�d� var�zslatokat. �m ezek ut�n k�vetkezett Drew sz�m�ra az igazi pokol. Mikor megtudta, hogy gyermeket v�r �s az apa nem m�s, mint Draco, k�ts�gbeesetten pr�b�lt a gyerekt�l megszabadulni. Voldemort parancs�ra Drew a baba sz�let�se ut�n visszat�rt a hal�lfal�k k�z� �s sz�rny� k�nz�son ment kereszt�l, amiben Lucius Malfoy is sz�vesen seg�tett. Lucius nagyon is neheztelt a l�nyra, ami�rt meg akarta �lni az unok�j�t �s az�rt pedig m�g jobban, mert nem adta �t neki a gyereket. Drew nem t�r�d�tt vele, neki nem volt fontos Eli csup�n a saj�t nyomorult �lete �s a szerelme, aki miatt v�gleg a s�t�t oldalra �llt. Miut�n v�get �rt a k�nz�s �s Drew v�gre fel�p�lt a sebeib�l, a S�t�t Nagy�r feladatokkal b�zta meg a l�nyt. Rengeteg bevet�sen kellett r�sz vennie �s embereket gyilkolnia, teljesen �szrev�tlen�l, nehogy r�j�jjenek, hogy �letben maradt. S a naiv kisl�nyb�l egy gyilkol� g�p v�lt, aki �rzelmek n�lk�l k�pes volt b�rkit eltenni l�b al�l, ker�lve m�g a legkisebb felt�n�st �s egy apr� nyomot sem hagyva maga ut�n. Most is ez j�rt a fej�ben: bossz�t �llni minden�ron. El�sz�r Draco Malfoyon �s Renden majd Lucius Malfoyon. Cip�je hangosan kopogott a kihalt emeleti folyos�n, majd meg�llt egy ajt� el�tt �s bekopogott. *** Hermione ijedten ugrott ki az �gyb�l, amikor meghallotta, hogy kopognak az ajtaj�n. Idegesen igazgatta meg a r�zsasz�n pizsam�j�t, majd intett Draconak, azonnal b�jjon el. Kicsit lesim�totta a haj�t, majd megsz�lalt: - Ki az? - Csak �n vagyok, Drew, bej�hetek?- k�rdezte egy sz�vszor�t�an keser� hang. - Persze gyere csak- mondta Hermione, mik�zben Draco a szekr�ny�be tuszkolta �s p�r b�b�jt sz�rt a b�tordarabra, hogy ne der�lj�n ki, ki is rejteget. - Ne haragudj, hogy ilyen kor�n zavarlak. Csak meg akartam k�rdezni, hogy l�ttad-e Dracot?- majd a l�ny alig �szrevehet�en v�gigp�szt�zta a szob�t, h�tha nyomra bukkan, de nem tal�lt semmit. - Sajn�lom, de nem l�ttam. Nem olyan r�g keltem fel �s m�g nem voltam lent reggelizni sem. Mi�rt elt�nt? - Tudod, az este kicsit �sszekaptunk, �s � elment �s az�ta…- itt egy kicsit megcsuklott a hangja, majd idegesen let�r�lte a homlok�t. - Lehet, hogy valami dolga volt ma reggel. - Lehet - suttogta.- Ha l�tod… - Sz�lni fogok- b�lintott Hermione. - K�sz�n�m. Oh �s megk�rhetlek valamire? - Igen persze. - Vigy�zn�l Elire, am�g nem vagyok itthon? - Term�szetesen. - Nem is tudom, hogy k�sz�njem meg neked Hermione igazi bar�t vagy. - Sz�ra sem �rdemes. - Ne haragudj, hogy megzavartalak! Akkor �n most megyek. - Rendben menj csak. Szia! - Szia! Drew kiment a szob�b�l, Hermione pedig becsukta ut�na az ajt�t, majd megk�nnyebb�lve d�lt neki. K�zben a szekr�nyb�l kopog�s hallatszott ki, a l�ny elmosolyodott �s kiengedte Dracot. - Na milyen volt a szerk�nyben? - Csod�s, pont most tal�ltam egy �szveszt�en j� ruh�t, amit sz�vesen l�tn�k rajtad. - Na m�ssz ki, miel�tt m�g visszaz�rn�lak! - J�l van, j�l van! - Kis feles�ged nagyon hi�nyol-, mondta g�nyos hangnemben. - Ez engem, cseppet sem �rdekel. - Pedig jobb lenne. Na k�sz�lj, megy�nk! - Hov�? - H�t ut�na. - Ki ut�n? - Drew ut�n. - Minek? - Mert k�v�ncsi vagyok hova megy. - Mi�rt nem k�rdezted meg t�le? - Mert ha te �rul� lenn�l el�ruln�d az ellens�gnek hova m�sz, �s mit tervezel? - Nem. - Na l�tod, �pp ez�rt igaz�tsd meg az inged, hozz magaddal egy k�penyt �s induljunk! - �s el�tte nem is reggeliz�nk? Hermione megcs�v�lta a fej�t �s egy p�lcasuhint�ssal �tcser�lte a ruh�j�t, majd megk�t�tte a k�penye szalagjait �s az ajt� fel� indult. - Gyere m�r!- azzal kis�t�lt, �s maga m�g�tt hagyta Dracot, akinek egy ’nem �rtem az eg�sz helyzetet’- nev� arckifejez�s volt az arc�n.