Ezernyi csillag ontotta f�ny�t az erdõre �s a tiszt�sra, ahol t�meg�vel jelentek meg fekete k�penyes alakok, mint seregnyi varj� a sz�nt�f�ld�n. Sokan voltak, nagyon sokan. Draco egy�ltal�n nem sz�m�tott r�, hogy a Nagy�r k�vetõinek sz�ma ennyire felduzzadt. Undorral n�zett k�r�l a siserehadon, melynek tagjai �h�tattal figyelt�k urukat, aki a k�r k�zep�n �ll� tr�nuson v�rakozott.

Voldemort nyugodt arccal, el�gedetten legeltette rajtuk szemit. Ijesztõ volt a hatalom, ami tekintet�bõl �radt, mely azt s�gta: eny�mek vagytok. Ak�r egy j� p�sztor, sorra vette b�r�rnyai sz�m�t. Csakhogy õk nem b�r�nyok voltak, vagy ha m�gis, akkor csakis feketeb�r�nyok. Egyform�k voltak mind. A fekete k�peny �s az �larc egys�gess� tette õket. Senki sem tudta, kit rejt az �larc, ki az aki �ppen k�r�l�tt�k �ll. Dracot megriasztotta ez az �rz�s, �s kifejezett retteg�s uralkodott el rajta, ha arra gondolt, ak�r apja is lehet a mellette nyugodtan v�rakoz� alak.

Azt�n esz�be jutott, hogy val�sz�nûleg Piton �s Valeriana is a t�megben van, na �s nem utols�sorban az õ serege is. Nem tudta pontosan kik azok, akikre sz�m�that, de megnyugtatta a tudat, hogy j� p�ran m�r k�szen �llnak a megfelelõ pillanatra v�rva. Egyr�szt nyomasztotta, m�sr�szt b�szkes�ggel t�lt�tte el, hogy neki kell megadni a jelet, õ a vez�r. �, ha apja tudn�! Ha tudn�, milyen poz�ci�ja van! G�nyosan h�z�dott el sz�ja sz�le. Erre nevelte apja: egy Malfoy csak az �len �llhat, egy Malfoynak nem dirig�lhat senki. H�t tess�k, megfogadta az intelmet!

V�gtelen�l hossz�nak tûnt az idõ, ami�ta ott �lltak szinte teljesen sz�tlanul. Ugyan n�ha valaki t�relmetlen�l susogni kezdett, de azt�n gyorsan lehurrogt�k azt is, majd �jb�l csend lett.

Egyszercsak a tiszt�s sz�l�rõl erõteljes hang �t�tte meg f�l�t, ami t�ls�gosan ismerõs �s t�ls�gosan ijesztõ volt.

- �lljatok f�lre! Gyer�nk m�r! Engedjetek! – zengte apja.

Meg�llt ereiben az �tõ. Tudta, hogy õ is ott lehet a k�zelben, m�gis megdermesztette v�ratlan megjelen�se. Mintha szavai neki sz�ln�nak, mintha a harag, a gyûl�let, ami hangj�b�l �radt, egyenesen fel� ir�nyultak volna. Gyomra idegesen r�ndult �ssze, teljes test�ben reszketett. Hirtelen annak a kisfi�nak �rezte mag�t, aki a tilalom ellen�re olyat j�tszott, amit nem szabad, �s aki ez�rt akkor elnyerte m�lt� b�ntet�s�t. Apja cruciatus�t akkor ismerte meg elõsz�r. �vatos volt ugyan, hogy ne tegyen t�l nagy k�rt benne, de az�rt nyomot hagyjon az engedetlens�g miatti feny�t�s.

Draco kezei �k�lbe szorultak, szem�t egy pillanatra lehunyta. Tudta, hogy erõsnek kell lennie, nem hagyhatja, hogy a f�lelem gyõzz�n felette. Õ m�r nem gyerek! Felnõtt f�rfi saj�t akarattal, �s tudja, hogy mit akar, kihez tartozik!

A mellette �ll� megragadta karj�t, �s h�tr�bb h�zta. Riadtan eszm�lt fel. Nem messze tõle sorra h�z�dtak el a k�penyes alakok, hogy utat adjanak az �rkezõnek. Ekkor l�tta meg apj�t. Egy k�telet h�zott maga ut�n, melynek v�ge egy v�r�s, csapzott haj� l�ny kezeire fon�dtak.

