|
9. A nagy utazs
Rea 2006.04.11. 21:21
9. A nagy utazs
Miutn az igazgat elhagyta a helysget, csak egy pillanatig volt csend, Draco mg fel sem fogta az esemnyek alakulst, amikor Piton egybõl tmadst indtott Valeriana ellen.
- Gondolom a kisasszony tlete volt ez az õrltsg! – mondta gnyosan, majd miutn a nõ nem vlaszolt, tovbb folytatta, ha lehet mg ellenszenvesebb llel. – Egyltaln mirt kellene Malfoyt elszktetni innen.
- Ezek szerint mgsem olyan okos, ha ennek okt sem kpes megltni! – felelte Valeriana pimaszul hatrozottan.
- Mi is lenne az? – krdezte Piton gnyosan felhzva szemldkt. – Taln az tok? Mibõl gondolja, hogy egy Malfoy igazn szembefordulna a Nagyrral?
- Mirt? Egy Malfoy csak ugyangy gondolkodhat, mint elõdjei? – szlt bele Draco srtõdtten. Eddig csak csendben lvezte a szokatlan szcsatt, de most mr rla volt sz.
- Igen! ltalban gy szokott lenni – villogtatta fel szemeit Piton.
- Ht most ez nem gy van! – feleselt vissza Draco. Eddig sem fogta vissza magt, ha egy tanrral beszlt, de ezttal kln szabadsgot nyjtott szmra a tudat, hogy most nem mint tanr s dik llnak egymssal szemben.
- Mirt kellene hinnem neked? – tett egy lpst fel fenyegetõen Piton.
- Mr megint tmnl vagyunk! – kelt Valeriana kereszttestvre vdelmre. – Gondolja, ha Draco nem lenne megbzhat, Dumbledore professzor az jszaka kzepn elindult volna, hogy a szksges paprokat beszerezve tmogassa utunkat?
- Azt gondolom, hogy a professzor regszik, s nagyon knnyen befolysolhat. Amit n, kisasszony ki is hasznlt.
- Mirt ilyen bizalmatlan mindenkivel? – krdezte Valeriana kicsit elcsukl hangon, mint egy kislny, akit senki sem rt meg.
- Ezt pont n krdezi? – nzett vissza Piton hosszan a nõ szemeibe.
Draco csak rtetetlenl hallgatta a kt tanr heves szcsatjt. Olyanok voltak, mint a homokoz tetejn vitatkoz gyerekek. Nem is rtette, hogy Dumbledore mirt gondolta, hogy õk ketten lesznek a legalkalmasabbak arra, hogy elksrjk.
- n megbzom Dracoban, s fontosnak tartom, hogy biztonsgba kerljn –mondta vgl Valeriana. Draco irigykedve figyelte, ahogy llja a tanr tekintett. Soha, senki nem mert hosszan Piton szemeibe nzni.
- s mi lesz aztn? – krdezte Piton, majd idegesen jrklni kezdett. – Taln keres mg egy hallfal joncot, aki meggondolta magt? Õt is kimenekti? Taln egy csapatot akar sszegyûjteni? Ah! – legyintett egyet mg a gondolatt is elhessegetve a bizarr tletnek. – Kptelensg! Ennek az eslye szinte egyenlõ a nullval.
- Szerintem ez egszen j tlet! – szlalt meg ismt Draco felcsillan szemmel, hiszen korbban pont erre gondolt õ is.– Mirt ne lehetnnk mg tbben? Ha elg sokan lesznk, akkor taln kzs erõvel megtrhetjk az tkot.
- Nevetsges! – szlt Piton lebecsmrlõn. –Ilyen is csak az olyan forr fejû fiatalok agybl pattanhat ki, mint ti vagytok. Azt hiszitek, ti majd megvltjtok a vilgot! J is lenne, ha az ilyen knnyen menne!
- Mirt olyan elkpzelhetetlen ez? – krdezte papriksan Valeriana. Draco nem tudta eldnteni, hogy kereszttestvre valban helyesli az tletet, vagy egyszerûen bosszantani akarja Pitont.
