|
10. Aki muglik kz keveredik
Rea 2006.04.11. 21:22
10. Aki muglik kz keveredik…
A szomszd gp felmordult, kerekei elindultak. Draco hosszan figyelte, ahogy tvolodik, kzben pedig hatatlanul arra gondolt, hogy vajon milyen rzs lesz, amikor vele is megindul ez a furcsa jrmû.
A bejrat felõl halk beszlgetsre figyelt fel. A szve majd kiugrott a helyrõl. Elõszr Valeriant, majd Pitont ltta kzeledni. Ht megmeneklt! Mg sincs egyedl.
- Na vgre! Mr azt hittem, hogy egyedl kell utaznom! – mondta zavartan.
- Te jobb, ha befogod a szd Malfoy! – sziszegte dhsen Piton, s lelt mell.
Draconak nem jutott ideje faggatni kt utitrst a trtntekrõl, mert a stewardess mosolyogva lpett hozzjuk
- Krem, kssk be magukat! – szlt kedvesen Piton fel hajolva.
- Tessk? – krdezett vissza a frfi zavartan.
- Majd n segtek! – mosolygott a nõ felismerve az utasok jratlansgt. Azzal mg kzelebb hajolt Pitonhoz. Finoman elõhzta hta mgl a biztonsgi v kt vgt, s sszecsatolta combjai fltt, kzel az gykhoz. A frfi ettõl annyira zavarba jtt, hogy a mindig spadt arca enyhe prba szktt t. – gy ni! – mondta vgl a stewardess, majd felegyenesedve a msik kt utas fel fordult. – nk is legyenek szvesek hasonl mdon bektni az veiket!
Draco azonnal az emltett kapcsok fel nylt. Nem kvnt olyan kellemetlen helyzetbe kerlni, mint tanra. Mire bektttk a biztonsgi veket, a gp lassan elindult, a motor hangja pedig egyre hangosabb lett. Draco nagy izgalommal nzett ki az ablakon, s figyelte a tvolod vilgttesteket, majd a tbbi parkol replõgpet. Egyre gyorsultak, a fnyek egy cskba olvadtak ssze, majd a replõ orra
megemelkedett, s elindultak egyre magasabbra. A tbbi utas enyhe, lmos morajlssal konstatlta a sikeres felszllst.
- H, ez fantasztikus! Jobb, mint a Tûzvillm! – lelkendezett Draco, de amikor kt titrsa fel fordulva megltta azok srgszld arct s rmlt szemeit, mr vatosabb lett. – Nem?
Miutn nem jtt vlasz, csak kt szemrehny tekintet, inkbb visszafordult az ablak fel, s lenzett a tvolod vrosra. Arrl mr vgkpp lemondott, hogy megtudhat tõlk valamit azokrl az idegenekrõl, akik htrltattk õket. Azt minden esetre j jelnek tartotta, hogy itt vannak vele, teht feltehetõen nincsenek ellene.
Elgondolkodva nzte az egyre aprbb fnyeket, amik mr ppen hogy jeleztk a vros utcinak vonulatt. A hzakat egyltaln nem lehetett ltni. Dracot hirtelen flelem fogta el, de ezt nem a repls okozta. Egyszerûen rezte, ahogy tvolodtak a Fldtõl, a vrostl, hogy nem csak egyszerûen Londont, Anglit hagyja el, hanem az otthont. Ez az otthon ugyan mr nem ugyanaz volt, mint rgen, hiszen sok minden megvltozott benne, amitõl az llandnak tûnõ dolgokat most teljesen msknt ltta. Tudta, hogy a szlei, a kria hinyt knnyen elviseln, de Hermione nlkl valahogy rtelmetlennek ltta a vilgot. Lassan kt hete volt, hogy a Szksg szobjban elvltak, s ez tl hossz idõ volt ahhoz kpest, hogy azelõtt nap mint nap lthattk egymst. Remlte, hogy idõvel majd cskkeni fog a lny hinya, de az inkbb egyre erõsdtt, sõt ahogy a tenger fl rve maguk mgtt hagytk a kontinenst, legszvesebben kiltott volna a fjdalomtl, amit az elszakads okozott szvben. De csak lt csendben, s bmult az alattuk elterlõ sttsgbe.
Nem is tudta, hogy mikor aludhatott el, csak arra eszmlt fel, hogy a replõgp zkken egyet, majd ahogy kinzett az ablakon, ltta, hogy ismt talaj kzelben vannak.
Lassan kszldtak fel, s elindultak kifel a tbbi utas utn.