Jobban szem�gyre vette a r�ncig�l�st nehezen tûrõ l�nyt, �s d�bbenten ismerte fel. Ginny Weasley volt az. Draco szinte azonnal meg�rtette, hogy mire k�sz�lnek. Tudta, hogy a l�ny Harry Potter bar�tnõje, �gy val�sz�nûleg csal�tekk�nt haszn�lt�k fel. V�rhat� volt teh�t, hogy az �lland� hõsk�d�s�rõl h�res fi� is megjelenik hamarosan.

Sz�nalommal n�zte a szerencs�tlen l�nyt, aki kimer�lten bukd�csolt az õt vonszol� f�rfi ut�n. Apja nagy �lvezettel r�ngatta, mint egy befogott �llatot, majd durv�n odal�kte a tr�nus el�. Ginny tehetetlen�l rogyott t�rdre, feje elõrebillent, haja hossz� lepelk�nt omlott arc�ba.

- Meghoztam Nagy�r! – sz�lt Lucius, �s m�lyen meghajolt ura elõtt.

- Teh�t õ az! – mondta Voldemort, �s arc�n merõ undorral m�regette a mozdulatlan l�nyt. – Õ fogja idecsalni nek�nk a nagy Harry Pottert!

Harry nev�t, ha lehetett, m�g nagyobb megvet�ssel mondta ki, mint ahogy Ginny-re n�zett, de a l�ny m�g csak meg sem rezd�lt.

- Hadd l�ssam az arcodat! – folytatta Voldemort. – Hadd l�ssam, ki�rt �ldozza fel mag�t Potter!

- N�zz m�r fel! – emelte meg Lucius durv�n Ginny �ll�t.

Ginny arca v�res volt a k�nz�st�l, de nem is ez volt a legsz�rnyûbb, hanem �veges tekintete, ami teljes megad�s�r�l �rulkodott. K�t szeme olyan volt, mint egy k�nyv lapjai betûk n�lk�l. �resen b�mult elõre Voldemort fel�.

- L�tom Lucius megfelelõ kezel�sben r�szes�tett! – torzult Voldemort arca gonosz mosolyra. - Nemsok�ra tal�lkozhatsz a bolond szerelmeddel! – folytatta az utols� sz�t g�nyosan elny�jtva, mik�zben fel�llt, �s odament eg�szen k�zel Ginny-hez.

Odahajolt arc�hoz, �s gonoszul a szem�be nevetett. V�kony, hideg ujjait v�gigsim�totta a hamvas arcon, majd a kecses nyak k�r� kulcsolta.

Ekkor �jabb hangok j�ttek a tiszt�s sz�le felõl. Voldemort �rdeklõdve ford�totta el a fej�t, �s mintha m�r tudta volna, hogy mi is t�rt�nik a t�meg h�ta m�g�tt, el�gedett mosollyal engedte el Ginny nyak�t.

- Eresszen el! Hagyjon m�r b�k�n! – ord�totta inger�lten Harry, �s megpr�b�lta mag�t kiszabad�tani az �larcos f�rfi kezei k�z�l.

- Maradj csendben te nyavaly�s! – f�rmedt r� amaz.

- Ne ny�lj hozz�m te mocskos hal�lfal�! – ki�ltotta m�g�tte bukd�csolva Ron.

Draco g�nyosan h�zta el a sz�j�t. H�t Potter ism�t beles�t�lt Voldemort csapd�j�ba! Na �s persze ez�ttal sincs egyed�l. Hogy ezek mindenhova egy�tt mennek!

De azt�n, amikor l�t�mezõbe ker�ltek, d�bbenten tapasztalta, hogy nem csak ketten vannak, hanem h�rman. A sor v�g�n egy magas �larcos Hermion�t taszig�lta.

Draco k�r�l t�t�gast a vil�g. Nem, Hermione nem lehet itt! Nem szabad, hogy baja t�rt�njen! Hirtelen d�h�s volt mindenre �s mindenkire, de legink�bb �r�k�s ellens�g�re, Harry Potterre. Biztos volt benne, hogy az õ ostoba vakmerõs�g�nek k�sz�nhetõ, hogy most Hermione is itt van.

A l�ny megjelen�se v�ratlan esem�ny volt terv�ben, melynek v�grehajt�s�ra m�r hetek �ta k�sz�lt. A gondolatok kisz�lltak fej�bõl, m�r nem tudott semmi m�sra figyelni csak r�. L�tta a f�lelmet arc�n, sz�ja sz�l�n pedig �t�sek nyomait. Tehetetlennek �rezte mag�t. Legsz�vesebben azonnal a kiszabad�t�s�ra sietett volna, de nem akart holmi elhamarkodott kapkod�ssal k�rt okozni.

- Nah�t micsoda vend�gsereg! – zengett Voldemort hangja, mire a t�meg hangosan felnevetett. – Nem is v�rtam ilyen d�szes komp�ni�ra!

Draco k�rmei tenyer�be v�j�dtak. Idegesen leste, hogy mi t�rt�nik ott elõtte, tõle j�val messzebb, ahol ott a l�ny, aki�rt a vil�g v�g�re elmenne, akink k�sz�nheti, hogy �lete megv�ltozott, aki miatt felv�llalta a kock�zatot, akit mindenek felett szeretett. F�lelmetes l�tv�ny volt õt ott l�tni Voldemort mellett, �gy hogy ek�zben neki nem t�l sok es�lye van a seg�ts�gre.

Hermione ugyan�gy kap�l�dzott rem�nytelen�l, mint t�rsai. Azonban, amikor �szrevett�k a mozdulatlanul t�rdelõ l�nyt Voldemort elõtt, hirtelen abbahagyt�k a k�zdelmet.

- Ginny! – ki�ltotta Harry elsõnek.

- Mit mûveltek vele! – fakadt ki hiszt�rikusan Hermione, amikor �szrevette bar�tnõje �resen vil�g�t� szemeit.

- Hugi! Hugi, n�zz m�r r�nk! - ord�totta Ron, �s riadtan n�zte h�g�t, aki egyikõj�k sz�l�t�s�ra sem figyelt, mintha nem is hallotta volna hangjukat.

- Na j� el�g legyen, mert erre nincs idõnk! – vetett v�get Voldemort a k�ts�gbeesett sz�longat�soknak. – Ma m�g sok dolgunk van, �gy a legjobb, ha hozz�kezd�nk!

- Engedje el Ginnyt! – sz�lt megint Harry, �s b�tran n�zett Voldemort szemeibe. Õ m�r tal�lkozott a Nagy�rral, nem volt szokatlan sz�m�ra jelenl�te. Nem �gy, mint bar�tainak, akik rettegve, arcukon undorral vizsg�lt�k a visszatasz�t� var�zsl�t.

- Mi�rt engedn�m el? – k�rdezte Voldemort olyan hangon, mintha hajland� lenne Harryvel t�rgyalni.

- �n kellek mag�nak nem? Engedje el a bar�taimat! – emelte meg hangj�t Harry m�g jobban.

- Val�ban Potter, te vagy az, aki igaz�n kell nekem, hogy v�gre beteljes�thessem a j�slatot. – mondta a Nagy�r, �s hatalm�nak nagyobb hangs�lyt adva Harry f�l� magasodott. – De elõtte, ha m�r �gy alakult, egy kicsit elsz�rakozom. – tov�bbl�pett, �s Ron elõtt �llt meg. – Az ap�d sok bossz�s�got okozott m�r nekem, �gy k�l�n�sen nagy �r�m a gyerekeitõl megszabad�tanom a vil�got, akik ugyan�gy sz�gyenei a m�gusvil�gnak, mint õ maga.

- Õ legal�bb pontosan tudja, hogy hol a sz�ve! – kelt gyorsan Hermione Mr. Weasley v�delm�re. Magabiztos b�tors�ga mindenkit meglepett. Draco j�l ismerte a l�nyt, �s most mindent megadott volna az�rt, ha egy kicsi gy�v�bb, visszafogottabb lett volna. Rettenetesen f�ltette a Nagy�r haragj�t�l.

- Hallgass te mocskos s�rv�rû! – l�pett Voldemort Hermion�hoz. – T�ged meg�lni lesz azt�n az igazi �lvezet! Neked l�tezni sincs jogod, nemhogy hozz�m sz�lni!

- Hagyja b�k�n Hermion�t! – ki�ltotta Harry, �s megpr�b�lta kiszabad�tani mag�t a szoros fog�sb�l, de csak azt �rte el, hogy a hal�lfal� m�g erõsebben szor�totta meg karj�t. – �lj�n meg! Legyen v�ge, de õket engedje szabadon!

Draco �let�ben elõsz�r h�l�s volt Harrynek szavai�rt, �s kiss� ugyan megk�nnyebb�lve, de fesz�lten figyelte tov�bb a nem mindennapi sz�v�lt�sokat. K�zben agya sebesen j�rt. Vajon mikor j�n el az õ idej�k?

