Pansy vörösödve állt az ajtóban. Pár pillanatig senki nem törte meg a kínos csendet. Draco mereven nézte a lány arcát egy ideig, majd kimérten válaszolt:
-Elég nyilvánvaló, hogy mit csinálok. Neked nem kellene itt lenned, picim.
-Mi? Te nem vagy normális! Őrjáraton vagyok, te hülye! Az a dolgom, hogy minden terembe benézzek!
-Akkor siess tovább, mert itt már alaposan felmérted a terepet.
Pansy arca eltorzult a dühtől, és belépett a terembe:
-Te….te….
Draco nem foglakozott a lánnyal, hanem intett egyet a kezével, és a lány orrára csapta az ajtót. Még egy darabig hallgatta a lány kiáltozásait, aztán felállt, és öltözni kezdett. Parvati lebiggyesztette az alsóajkát:
-Jaj, Draco, ne csináld! Nem hagyhatod, hogy ez a picsa tönkretegye az esténket…
Parvati odamászott a fiúhoz, és megcsókolta. Draco ellökte magától:
-Nem, Parvati. Pansy szétkürtöli mindenkinek. El kell őt kapnom, és törölnöm kell az emlékeit, amíg még nem késő.

Pansy lélekszakadva rohant végig a folyosókon. Magában dohogott, hogy lehet ennyire bunkó valaki. Mi az, hogy Draco Malfoy így beszél vele? Végigszaladt a pince koromsötét folyosóin, elmotyogta a jelszót, és berontott a klubhelyiségbe. Felrohant a lépcsőn, arrébb lökdöste az embereket.
-Parkinson! Állítsd le magad, és viselkedj normálisan, amennyire csak tudsz! Mert én nem tűröm, hogy bárki arrébb lökjön, remélem értettük egymást.

Pansy megfordult, és ránézett Kate Blackre. A lány félelmetes hatást keltett, ahogy pálcás kezét ráemelte, szemei pedig szikrákat szórtak. Pansy mégsem ijedt meg:
-Nem hagyod, hogy arrébb lökjenek? Akkor nézz körül kislány, mert Parvati és Padma Patil most foglalta el Draco testét.
Kate hidegen meredt Pansyre. Belenézett az emlékeibe, és meglátta azt, amit nem akart látni soha. Draco testén egy lány feküdt, és mellette még egy lány! Azt hitte, egy pillanat alatt a feje tetejére áll a világ. Minden mozdulatot, amit meglátott, egy erős szívdobbanás kísért, minden egyes kép fájt. Próbálta azt mondani magának, hogy ez nem igaz, de tudta, hogy minden úgy volt, ahogy látta. Gondolataiból egy hideg nevetés rázta fel:
-Jaj, szegénykém, azért ne legyél szomorú! Biztos találsz más balfácánt is, aki majd oda lesz érted.
Kate nem válaszolt, csak rámeredt Pansyre, aki gúnyosan visszamosolygott rá. Hamarosan összeszedte magát:
-Büntetőmunka, és nem vállalok felelősséget érted a RAVASZon.
Pansy elfintorodott, majd így szólt:
-Áó! Kinek képzeled te magad?
-Elsősorban a tanárod lettem, ha tetszik, ha nem, és jól tennéd, ha…
-Majd én megmondom, ki vagy! Egy senki, aki kiirtotta a családját!
-Pressum pectus!
Pansy felsikoltott, és a szívéhez kapott. Kigúvadt szemekkel nézett Kate-re. Arca eltorzult a fájdalomtól. Kate arcára nézett, tekintete kegyelemért esdekelt, de Kate arcán nem volt semmi együttérzés, csak gyűlölet:
-Most mondom el utoljára, hogy viselkedj normálisan. Ha nem tudod ezt felfogni, hamarosan nem leszel méltó az életre a szememben, és mindketten tudjuk, mivel fog ez járni, ugye?
Pansy füléből és szájából előtört a vér. Kate leeresztette a kezét az utolsó pillanatban. Elővarázsolt egy hordágyat, és a lányok szobájába navigálta. Lefektette az ágyára, és elmormolt fölötte egy varázsigét, majd előhalászott a zsebéből egy bájitalt, és a odadobta a szemben ülő Millicentnek:
-Ha felébred, itasd meg vele, és három napig ágyban marad.
Kate elindult az ajtó felé, de még visszafordult a csodálkozó lányhoz:
-Milli, ha elcseszed, meghal. Érted?
A lány bólintott, Kate pedig kilépett a folyosóra, és felnézve Dracoval találta szemben magát. A fiú kipirult, és nagyokat lihegett.
-Hova hova? Nem éred be egy éjjel két csajjal? Mit akarsz a lányok szobájában?
Draco egy pár pillanatig csak bámult a lányra, hirtelen vagy öt kérdést tett volna fel, de csak egyet tehetett. Kate kezdte unni a fiú tűnődését, és elindult a fiúk szobája felé, de Draco karon ragadta, és visszahúzta maga elé.
-Honnan tudod?
-Mit? Ja, Pansy mesélte.
Kate olyan angyalian mosolygott Dracora, hogy a fiú beleremegett. Még soha nem látta így mosolyogni a lányt, és ez nem töltötte el valami jó érzéssel.
-Hol van Pansy?
Kate lebiggyesztette az ajkát, majd ártatlanul bámult a fiú sötét szemeibe.
-Beteg…
Draco egy hirtelen mozdulattal belépett a szobába, de azonnal ki is fordult onnan. Kate nem tisztította meg a vértől a lányt, így a hófehér ágyneműn felkavaró vörös foltok jelentek meg. Draco becsukta maga mögött az ajtót, majd Kate szemeibe nézett:
-Mi történt?
-Nem hinném, hogy magyarázattal tartozom neked.
Kate megfordult, és elindult, de Draco a keze után kapott. Kate megpróbálta kiszakítani magát a szorításból, de nem volt esélye. Az erő, amely fogva tartotta a kezét, emberfeletti volt. Hirtelen szembe fordult a fiúval. Draco szemei sötéten csillogtak.
-Draco, engedj el!
A fiú nem engedett a szorításon:
-Mi történt?
Kate sóhajtott egyet:
-Csak felidegesített a csaj.
-Nem az! Apám és közted!
Kate majdnem elnevette magát. Draco ennyire a szívére vette azt a komolytalan zagyvaságot, amivel megpróbálta felidegesíteni? Halvány mosoly jelent meg az arcán. Draco ezt kéjes visszaemlékezésnek tekintette, és rávetette magát a lányra.
-Még most is kívánod, mi? Te pofátlan dög! Tudod, hogy érzem!
Draco elhajította a lányt, Kate pedig a falba csapódott. A lánynak elege lett. Könnyek szöktek a szemébe a gondolatra, hogy végleg elveszíti Dracot. De a fiú láthatólag ezt nem vette észre, és kivont pálcával elindult felé. Kate fellendítette a kezét, és egy tűzlabdát dobott a fiúra. Draco elugrott előle, de Kate átka elől már nem volt ideje ellépni.
-Vulnus pellium!
Draco feltapadt a falra. Egy pár pillanatig úgy tűnt, hogy eldől a küzdelem, de a fiú kiszakította magát a bűbáj alól. Kate ledermedt. A Vulnus pellium átkot még a vámpírok sem tudták megtörni. Milyen erők lakozhatnak a fiúban? Kate nem várta meg a választ, ezért egy körtüzet varázsolt a fiú köré. Odasétált Draco elé, és könnytől csillogó szemekkel ránézett. A fiú egy kissé elcsodálkozott a lány elkínzott arcán, de sikerült teljes közönnyel végignéznie a lányon.
-Soha nem feküdtem le az apáddal, te hülye trollagyú barom! Ha érdekel, téged kívántalak, de úgyis tudod, csak jól esett neked ezzel is rágalmazni. Gyűlöllek, Draco Malfoy! Egy rohadt, öntelt, önző, beképzelt állat vagy!
Draco rezzenéstelen arccal hallgatta a lány szavait, majd végül félbe szakította:
-Te is.
-Tudom, de nekem így jó!
-Nekem is! Élvezem, hogy szabad vagyok! Parvati és Padma remekül elszórakoztatott, nagyon kellemes lett volna a mai estém, ha Pansy nem jön.
Kate unott arccal nézett a fiúra:
-Ha lehet, ne részletezd.
Azzal Kate megfordult, és ott hagyta a fiút. Aztán egy vontatott hang megállásra késztette.
-Mindent láttál, nem?
Draco hangja inkább volt kaján, mint szégyenkező. Kate nem fordult meg:
-Igen, nagyon… khm.. tanulságos volt.
Draco erre nem tudott mit felelni, és hagyta, hogy a lány eltűnjön a folyosó végén. És közben érezte, hogy az életéből is kilép talán örökre.

Ahogy Kate befordult a folyosón, homlokát a hideg kőfalnak támasztotta. Hagyta, hogy a könnyek végigfolyjanak az arcán. Aztán lassan összeszedte magát, és lement a klubhelyiségbe. Elengedte a Dracot fogva tartó lángokat, és lefeküdt a kanapé és a kandalló közé. Mindig a kandalló előtt ült, ha szomorú volt, és ez most sem volt másképp. Rábámult a pattogó tűzre és a játékos lángokra, de valójában nem figyelt rájuk. Most lelki szemeivel látott mindent. Újra és újra felidézte magában a képeket. Akarva akaratlanul is Draco és az ikrek jutottak az eszébe.

Nagyon egyedül érezte magát, és szerencsétlennek. Kihez mehetne a gondjaival? Zach-hez? Tuti csajozik valahol… Daniel? Ő halott. Egyedül volt. Teljesen egyedül. Érezte, ahogy a könnyek újra végig folynak az arcán, de nem érdekelte. A hideg kő lehűtötte a testét, de olyan gyengének érezte magát, hogy képtelen volt felkelni a földről. Ott, a hideg és kemény földön érte el őt az álom.

A lépcsőről egy hideg szürke szempár figyelte őt egész este. Csak annyit látott, hogy a lány egy kis nyári ruhában fekszik a kandalló előtt, mégsem tudott szabadulni a látványtól. Amikor Kate lélegzete egyenletessé vált, Draco felállt, és halkan belépett a klubhelyiségbe. Óvatosan odalopakodott Kate-hez, és leguggolt mellé.

Szíven ütötte a látvány. A lány szemei duzzadtak voltak a sok sírástól. Az üvegszilánkok hegei élesen kirajzolódtak a bőrén, és az arcán végighúzódott egy hosszú vágás. Hófehér bőre pedig vörös volt. Draco csak leült a lány mellé, és hosszan nézte az arcát. Rájött, hogy ő tette ezt a lánnyal. Visszaemlékezett a lány arcára, amikor Danieltől búcsúzott. Tudta, hogy belül zokog a lány, és csodálta, mert egy könnyet sem ejtett a búcsú alatt. Hirtelen eszébe jutott Daniel kedves arca, és gyűlölni kezdte az apját, és önmagát is, hogy eltaszította magától azt az egyetlen lányt, aki nem csak a teste miatt kellett neki. Ráadásul akkor, amikor Kate-nek a legnagyobb szüksége lett volna rá. Sokáig nézte Kate-et.

Még így is – kisírt szemekkel, és sebesült arccal is.- gyönyörűen festett. Fekete haja éles kontrasztban állt hamvas, szinte hófehér bőrével. Szája azonban mindig élénk rózsaszínen csillogott. Orra egyenes volt, mégis szép ívet adott az arcának. Szép alakú szemöldöke pedig tökéletesen keretezte. Elképzelte a lány kék szemeit, amelyek hol kifejezően, hol kifejezéstelenül csillogtak. Végül eltűnődött, hogy mikor vált számára olyan fontossá Kate. Miért fontos neki a lány mosolya? Miért nem pótolhatja senki más a lány érintéseit? Miért akarja, hogy boldogok legyenek együtt? És miért nem akarja elveszíteni?

A válaszok elől elmenekülve felállt, és felemelte Kate ernyedt testét. Elcsodálkozott, hogy a lány milyen könnyű. Tudta, hogy Kate sokat fogyhatott az utóbbi időben. Kicsit megint elgondolkodott, majd inkább letette a lányt az egyik kanapéra, és egy takarót elővarázsolva ráterítette azt. Leült az ágy szélére, majd engedett a kísértésnek, és lehajolt, hogy beleszagoljon a hajába.