Szok�sos hangzavar t�lt�tte meg a Nagy Csarnokot azon a reggelen. Evõeszk�z�k, t�ny�rok koccan�sai keveredtek a di�kok sz�nes csevely�hez.

Hermione Ginny mellett �lt, �s mint mindig, az �tkez�s befejezt�vel most is az �js�g m�g� b�jt. Harry �s Ron tov�bbra sem �llt sz�ba vele, �gy nehez�re esett vel�k szemben n�m�n �lni, �s minden besz�lget�sbõl kirekesztve figyelni õket. Illendõs�gbõl, vagy tal�n a fi�k ellen ir�nyul� dacb�l azonban mindig megv�rta Ginny-t, �s vele t�vozott. Harry meglehetõsen rossz szemmel n�zte bar�tnõje „�tp�rtol�s�t” az ellens�ghez, de Hermione pont ez�rt �lvezte ezt a helyzetet, �s h�l�s volt Ginnynek, ami�rt kitartott mellette. Ugyan nem volt teljesen meggyõzõdve r�la, hogy Ginny elfogadja �rz�seit, �s ugyan�gy hisz Dracoban, mint õ, de j�l esett, hogy van egy lelki t�masza, akinek elmondhatja b�nat�t. M�rpedig az volt bõven. M�r t�bb h�t is eltelt, m�gsem tudta t�ltenni mag�t azon, hogy Dracot hossz� ideig, vagy egy�ltal�n nem l�thatja t�bb�. Ez ut�bbit volt a legnehezebb elfogadnia. Pedig ennek lehetõs�ge nagyon ott volt a levegõben. B�rhogyan is tiltakozott ellene, b�rmennyire is igyekezett messzire kergetni a gonosz kisman�t a fej�ben, amelyik egyfolyt�ban azt hajtogatta: el kell felejtened, amikor j�zan esze egy pillanatra a szerelem f�l� kerekedett, pontosan l�tta, hogy kettej�k sz�m�ra a jelen k�r�lm�nyek k�z�tt nincs j�võ. Elv�lasztotta õket egym�st�l a t�vols�g, ami nem csak f�ldrajzilag jelentett m�rf�ldeket. Az ellent�tes eszme sz�les sz�j� szakad�kot v�jt k�z�j�k.

M�r harmadszorra �llt neki az egyik �js�gcikknek, amikor Ron izgatott hangja �t�tte meg f�l�t.

- "A miniszt�riumi aurorok egy nagyszab�s� t�mad�st hi�s�tottak meg az �jszaka folyam�n. T�bb, hal�lfal�kb�l �ll� csapat igyekezett lecsapni n�h�ny �rtatlan csal�dra. Az auroroknak k�sz�nhetõen azonban terv�k meghi�sult. A rajta�t�s sor�n sz�mtalan �larcost siker�lt foglyul ejteni, de akadt k�zt�k n�h�ny, aki m�g ott elvesz�tette �let�t, �gy megmenek�lhetett az Azkabant�l…"

- Neveket is sorol? – k�rdezte t�relmetlen�l Harry, amikor Ron hangja elakadt.

- Igen, �s k�zt�k van Malfoy is… - Ron felpillantott az �js�gb�l, �s Hermione fel� n�zett. – Draco Malfoy.
Hermione gyomra nagyot ugrott. Nem tudta, nem akarta elhinni, amit hallott! Azt akarta, hogy min�l hamarabb kider�lj�n, ez csak Ron aljas tr�f�ja.

Idegesen keresg�lt az �js�gcikkek k�z�tt. Remegõ kez�ben hangosan zizegtek a lapok, ahogy egyik ut�n k�vetkezett a m�sik.

- A harmadik oldalon van – vetette oda Ron k�z�ny�sen.

Hermione l�zasan odalapozott a harmadik oldalra, �s a lap k�zep�n val�ban meg is tal�lta a cikket, melynek sorai k�z�l ki�lt�n vir�tott Draco neve. Az �js�g kiesett kez�bõl, �s egyenesen a kukoricapehely marad�kaira hullott.

- �ppen itt volt az ideje, hogy p�ld�t statu�ljanak! – jelentette ki ridegen Ron. Hermione t�volinak �rezte õt is, mint ahogyan Harryt is. Nyoma sem volt m�r a r�gi bar�ts�gnak!