- Viszontltsra! J szrakozst a farsangon! – ksznt el tõlk nyjasan a stewardess, amikor kilptk az ajtn.
- Ez megbolondult? – sgta Draco Valeriannak.
- Azt hiszem, a ruhnk miatt gondolja – felelte a nõ mosolyogva. – Jobb lesz, ha vsrolunk valami mugli ruht!
- Azt mr nem! – szlt oda Piton. – Nem vagyok hajland felvenni holmi tiri-tarka hacukt.
- A muglik is tudnak zlsesen ltzkdni! - mondta Valeriana kicsit megmosolyogva a frfi szokatlan knyeskedst.
- Azt mondtam, hogy nem! – tiltakozott tovbb Piton.
- Pedig, ha nem akar kitûnni kzlk, akkor muszj lesz! – rvelt tovbb Valeriana.
- Lehet, hogy ms szn mg elõnysebb lenne nnek professzor r! – kapott a tanr heccelsi lehetõsgn Draco, de a frfi szoksos that, mindent megsemmistõ tekintete elfojtotta gnyoldsi vgyt.
Draconak egyltaln nem volt ellenre, hogy valami olyan ruht ltsenek magukra, ami kevsb feltûnõ, mert meglehetõsen zavarta, hogy mindenki megfordul utnuk.
A vsrlssal azonban mg vrniuk kellet, mert az zlet, ahol beszerezhettk volna a szksges holmikat, zrva volt.
Amg vrakoztak, Valeriana elment, hogy beszljen Philippe-el. Draco rdeklõdve figyelte, ahogy belp a flkbe, majd trcsz, vgl kis vrakozs utn hosszas trsalgsba kezd a kagylval.
Feszlten vrt, hiszen sorsa fggtt ettõl a beszlgetstõl.
- Ne mozdulj innen Malfoy! Mindjrt jvk – szlalt meg mellette vratlanul Piton, majd felllt.
- Hov is mehetnk? – shajtott lemondan Draco, mikzben szemt le sem vette Valerinrl, aki tovbbra is lelkesen beszlt bele a kagylba.
Piton tvozsa utn nhny percre aztn vgre befejezte a trsalgst.
- Hova tûnt? – krdezte, amikor visszarkezett a fihoz.
- Nem tudom – vonta meg a vllt Draco. – Azt mondta, mindjrt jn. Biztosan a mosdba ment, vagy ilyesmi.
- Mindjrt jn? – nzett krl aggdva Valeriana.
Draco egy darabig vrt, hogy kereszttestvre elmondja telefonlsnak eredmnyt, de miutn ltta, hogy a nõ pillanatnyilag egyltaln nem ezzel van elfoglalva, gy dnttt, rkrdez.
- Na, mit mondott a szomszdod?
- Tessk? – krdezte automatikusan Valeriana, de lthatan nem is rtette a krdst. – Ott jn, nzd! – csillant fel a szeme, amikor vgre megpillantotta a kzeledõ fekete ruhs alakot.
- n meglettem volna nlkle – dnnygte orra al Draco.
Nem rtette, mirt aggdott annyira kereszttestvre a tanr miatt, amikor lthatan ki sem lljk egymst. Ennek jabb bizonytka pedig az volt, hogy ahogy visszarkezett a frfi, ismt heves szvltsba kezdtek.
Draco kellemetlenl rezte magt. Kt okbl is. Egyrszt, egy idõ utn mr tbben felfigyeltek rjuk, msrszt egyrtelmû volt, hogy a vita trgya õ maga.
Valeriana bartja ugyanis csak egy ht mlva tudott volna leutazni a vidki hzba, gy addig felgyelete krdsesnek bizonyult. Valeriana ugyan egyrtelmûen kijelentette, hogy addig vele maradnak, de Piton a ktelessgekre hivatkozva ezt elkpzelhetetlennek tartotta. Hossz, rtelmetlen vita zajlott kzttk, aminek Draco igyekezett vget vetni.
- n jl meg lennk egy htig egyedl, hiszen nem vagyok mr gyerek! – prblkozott remlve, hogy ezzel az tlettel lezrhatja a meddõ szcsatt.
- Nem! – fordult egyszerre Piton s Valeriana a fi fel minden felgylemlett dhket rzdtva.
- Csak egy tlet volt. De ebben legalbb mindenki egyetrt – vonta meg a vllt Draco ltva, hogy a felvetett lehetõsg nem aratott nagy sikert.
A meddõ vita valsznûleg mg mindig folytatdott volna, ha nem jelenik meg Philippe.
