V�g�l is h�rom h�t m�lva volt esed�kes a kir�ndul�s az Abszol �tra, amit Hermione kiv�teles izgalommal v�rt. Megbesz�lte Dracoval, hogy ott tal�lkozni fognak. Hogy addig se gondoljon a fi�ra, igyekezett elfoglalni mag�t: kiolvasta az �sszes k�telez� �s aj�nlott olvasm�nyt, meg�rta az �sszes h�zidolgozat�t, seg�tett Harry�knek takar�tani, �s persze noszogatta �ket is a tanul�sra. Gyorsan elrep�lt az a h�rom h�t, s hamarosan Hermione a Grimmauld t�ren rohang�lt, a kandall� el�tt v�rva az indul�st.
- Hm... Hermione! Te mit csin�lsz? - k�rdezte Ron a l�nyt�l, akit m�r f�l perce csod�lkozva n�zett.
- Oh, Ron! Megijesztett�l. Csak azon gondolkozom, hogy mennyit vegyek meg B�jg�n�r Bill k�nyveib�l - mondta szemles�tve, rem�lve, hogy nem der�l ki a hazugs�ga. Szerencs�j�re Ron lemond�an s�hajtott egyet.
- Te sosem v�ltozol meg, igaz? - k�rdezte fejcs�v�lva.
- Nem - mosolygott Hermione. - De te �gy is szeretsz, igaz?
Ron egy picit elv�r�s�d�tt, de b�lintott.
- K�szen vagytok, gyerekek? - hallatszott az el�szob�b�l Mrs Weasley hangja. - Mindj�rt indulunk.
- Igen, Mrs Weasley - v�laszolta hat gyerek, majdnem mindegyik k�l�nb�z� helyr�l, de a k�rd�s ut�n lassacsk�n mindenki meg�rkezett a kandall�hoz.
- Akkor induljunk - mondta Mr Weasley.
Hermione gyorsan g�rcsber�ndult az izgalomt�l, hogy �jra l�thatja szerelm�t. Bel�pett a kandall�ba, s mikor kimondta, hogy „Abszol �t”, elkezd�d�tt a j�l ismert p�rg�s, de kisv�rtatva m�r az �ti c�l egyik nyilv�nos kandall�j�ban tal�lta mag�t. Gyorsan kil�pett, mert tudta, hogy a t�bbiek hamar k�vetik. Sz�tn�zett a t�megben, �s Dracot kutatta szem�vel. Igaz�b�l tudta, hogy a fi� nem val�sz�n�, hogy a ny�lt utc�n s�t�lgat �t keresve, m�gis kicsit elszomorodott, mikor nem l�tta sehol. De nem volt ideje sok�ig elm�lkedni, mert fellobbant a z�ld l�ng, majd Ginny l�pett ki, akit kisv�rtatva a testv�rei, Harry �s a Weasley sz�l�k k�vettek.
- El�sz�r vegy�k meg a k�nyveket. B�r ha szeretn�tek, addig mehettek nyugodtan n�zel�dni - mondta Molly.
- �n sz�vesen megyek, Mrs Weasley. Szeretn�k k�r�ln�zni egy kicsit… H�tha kiadtak p�r �ja r�sz B. Bill k�nyv�b�l… - mondta Hermione, k�zben rem�nykedett, hogy a Cikornyai �s Patz�ban tal�lkozik Dracoval.
