5. A f�lelem




A reggeli napf�ny �vatosan kandik�lt be a s�t�t�tõf�gg�ny sz�l�n. Hermione kinyitotta a szem�t, �s nagyot ny�jt�zkodott. Vas�rnap volt. Ilyenkor mindig hosszabban aludhattak, de ezen a napon m�g nehezebb volt a felkel�s. Az �jszak�ba ny�l� b�l mindenkit kimer�tett, �gy rajta k�v�l m�g senki sem volt �bren a szob�ban. Hirtelen esz�be jutott Draco �s a besz�lget�s�k. Megegyeztek, hogy reggeli elõtt m�g tal�lkoznak a szok�sos helyen: a piciny szert�rban.

Izgatottan kapkodta mag�ra ruh�it, mik�zben sz�ve megtelt az elv�l�s f�jdalm�val. F�lt belegondolni, hogy mit is jelent az, ha Draco hal�lfal�nak �ll. Szerelm�k ellen�re eddig is ellens�ges oldalon �lltak, hi�ba v�ltozott a fi� szeml�lete, a beavat�s azonban v�gk�pp elszak�thatn� õket egym�st�l. A meg nem kezdett h�bor�, a k�t oldal viaskod�sa m�g bel�thatatlan v�gû �s bizonytalan kimenetelû volt. Ennek ellen�re rem�nykedett benne, hogy �gy nagyobb es�ly�k van, mintha Draco megtagadva Voldemort akarat�t fel�ldozza lelk�t.
M�gis olyan felkavar� volt a gondolat, hogy aki tegnap �lelte, ma, vagy holnap Voldemort� lesz!

V�gszaladt a folyos�kon, majd le a l�pcsõk�n, �s remegõ k�zzel nyitotta ki a szert�r ajtaj�t. Draco m�g nem volt ott. Kicsit kif�jta mag�t, majd le�lt egy felford�tott v�d�rre, �s v�rakozott. Elhagyott tiszt�t�szerek, felmos�rongyok �s dobozok vett�k k�r�l. Eddig sohasem foglalkozott ezekkel az apr� r�szletekkel, hiszen sokkal jobban lek�t�tte Draco jelenl�te. Alig v�rta, hogy �jra vele lehessen, hogy �lelhesse, cs�kjait fogadhassa.

Egy idõ ut�n d�h�s volt a fi�ra, ami�rt ennyire elmarad. H�t sz�m�ra nem fontos, hogy min�l t�bb idõt t�lthessenek egy�tt, am�g csak lehet? De azt�n, ahogy t�l hossz�ra ny�lt a v�rakoz�s, rossz �rz�s ker�tette hatalm�ba. Fel�llt, �s idegesen n�zett �r�j�ra. Lassan m�r k�zeledett a reggeli ideje. �gy gondolta, nincs �rtelme tov�bb v�rni, �s kil�pve a szert�rb�l, elindult a Nagyterem fel�.

A folyos�kon lassan egyre t�bb �bredezõ di�k l�zengett, akiket val�sz�nûleg csak korg� gyomruk ugrasztott ki az �gyb�l, k�l�nben m�g biztosan aludtak volna. �lmosan, k�v�lyogva t�molyogtak be a terembe, �s zuhantak le a padra, hogy n�h�ny falatot egyenek.

Hermione g�piesen �lt le hely�re, mik�zben a mardek�rosok asztal�t k�mlelte. Alig �lt ott egy-k�t elsõ- �s m�sod�ves. Ebben nem is nagyon lett volna semmi meglepõ, hiszen a t�bbi asztaln�l sem volt ez m�sk�nt. Na igen, a felsõbb �vesek val�sz�nûleg m�g a b�l v�gezt�vel r�h�ztak egy kicsit…

Hermion�t m�gis aggasztotta, hogy Dracot itt sem tal�lta. Tal�n nem is agg�dott volna annyira, ha nem tudta volna, hogy a fi� m�ra v�rta sz�rnyûs�ges csomagj�t.

