|
6.Nehz dnts
Rea 2006.04.11. 21:19
6. Nehz dnts
Ahogy elhangzott a trkp felfedst szolgl jelsz, Hermione izgatottan hajolt a pergamen fl, akrcsak a kt tanr. Hrmuk kzl Miss.Lloyd volt a legjobban meghkkenve az apr pontok lttn.
- Mifle trkp ez? – krdezte meglepõdttsgt nem is leplezve.
- Apm volt– felelte szûkszavan Harry, mikzben figyelte, ahogy Hermione s Piton lzasan keresglnek a kis pontok kztt.
- Ott van! – mutatott Hermione izgatottan az egyikre. Szve majd kiugrott a helyrõl. Megknnyebblt s izgatott volt egyszerre. Megknnyebblt, hogy megleltk a fit, ugyanakkor flt, nehogy eltûnjn, mire odarnek hozz.
- Draco Malfoy? – hkkent meg Harry, ahogy kvette a lny ujjnak tjt. – Hermione, mit akarsz te Malfoytl? Ne mondd, hogy ehhez kellett a trkp!
- Potter! Azt hiszem, most mr elmehetsz! – pillantott fel Piton a trkpbõl, majd jbl szemgyre vette Draco elhelyezkedst.
- Hermione! – nzett Harry megrknydve bartnõjre.
- Menj csak, majd ksõbb megbeszljk! – mondta Hermione, s elpirulva igyekezett kerlni a fi tekintett. Szinte rezte, ahogy arca nyitott knyvknt rulja el bartja szmra rzseit. Nem akart magyarzkodni! Most nem!
- Nem hallottad Potter? – csattant fel trelmetlenl Piton, majd kezbe vette a trkpet.
- Ksznjk a segtsgedet Harry! – fogta meg Miss.Lloyd a srtõdtt fi karjt, s elindult vele az ajt fel. – Hidd el, nagyon hlsak vagyunk rte!
- Na azrt csak ne bzd el magad! – fûzte hozz Piton nyersen. – s errõl senkinek egy szt se! Megrtetted Potter?
- Igen. Tanr r! – mondta Harry pimasz llel, majd kilpett az ajtn.
- Szval, hol van Draco? – fordult vissza a tanrnõ.
- A hetedik emeleten – vgta r Hermione tettre kszen. – Sejtem, hogy hol van. Ez a Szksg Szobja lehet.
- Szksg Szobja? – krdezte Miss.Lloyd. Lthatan tl sok informci volt ez szmra, mert mr sokadszorra kapott halntkhoz, mintha attl tartana, sztreped a feje.
- Igen – hadarta tovbb Hermione. – Tavaly tbbszr is jrtunk ott a tbbiekkel. Induljunk gyorsan, nehogy elmenjen onnan!
- J, menjnk mris! – indult Miss.Lloyd is az ajt fel.
- Menjen csak elõre Miss.Granger! Mindjrt megynk a tanrnõvel! – mondta Piton, s karjnl fogva visszatartotta a nõt.
Hermione kilpett a folyosra, s izgatottan indult el a lpcsõk fel. Nem rtette a kt tanr viselkedst, de igyekezett ezzel nem is foglalkozni. Remlte, hogy minl hamarabb kvetni fogjk. Vissza-visszanzett, de nem voltak sehol. Szve zakatolt: csak nem cserben hagytk? Nem baj! A lnyeg, hogy tudja, hol van Draco, s õ majd mindent megtesz, hogy jobb beltsra brja! Mr, ha nem ksõ! Igen, sietnie kell!
Lpseit megszaporzta, s rvidesen megrkezett a folyosra, ahol a szksg szobja rejtezett.
Tudta, hogy miknt juthat be, gy fel-s al kezdett jrklni, mikzben egyfolytban Dracora gondolt. Remnykedve nzett a falra, ahol az ajtnak kellett volna megjelennie, de nem trtnt semmi. Egy idõ utn feladta a prblkozst, s remny vesztve nzett a folyos vgbe, ahol ppen megjelent a kt tanr alakja. Egyms mellett lpkedtek, mint valami felmentõosztag.
- Azt hiszem, itt kell lennie – mutatott Hermione az res falfelletre, amikor vgre mell rkeztek.
Mg a tanrnõ elkpedve nzett a kopr vakolatra, Piton ellenõrizte a trkpen Hermione lltst.
- gy van – jelentette ki egyhangan, majd sszehajtogatta a pergament, s zsebbe sllyesztette.
- De itt nincs semmilyen ajt! – nzett Miss.Lloyd rtetlenl hol a falra, hol Pitonra, mintha ktelkedne lltsban.
- Mi mindig gy jutottunk be… - kezdte Hermione a tudatlan tanrnõ felvilgostst, de mire elmondhatta volna a Szksg Szobjnak titkt, Piton egy hatrozott
plcamozdulattal lthatv tette a titkos bejratot.
- Nos, akkor menjnk be! – mondta, s mr nyitotta is az ajtt.
Hermione maga el engedte a kt tanrt, majd õ is belpett. Tudta, hogy a szksg szobja mindig ms formt lt, ppen annak megfelelõen, amire az illetõnek szksge van. Mgis szokatlan volt, hogy nem egy tgas, vilgos tr fogadta, hanem egy lehangolan stt helysg. A fklya, ami a falon gett, ppen csak annyira volt elg, hogy sejtelmes flhomlyt varzsoljon az ablaktalan szobba.
Szve nagyot dobbant, amikor megltta Dracot trklsben a padln. Elõtte egy fekete kpeny s egy larc hevert. Ahogy megemelte fejt az rkezõk fel, tekintetk egy pillanatra tallkozott.
- Hermione! – szlt rekedten, de szemeivel mr nem a hozz letrdelõ lnyt figyelte, hanem a kt tanrt. – Hogy talltl meg?
- Ez hossz trtnet! Jl vagy? – krdezte Hermione a fi arct frkszve.
- Õk mit akarnak? – intett Draco fejvel a kt tanr fel.
- Segteni!
- Pont õk? – nevetett fel fjdalmasan Draco szõke tincseit kisimtva arcbl.
- Igen! Piton professzor krem, mondjon mr valamit! – fordult a tanr fel Hermione seglykrõen. rezte a fin a zavartsgot, s flt, hogy õ kevs lesz ahhoz, hogy rvegye apja kvnsgra.
- Mire kszlsz Malfoy? – krdezte nyersen Piton.
- Ne tegyen gy, mintha nem tudn! – nzett farkasszemet Draco hzvezetõjvel, majd felemelte az larcot a padlrl. – Ez az tlevelem a Stt Nagyrhoz!
- Igen, ezt tudom. De mit akarsz tenni? – jtt az jabb szraz krds.
- Maga szerint? – krdezett vissza Draco, s gnyosan elfintorodott.
- Malfoy! Ne jtszadozz velem, mert erre nincs idõm! – lpett Piton Draco mell, s egy hatrozott mozdulattal ruhjnl fogva felrntotta. Hermione riadtan pattant talpra a fi mellett.
- Ennek gy semmi rtelme! – lpett kzbe Miss.Lloyd, meglepõen magabiztosan. Mr nyoma sem volt annak az rthetetlen, fejt ide-oda kapkod nõnek.
Piton egy darabig stten nzett Draco szemeibe, majd dhsen ellkte magtl.
- Draco! Elmondtam nekik, hogy nem szeretnl hallfal lenni, hogy szembe akarsz szeglni Voldemort parancsainak – hadarta Hermione, kihasznlva a rvid csendet.
- Ne mondja ki a nevt! – sziszegte ingerlten Piton Hermione szavaiba vgva.
- Elmondtad nekik? Pont nekik? – rknydtt meg Draco mikzben megrnciglt ingt igazgatta.
- Draco, mi jt akarunk neked! – mondta a tanrnõ kicsit kzelebb lpve a fihoz.
- Igen? Mifle jt? – krdezett vissza Draco fenyegetõen a szemeibe nzve.
- Muszj elfogadnod a Stt Nagyr szolglatt! – gyõzkdte a fit kereszttestvre.
- Ht persze! Mi mst is mondhatna a drga tanrnõ? – vgta oda Draco pimaszul.
- Vigyzz a szdra Malfoy! – szlt ismt Piton.
- Draco, õk a j oldalon llnak – mondta Hermione srs hangon. Flt, hogy a vrt segtsg nem lesz elg hathats a fi makacssgval szemben.
- Milyen j oldalon? Tudod te, hogy mirõl beszlsz? – fordult Draco kedvese fel.
- Igen. Õk mind a ketten a Fõnix Rendjnek tagjai – jelentette ki hatrozottan Hermione remlve, hogy ez a tny majd meggyõzi Dracot.
- Miss. Granger! – nzett stten Piton a lnyra. – gy ltom, nem csak a plcjt hasznlja nha feleslegesen, hanem a szjt is!
- Draco! Hinned kell neknk! – mondta Miss.Lloyd sietve.– Ha most visszautastod, az tok letbe lp. Senki sem meneklhet elõle! Nincs ms vlasztsod!
- De van! – vgott bele kereszttestvre szavaiba Draco. – nll akarattal rendelkezem, senki sem knyszerthet olyanra, amit nem szeretnk megtenni!
- Ha ilyen ostoba vagy, akkor most bcszz el a sajt akaratodtl s a vals letedtõl! – mondta Piton trelmetlenl, mikzben alig szrevehetõen megsimtotta bal alkarjt.
- Igen! Ha szeretsz, megteszed ezt! – knyrgtt Hermione, s egszen kzel lpett a zavart fihoz. Fj volt ltni szenvedst, tehetetlensgt.
- Mirt kellene elfogadnom, amit õk mondanak? – krdezte Draco. Szemeiben lnken tkrzõdtt az odabent dl lelki-csata.
- Azrt, mert mi is gy gondolkodunk, ahogyan te – jelentette ki Valeriana.
Csend lett. Hermione knnyeivel kszkdve nzett fel Dracora, aki tancstalanul igyekezett feldolgozni az elhangzottakat.
- n nem akarok olyan lenni, mint apm: egy gyilkos, akinek rtatlan letek szradnak a lelkn! Nem is rtem hogy gondolkodhattam korbban msknt? Hogy nem vettem szre azt a hazugsgot, s ocsmnysgot, amiben lnem kellett? – fakadt ki Draco hirtelen. – Kptelen vagyok hazamenni!
Eddig is nehz volt dntenie, de most vgkpp sszezavarta a kt hallfalnak hitt tanr s Hermione megjelense.
- Hidd el, hogy megrtelek, de mgis meg kell tenned! Nem kell sokig kibrnod! Majd kitallunk valamit! – lpett kzelebb hozz kereszttestvre, akinek fellpse bizonytalantotta a legjobban. – Most pedig vedd fel azokat, s menj!
- Kptelen vagyok ezt vgigcsinlni! – csvlta Draco a fejt keserûen, s lenzett a padln heverõ stt ruhadarabra, mikzben azon jrt az esze, hogy taln prbra akarjk tenni. De vajon melyik oldalrl? Hirtelen ismeretlenekk vltak, akiket eddig ismert. Egyedl Hermione volt szmra a biztos pont, de neki tudott a legkevsb megfelelni. Most egyltaln nem egy erõs, magabiztos frfinak rezte magt, hanem inkbb egy gyva klyknek, aki nem mer lecsszni a meredek csszdn.
- Na jl van! Nekem ebbõl elg! – emelte meg hangjt vratlanul Piton, s egy dhs mozdulattal felkapta a fekete kpenyt s az larcot. – gy kreted magad, mint egy menyasszony! – nzett fenyegetõen a fi riadt szemeibe. – Kt vlasztsod van. Az egyik, hogy szembeszeglve a Stt Nagyr akaratnak elmeneklsz, de akkor bcst inthetsz mindennek, ami neked kedves, legfõkppen a sajt nyomorult letednek! A msik pedig, hogy ezt flveszed, s vllalod, ami vr rd. Aztn mg mindig rrsz eldnteni, hogy melyik oldalt vlasztod, hogy kit akarsz szolglni!
- n mr eldntttem! – mondta Draco, s dacosan llta tanrja that tekintett. – s maga?
Piton felhzta egyik szemldkt. Most mr jl lthatan lni tudott volna szemeivel Draco pimaszsgrt.
- Vedd ezt fel! – nyomta Piton a rettegett trgyakat Draco kezbe olyan hevesen, hogy majd fellkte, majd dhsen kiviharzott.
Az ajt becsapdott, a feszltsgtõl vibrl levegõ beleremegett. Hermione ktsgbeesve leste kedvese arct.
- Nem akarom, hogy ebben lss! – szlalt meg aztn Draco, mire Hermione srva a nyakba borult. – Menj, s felejts el!
- Draco! – zokogott fel a lny. – Ne mondj ilyet, krlek!
- Egy hallfal nem mlt hozzd! – rvelt Draco hidegen, de szemeiben a halvny fnynl is jl lthat knnycseppek jelentek meg.
- Szeretlek! – kiltotta mg hevesebben Hermione, de szavai nem talltak viszonzst.
- Menj! Menj mr! – tolta el magtl Draco.
Hermione htrlni kezdett, majd Miss.Lloydra nzett segtsg utn htozva.
- Menj csak! – szlt halkan. – Ne beszlj az itt elhangzottakrl senkinek! Mg a bartaidnak sem!
- Igen, tanrnõ! – mondta Hermione, majd mg vetett egy vgyakoz pillantst kedvesre, s hppgve kilpett az ajtn.
Draco felvette a kpenyt, majd ttovn forgatni kezdte kezben az larcot.
- Menned kell! – szlt kereszttestvre nyugodtan. – Mr gy is tl sokig vrakoztattad!
- Te mikor lltl t a msik oldalra? – krdezte flve Draco.
- Kezdettõl fogva a msik oldalon llok, de nekem sem volt ms vlasztsom, mint ahogy neked sincs!
- Hogy tudsz gy lni? – nzett megrknydve a fi a nõre.
- Nem knnyû, de legalbb te mr nem vagy egyedl!
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer a te segtsgedre leszek rszorulva! – hzta el szjt Draco keserûen.
- Ht, az let csupa meglepets! – mosolyodott el Valeriana knyszeredetten, majd komolyan nzett vissza r. – Htvgn megltogatlak. Addig tarts ki, s tegyl meg mindent, amit desapd kvn, mg ha nehezedre esik, akkor is!
- De eljssz htvgn! – kvetelt Draco bizonyossgot.
- Meggrem! Csak menj mr!
Draco felvette az larcot, s a kvetkezõ pillanatban mr nyoma sem volt.
Hermione lbai maguktl haladtak elõre a nptelen folyosn. Lpteit lesen visszhangoztk a kopasz falak, mintha minden egyes koppans a kzte s Draco kztti tvolsg nvekedsnek mrcje lett volna. Hermione ordtani tudott volna a fjdalomtl, amit ez az eltvolods okozott szvben. Ezt akarta õ persze, hiszen ez mg mindig jobb volt, mintha tudn, a fi lelke rkre Voldemort, mgis haragudott a sorsa, amirt ilyen keserû s rgs utat nyjt szmra. Br kikerlhette volna ezt az utat! Megtehette volna a legelejn, de õ hagyta rzelmeit sodrdni. Hagyta, mr hogy ne hagyta volna, amikor ez a sodrds olyan gynyrû volt, annyi csodt nyjtott, s mg tbbet grt! Az gret azonban sztpukkant, mint egy lggmb, s darabjait szerteszrta a viharos szl…
Belpett a klubhelysgbe, s br csak egy gyors villanssal lesett krbe, azonnal szrevette bartait, akik szokott helykn csrgtek. Arcukrl ezernyi krdsket s szemrehnysukat olvasta le. Nem akart magyarzkodni! Nem akart mst, csak nyugalmat. Elkapta tekintett, s knnyeivel kszkdve felrohant az emeletre, egyenesen szobjukba, ahol az gyra vetette magt, s keserves srsba kezdett.
Siratta, gyszolta szerelmket s kapcsolatukat, ami olyan rvid volt, hogy mg felfogni is alig volt ideje. Az elmlt hetekben faltk az letet, igyekeztek kizrni mindent, ami megzavarhatja õket. reztk a vesztket, tudtk, ez nem tarthat rkk. De ebbe nem lehet beletrõdni, ezt nem lehet elfogadni! A szvnek prblhat az ember parancsolni, de ez csak hibaval knlds, amikor az rzelmek sokkal erõsebbek, mint az sz diktlta realits.
Az ajt kinylt, enyhe szellõ csapta meg. Felnzett, s knnyei mgl megpillantotta Ginny kzeledõ alakjt. Mit akar? Mirt jtt õt knozni?
- Ginny, ne haragudj, de nincs kedvem rla beszlni – vetette oda a lnynak dhsen.
- Rendben – felelte Ginny, s lelt bartnõje mell az gyra.
Hermione zavartan nzett r, majd õ is felegyenesedett. Egy darabig gy ltek egyms mellett sztlanul. Ginny nha felpillantott bartnõjre, vrta, hogy lecsillapodjon.
- Mit akarsz tõlem? – szlalt meg aztn Hermione. Kellemetlenl rezte magt a lny nma szemrehnysa nlkl is.
- Sajnlom, hogy eddig nem szaktottam r idõt, hogy tbbet beszlgethessnk – felelte csendben, s vrs hajt zavartan a fle mg trta.
Hermione nem szlt, csak bartnõje arct vizsglta. Szksge lett volna most nagyon valakire, akinek a vlln, õszintn kisrhatja magt, de flt, hogy Ginny nem a megfelelõ ember erre. Szmonkrst, szemrehnyst nem akart, csak megrtõ fleket.
- Elmesled, mi volt kztetek? – krdezte Ginny aztn nyltan, minden kntrfalazs nlkl, nem is trõdve vele, hogy nhny perce Hermione kijelentette: nem akar rla beszlni.
Hermione mgis felnzett, szemei knnybe lbadtak, s rborult bartnõje vllra.
- Jaj, Ginny! – zokogott fel, s arct beletemette a lny vrs hajzuhatagba.
Ginny tkarolta, simogatta, nyugtatgatta. Jl esett Hermione sebzett lelknek ez a melegsg. Nem trõdtt vele, hogy Ginny mit gondol rla, csak lvezte gondoskod mozdulatait, s elsrta sszes knnyt, mint egy kisgyerek az anyja vlln.
Amikor hossz idõ utn megnyugodott, elmeslte bartnõjnek klns szerelme rvid trtnett. Ginny nmn hallgatta, szemei sem mondtak semmit. Hermione mg sem volt csaldott. Nem vrt hirtelen megrtst, egyttrzst, hiszen hasonl esetben õ sem tudna msknt reaglni. Hogy is lehetne elvrni, hogy az ember egyik percrõl a msikra megkedvelje ellensgt! Hossz idõ kell ehhez, s sok minden ms! Jl tudta ezt, gy mondandjt befejezve csak keserûen leszegte a fejt. Nem akarta, hogy tekintete kvetelõdzõ, vagy akr szemrehny legyen. Jl esett kinteni lelkt, hiszen ppen elg ideje cipelte titkt, ami hol szdtõen gynyrû, hol rettenetesen rmisztõ volt.
- Sajnlom – mondta halkan Ginny, s kezt lgyan Hermione vllra tette.
Hermione hls volt ezrt a mozdulatrt, ezrt a szrt, br nem lehetett tudni, a sajnlat mi fel irnyult. Taln azt sajnlta, hogy Hermione belehabarodott Draco Malfoyba, vagy azt, hogy elvesztette? Hermione szmra azonban ez nem szmtott. Olyan magnyosnak rezte magt, mita elhagyta a Szksg Szobjt, hogy most Ginny jelentette az egyetlen fogdzkodt. Ha mr szerelem nincs, ha az egsz vilg sszeomlott krltte, legalbb van egy bartnõje, akinek fontos, aki trõdik vele.
A kvetkezõ napokba megvltozott minden. Nem csak benne, hanem krltte. Draco eltûnsvel egy idõben szmtalan diknak veszett mg nyoma. Ugyan nyltan nem vilgostottk fel a tanulkat, mgis gyorsan hre terjedt, hogy az eltûntek mind hallfalk lettek. Nagy felfordulst eredmnyezett mindez, hiszen voltak olyanok is, akikrõl sohasem feltteleztk volna, hogy a stt oldalra llnak.
Az viszont egyrtelmûv vlt, hogy a Minisztrium megijedt, s igyekezett valamit tenni a tbbi dik biztonsga rdekben, mert egyik naprl a msikra szmtalan auror s rendtag jelent meg az iskolban. Nem volt knnyû elfogadni s megszokni jelenltket, br igyekeztek szinte szrevtlenl jrõrzni a folyoskon, s az iskola krl egyarnt.
Ron s Harry gy nztek Hermionra, mint egy kzveszlyes rulra. Leginkbb szba sem lltak vele, vagy ha mgis, csak egy-egy szrs megjegyzs erejig. Hermione igyekezett llni tmadsaikat, de valamennyi srelem apr tskeknt szrdott szvbe. Elvesztette õket, mint ahogyan elvesztette Dracot, s mindezt nhny ht boldogsgrt. Mgis, ha egy mrlegre tette fl mindezt, valahogy mindig az a csodlatos nhny ht s a mg mindig tart szerelme gyõztt. Ez a szerelem pedig remnnyel volt teli. Estnknt, elalvs elõtt, a szoba nma csendjben nyugodtan elmlkedhetett, s ezernyi remnnyel tlttte fel ktelyekkel teli szvt. Csak gy volt kpes elviselni a msnapot, ami Draco nlkl szrke s res volt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