�tban a bolt fel� elgondolkodva figyelte az �rusokat �s a v�s�rl�kat. �r�lt, hogy k�zt�k lehet, m�gis egy kis szomor�s�g fogta el. Eddig csak mosolyg�s boszork�nyokkal �s var�zsl�kkal tal�lkozott az Abszol �ton, meg izgatott kis m�gusokkal, most viszont szinte tapinthat� volt a szomor�s�g, a f�lelem. B�r itt mindenki pr�b�lta leplezni - m�gis csak a szeptember el�tti bev�s�rl�sr�l van sz� -, hogy mennyire agg�dnak Voldemort miatt, a retteg�s �gy is szinte tapinthat�v� v�lt. Mindenki arc�n a mosoly m�g�tt fel lehetett fedezni az agg�d�st. �s ez szomor�s�ggal t�lt�tte el Hermion�t. V�gyott r�, hogy � is els�s lehessen, amikor m�g nem is hitte volna, hogy a S�t�t Nagy�r visszat�rhet, vagy hogy az aur�ri szakm�t fogja v�lasztani. �jra gondtalan �letet szeretett volna �lni, hogy csak a nevet�s maradjon Harry�kkel, �s a dics�r� pillant�s, amikor t�k�letesen v�grehajt egy feladatot. Tov�bb nem folytatta gondolatmenet�t, mert meg�rkeztek a Cikornyai �s Patz�ba, ahol Hermione sz�ve nagyot dobbant a gondolatra, hogy szerelme tal�n itt van. �m ak�rhogy csavargatta a fej�t, n�zett be mindenhova, sehol nem fedezte fel a sz�ke �st�k�t, vagy a sz�rke szemeket, melyeket ezer k�z�l is fel lehetett ismerni. �gy m�r nem volt �rtelme az id�h�z�snak, hamar befejezte a v�s�rl�st, �s m�r indult is a tal�rboltba...
- �hm, j� napot! - k�sz�nt hangosan, mert l�tta, hogy a h�lgy �ppen a m�sik helyis�gben tev�kenykedik.
- Szervusz gyermekem - mondta kedvesen a n�. - Mit szeretn�l?
- Sz�ks�gem lenne h�rom iskolai tal�rra �s egy d�sztal�rra is - mondta elgondolkodva a d�sztal�r r�sz�n.
- Rendben. Roxfort? - k�rdezte, mire Hermione b�lintott. - Akkor k�rlek, �llj fel erre a dobog�ra - gyorsan lem�rte Hermione m�reteit, majd elkezdte megvarrni a fekete tal�rokat.
Hermione m�g mindig elgondolkodva �llt a kis emelv�nyen, �gy nem vette �szre, hogy a m�sik �zlethelyis�gb�l valaki kij�tt �s �t n�zi.
Pedig Draco megbabon�zva n�zte a l�nyt. H�rom hete l�tta �t utolj�ra, m�gis �gy figyelte minden porcik�j�t, mintha m�r �vek teltek volna el utols� cs�kjuk �ta. A kecses alakon, n�ies domborulatokon, �s a l�gy, hossz�, minden bizonnyal illatos hajzuhatagon a szem�vel sim�tott v�gig. Hangtalanul indult el a l�ny fel�, Hermione m�gis �szrevette. Nem, nem a l�p�seket hallotta… Hanem kedvese k�l�nleges illata csapta meg az orr�t. Annyira hirtelen fordult meg, hogy m�g a sz�k is megbillent, de � nem t�r�d�tt vele. Leugrott r�la, s egy f�l l�p�ssel a fi� el�tt termett, aki nem k�slekedett egy forr� cs�kkal jutalmazni „vesz�lyes” mutatv�ny�t.
- Hi�nyozt�l – mondta Draco egy gyors leveg�v�tel alatt, �s b�r Hermione akart a l�nyt nem hagyta sz�hoz jutni, ism�t visszatapadt a l�ny ajkaira. Szorosan �lelt�k egym�st, amit csak az ajt� csengetty�je szak�tott f�lbe. Addig nem is gondoltak a lebuk�sra. Igaz�b�l Mrs. Weasley bel�pte ut�n sem gondolt�k volna, hogy lebuktak. �m, amikor hallott�k, hogy egy zacsk� esik a f�ldre sz�trebbentek. R�n�ztek a d�bbent any�ra, s egy pillanat alatt Hermione annyira elv�r�s�d�tt, hogy m�g Ron is megirigyelhette volna. Draco azonban nem ingott meg: odas�t�lt Mrs. Weasleyhez, �s lehajolt a szatyor�rt.