Alighogy szedett mag�nak egy kis gabonapelyhet, egy bagoly sz�llt le el�. Izgatottan oldozta le l�b�r�l a pergamentekercset, majd �tj�ra bocs�totta az �llatot.
F�lve nyitotta fel a kis lapot, mintha meg�rezte volna riaszt� tartalm�t.

„K�ptelen vagyok megtenni! El kell mennem! Mindig szeretni foglak!”

H�rom r�vid mondat, m�gis mindent el�rult. Hermione arca els�padt, szemei dermedten meredtek a semmibe. �gy �rezte, menten megõr�l. Sz�ve zakatolni kezdett, feje megf�jdult. Nem tudta, mi t�võ legyen, mivel akad�lyozhatn� meg Dracot, �s egy�ltal�n hol van. A tehetetlens�g �rz�se nem hagyta nyugodni. Zsebre v�gta a kis c�dul�t, majd fel�llt, �s sietõs l�ptekkel kiviharzott a terembõl. A bej�ratn�l majdnem fell�kte Ginny-t, aki �ppen meg�rkezett Harry-vel �s Ronnal egy�tt.

- Nah�t, te m�r v�gezt�l is? – k�rdezte csod�lkozva Ron, �lmos szemeit t�r�lgetve, de v�laszt nem kapott.

Hermione nem l�tott, nem hallott. M�r tudta, hogy kihez kell seg�ts�g�rt fordulnia! Piton! Mint ahogy sokan, õ sem kedvelte a tan�rt. M�ltj�t �s modor�t ismerve neh�z volt elfogadnia, hogy a Fõnix Rend tagja, m�gis rem�lte, hogy õ majd seg�teni fog. M�giscsak Draco h�zvezetõ tan�ra, �s m�g r�luk is tudott! Nem sz�m�tott, hogy Draco tagad�sa ellen�re most felfedi t�nylegesen kapcsolatukat, csak hajtotta, hogy megtal�lj�k õt, �s a helyes �tra terelj�k! Helyes �t? Milyen furcs�n hangzott ez! M�gis, Hermione tiszt�ban volt vele, hogy csak ez lehet az egyetlen v�laszthat� �t.

Az alagsori folyos�kon furcs�ll� szemp�rok k�vett�k elviharz� alakj�t. Ritka volt, hogy h�tv�g�n, tan�t�si idõn k�v�l erre t�vedt egy di�k, aki m�s h�znak volt a tagja. K�ztudott volt, hogy a mardek�rosok klubhelys�ge is itt volt elrejtve valahol, de pontos holl�t�t csak az avatottak ismert�k.

Hermione reszketve k�zeledett Piton szob�ja fel�. Izgatottan kopogott be az ajt�n, mik�zben mag�ban megpr�b�lta megfogalmazni mondanival�j�t. Azonban hi�ba k�sz�lt elmagyar�zni a tan�rnak, hogy mi�rt is keresi ilyen szokatlan idõpontban, mert az ajt� nem ny�lt ki, a f�rfi nem jelent meg.

D�h�s volt �s tan�cstalan. Ez volt az egyetlen haszn�lhat� �tlete. Az idõ azonban hajtotta, �s ki kellett tal�lnia valami m�st. Esz�be jutott, hogy Draco eml�tette, Valeriana Lloyd is sejti kapcsolatukat. Hermione õt sem kedvelte k�l�n�sebben, mindig fenntart�sokkal volt vele szemben. Most m�gis �gy d�nt�tt, megpr�b�l besz�lni vele, h�tha seg�ts�g�re lehet.

Fut�l�p�sben szelte a folyos�kat, nem is t�rõdve a k�r�l�tte l�zengõ di�kok csod�lkoz� tekintet�vel. �rezte, hogy az idõ elõrehaladt�val cs�kkenek es�lyei. Nem foglalkozott vele, hogy m�r alig kap levegõt, hogy �lesen sz�r oldala, hogy l�bai m�r alig b�rj�k, csak futott, rohant, hajtotta a f�lelem, az agg�d�s. Ha beteljesedik a k�tel�k-bûb�j, m�r nem lehet semmit sem tenni! Mi�rt ilyen �nfejû Draco? Mi�rt nem hallgatott r�?