- Meg akarsz halni? – fordult Voldemort Harry fel�, arc�n g�nyos mosollyal. – Ne f�lj, elj�n annak is az ideje, de k�zben v�gign�zed sorban, ahogy v�gzek a nyomorult bar�taiddal.

Voldemort sarkon fordult, �s a mozdulatlanul t�rdelõ Ginny-hez l�pett. Megemelte p�lc�j�t, �s hogy �lvezhesse a m�sik h�rom f�jdalmas arckifejez�s�t, �jb�l r�juk n�zett.

- Ne, k�rem ne! – ki�ltotta a h�rom bar�t szinte egyszerre, �s egy �jabb rem�nytelen pr�b�lkoz�st tettek a szabadul�sra.

- Mennyire szereted õt Harry Potter? – k�rdezte Voldemort, mik�zben magasra tartott keze fenyegetõen meg-megremegett Ginny-re ir�nyul� p�lc�j�val egy�tt.

- Hagyja b�k�n! – k�rlelte �jb�l Harry.

- Mennyire szereted? – ism�telte meg Voldemort a k�rd�st, m�g erõteljesebb hangon.

- Nagyon! – ki�ltotta Harry, �s csak Voldemort p�lc�t tart� kez�t figyelte.

- F�jni fog, ha elvesz�ted? – tette f�l a k�vetkezõ k�rd�st Voldemort, mik�zben perverz k�jjel �lvezte a fi� f�jdalmas k�nl�d�s�t.

- Ne b�ntsa, k�rem! Engem kell meg�lnie nem õt!

- F�jna Potter? V�laszolj! – �v�lt�tte most m�r a Nagy�r.

- Igen! – ki�ltotta Harry.

- Helyes! – h�zta el a sz�j�t kaj�n viccsorra Voldemort, majd kimondta a hal�los �tkot.

- Ginny! Ne! – ki�ltotta a h�rom bar�t szinte egyszerre.

Ginny arca meg sem rezd�lt, szemei ugyanolyan kifejez�stelenek voltak, mint eddig. �gy �rte el az �tok, �s eld�nt�tte ak�r egy liszteszs�kot. A testv�r, a bar�tnõ, �s a szerelmes fi� egyetlen, nagy, f�jdalmas ord�t�sba �nt�tte f�jdalm�t, m�g a hal�lfal�k olyan õr�lt morajl�sba kezdtek, mint a kviddics-m�rkõz�sek lelkes szurkol�i egy sikeresen bedobott kvaff l�tt�n.

Draco n�m�n, d�bbenten �llt a lelkes csapat k�zep�n. H�t ilyen egyszerû? Ilyen k�nnyû egy �letet kiontani? Egy m�sodperc, nem egy m�sodperc t�red�ke, egy szempillant�s, �s elm�lik az �let.

A gyilkos pedig, mintha vil�grasz�l� hõstettet hajtott volna v�gre, el�gedetten vigyorgott �ldozat�ra, majd hû k�vetõire. Draco megremegett a gondolatt�l, hogy kedvese mennyire k�zel �ll ehhez az õr�lt gyilkoshoz, mennyire keskeny a hat�r az �let �s a hal�l k�z�tt.

- J�l sz�rakoztok, rem�lem! – nevetett fel h�tborzongat�an Voldemort, mik�zben Harry �s Ron k�ts�gbeesett szabadul�si k�s�rleteit figyelte. Hermion�hoz l�pett, aki most m�r egyre hangosabban zokogott. – Most pedig te k�vetkezel s�rv�rû!

Hermione m�r gondolkodni sem tudott a f�lelemtõl. A k�rnyezet�bõl nem l�tott, �s nem hallott semmit. K�nnyein kereszt�l k�vette a rettegett p�lca emelked�s�t, hallotta saj�t velõt r�z� ord�t�s�t, majd m�g egy hangot, amirõl �gy gondolta, m�r a sz�m�ra megny�lt t�lvil�gr�l �rkezett.

- Neeee! – szakadt ki Dracob�l a k�ts�gbeesett ord�t�s.

Nem b�rta tov�bb. Nem tudta, hogy igaz�b�l ez lesz-e a megfelelõ pillanat, amikor t�rsaival a Nagy�r ellen kell fell�pni�k, de abban biztos volt, hogy neki tennie kell valamit, meg kell mentenie Hermion�t.