- Na a tanrnõ terveirõl ne is beszljnk! – fordult Piton ismt Valeriana fel. Szemeibõl csak gy sttt a szemrehnys. – Amikor ez a kptelen terv kipattant a fejbõl, gondolt egyltaln arra, hogy ez a fi hogyan fog boldogulni a muglik kztt?
Draco most az egyszer hlsan nzett volt tanrra. Ez bizony egy knyes krds volt szmra is.
- Philippe biztosan segteni fogja a boldogulsban – vlaszolt gyorsan Valeriana.
- Ki az rdg az a Philippe? –hzta fel szemldkt Piton, mintha egy klns llatfaj nevre lenne kvncsi.
- A volt szomszdom…
- Ja, a mugli, akinek a hzba visszk Malfoyt! s, hogyan fogunk odajutni?
- Ne fljen, n tudom az utat! gy fogunk kzlekedni, mint a muglik. Ngy vig mugliknt ltem Franciaorszgban – felelte Valeriana magabiztosan.
Piton dbbent arca semmi volt Dracohoz kpest.
- Micsoda? De mirt?– szaladt ki a szjn, mikzben arra gondolt, hogy apja vajon tudott-e errõl.
- Ez hossz trtnet. Majd egyszer elmeslem – jtt zavarba Valeriana a kvncsi tekintetektõl. Inkbb Piton fel fordult, s gyorsan tmt vltott.– Szval, mint mondtam, n pontosan tudom hogyan fogunk odajutni. De gy ltom, az zavarja leginkbb, hogy olyan terletre lpnk, ahol kettõnk kzl nem maga lesz a jrtasabb.
- Mondhat akrmit, n akkor sem rtem, hogy sikerlt rvennie Dumbledore –t erre az õrlt kirndulsra – hzta el gnyosan a szjt Piton, majd karjait mellkasa elõtt sszefonva ismt jrklni kezdett.
- Mugliknt fogunk utazni? – morfondrozott Draco hangosan. – Ezt hogy rtetted?
- gy ahogy mondtam. Metr, replõ, aut…
- Aut? Sofõrt is fogadunk magunk mell? – szaktotta flbe jrklst Piton.
- Nem kell sofõr, n fogok vezetni – jelentette ki Valeriana.
- Na azt mr nem! – csattant fel ingerlten Piton. – Egybknt sem lk szvesen ilyen muglieszkzkbe, de ha maga irnytja, akkor meg vgkpp nem.
- Pedig Philippe szerint egszen jl vezetek – nzett vissza Valeriana a dhs fekete szemekbe.
- Mr megint ez a Philippe! – legyintett dhsen Piton, mikzben a nõ arct frkszte.
- Philippe nagyon j bartom!
- Igen? – lpett akaratlanul is kzelebb Piton Valerinhoz.
Draco mr kezdte kellemetlenl rezni magt a heves vita nzõjeknt, amikor Dumbledore vgre megrkezett.
- Mr meg is jttem – mondta elgedett mosollyal szaklla alatt. – Szerencsre a ksei idõpont ellenre sikerlt mindent elintznem. Itt vannak a szksges paprok: igazolvnyok, replõjegyek, s nmi bankjegy– azzal tnyjtotta az okmnyokat a tulajdonosaiknak.
Draco kvncsian tanulmnyozta igazolvnyt, amin bamba kpe mozdulatlanul nzett vissza r. Piton, aki mr ltott ilyet, kifejezstelen arccal talrja zsebbe sllyesztette az iratokat.
- Akkor a legjobb, ha azonnal indulnak! – szlalt meg ismt Dumbledore. – Valeriana, veled vltank mg nhny szt ngyszemkzt!
- Gyere Malfoy! A bejratnl megvrjuk a kisasszonyt – mondta mogorvn Piton, s knyknl fogva irnytgatni kezdte a fit. – Viszontltsra Professzor r!
- J utat, s sok szerencst, neked is Draco!
- Ksznm igazgat r! – nzett hlsan Draco Dumbledore–ra.
Valban hls volt. Sohasem gondolta volna, hogy valaha is gy fog rezni, hiszen apja mr j korn belplntlta az ellenszenvet irnta.
Nmn haladt Piton mellett. Emlkek sora tmadta meg, ahogy egyik folyos jtt a msik utn. Szve nagyot dobbant, amikor elhaladtak az elhagyott terem s a mellette lvõ kis szertr kzelben.
- Ha, ssze akar nhny dolgot szedni, csak menjen nyugodtan, majd lent megvrom! – mondta halkan, apr remnnyel szvben.
- Ne lmodj, Malfoy! Holmi kis lgyottra most nincs idõ! – vetette oda Piton anlkl, hogy fel fordult volna.
Draco csaldottan kvette az elõtte suhog talrt, mikzben elkpzelte, hogy tõle nem is olyan messze, Hermione mlyen alszik gyban. Olyan des volt a ksrts! Mg az is megfordult fejben, hogy Pitont elkbtja, s gyorsan felrohan lnyhoz. A Kvr Dmval is kpes lett volna vgezni, csak egy pillanatra lthatn õt!
De nem volt ideje cselekedni, mert megrkeztek a bejrati kapuhoz. Piton magra varzsolta meleg kpenyt, majd nmn vrakoztak.
- Indulhatunk! – lpett oda melljk nem sokkal ksõbb Valeriana.
A kapu kitrult, s Draco megint a szabadban volt. Ismt a parkot szelte, de most vgre kt lbon, s nem dermedten, nevetsges szoborknt. Ksrete azonban csak egy fokkal volt kellemesebb, mint Charlie Weasley. Furcsa rzssel gondolt r, hogy tulajdonkppen a hallfalk kzl meneklve, kt hallfal kelt segtsgre. Persze, azt sejtette, hogy nem j szntukbl, fõleg, ami Pitont illette. Mogorvn haladt mgttk, csak nha dohogott valamit.
- Hogy fogunk Londonba jutni? – torpant meg egy alkalommal. – Ilyenkor nem jr a vonat! Erre nem gondolt?
- Ht hopponlva – vetette oda vlaszt Valeriana.
- Malfoy! Letetted a vizsgt hopponlsbl? – tette fel a krdst szigoran Piton, mire Draco Valerianval szint egyszerre fordult fel.
- Nem.
- Ht ez az! – mondta Piton diadalittasan, hogy vgre hibt tallt Valeriana tervben. – Akkor…
- De apm mr tizenngy ves koromban megtantott r – mondta Draco bszkn, s boldogan figyelte, ahogy Piton arcra fagy a gnyos mosoly.
- Akkor, mehetnk tovbb? – shajtott fel Valeriana megknnyebblve.
A hopponls knnyedn s problmamentesen ment. Kzs megegyezssel a mindannyiuk ltal ismert Abszol t kzelbe rkeztek, ahonnan mr metrn utaztak tovbb. Szerencsre a szerelvnyeken alig volt utas, gy Draco rcsodlkoz megnyilvnulsai nem sokaknak volt feltûnõ.
A replõtr teljesen elkprztatta. A sok fnyes vilgts, a prgõ szmok az eligazt tbln, a csomagszllt kiskocsik. Csodlva figyelte õket. Tisztban volt vele, hogy varzslattal mindez sokkal egyszerûbben menne, de lenyûgzte a muglik prblkozsai.
Valeriana a recepcis pulthoz ment, Piton pedig rgus szemekkel nzett krbe.
- Mehetnk! – lpett oda melljk Valeriana nhny perc mlva.
- Mikor azt mondom, hogy most, azonnal fussanak! – mondta Piton fojtott hangon, mire Draco abbahagyta a kijelzõ tbla betûinek tanulmnyozst, s a frfire meresztette szemt.
- Mi trtnt? – krdezte Valeriana rtetlenl.
- Tegye, amit mondtam! – susogta vissza Piton trelmetlenl.
- s maga? – riadt meg Valeriana, de Piton nem is figyelt r. Draco mr szre is vette, hogy mirt.
Az jsgos bd mellõl kt frfi indult el feljk.
- Most! – suttogta Piton, s egyik kezvel Dracot, msikkal Valeriant indtotta tnak, de azok csak bnultan nztek hol r, hol a kzeledõkre. - Menjetek mr!
Szinte egyszerre prdltek meg, ahogy tudatosult bennk, az a kt frfi nem vletlenl tart feljk.
Llekszakadva szaladtak fel a mozglpcsõn. Draco a tetejrõl mg visszanzett, s ltta, ahogy a kt idegen kzre fogja Pitont, majd intenek egy harmadiknak, aki sietõs lptekkel indul el a mozglpcsõk fel.
Most mr tudta, hogy tnyleg bajban vannak. Ugrl gyomorral, kalapl szvvel loholt Valeriana utn. letk fggtt attl, hogy mg azelõtt tjussanak a megfelelõ kapun, mielõtt az õket ldzõ frfi beri õket. Draco rezte, hogy a tvolsg kztk, s a frfi kztt egyre cskken, de vgre elrtk a kaput, ahol kijuthatnak a sajt gpkhz. Odaszaladt a kisablakhoz, s ahogy tnyjtotta tlevelt, visszapillantott, hogy Valeriana is kveti-e õt.
Dbbenten ltta, hogy ldzõjk mr elrte a nõt.
- Menj! Ne trõdj semmivel! – kiltotta oda Valeriana, mikzben feszengve megprblta kiszabadtani magt a frfi kezei kzl.
Draco kezbe kapta iratait. Elfehredett arccal, tancstalanul figyelte kereszttestvre remnytelen kzdelmt.
- Menjen csak egyenesen a folyosn! – szlt ki az ablak mgl a nõ, aki tlevelt ellenõrizte.
Draco ugyan nagyon rossz rzsekkel, de elindult a megadott irnyba. Mi mst tehetett volna?
Persze lehet, hogy vissza kellett volna szaladnia, hogy kereszttestvre segtsgre legyen, de gondolkodst teljesen megbntotta a flelem. Ha Pitont olyan knnyû szerrel elfogtk, akkor mire menne õ velk szemben?
Gpesen adta t beszllkrtyjt a stewardessnek, majd belpett az utastrbe. A nõ kedvesen odaksrte helyre, majd magra hagyta.
Draco lelt, majd krlnzett. Az elsõ gondolat, ami belhastott: krltte mindenki mugli. Mit fog kezdeni egyedl a muglik vilgban?
Kinzett az ablakon. Tõlk nem messze egy msik gp vrt felszllsra. Csak most tudatosult benne, hogy mire is vllalkozott. De erre vllalkozott egyltaln, amikor kilpett a Malfoy- kria kapujn?
Õ egyszerûen csak onnan akart elmeneklni, nem kvnta ennyire felforgatni az lett. Leginkbb nem magnyra vgyott. Hermione hinya egyre jobban knozta. Arra szmtott, hogy Dumbledore majd visszafogadja, s jbl a lny kzelbe lehet. Persze gy utlag tudta, hogy ez ostoba elkpzels volt, hiszen hogy is maradhatott volna a Roxfortban. Neki meneklni kell apja s Voldemort elõl! Ennek legnagyobb bizonytka az a hrom frfi volt, aki ldzõbe vette õket. De õ megmeneklt. Ketten ldoztk fel magukat azrt, hogy õ biztonsgba kerljn. De vajon tnyleg biztonsgban van? Vajon tnyleg felldoztk magukat? Lehet, hogy ez csak csapda, hiszen Piton s Valeriana ppen gy hallfalk, mint ldzõik!
Borzaszt ktsgek sanyargattk szvt. Csak lt tehetetlenl, magnyos varzslknt a muglik kztt…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