Ism�t kopogtatott. M�g sohasem j�rt a tan�rnõn�l. Sejtette, hogy megjelen�se magyar�zata n�lk�l is kellõ meglepet�s lesz. Az ajt� kit�rult, �s nem t�vedett. Miss.Lloyd elkerekedett szemekkel n�zett r�. Kipirult arca fel sem tûnt Hermion�nak, amikor bel�pett elõtte a szob�ban.

Egybõl a l�nyegre t�rt, csak �gy �ml�ttek a szavak belõle gondolkod�s n�lk�l. Sajn�lta az idõt a magyar�zkod�sra. Cselekedni akart, m�ghozz� gyorsan!

A tan�rnõ azonban j�l l�that�an alig b�rta k�vetni szavait.

- V�rj egy kicsit! – intette le a l�nyt t�relmetlen�l. – Mond el m�g egyszer, de egy kicsit lassabban!

Hermione egy darabig �rtetlen�l n�zett a tan�rnõre. Szinte m�r meg is b�nta, hogy hozz� fordult seg�ts�g�rt, de az�rt �jb�l r�kezdett az izgatott besz�mol�ra.

- Seg�tenie kell! Azt hiszem, Draco valami õr�lts�gre k�sz�l.

- Mi�rt gondolod, hogy csak �n tudok seg�teni? – k�rdezte Miss.Lloyd, v�gk�pp elbizonytalan�tva Hermion�t.

- Nem tal�ltam sehol sem Piton professzort, �s �gy l�ttam, hogy a tan�rok k�z�l tal�n m�g �n az, aki foglalkozik n�ha vele – hadarta Hermione, rem�lve, hogy ezzel cs�kkentheti a tan�rnõ j�l l�that� bizalmatlans�g�t.

- �s, mit csin�lt Draco? – k�rdezte a nõ �rdeklõdve, mik�zben szemei m�g mindig Hermione arcvon�sait vizslatt�k.

- M�g semmit, de meg kell �ll�tanunk! Ma kapott a reggelin�l egy csomagot, �s az�ta eltûnt.

- Szerintem ebben nincs semmi k�l�n�s. Draco rendszeresen kap a sz�leitõl csomagot.

- De ez most m�s… Tegnap elmondta, hogy az apja k�nyszer�ti, hogy m�ris l�pjen Voldemort k�vetõi k�z�, hogy legyen hal�lfal�!

- Igen, sajnos erre lehetett sz�m�tani – mondta Valeriana halkan.

Hermione meglepõd�tt. Valahogyan furcs�n csengtek a szavak a tan�rnõ sz�j�b�l. Tudta, hogy Miss.Lloyd is a Fõnix Rend tagja, �gy csod�lkozott, hogy m�gis �gy besz�l Dracor�l, mintha k�zelebbrõl is ismern�. Mindegy! Gondolatait elhessegette, hiszen a c�lja most az, volt, hogy megtal�lja Dracot, mielõtt meggondolatlanul szembeszeg�l Voldemorttal.

- De Draco ezt nem akarja! – mondta h�t, hat�rozottan.

- Honnan tudod? – k�rdezte csod�lkozva, ugyanakkor n�mi faggat� jelleggel hangj�ban a tan�rnõ.

- Õ mondta.

- Draco azt mondta, hogy nem akar hal�lfal� lenni? Az apja akarata ellen akar fordulni? – k�rdezte Miss.Lloyd. �rtetlens�ge egyre jobban d�h�tette Hermion�t.

- Igen! De Parker professzor a m�giat�rt�net �r�kon mes�lt valami �tokr�l, ami azokat s�jtja, akik hal�lfal�k gyermekek�nt szembefordulnak Voldemort akarat�val. Draco azt mondja, hogy ez az �tok nem is l�tezik, de �n m�shol is ut�nan�ztem, �s t�bb k�nyv is utal erre a f�ggõs�gi var�zslatra.

- Ut�nan�zt�l? – h�kkent meg a nõ.

- Igen, a z�rolt r�szlegben tal�ltam egy k�nyvet, ami r�szletesen �r a hat�s�r�l, �s k�vetkezm�nyeirõl is. – mondta magabiztosan Hermione, k�zben pedig helyeselte n�zeteit, a tan�rnõ hi�nyos k�pess�geit illetõen. – Draco el akar sz�kni a beavat�s elõl…

- Elsz�kni, de hova?

- Nem tudom. De meg kell akad�lyozni! Ugye seg�t megkeresni? Harry�khez nem fordulhattam seg�ts�g�rt, mert õk ki nem �llhatj�k Dracot, �s nem tudnak arr�l, hogy… - Hermione teljesen elpirulva s�t�tte le a szem�t. Musz�j volt kiadnia magukat. T�relmetlen volt, �s ideges�tette a tan�rnõ sz�mtalan �rtelmetlen k�rd�se, ahelyett, hogy cselekedett volna.

- Igen. Meg kell tal�lnunk! Hol kerested m�r? – hat�rozta el mag�t v�gre a nõ.

- Szinte mindenhol, de van egy csom� hely az iskol�ban, ahova nem tudok bejutni. Ez�rt is kerestem Piton professzort – felelte Hermione, �s nagyot s�hajtott. V�gre egyenesben vannak!

- Lehet, hogy a h�l�k�rlet�kbe van, vagy a Klubhelys�gben. Oda pedig �n sem tudok bemenni.

- �s, ha m�r nincs az �p�letben?

- Akkor, - vett nagy levegõt a tan�rnõ – m�r nem sokat tehet�nk. De egyelõre rem�lj�k, hogy m�g itt van. Elõsz�r is a Mardek�rosok k�z�tt kellene k�r�l n�zni.

- De Piton professzor n�lk�l hogyan?
A nõ nem v�laszolt, csak odal�pett a kandall�hoz, �s egy kis port a tûzbe dobva m�ris sz�l�totta kolleg�j�t.

Nem kellett sokat v�rniuk. Piton egy perc m�lva kil�pett a tûzbõl. Ruh�j�t porolgatva m�r �ppen sz�lni akart, amikor megpillantotta Hermione csod�lkoz� arc�t.

- Miss.Granger! – mondta v�g�l, de arc�n l�tszott, hogy eredetileg egy�ltal�n nem ezt akarta mondani. Tekintete egy pillanatra Miss.Lloydra siklott, majd vissza Hermion�ra. – Mit keres itt?

- Sehol sem tal�ltam a professzor urat, �s… - kezdte Hermione bizonytalanul. V�ratlanul �rte a f�rfi megjelen�se, �s csak hebegni volt k�pes, mint valah�nyszor a jelenl�t�ben.

- Mibõl gondolta, hogy itt megtal�l? Ennyire nem lehet rossz a t�j�koz�d� k�pess�ge! – k�rdezte Piton g�nyosan.

- Miut�n nem tal�ltam, a tan�rnõh�z fordultam, hogy az õ seg�ts�g�t k�rjem – magyar�zkodott Hermione.

- Akkor most m�r v�gk�pp nem �rtem, hogy mihez kellek �n? – n�zett a f�rfi koll�ganõj�re.

- Megtal�lni Dracot! – felelte Hermione, aki egyre t�relmetlenebb lett. Bosszantotta, hogy a tan�rnõ csak n�m�n �ll mellette, m�g Piton vizsg�ztatja.

- �gy l�ttam, tegnap ez nem okozott gondot a jelmezek ellen�re sem – h�zta fel szem�ld�k�t Piton, �s gonosz kis mosoly jelent meg arc�n. – Mi�rt kell ehhez az �n seg�ts�gem?

Hermione vett egy nagy levegõt, �s besz�molt Pitonnak is a t�rt�ntekrõl, �s aggodalm�nak ok�r�l. A tan�r kifejez�stelen arccal hallgatta.

- Honnan olyan biztos, hogy Malfoy nem csak megj�tssza mag�t? – k�rdezte v�g�l.

- Tudom – jelentette ki Hermione elt�k�lten.

- Ez nem valami hat�rozott �rv! – k�tekedett a tan�r tov�bb.

- Ha nem faggat�zna tov�bb, �s seg�tene megkeresni Dracot, akkor tal�n tõle is bizonyoss�got nyerhetn�nk! – sz�lt k�zbe most m�r Miss.Lloyd is t�relmetlen�l, ami�rt Hermione rendk�v�l h�l�san n�zett r�.

Egy darabig csend lett. A k�t tan�r hosszan n�zett egym�sra, mintha n�ma tanakod�sba kezdtek volna, hogy mi t�võk is legyenek. Hermione ott �llt k�z�tt�k, �s zavartan pislogott hol egyikre, hol m�sikra.

- �s mi lesz, ha megtal�ljuk? – n�zett azt�n megint Piton Hermion�ra.

- R� kell besz�ln�nk, hogy akarata ellen�re is fogadja el a S�t�t Jegyet, �s tegyen �gy, mintha az oldalukra �llna – felelte gyorsan Hermione.– Tal�n mag�nak hinne professzor �r!

- Nekem? Ugyan mibõl gondolja? Malfoy igen makacs. Ha valamit a fej�be vesz, azt nehezen lehet kiverni onnan.

- De… mivel a professzor �r szint�n… sz�val, �n is az… vagyis volt… tal�n, ha olyant�l hallja, aki… - kereste a megfelelõ szavakat Hermione zavartan.

- Ny�gje m�r ki! – csattant fel Piton.

- H�t… sz�val a professzor �r is Voldemort k�vetõje… vagyis csak volt.

- Ne mondja ki a S�t�t Nagy�r nev�t! – sziszegte Piton �that� tekintete k�s�ret�ben, mire Hermione tork�n akadt a k�vetkezõ sz�.

- Mielõtt vakt�ban kezden�nk Malfoy ut�n kutatni, nagy haszn�t venn�nk Miss.Granger, a bar�tja t�rk�p�nek – mondta Piton v�ltozatlanul rezzen�stelen arccal. Semmi �rzelmet nem lehetett kiolvasni szem�bõl, de Hermione rem�lte, hogy hisz neki, �s seg�ts�g�re lesz.

- Milyen t�rk�p? – k�rdezte Miss.Lloyd, de k�rd�s�re nem kapott v�laszt.

- Nem hiszem, hogy Harry sz�vesen odaadn� nekem, ha megtudja, hogy mire kell. – mondta agg�dva Hermione, teljesen figyelmen k�v�l hagyva a tan�rnõ k�rd�s�t. Nem foglalkozott vele, hiszen õ eddig �gysem tett semmit. Most m�r egy�rtelmûen csak Pitonban volt minden rem�nye.

- Nem sz�vess�get k�r�nk Pottertõl, kisasszony! – emelte meg hangj�t kiss� t�relmetlen�l a f�rfi. – Mondja meg neki, hogy azonnal j�jj�n a tan�rnõ szob�j�ba, azzal a t�rk�ppel egy�tt! Tal�n v�gre valami haszn�t is vessz�k annak a csecsebecs�nek! Na mire v�r? Induljon!

- Igen professzor �r! – ny�gte Hermione zavartan, majd elindult az ajt� fel�, de azt�n m�g visszafordult. – K�sz�n�m!

- M�g ne k�sz�nj�n semmit! Menjen gyorsan, �n meg addig k�r�ln�zek a Mardek�r-h�z k�rleteiben.

Hermione egy perc m�lva m�r fejvesztve rohant lefel� a l�pcsõn. V�gre valami, ami apr� f�nysug�rk�nt pisl�kolt s�t�t gondolatai alag�tj�ban! A t�rk�p majd biztosan megmutatja, hogy Draco a Roxfortban tart�zkodik-e, vagy sem! Nagyon rem�lte, hogy m�g megtal�lj�k! Szinte szugger�lta mag�ba a gondolatot: „Ott lesz Draco neve a t�rk�pen, ott lesz Draco neve a t�rk�pen!”

