Hermione megk�nnyebb�lten l�pett be Draco tipikus-fi�szob�j�ba. Tekintet�t gondosan k�rbehordozta az alig ismert szob�n: az almaz�ld falon cs�ng� k�peken �s posztereken, a hatalmas francia�gyon, �s a k�nyvekkel teli �r�asztalon.

- Nem is mondtad, hogy szokt�l tanulni. – csillant meg egy huncut f�ny a boszork�ny szem�ben.

Draco a homlok�t r�ncolva az antik asztal fel� n�zett, majd megl�tva a legal�bb h�sz nyitott k�nyvet, t�le szokatlan m�don – mondjuk ki, �szint�n – er�teljesebb sz�nbe v�ltott.

- M�gis mit gondolsz, hogyan lett bel�lem iskolaels�?! – pr�b�lta menteni a helyzetet a sr�c, �s az asztal fel� vette az ir�nyt.

„Hogy a fen�be felejthettem el, hogy azt a fr�nya ellenszert kerestem a v�la ellen?! Nem l�thatja meg Granger! Most minek b�mul �gy? Mi�rt �rzem azt, hogy �tl�t a gondolataimon? J�l van, Sz�vem, j�l van…! Min�l el�bb el kell t�ntetnem ezeket...”

- Mir�l besz�lsz? Csak harmadikban lett�l iskolaels�, egy�bk�nt mindig �n voltam?! – f�rmedt r� Hermione.

Draco egy p�lcasuhint�ssal rendet var�zsolt, a k�nyvek visszarep�ltek hely�kre, �s b�szke arckifejez�se is vissza�llt az eredeti form�ba.


- Hogy �szinte legyek, Granger, nem az�rt h�vtalak most ide, ami�rt gondolod. – kezdte, k�zben a hatalmas t�k�rbe n�zte hol �nmag�t, hol a l�nyt. – Ma kellene megszerezn�nk a f�nix mad�rtollat a Face of the destiny f�zethez. �s, mivel �n �gy gondolom, megy�nk. – mondta hat�rozottan.

A l�ny eln�zte egy pillanatig bar�tj�t. Olyan ellentmond�sokat v�lt felfedezni rajta, melyet m�g egyetlen embern�l sem tapasztalt.

„Mi�rt mondja �lland�an a vezet�knevemet? Granger. Hmm… El akar menni a toll�rt, k�zben �gy n�z r�m, mintha az a s�rv�r� lenn�k, mint tavaly. De, most…most, egy pillanatra…tal�n…nem…”

- Ne s�rtegess, Draco. – s�t�tte le szomor�an a szem�t a boszork�ny. – Nem az�rt, akartam felj�nni. Veled szerettem volna t�lteni t�bb id�t. Ennyi. – r�ntotta meg a v�ll�t, �s szem�b�l m�r-m�r el�t�rtek a kik�v�nkoz� k�nnycseppek.

- Ne-csin�ld-ezt! – remegett Malfoy. Hogy a d�ht�l vagy az �rzelemt�l, azt a l�ny nem tudta eld�nteni. – Mi�rt-kell-s�rnod? – k�rdezte k�ts�gbeesetts�gbe hajl� �v�lt�ssel.

„Na, ezt m�r nem… Elb�gte mag�t. Mi�rt �rdekeljen? Mi�rt �rtett f�lre? Nem azt mondtam, hogy szerintem csak az�rt j�tt fel, hogy….h�t, hogy szeress�k egym�st. Nem. Annyit mondtam, hogy nem az�rt h�vtam fel, ami�rt gondolja. Ezen mit lehet f�lre�rteni…Lehet, hogy az�rt ilyen, mert ivott?! Jajj, ne s�rjon m�r? Mi a fen�t kell ilyenkor csin�lni?! Hermione…ne s�rj m�r!..”

Draco egy er�ltetett mosolyt var�zsolt az arc�ra, de miut�n ez nem haszn�lt el�kapta var�zsp�lc�j�t, �s egy hirtelen mozdulattal c�lba vette a l�nyt.

Hermione kid�llesztette szem�t.

- Meg akarsz t�madni? – k�rdezte szipogva.

- Eltal�ltad! Velem, te nem fogsz �gy besz�lni!!! – �v�lt�tte. – Ez�rt b�ntet�st �rdemelsz! – ezt m�r suttogta, �s szem�t �sszesz�k�tve n�zett a pislog� l�nyra.

- Mi…mit akarsz tenni velem?

Draco, p�lc�j�t v�gigh�zta a l�ny arc�n, majd a sz�j�n. L�tva bar�tn�je, most m�r v�gyt�l remeg� ajkait, moh�n odanyomta sz�j�t a boszork�ny�hoz. Hol szenved�lyesen, hol gyeng�den olvadtak egym�sba.

Hermione bar�tja v�ll�ra hajtotta a fej�t, miut�n a heves cs�kcsat�t�l egym�s karjaiba borultak. A marad�k k�nnycseppek a fi� ingj�n sz�radtak fel.

- Szeretlek, Draco… - suttogta a f�l�be.

- �n is szeretlek, Hermione. – mondta m�g el�g bizonytalan hanglejt�ssel a mondatot. – �gy d�nt�ttem, m�gse menj�nk Dumbledore szob�j�ba. Kock�zatos terv lett volna.

- Hogy gondoltad? Hogy akart�l bejutni a szob�j�ba? – n�zett aggodalmasan a fi�ra. – Ez neh�z menet lesz.

- A szob�mba van egy hely, ahov� hoppon�l�si pontot k�sz�tettem. Mindegy, hossz�…Bonyolult. V�rjunk csak. Mi�rt is kellene azt a fr�nya madarat megkopasztanunk?! Bemegyek Londonba, k�rek egy kis p�nzt a bankb�l, �s veszek egy f�nix madarat. Majd csak j� lesz valamire. – mosolyodott el Draco. – Ha m�snak nem, t�len bef�t.

- Jajj, de morbid vagy! – ragadott meg egy p�rn�t a l�ny �s a sz�k�nek dobta.

„Most pr�b�ld meg fel�lteni a jajj-de-Malfoy-vagyok arcot! El�g nevets�ges lenne. Milyen laposan pislog?! Csak nem?! Neee!!!”

- Neeeee! – ki�ltotta nevetve a boszork�ny, mik�zben visszarep�lt fel� a kisp�rna.

- Te vagy morbid, hogy fejen dobsz engem! – k�szott fel �nk�ntelen�l is sz�ja sz�le.

- El�ttem m�r nem kell sz�n�szkedned! – c�lzott a fi� �rz�keny pontja fel�. – T�l sok mindent �t�lt�nk m�r egy�tt!

- Honnan gondolod, hogy nem n�zlek m�r le?! – ragadta meg a f�ld�n landolt p�rn�t �s m�r rep�lt is �jra Hermione fel�.

- �rzem, l�tom, tudom. – kapta el a feh�r tollgoly�t. – Ha len�zn�l, teljes er�b�l dobn�l meg, nem ilyen….l�nyosan.

- J�l l�tod, Grangerk�m. Te mindig mindent olyan j�l l�tsz. – lihegett a j�t�kt�l a fi�.

Maga sem vette �szre, mennyire fesz�lt volt el�tte �s most milyen felszabadult. Fel�llt �s Hermione mell� fek�dt. A l�ny megfogta a kez�t.

- Ahogyan azt is, hogy …

„Mi�rt vagyok mindig �n a kezdem�nyez�? Olyan j� lenne, ha nem �gy kellene kih�znom bel�le a szavakat…”

- h�t hogy… te soha nem volt�l olyan, mint amilyennek mutattad magad.

- Pszt! – tette mutat�ujj�t a l�ny ajk�ra. – Ne besz�lj. Legyen el�g annyi, hogy a te ir�nyodba v�ltoztam. Csak a ti�dbe, Granger. Ne �ltasd magad azzal, hogy j� ember lettem. Mert nem.

Hermione t�ntet�en s�hajtott, de nem sz�lt vissza.

5:30

BRRRR!!! TA-DAMMM!!!!

- Mi ez a borzaszt� hang, Draco? – fogta fej�t a l�ny, szem�t t�r�lgetve a f�radts�gt�l.

- Az �ra. – �llap�totta meg keser�en a sz�ke, azonnal fel�lve az �gyon. – El kell indulnunk visszafel�. Vissza kell menned a saj�t szob�dba. – magyar�zta Draco, lap�tgatva kiss� elaludt tincseit.

- Nem, Malfoyka. �n…�lmos vagyok! – ny�sz�rg�tt a boszork�ny, �s felvette a lehet� legk�nyelmesebb poz�ci�t. M�g a p�rn�t is a fej�re dobta.

Draco �berebb volt. Megcsiklandozta a l�ny talp�t.

- Hi-hi…! – t�rt fel egy tompa hang. – Ne m�r!!! Ne… hi-hi!

Malfoy azonban hajthatatlan volt.

- Addig �gysem hagylak b�k�n, m�g fel nem kelsz innen. – d�rm�gte �lmos hangon.

- Ha…ha-ha! J�l van, felkelek…csak NE CSIKIZZ!! – adta fel a k�zdelmet.

� nem l�thatta a mardek�ros gyeng�d pillant�sait, ahogy v�gign�zte a kecses testet, amint a l�ny megigazgatta mag�n az este folyam�n �sszegy�r�d�tt ruh�it.

„De sz�p ez a l�ny…Illik hozz�m.”

Draco csak a l�pcs�fordul�ig k�s�rte a kihalt folyos�n a l�nyt. Val�sz�n�leg, m�r mindenki aludt, de nem lehettek biztosak benne.

- Holnap tal�lkozunk, Draco. Nehogy besz�lj nekem valamit SVKn, k�l�nben… - kapta el� j�t�kosan a p�lc�j�t.

- Jajj, de megijedtem, kisl�ny. – v�gott megad� arcot a fi�, �s feltette a kez�t. – Csak v�rd ki a v�g�t. – majd r�kacsintott a boszork�nyra, �s szorosan mag�hoz h�zta.

Hermione lecsukta szem�t. Sz�p �s ritka pillanat volt ez, de kock�zatos is.

- Egy�bk�nt nem tudod, hogy Angelina v�g�l kivel t�lt�tte az �jszak�t?! – pillantott fel az �lel�sb�l a l�ny.

- Dehogyem. �n ne tudn�m?! �gy l�ttam, Weasley patk…h�t, na, a Weasleyvel ment el. Potter el�g savany� k�pet v�gott, neki nem j�hetett �ssze az este. – bugyogott fel bel�le a nevet�s.

- Gonosz vagy! – puszilta meg bar�tj�t. – Akkor holnap… Szia!

- Szia Granger! – intett Draco.

A reggeli hamar elj�tt. A mardek�ros eltervezte, hogy kider�ti pontosan mi t�rt�nt Angelin�val, hogy azt�n meg�rja v�gre els� level�t Adrienne-nek, a gy�gy�t� t�nd�rnek. Rem�lte, hogy a l�ny nem f�zte szorosabbra a kapcsolat�t a v�r�ssel, b�r ezt elk�pzelhetetlennek tartotta. F�l�lomba Ront l�tta meztelen�l, amint egyik kez�vel eltakarja leg�rz�kenyebb pontj�t, a m�sikkal pedig neki integet.