aHermione behunyta a szem�t, �s �lvezte a cs�kot. Nem akart semmire gondolni, pl�ne nem arra, hogy kinek a karjai k�z�tt van most. Nem, nem �s nem…
�vatosan v�gigsim�tja kez�t Draco v�ll�n, majd a kez�n, mik�zben ajkaik puh�n �zlelgetik egym�st. Majd v�gtelen percek ut�n elv�ltak, �s Mio Draco �l�nken csillog� szemeibe n�zett, amit olyan csillog�nak l�tott, mint m�g sosem. Majd elvigyorodott, �s tov�bb id�zte a szerep�t.
-Jamie, szeretlek.
Hermione mosolyogva figyelte Draco arc�t.

- J� lenne, ha most mondan�l valamit. – folytatta Draco.
- A sz�vegem szerinti r�szt? – k�rdezett vissza a l�ny vigyorogva.
- D�ntsd el te. – Mio elgondolkodva n�zett a fi�ra.
- Draco… �n nem mondom, hogy szeretlek. – erre a fi� nagyon megd�bbent, de a l�ny folytatta. – Nem mondom, hogy szeretlek, mert ilyet m�g sosem �reztem senki ir�nt, mint ir�ntad… ez… ez valami teljesen �j. De nem merem mondani, hogy szerelem, vagy hogy szeretlek. Nem ismerlek, Draco Malfoy. – erre viszont a fi� elmosolyodott.
- Hermione, n�zz a szemembe. Mit l�tsz? – a l�ny a sz�rke szemekbe n�zett, �s elkezdte, sorolni mit l�t.
- Hogy mit l�tok? Egy olyan oldaladat, amit m�g sosem… ez a csillog�s a szemedben… nem ismertelek eddig sem… de most sem ismerlek. – erre Draco fels�hajtott.

- Mio, akkor mit akarsz t�lem?
- Nem tudom… de ez az egy h�t… lehet, hogy szeretlek, de annyira nem vagyok biztos magamban… hadd pr�b�ljalak megismerni, �s nekem is adj egy kis id�t… - n�zett Mione nagy szemekkel Dracora, mire az elnevette mag�t.
- Rendben kapsz id�t… de szerintem mostm�r menj, mert a v�g�n Potter�k neki�llnak kerestetni t�ged. -mondja mosolyogva.
- Igazad van… megyek is… - majd egy cuppan�s puszit nyomott Draco sz�j�ra, �s kiviharzott a teremb�l.

Draco els� �tja a bagolyh�zhoz vezetett. Ott keresett egy szimpatikus baglyot, egy pergament szerzett, amire r�firkantotta:

”Meg! Siker�lt. D.”

Majd n�zett a t�volod� bagoly ut�n, �s arc�n olyan mosoly ter�lt sz�t, ami val�sz�n�leg m�g sosem: a felh�tlen �r�m�. Majd k�s�bb visszas�t�lt a Mardek�r klubhelys�g�be, �s hamar �lomra hajtotta fej�t; �des �lomra.

Ugyanebben az id�ben a Griffend�les l�ny is nagyon boldognak �rezte mag�t. Mikor bel�pett a klubhelyis�gbe, Ron �s Harry m�r ott �ltek var�zsl�sakkot j�tszva. Nemr�g kezdhett�k, mert m�g csak p�r b�b�  fek�dt a t�bla sz�l�n.
-Ennyi ideig tartott visszamenni egy k�nyv�rt? – k�rdezte Harry, akinek egyb�l felt�nt a l�ny sz�rnyal� boldogs�ga.
- Mi�rt, mennyi az id�? – k�rdezett vissza a l�ny.
- H�t, k�b� f�l �r�ja hagytunk ott…
- T�nyleg? Fel se t�nt… el�gg� elgondolkoztam…
- Igaz�n? Na �s min? – k�rdezett vissza Harry.
- H�t… nem is tudom… a darabon… a szerepemen…
- Aha. – Harry-n l�tszott, hogy Hermione szavai nem gy�zt�k meg t�lzottan.
- Ha nem haragszotok, felmegyek a l�nyok h�l�k�rlet�be – �s�tott egy nagyot Mione. T�nyleg f�radt volt, de valahogy most nem volt kedve Harry�k t�rsas�g�hoz.
- Persze, menj csak nyugodtan! – sz�lt ut�na Harry, majd a k�t fi� folytatta a j�t�kot.