De hogy mondja el Harry-nek, hogy mi�rt van sz�ks�g a t�rk�pre? Ez egy nagyon neh�z k�rd�s volt. Bar�tai semmit sem sejtettek a mardek�ros fi�val folytatott viszony�r�l, az idõt pedig nem tartotta alkalmasnak arra, hogy �ppen most vil�gos�tsa fel õket. R�ad�sul biztos volt benne, hogy ha felfedn� titkukat, seg�ts�gre egy�ltal�n nem sz�m�thatna.

Nagy izgalommal loholt be a Nagyterem ajtaj�n. Bar�tai m�g mindig az asztaln�l �ltek, �s falatoztak. Kipirult arccal, levegõ ut�n kapkodva �llt meg elõtt�k. L�tta nyugodt arcukat, �nfeledt mosolyukat, �s ez cseppet sem k�nny�tette meg dolg�t.

- Harry… - lihegett egy sort, mik�zben kez�vel sz�r� oldal�t fogta. – Gyere velem, k�rlek!

- Mindj�rt k�szen vagyok, Hermione! – n�zett fel Harry emeletes szendvicse f�l�l, de annyira megriadt a l�ny arc�t�l, hogy beleharapni m�r nem volt kedve.

- J�l vagy, Hermione? – k�rdezte Ron teli sz�jjal, amikor neki is feltûnt bar�tnõj�k zaklatott �llapota.

- Harry, most kell j�nn�d! – hagyta figyelmen k�v�l Ron k�rd�s�t, �s megpr�b�lt bar�tai csod�lkoz� arc�r�l tudom�st sem venni.

- De h�t, mi ilyen s�rgõs? – k�rdezte Ginny. Õ egy kicsit jobban ismerte Hermion�t, mint a fi�k, vagy legal�bbis m�sk�nt. Napok, sõt hetek �ta l�tta, hogy valami b�ntja õt, de nem foglalkozott vele, hiszen a szerelem �s Harry t�ls�gosan lek�t�tte minden szabadidej�t. Most azonban l�tta, hogy hiba volt nem t�rõdni vele.

- Most nincs idõ magyar�zkodni! – Hermione egyre t�relmetlenebb lett. Mi�rt h�tr�ltatja mindenki?

- Rendben, menj�nk! – �llt fel Harry, bel�tva, hogy a l�ny �gysem nyugszik meg addig, am�g nem megy vele.
Kis�t�ltak a terembõl, majd az ajt�t�l nem messze meg�lltak, ahol nem hallhatta õket senki.

- Harry, Miss.Lloyd arra k�r, hogy a t�rk�pet vigy�k el hozz� – hadarta izgatottan, �s csak rem�lni merte, hogy Harry nem kezd faggat�zni.

- A Tekergõk t�rk�p�t? – h�kkent meg Harry, tekintete gyanakv� volt.

- Igen – pirult el Hermione. Sejtette, hogy most k�vetkezett el a legnehezebb pillanat, amin valahogy t�l kell l�pnie. – De magyar�zkod�sra most nincs idõ! Menj�nk gyorsan, mert v�r r�nk!

Harry elbizonytalanodott. Rengeteg k�rd�s mer�lt fel benne pillanatok alatt, de nem volt ideje alaposan megr�gni õket, mert Hermione m�ris karon ragadta, �s vonszolta mag�val. Nem volt h�t m�s v�laszt�sa, felvette a l�ny temp�j�t, �s futott vele felfel� a l�pcsõk�n.

Amikor a K�v�r D�ma portr�j�hoz �rtek, Hermione csak bek�ldte a fi�t, õ maga meg igyekezett kif�jni mag�t.

- Nocsak, reggeli testmozg�s? Fiatal koromban �n is h�doltam n�h�ny sport�gnak – ny�vogta a D�ma, de Hermione r� se heder�tett. H�tat ford�tva neki, az ablakhoz l�pett.