- Valri! – kiltotta a magas fiatal frfi.
Valeriana megprdlt, s mris rohant rg nem ltott bartja fel.
Philippe vkony, borostsarc, amolyan mûvszfajta ember volt. Kezvel hevesen gesztikullt mikzben Draco szmra teljesen idegen nyelven diskurlt Valerianval.
- Maga rti, hogy mirõl beszlnek? – krdezte Pitontl csendben.
- Nem – jtt a nyers vlasz.
- Most mr bnom, hogy nem hallgattam anymra, amikor arra prblt rvenni, hogy tanuljak franciul, de…
- Fogd be a szd! – drrent r Piton dhsen, mintha Draco beszde zavarn abban, hogy nem rti a kt fiatal beszlgetst.
Valeriana boldogan mutatta be nekik a frfit. Szegnynek meglehetõsen kellemetlen lehetett ez a bemutatkozs, mert egyikk nagyobb fenntartsokkal nzett r, mint a msik. Draco azonban megprblta j oldalrl nzni a dolgokat. Philippe fiatal volt, vg kedlyû, kivlan beszlt angolul, s lthatan megprblt kzvetlen lenni vele.
Amikor a metrnl kiszllt az autbl, Draco mr biztos volt benne, hogy kellemes trsa lesz knyszerfogsga alatt.
Philippe autjval mentek tovbb, amit Valeriana rendkvli gyessggel irnytott.
Az t sorn mg tbbszr lenyûgzte trsait a nõ azzal a magabiztossggal, amivel a muglik vilgban kzlekedett. A benzinkt, a gyorsbfk, az ital-automatk, a bank-automatk, az autplyk forgalma egyre inkbb rdbbentette a hts lsen lõ kt szemlyt, hogy az a vilg, amit eddig nem ismertek s megvetettek, bizony nagyon jl szervezett, s tele van olyan csodkkal, amiket eddig õk el sem tudtak kpzelni. Persze lpten-nyomon tallkoztak olyan dolgokkal is, amirõl megllaptottk, hogy egy kis varzslattal, sokkal egyszerûbb lenne. A varzstalanok lelemnyessge azonban egyre inkbb magval ragadta Dracot, akit szlei ezektõl az „alantas” npektõl gondosan tvol tartottak.
Ksõ este rkeztek meg a tengerparti kis faluba. Philippe hza magnyosan, a parttl nem messze llt. Draco kiss meggytrten mszott ki a kocsi hts lsrõl, s mg krl sem nzhetett, mert Valeriana j pr lelmiszerrel teli szatyrot nyomott a kezbe.
Hideg s nyirkos volt a levegõ. Az enyhe szl a tenger ss illatt hozta feljk.
Hatalmas bokrok szeglyeztk a keskeny jrdt, ami a hzhoz vezetett. Az plet fbl kszlt, s lthatan nem is volt tl nagy. Draco kicsit ktkedve nzett fel r a sttben.
Aztn odabent nagy mulatra, minden varzslat nlkl fny gylt, mely bevilgtotta az egsz hzat. Innen nzve mr msknt festett a laks. Radsul lassan egyenletes meleg lett az egsz hzban, amit lthatan nem a stten ttong kandallnak ksznhettek. Gyorsan mulatba ejtette a technika vilga is, amibõl volt jcskn a nappaliban is.
Aztn az emeletre indult, hogy ott is krlnzzen. Odafent hrom kisebb s egy nagyobb szoba volt, de mindegyik aprnak tûnt rgi otthona helysgeihez kpest. Mgis megprblta elfogadni mindezt, mint j letnek szntert.
Mg a msodik szobba sem kukkantott be, amikor odalentrõl heves szvlts hallatszott. Egyre elviselhetetlenebbnek rezte a kt tanr sorozatos perpatvart. Amikor Draco lert a lpcsõ aljra, mr csak azt ltta, hogy Valeriana felkapja kabtjt, majd kirohan az ajtn.
A hangos szvlts, s az ajt csapdsa utn csend lett. Draco rezte, hogy most jobb, ha nem mutatkozik tanra elõtt. Kezben egy knyvvel lehuppant a nappali flreesõ fotelbe, hogy ott csendben meghzza magt. Mindig is tudta, hogy kereszttestvre s Piton nem kedveli egymst, de azt mgsem gondolta, hogy ennyire nagy az ellenszenv kzttk. Mr elõre rettegett attl a pr naptl, amit velk kell majd eltltenie. Mivel megegyeztek abban, hogy nem varzsolnak, remnykedett, hogy nagyobb krt nem tesznek egymsban.