- Ron! – sz�lt Ginny csendben b�tyj�nak, de mintha az meg sem hallotta volna.

- Legal�bb elmegy a kedv�k a hasonl� aljas t�mad�sokt�l! – hergelte fel mag�t egyre jobban Ron, b�r nem tudta eld�nteni, hogy a rajta�t�s izgatta fel ennyire, vagy ink�bb Hermione gy�szos arca, �s potyog� k�nnyei d�h�tett�k fel jobban. – �s most m�r legal�bb te is tudod, kivel hetyegt�l!

- Olyanr�l besz�lsz, amirõl semmit sem tudsz! – k�szk�d�tt Hermione az egyre felt�rekvõ zokog�ssal.

- Hermione, mi�rt nem l�tod be, hogy t�vedt�l? – k�rdezte Harry szel�den, de szavai ostorcsap�sk�nt hatottak.
- Malfoy ugyanolyan aljas…

- Hagyjatok b�k�n! – pattant f�l Hermione. Kez�vel fell�kte t�ny�rj�t, amibõl a tej v�gigcsorgott az asztalon. – Hogy lehettek ilyen lelketlenek!

- Csak azt kapta, amit meg�rdemelt! – ki�ltotta d�h�sen Ron.

- Ginny! – sz�lt Harry a szint�n felpattan� l�nyra, aki bar�tnõje ut�n igyekezett. – Hagyd, nem �rdemli meg!

- A legjobb bar�totok, �s ti mag�ra hagyt�tok! – zengett a l�ny hangja, aki maga is meglepõd�tt hat�rozotts�g�n.

- Nem a bar�tunk! – mondta Harry, mik�zben csod�lkozva n�zett szokatlanul magabiztos bar�tnõj�re. – �s neked sem az!

- T�vedsz Harry! – feleselt vissza a l�ny egyre ink�bb megd�bbentve a k�t fi�t. – Hermione igenis a legjobb bar�tnõm, �s ut�namegyek, mert sz�ks�ge van r�m.

Hermione kirohant a terembõl. Nem foglalkozott a k�v�ncsi tekintetekkel, a csod�lkoz�, ak�r k�r�rvendõ arcokkal. Idegenek voltak mind! Menek�lni akart k�z�l�k, menek�lni egy olyan helyre, ahol v�gre kiadhatja mag�b�l a d�h�t, a f�jdalmat, az elkesered�st �s a rem�nyvesztetts�get.

Felszaladt a l�pcsõk�n, majd egyenesen a kis szert�r fel� tartott, ami annyi meghitt pillanat, majd annyi keserves �ra sz�ntere volt. Most is a mag�ny b�k�j�t rem�lte ott. Tudta, hogy nem sz�m�that senkire bar�tai k�z�l, ez�ttal egyed�l kell szemben�znie sors�val. A sorssal, ami olyan kegyetlen, olyan k�m�letlen! Felt�pte az ajt�t, majd bel�pett a s�t�t helys�gbe. Ismerõs illata eml�keket sodort fel�. Hangosan zokogott fel, majd nekidõlt a falnak. Mellette eldõlt egy partvis, de nem foglalkozott vele.

Csukott szemei elõtt �jra �s �jra felvillant Draco neve. Minden egyes villan�s k�m�letlen�l t�madta sz�v�t, lelk�t. A f�jdalom fojtogatta tork�t, gy�t�rte test�t, k�nozta lelk�t. A v�g, az elm�l�s hideg, dermesztõ szele b�n�totta, sodorta tehetetlen falev�lk�nt. Felkapta, p�rgette, megt�p�zta, majd nagy erõvel a f�ldh�z v�gta, hogy sz�tmorzsol�dva, megsemmis�lve a kegyetlen term�szet martal�k�v� v�ljon. A m�g teljes beteljes�l�sre v�r� szerelem l�ngja m�g �gette, m�g tiltakozott a v�g ellen, de a felvillan� n�v, az �js�gcikk sorai k�m�letlen�l szembes�tett�k a val�s�ggal. Egy pillanat alatt v�lt semmiv� a d�delgetett �lom, mely szerint egyszer, az igazs�gos b�ke bek�vetkezt�vel �jb�l egym�s�i lehetnek. Mindennek most m�r v�ge, �rtelm�t vesz�tett�k a tervek, az �des elk�pzel�sek.

Az ajt�n kopogtattak. Hermione nem v�laszolt. Eddig m�g soha, senki nem j�rt erre. �gy gondolta, hogy most is v�letlen�l t�vedt valaki a haszn�laton k�v�li szert�r el�. A h�vatlan l�togat� azonban nem t�g�tott.

- Hermione, �n vagyok az! Engedj be! – hallotta Ginny hangj�t.

Hermione kis gondolkod�s ut�n ajt�t nyitott. Ginny eddig is odaad� bar�tnõje volt, de nem gondolta volna, hogy a t�rt�ntek ismeret�ben m�g mindig kitart mellette.

- Sajn�lom! – mondta, mikor becsukta maga m�g�tt az ajt�t. P�lc�ja v�g�re kis f�nyt var�zsolt, hogy l�thassa bar�tnõj�t.

- Ginny, �n ezt nem tudom elhinni! – zokogott fel ism�t Hermione.

- Elhiszem, de…

- K�rlek, ne folytasd, amit Harry�k elkezdtek! – n�zett k�ny�r�gve Hermione a l�nyra.

- Hermione, hiszen tudtad, hogy meg fog t�rt�nni, hogy r�szt vesz majd a hal�lfal�k porty�in…

- Nem, õ nem akarta! – cs�v�lta fej�t hiszt�rikusan Hermione.

- Erre nevelt�k…

- De õ megv�ltozott!

- Ebben nem lehett�l te sem biztos!

- De igen! Teljesen biztos voltam! Hittem Dracoban, �s azt hittem, ezt te is elfogadtad! – Hermione hangja eg�szen k�s�rteties volt a s�r�s, �s a s�rtett d�h kever�k�vel sz�nezve.

- H�t akkor t�vedt�l!

- Nem!

- Ne k�nozd magad feleslegesen!

- Feleslegesen? Mirõl besz�lsz, Ginny? – tajt�kzott Hermione. F�jdalmas volt sz�m�ra, hogy bar�tnõj�tõl az egy�tt�rz�s szavai helyett csak tov�bbi szemreh�ny�st kapott. – Nem k�v�nom neked, hogy meg�rezd, milyen elvesz�teni azt, akit szeretsz!

- De hiszen m�r akkor elvesz�tetted, amikor itt hagyta Roxfortot, �s be�llt Tudjukki sereg�be! – ki�ltott vissza Ginny.

- De eddig legal�bb tudtam, hogy �l! – v�gott vissza Hermione.

Rendk�v�l f�jtak bar�tnõje szavai. Valahol m�lyen �rezte, hogy Ginnynek igaza van, de eddig legal�bb �lmainak val�s�gos alapja volt, de Draco n�lk�l…

- T�nyleg sajn�lom Hermione! K�v�nom, hogy hamar t�l tedd magad rajta! – mondta halkan Ginny, majd kil�pett az ajt�n.

- Soha! Soha nem fogom t�ltenni magam rajta! – motyogta orra al� Hermione, arc�n hosszan folytak v�gig kiapadhatatlan k�nnycseppjei…



Draco az emeleti szob�ban tart�zkodott, �s mint mindig, most is hol egy k�nyvet forgatott kez�ben, hol hihetetlen gyorsas�ggal jegyzetelt egy f�zetbe. Elt�k�lt volt, �s napr�l napra jobban b�zott elk�pzel�sei helyess�g�ben. A muglik var�zstalan, t�ls�gosan egys�k� vil�g�t nem b�rta sok�ig, r�ad�sul korl�tolt lehetõs�ge hamar r��bresztett�k arra, hogy m�gia n�lk�l k�ptelen lesz kivitelezni terv�t.

Sorozatos kiruccan�sai igaz�n probl�mamentesek voltak, csak Philippe l�tta k�r�t, aki n�ha idõzavarban szenvedett, amikor a k�b�t�-�tok �s az eml�km�dos�t�-bûb�j ut�n mag�hoz t�rt.

Draco azonban ezzel cseppet sem t�rõd�tt. Hajtotta a cselekv�sv�gy, �s ahogy �jabb k�nyvre, majd terveinek hozz�val�ira r�tal�lt, egyre izgatottabban �s elsz�ntabban vetette bele mag�t a k�s�rletez�sekbe.

- Draco! Gyere, Val�ri van a telefonn�l! – ki�ltotta Philippe franci�ul a f�ldszintrõl.

- Egy pillanat! – felelte hat�rozottan a kor�bban teljesen idegen nyelven, majd idegesen �sszekapkodta szertehullott kincseit, �s az �gya al� s�llyesztette.

Nem szerette az ilyen kisz�m�thatatlan helyzeteket, �s ezt tudta Philippe is. Voltak ugyanakkor olyan esetek, amikor nem tehetett m�st, minthogy megzavarja a fi�t.

Draco hangos trappol�ssal sietett le az emeletrõl, majd kez�be vette a kagyl�t. M�r j� p�rszor l�tta, mik�nt kell haszn�lni, �gy m�r egy�ltal�n nem volt szokatlan sz�m�ra, hogy a f�l�hez v�ve belesz�ljon.

- T�rt�nt valami? – k�rdezte izgatottan, hiszen sejtette, kereszttestv�r�nek alapos oka lehetett r�, hogy felvegye a kapcsolatot vele annak ellen�re, hogy hat�rozottan megegyeztek abban, hogy semmilyen form�ban nem keresik egym�st.

- Philippe ott van m�g? – k�rdezte Valeriana v�lasz helyett. Hangja ijesztõ volt.

- Nem. Felment a szob�j�ba – n�zett Draco a l�pcsõ fel�, aminek tetej�rõl n�h�ny m�sodperce Philippe eltûnt.

- Draco, a Reggeli Pr�f�ta mai sz�m�ban megjelent egy cikk…

Draco hallgatta kereszttestv�re szavait, de felfogni k�ptelen volt. Õ halott? Hiszen m�g �l, m�g itt van �pen, �s eg�szs�gesen! Ak�r vid�man is n�zhette volna a dolgot, hiszen kinek hal�lh�r�t terjesztik, sok�ig �l, de cseppet sem volt kedve �gy gondolkodni.

Hirtelen nem is tudott semmire sem gondolni. Valahogy �gy �rezte, ezzel v�gk�pp elv�gt�k a v�kony k�tel�ket m�ltja �s j�võje k�z�tt. Draco Malfoy nem l�tezik t�bb�!

- Ott vagy m�g? – z�kkentette ki gondolataib�l Valeriana.

- Igen – v�laszolt Draco r�viden.– �gy l�tom ap�m m�r d�nt�tt sorsom felõl.

- Gondolod, hogy…

- Biztos, hogy az õ keze van benne. Rengeteg helyen vannak befoly�sos ismerõsei, �gy a Reggeli pr�f�ta szerkesztõs�g�ben is. Nem okozhatott gondot elint�zni, hogy a felsorol�sban egy n�vvel t�bb jelenjen meg – monoton hangon mondta, k�ptelen volt b�rmit is �rezni. Hiszen mit is �rezhet egy ember, aki �ppen most tudta meg, hogy t�r�lt�k az �lõk list�j�r�l, �s az istent j�tsz� maga, a tulajdon apja volt.

- De h�t mi�rt lenne j� neki, ha azt terjeszten�, hogy meghalt�l?

- Mert a sz�gyent nehezebb elviselnie, mint hal�lomat. M�rpedig, ha nem tudja r�lam, hol vagyok, akkor az azt jelenti, hogy nem befoly�solhat t�bb�. A legk�nnyebb, ha mindenki �gy tudja meghaltam.

- �desany�d biztosan rosszul viseli ezt a dolgot, mert amikor legut�bb n�latok j�rtam, m�r akkor is nagyon ki volt borulva a bizonytalans�gt�l. Nagyon f�lt t�ged!

- Lehet, de �gy is mindig elfogadja ap�m utas�t�sait, int�zked�seit – mondta Draco k�z�ny�sen, majd esz�be jutott m�g valami, valami nagyon fontos. – �s Hermione? Õ is tudja?

- Igen – v�laszolt Valeriana csendesen.

- Hogy fogadta? – Draco sz�ve csak �gy kalap�lt. Saj�t hal�lh�re megr�misztette, de az semmi volt att�l a f�jdalomt�l, amit Hermione v�gleges elveszt�se miatt �rzett. Hiszen mi�rt k�zdene tov�bb a l�ny, ha tudja, hogy õ m�r halott?

- H�t… nagyon rosszul.

- Teh�t �gy tudja, hogy �n is r�szt vettem abban a t�mad�sban… azt hiszi, hogy halott vagyok. – mondta keserûen Draco.– De te is azt hitted ugye?

- Draco…

- Te azt hitted, hogy �n is ott voltam? Hogy visszamentem a hal�lfal�k k�z�? – emelte meg hangj�t Draco. Lassan estek le a n�h�ny perce hallott szavak jelent�sei. – Hogy felt�telezhett�l r�lam ilyet?

- Nem tudom… Megriasztott a h�r, �s… - magyar�zkodott Valeriana.

Draco nem sz�lt semmit. H�t hi�ba minden, mindenki �gy tudja, egy mocskos hal�lfal�k�nt halt meg. Mindenki! M�g Hermione is!

- Elmondod Hermion�nak az igazat? – k�rdezte.

- Nem tudom Draco. Nagyon vesz�lyes ilyen fontos inform�ci�t m�g valakire r�b�zni. �gy is k�rd�s ap�d honnan tudta, hol kell keresni t�ged. Azok a hal�lfal�k a rep�lõt�ren �desap�d utas�t�s�ra k�vettek minket. Ha Perselus nincs vel�nk, �s nem m�dos�tja az eml�kezet�ket, akkor most nem besz�lgethetn�nk.

- Perselus? – akadt meg Draco. Soha nem hallotta, hogy valaki �gy sz�l�totta volna volt h�zvezetõ tan�r�t. – Mi�ta vagytok ti ilyen j�ban?

- H�t… - Valeriana hallhat�an zavarba j�tt, de azt�n kiv�gta mag�t. – M�giscsak egy hetet t�lt�tt�nk el egy�tt �sszez�rva, �s elv�gre a kolleg�m. Nem sz�l�thatom Piton professzornak.

- Nem tudom, eddig nekem �gy tûnt, hogy ezt mindenkitõl elv�rja.

- Ugyan m�r! Na de most m�r mennem kell, hogy vacsoraidõre vissza�rjek a Roxfortba. Ne csin�lj semmi ostobas�got, �s hossz� idõre ne hagyd el a h�zat! – terelte el a t�m�t Valeriana, �s �rezhetõen gyorsan t�vozni akart.

- J�, j�! – mondta Draco, mik�zben teljesen m�shol j�rt az esze.– J� kisfi� leszek, �s… �s ne mondd el Hermion�nak k�rlek!

- Ezt akarod?

- Mindegy, hogy mikor temet el – felelte Draco halkan.

- Mirõl besz�lsz, hiszen �lsz, �s �lni is fogsz!

- �lni? Lehet, de hogyan!

- Draco, ne hagyd el magad! Egyszer v�ge lesz ennek a borzalomnak, hidd el! V�ge kell lennie! – gyõzk�dte Valeriana, de hi�ba.

- V�ge… - ism�telte Draco. - �n m�r halott vagyok a saj�t vil�gomban, nekem m�r minden mindegy. Tal�n �gy a legjobb. Minden szempontb�l �gy a legjobb! �g�rd meg, hogy nem mondod el Hermion�nak, hogy �lek!

- Rendben! – hagyta r� v�g�l Valeriana, majd elk�sz�ntek egym�st�l.

Draco letette a kagyl�t, de nem mozdult. H�t v�ge lenne? M�r nincs saj�t �lete, saj�t j�võje, saj�t terve? Terv! Nem, nem szabad elhagynia mag�t! Igen, Valerian�nak igaza van! K�zdenie kell tov�bb! Sõt, most m�g jobban! Õ m�r nincs, nem l�tezik! A r�gi Draco Malfoy halott. Az �j Draco Malfoy viszont �l �s virul! Abban biztos volt, hogy a sors nem mugli-�letet sz�nt neki. Vissza kell t�rnie, m�ghozz� nem is ak�rhogyan! Emelt fõvel, b�szk�n, �j emberk�nt!

- Minden rendben van? – k�rdezte Philippe a l�pcsõ tetej�rõl.

- Igen! – n�zett fel r� Draco. – Minden a legnagyobb rendben.

Sohasem volt m�g olyan biztos mag�ban, mint akkor. Apja ir�nti d�he, vagy a bizony�t�si v�gy, vagy a visszat�r�s rem�nye, vagy a m�g mindig �lõ szerelem hajtotta jobban, nem lehetett tudni. De az is lehet, hogy mind egy�tt. Minden estre hihetetlen elsz�nts�ggal folytatta eddigi terveinek tov�bbsz�v�get�s�t…