A p�rk�nyra t�maszkodva f�jtatott m�g egy p�rat. L�gz�se ugyan csillapodott, de l�bait m�zs�snak �rezte, oldala pedig tov�bbra is �les f�jdalommal eml�keztette �mokfut�s�ra.

Harry hamar vissza�rkezett, ami�rt igen h�l�s volt, �gy m�r csak tan�rnõ szob�j�hoz kellett visszamenni�k. Nem n�zett a fi�ra, �s nem is sz�lt hozz�. Mindig j� bar�tok voltak, most m�gis �ri�sa volt a t�vols�g k�z�tt�k. Nem tudta, hogy Harry is �rezte-e abban a pillanatban, de sz�m�ra rendk�v�l neh�z volt szembes�lni ezzel, b�r tiszt�ban volt vele, hogy ez a szakad�k nem most, hanem hetek alatt alakult ki. Eddig nem b�ntotta, hiszen szinte �r�lt, hogy Harry �s Ginny annyira el volt foglalva egym�ssal, hogy �szre sem vett�k, ami az orruk elõtt zajlott, most viszont hi�nyzott volna meg�rtõ szavuk. Tudta, hogy erre most nem sz�m�that.

Bekopogtak az ajt�n, majd v�rtak.

- Gyertek csak! – jelent meg r�videsen Miss.Lloyd.

Hermion�nak ugyan feltûnt a tan�rnõ zavart arckifejez�se, v�r�s arca, de arra gondolt, hogy tal�n õ is izgatott a t�rt�ntek miatt, no meg tiszt�ban volt vele, Piton mennyire kellemetlen t�rsas�g. M�rpedig a tan�r m�r odabent �csorgott a szoba k�zep�n, arc�n a j�l ismert g�nnyal �s megvet�ssel, valah�nyszor Harry-re n�zett.

- Sz�val m�gsem Hermione besz�lt a t�rk�p l�tez�s�rõl! – n�zett Harry d�h�sen a tan�rra.

- Neked is „J� reggelt” Potter! – sz�lt �lesen Piton.

- Professzor �r, itt van a t�rk�p! – mondta gyorsan Hermione. J�l ismerte Harry �s Piton egym�s ir�nt t�pl�lt gyûl�let�t. Nem akarta, hogy tov�bbi sz�csat�kkal h�zz�k az idõt.

- Hermione! Azt mondtad, hogy Lloyd tan�rnõ k�rte! – adott hangot Harry nemtetsz�s�nek.

- Igen – sz�lalt meg a h�tt�rbõl Miss.Lloyd. – �n k�rtem. Odaadn�d?

- Azt csak Potter tudja haszn�lni. – vetette oda Piton kelletlen�l, mielõtt a nõ k�zbe vehette volna a r�gi pergamenlapot.

- Akkor… Megtenn�d? – k�rte t�relmetlen�l a tan�rnõ. L�that�an elege volt m�r ebbõl a hercehurc�b�l.

- Mihez kell a t�rk�p? – k�rdezte Harry, mik�zben lassan kih�zta tal�rja zseb�bõl a r�gi pergament.Gyanakodva n�zett k�rbe a nem mindennapi t�rsas�gon.

- T�l sokat k�tekedsz Potter! – lett Piton is egyre t�relmetlenebb.

- Erre most nincs idõnk! Harry! Nyom�s okunk van r�, hogy a seg�ts�gedet k�rj�k! – mondta a tan�rnõ, mik�zben hal�nt�k�t d�rzs�lgette. Hermion�nak olyan �rz�se t�madt, mintha a nõnek komoly probl�m�t jelentett volna jelenl�t�k, �s a koncentr�ci� egyar�nt. Att�l tartott, hogy egyszer csak �sszeomlik, �s el�jul.

- Igen! Harry, l�gy sz�ves! Nyisd m�r ki! – fordult idegesen bar�tj�hoz.

Harry-n ugyan l�tszott, hogy nincs �ny�re kiadni az �r�k�lt t�rk�p titk�t, de az�rt kihajtogatta, majd p�lc�j�t r�b�kve kimondta a jelsz�t:

- Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok!