4. A b�l




M�g odakint a t�l tombolt, bent a di�kok farsangi l�zban �gtek. Izgatottan k�sz�lõdtek a jelmezb�lra. Minden sarokban varrogat�sok, farigcs�l�sok zajlottak, �s ez lehetõleg a legnagyobb titokban, hiszen a c�l az volt, hogy a jelmez senki sz�m�ra ne legyen ismert. A feladat az�rt sem volt egyszerû, mert nem haszn�lhattak var�zslatot, mindent saj�t kezûleg kellett elk�sz�teni�k. Persze ez jelentõsen lass�totta a folyamatot, �gy val�ban hetek teltek el tervezget�ssel �s jelmezk�sz�t�ssel.

K�zben a tan�t�s tov�bbra is folyt, legal�bbis a tan�rok megk�s�relt�k a lehetetlent: az izgatott di�kok gondolatait a tananyag fel� terelgetni.

Daniel Parker, a m�giat�rt�net tan�r is igyekezett fenntartani a di�kok �rdeklõd�s�t. Persze neki am�gy sem volt neh�z, hiszen a l�nyok nagy r�sze k�bultan figyelte minden mozzanat�t. Val�ban, igaz�n j�k�pû fiatalember volt, akire egy kamaszl�ny k�ptelen nem felfigyelni.

Hermione azonban nem tartozott k�z�j�k. Nem csak amiatt, mert sz�ve m�r foglalt volt, hanem egyszerûen �gy volt mindig: ami m�st vonzott, az õt tasz�totta. Nem tudott m�sk�nt n�zni a f�rfira, mint tan�r�ra. Most is igyekezett odafigyelni szavaira. �rdekes volt a tananyag, hiszen mi�ta õ tan�totta a m�giat�rt�netet, v�gre a jelenj�kkel kapcsolatos dolgok ker�ltek ter�t�kre. M�rpedig a jelen esem�nyei jelentõsen befoly�solt�k �let�ket, �gy nem volt haszontalan a k�zelm�ltat is jobban megismerni.

Parker elõszeretettel �s nagy r�szletess�ggel taglalta Voldemort �let�nek fontosabb mozzanatait. Hermione �rdekesnek tal�lta, m�g Draco r�misztõnek. K�t oldalr�l n�zt�k ugyanazt a dolgot. Hi�ba szerett�k egym�st, ellens�ges oldalon �lltak. Szerelm�k v�konyka, ingatag f�ggõh�dk�nt k�t�tte �ssze a k�t oldalt, melyet sz�mtalan, rajtuk k�v�l �ll dolog pr�b�lt megr�zni, megt�p�zni.

- …ez a bûb�j biztos�tja Tudjukki sz�m�ra, hogy k�vetõi sz�ma ne cs�kkenjen, �s a v�rvonalak ment�n ne k�vetkezhessen be �rul�s – fejezte be hossz� monol�gj�t a fiatal professzor.

Hermione sz�ve nagyot dobbant, �s tekintete az elõtte n�h�ny sorral �lõ szõke fi� kobakj�ra siklott.

- Tan�r �r! Akkor ez azt jelenti, hogy minden hal�lfal� gyermeke hal�lfal� lesz, ha akarja, ha nem? – k�rdezte izgatottan Parvati Patil.

- Igen, Miss.Patil, �s ez al�l nem lehet kib�jni! –felelte a f�rfi hat�rozottan. – Aki nem tesz eleget Tudjukki akarat�nak, a lelk�vel fizet �rte! Ez a bûb�j megt�rhetetlen!

„Megt�rhetetlen!”- visszhangzott Hermione fej�ben a kegyetlen sz�. V�gign�zett a mardek�rosokon, �s tulajdonk�ppen meg sem lepõd�tt k�z�ny�ss�g�k�n. Õk ezt m�r eddig is tudt�k! Mindig is tiszt�ban voltak ezzel a bûb�jjal! Akinek hal�lfal�k voltak a sz�lei, azok r�videsen maguk is azz� v�lnak!

Hermione biztos volt benne, hogy ezt Draco is tudta, m�gsem besz�lt r�la soha. Persze, ami az igazs�got illeti, mindig ker�lt�k azokat a t�m�kat, amik t�volabbi j�võj�ket �rintette volna. Csak a jelennek �ltek, hiszen t�lzottan is �rezt�k a j�võ fagyos szel�t. M�gis Hermione mindig �gy �rezte Draco c�lz�saib�l, hogy ink�bb �llna az õ oldalukra, mint a sz�m�ra elõre rendeltetett s�t�t oldalra. Ez a bûb�j azonban sok mindent megv�ltoztathat! Azon m�r t�l volt, hogy k�telkedne a fi� szavaiban, ink�bb konoks�g�t�l, �nfejûs�g�tõl tartott.
Hi�ba szugger�lta szõke �st�k�t, nem fordult meg. Sejtette, hogy mi�rt…

Amikor �ra v�g�n kifel� vonultak, direkt �gy pr�b�lt helyezkedni, hogy a fi� k�zel�be ker�lhessen. Tekintet�k egy pillanatra tal�lkozott, amibõl mindketten kiolvashatt�k: besz�lni�k kell!

Szerencs�re eb�dsz�net k�vetkezett, ami j�val hosszabb volt, mint a t�bbi, �gy Hermione elõre k�ldve a t�bbieket, visszasiethetett az elsõ emeleti szert�rba, ami gyakran volt r�vid l�gyottuk helysz�ne. Itt mindig kevesen j�rtak, mert csak egy lez�rt, haszn�laton k�v�li tanterem volt a par�nyi helys�g mellett.

- Hermione, ez a bûb�j engem nem �rdekel!

- Nem szabad tenned ellene semmit!

Egyszerre fakadtak ki belõl�k a szavak, szinte nem is �rtett�k, hogy mit mond a m�sik. Egy pillanatra csak zavartan n�zt�k egym�st.

- �n m�r d�nt�ttem: nem akarok olyan lenni, mint az ap�m! Nem leszek hal�lfal�! – jelentette ki Draco hat�rozottan.

- Hallottad, nem? Ez al�l nem b�jhat ki senki! – n�zett Hermione k�ts�gbeesetten a konok fi� szemeibe.

- Dehogynem! Nincs olyan bûb�j, aminek ne lenne ellenszere! Ezt ap�m mondta, �s neki mindig igaza van.

Draco hangja azt a fensõbbs�get hordozta, amit Hermione m�r r�gen nem hallott. Hi�ba, Draco m�giscsak egy Malfoy!
Zavarta, hogy olyan dologr�l besz�lnek, amirõl õ m�g keveset, sõt szinte semmit sem tud. Lenne megold�s? Ki lehetne v�deni a bûb�jt annak ellen�re, hogy a tan�r egy�rtelmûen kijelentette: megt�rhetetlen? Hinni akart benne, �s tal�n ez�rt is fogadta el, hogy egy Malfoy m�giscsak j�rtasabban ezekben a dolgokban, mint a fiatal tanerõ.

- Nyugodj meg, Hermione! Nem lesz semmi baj! – mosolygott Draco magabiztosan, ami Hermione rem�nyeit csak m�g jobban megerõs�tette.

Hermione nyugalma azonban csak addig tartott, am�g a nagyteremben le nem �lt bar�tai mell�, akik m�g mindig a m�giat�rt�net �r�n elhangzottakr�l besz�ltek.

- Ha tudnak errõl a bûb�jr�l, akkor mit keresnek ezek m�g itt? – b�k�tt a Mardek�r h�z asztala fel� Ginny, aki eddig elk�pedve hallgatta a fi�k besz�mol�j�t.

- Õk m�g nem hal�lfal�k – mondta halkan Hermione, �s szedett mag�nak az elõtte l�võ t�lb�l.

- De azok lesznek! – v�gta oda Ron teli sz�jjal.

- �s, mit v�rtok Dumbledore-t�l, hogy kir�gja õket? – k�rdezte Hermione d�h�sen, �s egy nagy falat h�st nyomott a sz�j�ba.

- Igen, ak�r megtehetn�! – mondta Harry, mik�zben a vele szemben �lõ l�nyt m�regette. – Mi van veled? Olyan furcsa vagy mostan�ban!

- Semmi! – vonta meg Hermione a v�ll�t, majd beletemetkezett az �tkez�sbe.

Jobbnak l�tta nem folytatni a besz�lget�st, mert f�lt, ha t�ls�gosan belemelegednek, tal�n el�rulja mag�t. Bar�tai azonban nem t�g�tottak. Tov�bb m�ltatlankodtak amiatt, hogy sem a tan�rok, sem a Rend nem tesz semmit a leendõ hal�lfal�k ellen.

Hermione k�zben elhat�rozta, hogy megpr�b�l ut�nan�zni a k�nyvt�rban annak a bûb�jnak. M�g k�t �r�juk volt d�lut�n, azt�n elsõ �tja m�ris oda vezetett. Izgatottan keresg�lt a k�nyvek k�z�tt, melyeket m�r el�g j�l ismert a hetekig tart� takar�t�si, majd kutat�si munk�latok miatt. Nem is csal�dott, amikor nem tal�lt semmit, ami ezzel, vagy hasonl� bûb�jokkal foglalkozna.

Tudta, hogy ha l�tezik is ilyen k�nyv, akkor azt csak a z�rolt r�szlegben tal�lhatja. Szerencs�re prefektusi mivolta, �s kiv�l� tanulm�nyi eredm�nyeinek k�sz�nhetõen gyerekj�t�k volt McGalagony professzort�l megszerezni a sz�ks�ges enged�lyt, �s mire esteledett, m�r odabent volt a f�lreesõ helys�gben sok-sok elz�rt k�nyv t�rsas�g�ban. Madam Cvicker is kellõk�ppen megb�zott m�r benne, �gy fel�gyelete n�lk�l, szabadon kutathatott. Mivel t�bb sz�z k�nyv volt elhelyezve a k�nyvt�r ezen r�sz�n is, �gy att�l tartott, hosszas munka el� n�z, de szerencs�re a kartot�kban r�vid idõn bel�l tal�lt egy k�nyvet, amiben sejtette a v�laszt k�rd�s�re.

Izgatottan lapozta az oldalakat, �s meg is tal�lta a k�tel�k-bûb�jt, amivel Voldemort mag�hoz l�ncolja a hal�lfal�k gyermekeit nem sokkal sz�let�s�k ut�n. Megtal�lta, �s t�bbsz�r elolvasta, hogy megjegyezze minden szav�t, de v�g�l �gy d�nt�tt, hogy jobb, ha pap�rra veti a legfontosabbakat.

Alig v�rta, hogy este, a megszokott idõpontban Dracoval tal�lkozhasson, �s megmutathassa neki a tal�ltakat.
A fi� meglepõdve vette kez�be a pergamenlapot, �s p�lc�ja apr� f�ny�n�l olvasta az odavetett sorokat.

- L�tod, mondtam, hogy minden bûb�jnak van gyenge pontja! – n�zett fel diadalittasan, amikor v�gigolvasta Hermione �r�s�t.

- Az�rt ez nem olyan egy�rtelmû! – agg�lyoskodott Hermione. – Az van oda�rva, hogy csak akkor t�rhetõ meg, ha t�meg�vel l�pnek fel ellene. Csak akkor gyeng�l, vagy szûnik meg a bûb�j!

- Csak kell�nk m�g p�ran, �s k�sz! – lelkesedett tov�bb Draco, de ebben nem tal�lt t�rsat kedves�ben.

- Honnan tudod, hogy mennyien kelletek? – hitetlenkedett tov�bb Hermione. – �s tudsz rajtad k�v�l m�g valakit, aki nem �llna be b�szk�n a hal�lfal�k sor�ba?

- Nem, de ez nem jelent semmit! – Draco hajthatatlan volt. Eddigi �let�ben m�g sohasem tal�lkozott olyan dologgal, amit ne lehetett volna megoldani valahogy. Persze azokat mind apja seg�ts�g�vel oldotta meg, most viszont olyanra k�sz�lt, amire hi�ba is v�rn� apja �ld�s�t. M�gsem futamodott meg. – De hagyjuk most ezt a t�m�t! �n tudom, hogy mit akarok, �s az a fontos!

- Ez nem biztos, hogy el�g! – Hermione egyre t�relmetlenebb lett Draco �nfejûs�ge miatt, de ahhoz m�r el�g j�l ismerte, hogy ezzel szemben pillanatnyilag nem sokat tehet. Csak rem�lte, hogy majd hosszabb puh�t�s eredm�nyek�nt el�rheti n�la, hogy j�zanabbul is gondolja �t a dolgot.

- De biztos! – hajolt Draco eg�szen k�zel Hermion�hoz, �s k�t karj�t k�r� fonva, mag�hoz h�zta. – Tudhatn�d m�r, hogy elõttem nincs lehetetlen!

Ajkuk �ssze�rt, �s a vita befejezõd�tt. Ez azok k�z� tartozott, amiben teljesen egyet�rtettek. �sszehangolt, heves j�t�k indult nyelv�k, �s test�k k�z�tt. Draco a l�ny h�t�t simogatta, test�nek minden porcik�j�val �rz�kelve a belõle �rad� forr�s�got. �rezte Hermione ujjait tark�j�n, ahogy belet�rt haj�ba, �des illat�t pedig b�dultan sz�vta mag�ba. Teste, j�zans�g�t f�lres�p�rve m�g t�bbet k�v�nt. M�g ajkai egy pillanatra sem hagyt�k el a l�ny�t, �vatosan megszabad�totta k�peny�tõl, majd ujjai felfedezõ�tra indultak pul�vere alatt.

Hermione libabõr�sen reag�lt az �rz�ki �rint�sre. Elengedte Draco ajkait, �s fej�t kiss� h�traszegve engedte, hogy a forr� cs�kok lejjebb v�ndoroljanak. Minden gondolat tovasz�llt, mely a k�lvil�ghoz k�t�tte, csak �lvezte a fi� finom mozdulatait. Ismeretlen bizserg�s vonult v�gig rajta. Ismeretlen volt, de rendk�v�l �des �s õr�lten izgat�.
Draco keze r�tal�lt mell�re, melyet kiszabad�tva melltart�j�b�l finoman markol�szni kezdett. Hermione �rezte, ahogy teste egyre jobban elgyeng�l. A hirtelen felszabadult, ismeretlen v�gyt�l, kezei �n�ll� �letet �lve elindultak Draco h�t�n. Kih�zta a fi� ing�t a nadr�gb�l, majd al�ny�lva v�gigsim�tott gerinc�n �s belemarkolt izmos h�t�ba. Draco finoman felny�g�tt, �s �jb�l a l�ny ajkaira csapott. Cs�kuk m�r k�zel sem volt gyeng�d, ink�bb heves �s k�vetelõdzõ. A pul�ver �s az ing szinte mag�t�l ker�lt le r�luk, majd a k�vetkezõ pillanatban, t�zelõ test�k forr�n tapadt �ssze, ak�rcsak ajkaik.

Draco moh�n �zlelgette Hermione v�ll�t, kulcscsontj�t, majd lejjebb, szabadd� v�lt melleit. A l�ny ek�zben hev�lten simogatta, �s cs�kolgatta tark�j�t, h�t�t, ahol �rte. Ezut�n �jb�l forr� cs�kban mer�ltek el, mik�zben Draco szenved�lyesen szor�totta fesz�lõ �gy�k�t a l�ny cs�põj�hez. Hermione megriadt, szemei felpattantak. Hirtelen j�zanodott ki. Teste m�g v�gyott a folytat�sra, a gy�ny�rre, mely hull�mz�an t�madta �rz�keit, ugyanakkor f�lt is tõle. Nem volt m�g felk�sz�lve r�.

- Annyira k�v�nlak! – suttogta Draco, mintha meg�rezte volna, hogy a l�nynak b�ztat�sra lenne sz�ks�ge.

- Tudom – lehelte Hermione a fi� v�ll�ra, �s arc�t mellkas�ra fektette.

- De nem akarod, ugye? – k�rdezte Draco meg�rtõen, b�r kezei m�g k�vetelõdzõen sim�tottak v�gig a l�ny derek�n.

Hermione csak finoman megcs�v�lta a fej�t, de nem n�zett fel. Draco csal�dott volt, hogy v�gyai kiel�g�tetlen�l maradtak, de igyekezett meg�rteni a l�nyt. Egy�ltal�n nem ehhez volt hozz�szokva, hiszen eddig m�g sohasem utas�totta el senki. Hermione azonban m�s volt, mint ahogyan õ is m�s lett �ltala.
L�gyan cs�kolta arc�t �s nyak�t, mint egy szerelmi aktus ut�j�t�kak�nt, b�r v�gya odalent m�g csillap�tatlanul hajtotta volna tov�bb. Idõre volt sz�ks�ge, m�g lehiggad, s ezt az idõt a l�ny k�nyeztet�s�re haszn�lta ki. Finom volt a bõr, �s finom az �rint�s.

- Ne haragudj! – sim�totta meg Hermione finoman a fi� arc�t.

- Nem haragszom! – susogta Draco a l�ny f�l�be, majd nyomott egy cs�kot arc�ra.

Lassan lecsillapodott, majd v�gleg elszakadt a l�nyt�l. Sz� n�lk�l �lt�ztek fel. Hermione f�lve lesett k�zben a fi�ra. Tartott tõle, hogy megb�ntotta õt, de k�ptelen lett volna õszint�n odaadni mag�t. Lelkiismeret-furdal�sa azonban azonnal tovasz�llt, amikor Draco kedvesen az �l�be �ltette.

- Na, akkor most mondd el, hogy mi leszel a b�lon! – n�zett r� mosolyogva.

- Eszem �g�ban sincs el�rulni! – felelte Hermione j�t�kosan, szeme kac�ran csillant a kintrõl beszûrõdõ f�nyben. Hetek �ta tartott m�r kapcsolatuk, m�gis tudott a fi� m�g meglepet�ssel szolg�lni. Hol volt m�r a r�gi Draco Malfoy? – Harap�fog�val sem tudod kiszedni belõlem! Na j�, esetleg veritaserummal…

- Sz�val, nem mondod meg? – ment bele a j�t�kba Draco, majd megcsiklandozta a l�ny oldal�t.

- Nem! – nevetett fel Hermione �nfeledten, �s megpr�b�lt v�dekezni.

- Biztosan? – folytatta tov�bb Draco, �s m�r õ is nevetett.

- Biztosan! – kacagott tov�bb Hermione, �s lecs�szott a fi� �l�bõl. – Nem �r! Nem illik erõszakot alkalmazni!

- Erõszakot alkalmazok? �n? – csiklandozta tov�bb Draco, �s k�vette vonagl� test�t a padl�ra. A l�ny csilingelõ nevet�se bet�lt�tte az �res termet. – Megmutassam, milyen, ha �n erõszakot alkalmazok?

Azzal m�g hevesebben t�madta a l�nyt, megtal�lva leg�rz�kenyebb pontjait, mire az csak m�g jobban tiltakozott, �s m�g hangosabban nevetett.

- Ne csin�ld m�r! A v�g�n m�g meghallanak minket! – mondta Hermione kiss� szaggatottan a folyamatos nevet�stõl.

- Tudod mit? Akkor maradj csendben! – mosolygott Draco, �s sz�j�t a l�ny�ra tapasztotta.

Hossz� cs�kkal z�rt�k le kis j�t�kukat. Annyira boldogok voltak, hogy legsz�vesebben ott maradtak volna �r�kre.

- Am�gy meg �gyis megtal�llak, b�rminek is �lt�z�l! – mosolygott v�g�l Draco Hermione csillog� szemeibe.


A farsangi b�l napj�n m�r teljesen haszn�lhatatlan volt mindenki. Megt�rt�ntek az utols� sim�t�sok a jelmezeken, kezdõdhetett a mulats�g. A kiad�s lakoma ut�n a fell�põ egy�ttes nekil�dult a d�b�rgõ zen�nek, a k�l�nb�zõ jelmezek m�g� b�jt di�kok pedig nagy el�nnal kezdtek t�ncolni.
Hermione a t�nd�reknek �lt�z�tt Parvati l�nyok mellett �csorgott talpig feket�ben az arab nõk h�tk�znapi viselet�t mag�ra �ltve. Arc�t s�t�t lepel fedte, csak �l�nk szemei kandik�ltak ki m�g�le. Figyelte, leste a sz�nes t�meget. Mindenki ismeretlennek tûnt, csak kevesekrõl tudta, hogy minek is �lc�zt�k magukat.

Tõl�k nem messze Harry �s Ginny t�ncolt egy Hippogrif �s egy bagoly k�p�ben. L�tta Ront is, aki trollk�nt ugr�lt k�t unikornis t�rsas�g�ban. Egy valakit azonban v�gk�pp nem tal�lt, pedig szemei csak õt kerest�k.

- Nem megy�nk t�ncolni? – k�rdezte mellette az egyik t�nd�r t�lharsogva a hangos zen�t.

- Nem, most nincs kedvem! – felelte Hermione, �s tal�lomra felkapott a m�g�tte l�võ asztalr�l egy poh�r hûs�tõt.
Belesz�rcs�lt az italba, majd tekintet�t �jb�l k�rbehordta az elõtte t�ncol� forgatagon.

Ekkor egy udvari bolondnak �lt�z�tt fi� �llt meg elõtte, �s m�lyen meghajolt, mint ahogyan r�gen volt szok�s. Hermione mellett a k�t l�ny kuncogni kezdett. A boh�carc feln�zett r�, �s a feh�r kesztyûbe b�jtatott k�z fel� ny�lt.

- Nem t�ncolok! – cs�v�lta fej�t Hermione elutas�t�an.

A tarkaruh�s azonban nem fogalakozott a kikosaraz�ssal. Megragadta karj�t, �s a parkettre r�ntotta. Hermion�nak csak annyira maradt ideje, hogy az egyik, id�tlen�l nevetg�lõ l�ny kez�be nyomta pohar�t.

Pergõ �s gyors volt a t�nc. A fi� pedig �gyesen ir�ny�totta. Egy�ltal�n nem �gy, ahogy az ember egy bolondt�l v�rn�. Hermione ak�r �lvezhette is volna a gyakorlott t�ncos igyekezet�t, de szeme m�g mindig l�zasan kereste Dracot.
De azt�n, amikor partnere mag�hoz r�ntotta egy gyorsabb p�rget�s v�g�n, �s meg�rezte az ismerõs arcszesz-illatot, szeme elkerekedett, gyomra nagyot ugrott.

- Megbolondult�l? – ki�ltotta a fi� f�l�be.
Draco felnevetett, de ebbõl csak h�travetett feje l�tsz�dott, hangja elveszett az iszonyatos hangzavarban.

Megbolondult? Nem! Boldog volt �s szerelmes, �s mint minden szerelmes egy kicsit õr�lt, �s meggondolatlan. Hermione azonban ugyanezt �rezte. Mit sz�m�tott k�r�l�tte a nagy t�meg, amikor egy�tt lehettek, amikor keze �rintette test�t, szeme elmer�lhetett tekintet�ben, orra pedig �rezhette j�l ismert illat�t. Nem kellett enn�l t�bb, �s nem volt, ami megzavarhatta volna a boldogs�got, amit akkor �rzett.
V�gre odafigyelhetett a m�sikra, �lvezhette a zen�t, �s a t�ncot egyszerre. Sohasem volt ilyen fergetegesen j� partnere. Szinte semmit sem kellett tennie, a l�p�sek j�ttek magukt�l. Egy lejt�s jobbra, egy p�rg�s balra. Mozg�suk ritmusos �s k�nnyed volt, �s Hermione ugyanilyen k�nnyednek �rezte mag�t.

A zene v�g�n mindenki tapsolt, majd a hangszerek �jb�l felcsend�ltek, de m�r j�val l�gyabb hangon. A l�bak megpihenhettek, p�rok egym�sra tal�lhattak. Draco mag�hoz h�zta Hermion�t, �s finoman derek�ra tette k�t kez�t. A l�ny belesimult karjaiba, kez�t tark�j�n �sszekulcsolta.

- Mi van, ha felismernek? – ir�ny�totta Hermione a hangokat a fi� f�l�be.

- Az kiz�rt! – felelte Draco hat�rozottan. – Elhintettem, hogy man�nak �lt�z�m, de az utols� pillanatban Fletchernek adtam a jelmezem, �s helyette felvettem ezt. N�zd! – azzal, fej�vel egy p�ros fel� mutatott. El�g m�k�s volt, ahogy a cs�f b�kal�ny igyekezett t�ncba r�ngatni a man�t.

- �s az kicsoda? – k�rdezte Hermione fekete leple alatt megmosolyogva õket.

- A b�kal�ny? Ha j�l sejtem Pansy Parkinson – bazsalygott Draco is k�r�rvendõen, de szerencs�re az �larct�l ez sem l�tszott.

- Szeg�ny Fletcher! – nevetett fel Hermione, �s fej�t a fi� v�ll�ra tette.

Egym�st �lelve, lassan lejtettek az andal�t� zene dallam�ra. Tõl�k nem messze Harry �s Ginny t�ncolt egym�sra borulva. Hermione arca l�ngba borult a gondolatt�l, hogy mit sz�ln�nak bar�tai, ha sejten�k, ki is a partnere. Igen hasznos �tletnek tartotta ezt a jelmezb�lt, b�rki is volt a sz�lõatyja, hiszen �gy legal�bb an�lk�l lehettek egy�tt, hogy b�rkinek is feltûnt volna.
Kellemes volt az este, igaz�n j�l �rezt�k magukat. Tal�n t�ls�gosan is j�l. Hermion�nak n�ha olyan �rz�se t�madt, mintha Draco minden mindegy alapon nem is t�rõdne azzal, hogy leleplezõdhetnek. Ez n�ha egy-egy pillanatra ugyan aggodalommal t�lt�tte el sz�v�t, de azt�n a k�vetkezõ forr� pillant�s feledtetett mindent.

K�sõbb kimentek a parkba s�t�lni. A hidegre val� tekintettel nem igen k�vette senki sem a p�ld�jukat, �gy mag�nyos p�rosk�nt taposhatt�k odakint a havat.

Sz�p, holdf�nyes �jszaka volt, az �gen ezernyi csillag pisl�kolt. Az �p�let felõl pergõ zene hangja hallatszott, am�gy csend volt k�r�l�tt�k. Egy v�konyka k�penyn�l nem volt t�bb rajtuk, m�gsem f�ztak. Csod�latos volt az �jszaka, �s igaz�b�l ilyen hossz� idõt m�g sohasem t�lt�ttek el egy�tt. K�v�nhattak volna enn�l t�bbet?

R�vid s�ta ut�n Draco meg�ll�totta Hermion�t, feltolta �larc�t, �s kez�vel a l�ny arc�t takar� f�tyol fel� ny�lt.

- Hoh�, ez szents�gt�r�s azokn�l a n�pekn�l, ahol ezt a ruh�t viselik! – tette Hermione kez�t a fi��ra, �s pajkosan felnevetett. – A f�rfi addig nem l�thatja a nõ arc�t, am�g feles�g�l nem veszi!

- Csak egy szavadba ker�l! – felelte Draco komolyan.

Hermione megszeppent. Nem erre a hangra sz�m�tott a m�moros este ut�n. M�g mindig a fi� kez�t fogta, szemeivel pedig arc�t m�regette. Komoly volt! T�l komoly!

- Azt hiszed, csak viccelek? – k�rdezte felszegett �llal, amitõl Hermione m�g jobban megijedt. – B�r most megtehetn�m!

Hermione elengedte a fi�t, �s lecsatolta az arc�t takar� kendõt, majd leengedte fej�rõl a k�nnyû anyagot. Nem tudta mire v�lni Draco szavait �s kim�rt hangj�t. Nem erre v�gyott. Szerette volna folytatni felhõtlen sz�rakoz�sukat, ahogy odabent, a Nagyterem forgatag�ban tett�k.

- Nem hiszel nekem? – k�rdezte Draco a n�ma l�nyt�l. Sz�m�ra is neh�z volt ez a pillanat. Eg�sz este pr�b�lta elhessegetni sz�rnyû gondolatait. �tadta mag�t a farsangi hangulatnak, �lvezte egy�ttl�t�k minden perc�t, de a k�zelgõ holnap r�nehezedett lelk�re, �s nem hagyta nyugodni.

- Valami baj van, ugye? – tette kez�t l�gyan Hermione a fi� hûv�s arc�ra. Draco megfogta, �s belecs�kolt puha tenyer�be. – Draco, sz�lj m�r! Te is megkaptad? Kapt�l te is csomagot reggel? Sz�lj m�r!

Hermione k�nnyeivel k�szk�d�tt. Sz�m�tottak r�, hiszen Draco napok �ta mondogatta, hogy m�r t�bben is kaptak a reggeli post�val csomagokat, amiben egy fekete tal�r �s egy �larc volt. Tudt�k mindannyian, hogy ez mit jelent. Hermione is j�l eml�kezett a hal�lfal�k jellemzõ ruh�zat�ra �s maszkjukra, hiszen a Miniszt�rium alagsor�ban volt szerencs�je tal�lkozni vel�k.

Most azonban sz�rnyû volt belegondolni, hogy az elv�l�s napja ennyire k�zeleg. Mindketten tudt�k, hogy ez nem egy egyszerû elutaz�s, egy r�vid sz�net lesz kapcsolatukban, hanem ak�r a v�g�t is jelentheti. Ez volt a legf�j�bb a dologban. Nem akart�k, hogy v�ge legyen.

- