A tavasz be�llt�val hirtelen �ledezni kezdett a term�szet. Az eddig csendes tengerparti �d�lõtelepen megindult az �let. Draco ezzel azonban mit sem t�rõd�tt. Megsz�llottan szõtte terveit, �s napok �ta egy lev�l megfogalmaz�s�val k�szk�d�tt. Tudta, hogy ez kulcsszereplõje elk�pzel�seinek, ez�rt a legjobbat igyekezett kihozni mag�b�l. Nem volt rossz fogalmaz�, de itt most minden sz�nak nagy jelentõs�ge volt. Nem ronthatta el! Olyan sz�veget igyekezett �sszehozni, amire majd mindenki felfigyel, ami hat�ssal lesz azokra, akiket kiszemelt mag�nak.

M�r egy halom pap�rt elhaszn�lt, keze csupa tinta volt. K�ptelen volt megszokni a goly�stoll haszn�lat�t. Azt viszont nem akarta megkock�ztatni, hogy vend�gl�t�ja esetleg penn�t l�sson meg n�la. �gy is el�g nagy gondot jelentett azt a sok holmit elrejteni a szob�ban, amit az elm�lt hetekben �sszegyûjt�getett.

Philippe szerencs�re nem volt t�ls�gosan k�v�ncsi fajta, t�k�letesen tiszteletbe tartotta a m�sik titkait. Draco gyakran l�tta arc�n, hogy kutakodva figyeli õt, de nem k�rdezett semmit. Nyugodtan dolgozhatott h�t, mik�zben a f�rfi is saj�t munk�j�val volt elfoglalva.

�jabb toll fogyott ki. D�h�sen v�gta a padl�ra, �s elõkotort egy m�sikat a fi�kb�l. M�r csak n�h�ny sz� hi�nyzott a lev�l v�g�re, �s k�szen volt. El�gedetten olvasta egyszer, majd k�tszer, sõt h�romszor is:

„Testv�rem!
Testv�remnek nevezlek, mert sorsod megegyezik az eny�mmel. Egy �tok tesz minket eggy�, �s egy ideol�gia, amibe belesz�lett�nk. Sz�let�s�nk �ta meg vagyunk b�lyegezve, �s ez ellen nem menek�lhet�nk. Legal�bbis mindig �gy tudtuk. De mi�rt kell fejet hajtanunk sz�leink meggondolatlan akarata elõtt? Mi�rt kellene �gy gondolkodnunk, ahogy õk? Mi�rt kell csukott szemmel, vakon k�vetn�nk azt, ami csak a veszt�nket, �s m�g sok m�s �rtatlan var�zsl� veszt�t okozhatja? Mi�rt ne mondhatn�nk nemet? Az �tok miatt? De az �tok megt�rhetõ, csak el�g sokan kell hogy legy�nk, �s biztosan tudom, hogy sokan lesz�nk! N�zz szembe magaddal! Te mit szeretn�l? Gyilkolni? Csal�dokat kiv�gezni? �lni egy olyan vil�gban, ahol mindenki gyilkos, mert nem k�pes elfogadni a m�sik m�ss�g�t? Biztosan ezt akarod? Tudom, hogy nem! Ha elj�n az ideje, tudni fogod, hogy mit kell tenned, csak l�gy k�szen k�vetni a j�t, �s ne a s�t�ts�get!
Egyik testv�red, aki ma m�r elmondhatja mag�r�l: tiszt�n l�t.”

M�g a v�g�re firkantotta utas�t�sait. Csak egy strigul�t k�rt tõl�k. Semmi szem�lyesked�st, semmi nevet, vagy c�lz�st, csak egy vonalat, hogy tudja, h�nyukra sz�m�that. A bûb�jjal ell�tott muglipap�rokon megjelenõ vonalak ugyanis n�la is mutatkozni fognak. B�szke volt terv�re, �s b�szke volt arra, is, hogy k�pess�geit ilyen j�l tudta hasznos�tani. Persze keserû sz�j�zzel volt k�nytelen bevallani mag�nak, hogy mindezen k�pess�geit nem az iskol�ban saj�t�totta el, hanem apja mag�n�r�in. V�g�l azt�n m�gis k�l�n�s k�r�r�mf�le ker�tette hatalm�ba, ha arra gondolt, hogy a hal�lfal�k saj�t fegyvereit haszn�lja fel az ellen�k eltervezett k�zdelemben.

- Draco! – hallotta Philippe hangj�t, majd becsuk�dott a bej�rati ajt� odalent.

Draco gyorsan elpakolt mindent, majd elindult a f�ldszintre, m�g mielõtt a f�rfi felt�ved.

Philippe bev�s�rl�sb�l t�rt haza �ppen, �s l�zasan csomagolgatta ki szerzem�nyeit. Draco �rdeklõdve figyelte lelkes mozdulatait.

- Hoztam neked valamit! – mosolygott Philippe r�, majd elõker�lt egy meleg�tõ felsõ, egy nadr�g �s egy cipõ is. – Azt hiszem, b�rmilyen betegs�ged legyen is, egy kis testmozg�s nem fog meg�rtani.

- Testmozg�s? – h�kkent meg Draco, �s kez�be vette a sportcipõt. Õ csak egyetlen testmozg�st ismert, a kviddicset, de pontosan tudta, hogy Philippe nem eg�szen erre gondolt. Ez a t�ny pedig felett�bb aggasztotta.

- Holnapt�l futni fogunk! – jelentette ki Philippe olyan nagy lelkesed�ssel, mintha azt jelentette volna be, hogy megnyert�k a lott� fõnyerem�nyt.

- Futni? – s�padt el Draco. H�t erre egy�ltal�n nem gondolt.

M�snap reggel Philippe k�m�letlen�l kiverte az �gyb�l, majd �j hacuk�j�ban kir�ngatta a tengerpartra. A felkelõ Nap f�ny�n�l gy�ny�rûen csillogtak az apr� fodrocsk�k a v�zen. A lass�, kom�tos hull�mok moraja megnyugtat� volt, mint ahogy a kellemes illat is, melyet a tenger �s a homok kever�ke alkotott.

Nem gy�ny�rk�dhetett azonban sok�ig a term�szet eme sz�ps�geiben, mert m�r r�vid fut�s ut�n is olyan m�rt�kben kezdett sz�rni az oldala, hogy �gy �rezte, komolyan az �let��rt kell k�zdenie.

A k�vetkezõ napok sem teltek m�sk�nt, r�ad�sul olyan izoml�za lett, hogy az emeletre vezetõ l�pcsõsor megm�sz�sa is komoly gondot jelentett. A f�radts�g pedig annyira ki�t�tte, hogy dolgozni is alig volt ereje. Pedig gyakorolnia kellett volna sz�ntelen�l, hiszen sz�mtalan var�zslat szorult m�g csiszol�sra. R�ad�sul ott volt m�g az a sz�mtalan lev�l is, amit valahogyan post�znia kellett volna.

A k�vetkezõ h�ten azonban az izoml�z elm�lt, mintha a sz�l f�jta volna el, m�r a t�deje sem k�nl�dta meg annyira a fut�st, �s sz�p lassan �lvezni kezdte ezt, az eddig idegen testmozg�st. Volt ugyanis sz�mtalan elõnye is. Az, hogy a szabadban lehetett, csak egy apr� j� volt a dologban. Ami a legnagyobb hasznot jelentette, hogy igen elm�ly�lten lehetett gondolkodni k�zben an�lk�l, hogy az emberhez sz�ltak volna.
A fut�s monotonit�sa, az egyenletes l�gz�s, a k�r�l�tte levõ friss levegõ �s a festõi t�j hozz�seg�tette, hogy gondolatait rendezni tudja. �jabbn�l �jabb �tletek sz�lettek, m�g v�gre elhat�roz�sra jutott a levelek �gy�ben is.