Kil�pett a t�megbõl, �s elindult a k�r k�zepe fel�, mire d�bbenten fordultak fel� az �larcos alakok.

- Elj�tt az idõ, hogy megakad�lyozzuk a sok �rtelmetlen gyilkoss�got! Gyertek testv�reim, l�pjetek elõ b�tran!
Ahogy haladt elõre, egyre t�bben k�vett�k. Erõt adott sz�m�ra a sorra kil�põ �larcosok sora. A fekete sereg �rtetlen�l mordult fel. Voldemort egy pillanatra megb�nult, arca d�bbenetrõl �rulkodott. Draco azonban ebbõl nem sokat �rz�kelt, mert csak Hermion�ra, �s a biztons�g�ra tudott koncentr�lni.

M�r k�zel j�rtak ahhoz, hogy Voldemortot k�zrefogj�k, amikor Harry kihaszn�lva az õt fogva tart� hal�lfal� elm�l�z�s�t, kiszabad�totta mag�t, �s mire az feleszm�lt, m�r kez�ben volt p�lc�ja. Ron �s Hermione hasonl�an cselekedve m�ris sakkban tartott�k kor�bbi õrzõj�ket. Voldemort pedig azt sem tudta, hogy a hal�lfal�k t�meg�bõl kiv�l� egyre t�bb k�zeledõt figyelje, vagy a p�lc�j�val fenyegetõzõ szem�veges fi�t.

- Tedd meg Harry! – ki�ltotta Ron t�lharsogva a hirtelen t�madt zûrzavart. - Meg kell tenned!

- �ll�ts�tok meg õket! – harsogta Voldemort, akit igencsak meglepett az egyre fenyegetõ kis csapat fell�p�se. M�r emelte p�lc�j�t, hogy v�dekezzen Harry esetleges t�mad�s�val szemben, de a fi� tûnt gyorsabbnak.

- Avada Kedavra! – fakadt ki Harry mellkas�b�l a hal�lt hoz� �tok k�t szava.

N�ma csend k�vetkezett. A levegõ szinte meg�llt, mint ahogy mindenki mozdulatlann� v�lt. L�legzetvisszafojtva figyelt�k urukat, ahogy annak szemei a csod�lkoz�st�l fennakadnak. Egy pillanatra megt�ntorodott, majd �gy rogyott �ssze, mint egy rongybaba.

A k�rbõl n�h�nyan azonnal Voldemort mellett teremtek, �s f�l� hajolva vizsg�lgatt�k. Ezzel egy idõben sorra jelentek meg var�zsl�k �s boszork�nyok, akik m�r nem viseltek sem �larcot, sem fekete k�penyt.

Draco sejtette, hogy Dumbledore emberei �rkeztek meg. Az eddigi esem�nyek is �sszezavart�k, de most m�r v�gk�pp szertefoszlott az elõre gondosan kialak�tott terv pontos menete. A hirtelen t�madt k�osz �sszezavart mindent. Szinte fel sem tudta fogni, hogy mi is t�rt�nt, amikor sereg�vel t�madtak r�, �s a t�bbi �larcosra. M�g l�tta, ahogy Hermione fel� l�p egy auror, azt�n valaki feltasz�totta. A k�vetkezõ pillanatban m�r kez�ben volt p�lc�ja, hogy kiv�dje a fel� ir�nyul� t�mad�sokat. Nem volt ideje magyar�zkodni, pedig megtehette volna, de a rajta�tõ csapat t�mad�sa olyan gyûl�lettel �s megsemmis�t�si v�ggyal volt fût�tt, hogy elõbbre l�t�nak tartotta, ha minden erej�t �sszeszedve menti az �let�t.

A j�l begyakorolt �tkokat alkalmazva h�tr�lt az erdõ fel�. Mellette sorra cik�ztak az �tkok, �s volt, hogy c�lt tal�lva kidõlt a sorb�l egy-egy t�rsa. Nem sz�m�tott, ki van mellette, nem sz�m�tott, hogy ugyan�gy menek�l, ahogy azok, akik k�z�l ki akart v�lni. �lni akart, �s ez mindenn�l fontosabb volt.
Szaladt, ahogy csak b�rt, �s v�dte mag�t az ellens�gtõl, ahova tartozni akart. Azt�n v�gre be�rt az erdõbe, ahol hoppon�lhatott a biztons�g fel�.