Mio, mikor fel�rt a h�l�k�rlet�kbe, oda�llt a t�k�r el�, �s f�s�lni kezdte haj�t; ez mindig megnyugtatta. Mialatt a f�s�t v�gigsz�nk�ztatta tincsein, folyamatosan Draco-n gondolkozott.
~ <i> de mit�l v�ltozhatott meg ennyire? Mit�l? Ez… ez olyan, mintha egy �lom lenne… Draco Malfoy �s Hermione Granger j�rnak… vagyish�t… nem j�rnak, csak majdnem… �h, </i> ~ Ezek ut�n le�lt az �gy�ra, felvette a pizsam�j�t, �s elszender�lt.

Ugyanekkor Harry �s Ron m�g mindig var�zsl�sakkot j�tszottak, �s  ek�zben besz�lgettek; ki m�sr�l, mint Hermion�r�l.
- Szerintem titkol valamit, mert… -kezdte Harry, de Ron k�zbesz�lt.
- Ugyanm�r, ne legy�l paranoi�s! Mi�rt titkol�zna el�tt�nk? – Harry nem akart mes�lni a Malfoyr�l val� besz�lget�sr�l, mert nem biztos, hogy Ron meg�rten�. M�rmint � val�sz�n�leg nem vette �szre ezeket az apr� v�ltoz�sokat Malfoy jellem�ben, �gy nem is gondolhatott v�ltoz�sra.

- Ron, hidd el, ismerem annyira Hermion�t…. Olyan furcsa mostan�ban… m�g mag�hoz k�pest is t�bbet t�preng, tanul, �s vel�nk egy�ltal�n nem foglalkozik. Szerinted ez nem furcsa? – n�zett Harry Ronra, aki azonban elmosolyodott.
- Harry, ez nem m�sodik, harmadik vagy ak�r negyedik… feln�tt�nk… na j�, az t�lz�s, de nem v�rhatjuk el Hermion�t�l, hogy a mag�n�let�be is beavasson. B�r, ha t�nyleg van egy kapcsolata, vagy valami hasonl�, ahogy �ll�tod, rosszul esik, hogy nem mondja el, de nem szabad let�madnunk. Majd ha arra m�lt�nak tal�l minket, akkor elmondja. – Harry erre a monol�gra olyan d�bbent arcot v�gott, hogy csak na.
- Ez… ez sz�p volt haver… - makogta. – Rendben, hagyjuk b�k�n. – majd sz�p lassan befejezt�k a j�tszm�t, �s �k is elindultak aludni.

Ez id� alatt a Sz�ks�g Szob�j�ban k�t fiatal is besz�lgetett; nevezetesen Draco �s Meg. A fi� egy babfotelben �lt, l�bait k�nyelmesen kiny�jtva, kez�ben egy b�gre te�val. Elgondolkozva n�zett maga el�, arca m�g �gy a t�preng�st�l �rdekes kifejez�st �ltve is minden �zben arisztokrata volt. Meg egy m�lyz�ld pulcsiban �ld�g�lt; t�rdeit karj�val �t�lelte, �s Draco arc�t figyelte. V�g�l azt�n � t�rte meg a csendet is.
- Sz�val… �sszej�ttetek? – k�rdezte Meg. Arca nem �rult el semmif�le �rzelmet, hangja azonban k�v�ncsian csengett.

- Nem pont… illetve… nem tudom. – felelte a fi�.