Nem volt m�s v�laszt�sa, vend�gl�t�ja �jabb elk�b�t�sa ut�n hoppon�lt a legk�zelebbi francia m�gusfaluba, �s ott sz�tosztotta a postai baglyoknak.

Nem tartott tõle, hogy felismerik, hiszen itt-tart�zkod�sa alatt m�r felismerte, hogy a franci�k igen keveset t�rõdnek a k�lf�ldi politik�val. Nem volt val�sz�nû h�t, hogy b�rki is tudna arr�l, hogy Draco Malfoy ki is val�j�ban.

Tiszt�ban volt vele, hogy sietni kell, m�gis j�l esett szabadon k�ric�lni a kis faluban. J�rt m�r itt kor�bban, de akkor l�togat�sai mindig vill�mszerûek voltak. Csak �sszeszedte a sz�ks�ges dolgokat, ami�rt j�tt, �s m�r sietett is vissza a kis fah�zba, hogy Philippe �let�bõl min�l kevesebb idõ essen ki.
Most azonban nehez�re esett egybõl t�vozni. �lvezte a tavaszi Nap meleg�t, a j�r�kelõk mosoly�t �s a madarak csicserg�s�t. A nagy feladatot maga m�g�tt tudva rendk�v�l b�k�snek �s megnyugtat�nak �rezte mindezt.

Ahogy s�t�lt egyik kirakatt�l a m�sikig, �s sz�rakozottan figyelte a k�n�lt port�k�kat, egyszercsak egy hossz�, barnahaj� l�nyt pillantott meg az utca t�loldal�n. Sz�ve nagyot dobbant, gyomra izgatottan r�ndult �ssze. Tudta, hogy csak �rzelmei j�t�ka, amit l�tni v�l, m�gis annyira szerette volna elhinni, nem csak l�tom�s a t�sk�j�ban kutat� l�ny. Nem l�tta arc�t, de haja, alakja �s mozdulatai k�s�rtetiesen hasonl�tottak Hermion�ra. Nagy izgalommal v�rta, hogy megemelje a fej�t, �s megl�thassa arc�t. V�gyott r�, hogy viszontl�thassa kedves�t, ugyanakkor meg is riasztotta a v�ratlan tal�lkoz�s lehetõs�ge. Mit mondjon majd neki? Hogyan magyar�zza el, hogy m�gis �letben van, hogy nem akarta, hogy tudjon r�la?
Szinte eg�sz test�ben reszketett, �rezte, ahogy arc�b�l kisz�kik a v�r, sz�ja teljesen kisz�radt.

A l�ny befejezte t�sk�ja tartalm�nak rendezget�s�t, �s felpillantott. Tekintete azonnal Draco�val tal�lkozott, mire kedvesen elmosolyodott.

Dracot mintha hideg v�zzel �nt�tt�k volna nyakon. Hogy is gondolhatta, hogy Hermione az! Mit is keresne itt a l�ny?
Zavartan fordult el, majd sietõs l�ptekkel haladt tov�bb. A tal�lkoz�s lehetõs�ge azonban teljesen felkavarta. Eddig sohasem gondolt r�, hogy a nagy t�vols�got, ami k�zte �s kedvese k�z�tt van, egyszerûen le lehetne k�zdeni, hogy mindezek ellen�re ak�r tal�lkozhatn�nak.

Hi�ba pr�b�lta ugyanis becsapni mag�t azzal, hogy k�pes lesz a l�nyt elfelejteni, ez egy�ltal�n nem ment k�nnyen. Sõt, egy�ltal�n nem ment.

Hermione ott volt mindenhol. Nem csak a kis falu utc�in s�t�lgat� l�nyban, hanem mindenben, ami k�r�lvette. A naps�t�sben, a vir�gokban, a tengeren felcsap� hull�mokban, a b�r�nyfelhõkben, amik kom�tosan �sztak az �gen �s a z�ldellõ bokrok integetõ faleveleiben. Mindenhol õt l�tta, hangj�t sodorta fel� a tavaszi sz�l, illata pedig k�r�llengte, valah�nyszor r�gondolt.

„A fut�s, a mozg�s �r�me csod�kat mûvel az emberrel.” – hajtogatta Philippe gyakran, �s lassan Draco is �gy volt ezzel. Az �ledõ term�szet, a k�sz�b�n kopogtat� ny�r k�l�n energi�val t�lt�tte fel.

A strigul�k sorra �rkeztek megbûv�lt pap�rj�n, a gyakorlott var�zslatok egyre jobban mentek, a fut�s fizikai erõt adott, szemei elõtt pedig ott lebegett a c�l: a f�ggõs�gi-�tok n�lk�li �let Hermione oldal�n. J� kedv�t �s lelkesed�s�t m�g Valeriana aggodalmaskod� telefonja sem tudta megcsorb�tani. Nem tudta, hogy ker�lhetett hozz� a lev�l, melyet hal�lfal� t�rsainak sz�nt, de sejtette, hogy Piton keze van a dologban. Azonban egy�ltal�n nem �rtette, hogy kereszttestv�re mit t�rõdik volt tan�ra v�lem�ny�vel, amikor soha ki nem �llhatt�k egym�st. Minden esetre egyszerûen elengedte f�le mellett Valeriana �v� int�seit, �s rem�nykedve n�zett a j�võbe…


- Mondd csak Philippe, te mit tenn�l, ha olyan l�ny ut�n v�gyakozn�l, aki elvileg nem lehetne a ti�d? – k�rdezte egyik reggel, amikor lihegve meg�rkeztek a h�zhoz vezetõ hossz� l�pcsõsor al�.

- Mi az, hogy elvileg? – k�rdezett vissza a f�rfi, �s egyik l�b�t a harmadik l�pcsõfokra vetve rug�zgatni kezdett.

- H�t, senki sem n�zi j� szemmel… Meg nagyon k�l�nb�zõ helyrõl sz�rmaznak – k�vette szem�vel Draco izgatottan a f�rfi mozg�s�t.

- Velem ilyen nem nagyon szokott megt�rt�nni – mondta Philippe a v�ll�t megvonva, majd l�bat v�ltott. – Az �n bar�tnõim �ltal�ban sz�n�sznõk, vagy kell�kesek. Minden esetre ugyan�gy a sz�nh�znak �lnek, mint �n. De rengeteg romantikus reg�nyben van ilyen.

- T�nyleg? – csillant fel Draco szeme.

- Gondolom, te se t�l sok ilyesmit olvasol! – mosolygott Philippe meg�rtõen, �s leengedte a l�b�t.

- Nem – bazsalygott vissza Draco. – �s azokban mi t�rt�nik?

- A szerelmesek addig k�zdenek tûz�n-v�zen kereszt�l, mindenkivel dacolva, hogy v�g�l egym�si lesznek.

- Mindig?

- �ltal�ban igen – gondolkodott el Philippe, majd m�g hozz�tette: - Persze van, amikor ut�na meg kell halniuk, mint a R�me� �s J�li�ban. Azt sem ismered?

- De, m�r hallottam r�la - s�hajtott Draco, �s szemei a messzibe r�vedtek. Tal�n ez lenne az õ sorsuk is? Miut�n v�gre �jra egy�tt lehetnek, majd meg kell halniuk? Nem valami sz�p kil�t�sok.

- Na, gyere, mert �hen halok! – mondta azt�n Philippe, �s elindult felfel� a l�pcsõn.

Draco csak kis lemarad�ssal k�vette a f�rfit. Gondolataiba mer�lve, automatikusan tette egyik l�b�t a m�sik ut�n. Annyira szeretett volna bizonyoss�got nyerni a j�võt illetõen. Az elm�lt napokban biztosan l�tta a c�lt, most azonban elbizonytalanodott. Vajon v�r r� egy boldogabb j�võ, v�rja-e a szerelem Hermione oldal�n, �s v�rja-e egy�ltal�n a l�ny?

Aznap semmi m�s nem j�rt fej�ben, csak Hermione. Tudni akart r�la mindent! Mit csin�l, hogy gondolkodik r�la, szereti-e m�g, vagy tal�n m�r m�s oldal�n keresett vigaszt? Ez ut�bbi k�l�n�sen aggasztotta. Tiszt�ban volt vele, hogy Hermione r�sz�rõl ostobas�g lenne egy olyan fi�ra v�rni, aki m�r nem �l, m�gis legbel�l pontosan ezt v�rta el tõle. D�h�s volt mag�ra, hogy Valeri�n�t�l azt k�rte, hogy ne �rulja el neki, hogy m�g �l. Most m�r ostobas�gnak tartotta, b�r val�sz�nûleg, csup�n �vint�zked�sbõl, �gysem vil�gos�tott�k volna fel a l�nyt.

De �gy mi �rtelme az �letnek? Eddig az�rt k�zd�tt, hogy az �tokt�l megszabadulva, szabad �letet �lhessen, �s elszakadhasson a r�t hagyom�nyokt�l, amit apja erõltetett r�. Hermion��rt k�zd�tt! De most, �gy, hogy m�r Hermione sz�m�ra õ m�r nem l�tezik, hogy m�r nem v�rhatja, hogy Hermione viszonozza szerelm�t, egy pillanat alatt vesz�tette �rtelm�t minden.

Gyorsan j�tt az elhat�roz�s: l�tnia kell Hermion�t. L�tni, hogy erõt gyûjts�n, hogy megtudja, hogy van, mik�nt viseli elveszt�s�t. Ha legal�bb tudhatn�, hogy m�g mindig szereti! Akkor az �tok legyõz�se ut�n visszat�rhetne, �s ott folytathatn�k, ahol abbahagyt�k. Igen, l�tnia kell! Bizonyoss�got kell szereznie!

Egyetlen megold�st tal�lt arra, hogy mik�nt juthatna Hermione k�zel�be. A Controllerek riaszt�s�t�l tartva �gy d�nt�tt, hogy azt a titkos j�ratot fogja haszn�lni, amit m�r egyszer kipr�b�lt, amikor k�sõig maradt el egy roxmortsi kiruccan�s alkalm�val, �s nem akart r�szes�lni Friccs be�rul�s�nak k�vetkezm�nyeitõl.

Azonban ahhoz, hogy az iskol�n bel�l �szrev�tlen tudjon maradni, a ki�br�nd�t� bûb�j alkalmaz�s�t tartotta legk�zenfekvõbbnek. Ez azonban a m�g gyakorl�sra szorul� var�zslatok k�z� tartozott.

A k�vetkezõ h�ten csak ezzel foglalkozott. Az izgalom �s a v�gy megkettõzte akaraterej�t, �s egy h�t m�lva m�r a helyesen v�grehajtott bûb�j �lc�j�ban osont v�gig a titkos j�raton.

Izgatottan l�pett ki a folyos�ra. Az �p�let ismerõs illata, a falon f�ggõ k�pek, a vil�g�t� f�kly�k l�tv�nya kellemesen borzongatt�k. A vissza�rkez�s olyan melegs�ggel t�lt�tte el, amire nem is sz�m�tott. M�r t�bbsz�r t�rt ide vissza a sz�nidõk ut�n, de sohasem �rzett akkor hasonl�t egyetlen alkalommal sem.

Az emeletre igyekezett, ahol, mint tudta, r�videsen megkezdõdik a hatodikos griffend�lesek bûb�jtan�r�ja Flitwick professzorral. Az apr� tan�rt tartotta legink�bb alkalmatlannak arra, hogy valahogyan �szrevegye õt. Sem Pitonnal, sem pedig Valerian�val nem k�v�nt pr�b�lkozni. Sejtette, hogy õket, k�l�n�sen Pitont, nem olyan egyszerû holmi ki�br�nd�t� bûb�jjal f�lrevezetni.

Flitwick azonban �reg is volt, r�vid l�t� is volt, �s var�zsl�nak sem volt egy nagy sz�m.

Elsõnek �rkezett a terembe, �gy gond n�lk�l elhelyezkedett egy nyugodt, biztons�gos helyre, ahonnan majd j�l l�thatja Hermion�t. R�videsen meg�rkeztek a di�kok is. Amikor megpillantotta Harry �s Ron kettõs�t, sz�ve nagyot dobbant, �s rem�nykedve v�rta, hogy a k�vetkezõ bel�põ Hermione lesz. De t�vedett. A l�ny csak sokkal k�sõbb, teljesen egyed�l �rkezett meg, sõt a kor�bban megszokottal ellent�tben a lehetõ legt�volabb helyezkedett el bar�tait�l. Draco nem b�nta ezt k�l�n�sk�ppen, hiszen ki nem �llhatta egyikkõj�ket sem, �s m�g Hermione kedv��rt sem tudott m�sk�nt gondolkodni r�luk.

Az �ra alatt azonban l�tta a l�ny komor arc�n, hogy õ teljesen m�sk�nt �ll ezzel. Persze sz�m�ra az igazi bar�tokat jelentette a k�t fi�, �s most biztosan megviselte, hogy nem �llnak sz�ba vele. Draco megsajn�lta mag�nya miatt Hermion�t. A sarokban megpihenve legeltette szemeit a l�nyon, �s egyre jobban s�v�rgott ut�na. M�r nem volt el�g a l�tv�nya, m�r �rinteni is akarta. �rezni puha bõr�t, beszippantani finom illat�t, arc�t beletemetni d�s haj�ba, �s l�gy cs�kkal �zlelni ajkait.

L�tta, hogy Hermione szomor� �s mag�nyos. Szemeibõl eltûnt a csillog�s, Flitwick utas�t�sait is csak �mmel-�mmal k�vette. Egy pillanatra tekintete el is kalandozott a feladatr�l, majd meg�llapodott rajta. Draco sz�ve hirtelen majdnem meg�llt, majd ann�l erõteljesebb kalap�l�sba kezdett. Mag�n �rezte a l�ny pillant�s�t, belen�zett barna szemeibe, �s k�zben remegõ l�bbal alig tartotta mag�t. B�rmennyire tudta, hogy Hermione nem vehette �szre, m�gis b�nultan reszketett.
De azt�n a l�ny figyelme �jb�l a professzorra ir�nyult, �s soha t�bbet nem n�zett vissza az �resnek tûnõ sarokba.

Az �r�nak hamarosan v�ge lett, pedig Draco kiv�telesen m�g maradt volna. Ugyan ez�ttal sem az apr� professzor kedv��rt, hanem az�rt, hogy tov�bb gy�ny�rk�dj�n kedves�ben. Ahogy l�tta szem�ben a szomor�s�got, m�r biztos volt benne, hogy m�g mindig szereti, hiszen csak miatta em�szthette mag�t. Legal�bbis ebben rem�nykedett.

Ahogy sz�lling�ztak kifel� a di�kok, õ is lassan k�zeledett a kij�rat fel�. M�g k�vetni akarta Hermion�t, m�g �rezni akarta k�zels�g�t. A l�ny utols�k�nt t�vozott, �gy k�nnyed�n l�pkedhetett nyom�ban. Olyan k�zel volt hozz�, hogy meg�rinteni m�r csak egy karny�jt�s lett volna. Szerette volna mag�hoz �lelni, megvigasztalni, elmondani neki mindent, �s keresni a boldogs�got karjai k�z�tt. Ekkor azonban egy ismeretlen fi� hangja csend�lt m�g�tt�k.

- Hermione! – ki�ltotta a holl�h�tas fi�, akinek a nev�re Draco egy�ltal�n nem eml�kezett, hiszen ilyen jelent�ktelen figur�knak a megismer�s�vel egy�ltal�n nem f�rasztotta mag�t. – Hermione, v�rj!

A l�ny megtorpant, Draco ijedten ugrott a fal mell�. Onnan figyelte, ahogy Hermione mosolyogva v�rja be a fi�t. Hirtelen d�h �s f�lt�kenys�g fogta el a l�tv�nyt�l.

- Szia! – sz�lt Hermione.

- Nincs kedved a parkban s�t�lni egyet? – k�rdezte a fi�. – Van m�g n�h�ny �tletem, gondoltam megbesz�lhetn�nk!

- Rendben!

Azzal a holl�h�tas kikapta Hermione kez�bõl a t�sk�j�t, �s m�ris t�voztak egym�s mellett �l�nken csacsogva. Draco rendk�v�l szerencs�tlennek �rezte mag�t. H�t bek�vetkezett, amitõl f�lt: Hermione m�ris elfelejtette, �s lecser�lte.

Ugyanakkor l�tta maga elõtt a l�ny komor arc�t, f�nytelen szemeit, �s ez m�gis erõt adott neki. K�zdeni fog a l�ny�rt! Tûz�n-v�zen kereszt�l, mindenkivel dacolva, de az �v� lesz! Nem engedheti, hogy m�s lecsapja a kez�rõl. Egy Malfoy nem vesz�thet!

Miut�n vissza�rkezett a h�zba, m�r pontosan tudta, hogy b�rmit is l�tott, csak akkor bizonyosodhat meg Hermione �rzelemirõl, ha az �tokt�l megszabadulva visszat�r hozz�. Ehhez azonbanv�gre l�pni�k kellett volna. De v�rakoznia kellett m�g, hiszen Voldemort eddig m�g nem sz�l�totta õket. Addeg meg nem tehettek semmit.Pedig m�r k�szen �llt minden a tervhez, m�g fekete k�penyt �s �larcot is siker�lt szereznie egyik t�rsa j�volt�b�l. Neh�z, �s k�r�lm�nyes feladat volt ez, de siker�lt, mint ahogy minden var�zslata is.

A v�rakoz�s rendk�v�l neh�z volt. Minden reggel azzal a rem�nnyel �bredt, hogy tal�n aznap majd elk�vetkezik a megm�rettet�s ideje.

Amikor azonban jobb alkarj�n felizzott a jegy, f�lelemmel, aggodalommal teli sz�vvel kezdett k�sz�lõdni. Kora esti �r�kban �rkezett a h�v�jel. Mag�ra z�rta szob�ja ajtaj�t, majd elõkotorta a sz�rnyûs�ges ruhadarabot �s az �larcot, �s m�ris mag�ra �lt�tte.

R�vid, ismerõs zuhan�s ut�n egy erdõbe �rkezett. Mellette t�bben is mocorogtak. Val�sz�nûleg õk is hasonl�k�ppen ker�ltek oda, mint õ. Sz� n�lk�l indultak egy meghat�rozott ir�nyba, mintha õk sejtett�k volna, merre kell menni�k a teljesen s�t�t erdõben.

Draco k�vette õket. Egy nagy tiszt�sra �rkeztek, melyet k�rbe hatalmas t�zek vil�g�tottak meg. Rengetegen voltak m�r ott, �s mind hal�lfal�k. Nem volt neh�z elvegy�lni k�z�tt�k, hiszen �ppen �gy n�zett ki, mint õk…