- Hadd seg�tsek Mrs. Weasley – mondta, s felemelte a csomagokat, majd m�lyen a n� szem�be n�zett. M�r �pp meg akarta k�rdezni, hogy mi a v�lem�ny kettej�kr�l, amikor �rezte, hogy a teltebb asszony szorosan meg�leli.
- Jaj gyerekek �gy �r�l�k nektek!! Hiszen m�r ellent�t sincs k�ztetek… Mi az, hogy ellent�t… Miket besz�lek, hiszen szeretitek egym�st! Jaj, Draco gyere �t egy vacsor�ra, �s meg�nnepelj�k meg… �s…
- Nem lehet Mrs. Weasley – mondta halkan Hermione, s, most m�r visszanyerve eredeti sz�n�t, odament Draco mell�, �s megfogta a kez�t – Nem tudhatj�k meg a t�bbiek. F�leg Ron �s Harry nem. �k m�g mindig nem hiszik el, hogy Draco j� ember. K�rem, hogy ezt ne tess�k elmondani senkinek…
- �s ap�m�k sem tudhatj�k meg – sz�lt k�zbe Draco – Ha mindenki err�l besz�lne, akkor lebukn�k, �s Hermione is vesz�lyben lenne, ap�m meg…
- Rendben gyerekek! �rtem! – sz�lt k�zbe a n� – De akkor is olyan boldog vagyok! �gy legal�bb megszakadhat a Mardek�r – Griffend�l ellent�t, na persze csak miut�n nyilv�noss�gra hozt�tok…. – szabadkozott azonnal az asszony, amint l�tta a k�t fiatal k�ts�gbeesett tekintet�t.
- Huhh, k�sz�nj�k Mrs. Weasley – mondt�k szinte egyszerre. Draco szorosan �t�lelte Hermione derek�t. �rezte, hogy hamarosan el kell mennie.
- Tudunk tal�lkozni m�g a suli el�tt, - k�rdezte rem�nykedve Draco Hermion�t.,
- Nem hiszem – mondta lehajtott fejjel a l�ny – Harry�k nem gyanakodhatnak, �s nem akarom, hogy ap�dnak felt�nj�n, hogy k�s�n �rsz haza �s ett� bajba ker�lj, meg nem is tudn�k mit mondani…
- Tal�lkozzatok nyugodtan kedvesk�im – sz�lt k�zbe Mrs. Weasley. M�r mikor megl�tta a p�rocsk�t cs�kol�zni, �rezte, hogy itt bizony d�l a szerelem, �s hogy k�t gyermeke szenved egym�s hi�ny�t�l – Majd �n kimentelek Hermione. Viszont tizenegyre vissza kell �rned a kandall�n kereszt�l! Mert ha nem, akkor kaptok mind a ketten! – mondta m�r fenyeget�en – �s fiam, ugye tudod, hogy meddig mehetsz el… - b�jt el� az anyatigris Mrs. Weasleyb�l.
- K�sz�n�m Mrs. Weasley – �lelte �t boldogan Hermione „p�tmam�j�t”.
- Na j�l van gyerekek, akkor �n megyek… Ti pedig viselkedetek j�l! – mondta jelent�s�gteljesen, majd kis�t�lt az �zletb�l. Hermione olyan boldog volt, hogy Draco nyak�ba szeretett volna ugrani, de ekkor megjelent Madame Malkin.
- Hmm, Mr. Malfoy, k�szen vannak a tal�rjai. �n pedig kisasszony, k�rem, hogy j�jj�n, �s v�lasszon sz�nt a tal�rj�hoz.
Hermione b�lintott, majd Draco fel� fordult.
- A Foltozott �stben megv�rlak K�rdezd meg a kocsm�rost, hogy melyik szob�t vettem ki – mondta, majd egy gyors cs�kot lehelt a l�ny ajkaira, felkapta a tal�rokat, majd kiviharzott az �zletb�l.
- �n szerint mi �llna j�l nekem……? – mondta s�hajtva Hermione, s kezdett n�zel�dni a k�l�nf�le ruh�k, �s tal�rok sz�nei k�z�tt….
***