Szerencsre valban nem trtnt semmi kellemetlen a kvetkezõ napokban. Sõt, mintha vgleges, de legalbbis tmeneti fegyversznetet ktttek volna. Nem voltak veszekedsek, ajtcsapkodsok, sõt mg kellemetlen megjegyzsek sem. Gyakorlatilag gy tûnt, megszaktottak minden kapcsolatot. Piton korn kelt, majd mikor jval ksõbb Valeriana letmolygott az emeletrõl, mr el is hagyta a hzat. Mindig csak dl krl rkezett vissza, amikorra Valeriana igyekezett valami finomsgot az asztalra tlalni.
Draco naprl napra egyre mlyebben sta bele magt a varzstalan vilg rejtelmeibe. Valeriana igen nagy segtsgre volt ebben, mint ahogy abban is, hogy sikerljn elfogadni megvltozott lett. Nagyon kellemesen csaldott kereszttestvrben. Ahogy mlt az idõ, egyre mlylt kapcsolatuk. Rengeteget beszlgettek mindenflrõl, mg Hermionrl is. Jl esett beszlni rzseirõl, amik mg mindig vltozatlanok voltak. Sõt, gy rezte, egyre jobban fj a tvolsg. Annyira szerette volna mr ltni ennek az egsznek a vgt, hogy a hirtelen rszakadt temrdek szabad idõ nagy rszt terik gyrtsval tlttte. Egyik este megprblt kereszttestvrvel is beszlni errõl.
- Szerinted mennyi eslye van annak, hogy rajtunk kvl van mg, aki megtagadja a Nagyurat? – krdezte vratlanul a nõtõl, miutn az mr sokadszorra igyekezett õt felvilgostani az ramszolgltats lnyegrõl.
- Nem tudom – nygte Valeriana. Jl lthatan zavarba jtt, s segtsg remnyben a sarokban lõ frfira nzett.
- Valahogyan meg kellene tudnunk! – gondolkodott tovbb hangosan Draco. – Sõt! Msok szemt is fel kellene nyitni!
- Draco, mi nem tehetnk semmit, hiszen tl kockzatos lenne, ha…
- Te nem sok mindenkit ismersz, akik szmtsba jhetnek – szaktotta flbe Draco kereszttestvre vlemnyt. Egyre jobban fellelkesedett sajt elkpzelsn. – de n pontosan tudom, kiket lehetne meggyõzni. Ha elg sokan lennnk, akkor sszefogva megtrhetnnk az tkot.
Szerinted, lehet innen valahogyan baglyot kldeni?
- Ezt meg se prbld! – szlt a sttbõl Piton, aki eddig gy tett, mintha ott sem lett volna. – Azzal csak magadra hvnd a hallfalk figyelmt, akik valsznûleg apd irnytsa alatt mr eddig is tûv tettk egsz Anglit.
- Nem magt krdeztem! – szlt idegesen Draco.
- Perselusnak igaza van! – mondta Valeriana.- Veszlybe kerlhetsz, ha hrt adsz magadrl.
- Termszetesen nv nlkl rnm a leveleket – vgta r Draco. – Vagy taln mugli-postn kellene feladni…
- Draco, grd meg, hogy nem csinlsz semmit! – fogta knyrgõre Valeriana.
- Mirt, te nem szeretnd, hogy felszabaduljunk az tok all, s lhessk vgre nyugodtan a sajt letnket? – fakadt ki Draco nem rtve kereszttestvre felesleges aggodalmt.
- Mr hogyne szeretnm, de…
- Na ltod! Meg kell prblni! Kockzat, veszly nlkl nincs gyõzelem! Azt hiszem ez az egyetlen rtelmes dolog, ami apm fejbõl pattant ki. rdemes megfogadni nem?
Draco nem kapott vlaszt. Valeriana s Piton is mly hallgatsba burkoldzott. Õ azonban nem hagyta annyiban a dolgokat. Hitt benne, hogy terve kivitelezhetõ, csak a megfelelõ taktikt kell megvlasztani. Tudta, hogy addig nem tehet semmit, amg Valeriana s Piton vele vannak, gy alig vrta mr a htvgt, amikor Philippe megrkezsvel megszabadul tõlk.
Igazn vrta ezt a napot, mgis keserûen nzett utnuk, amikor elhagytk a hzat. Tvozsukkal megszakadt minden kapcsolata mltjval, s a mgusvilggal. Egy teljesen j let vrt r, a muglik vilga.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
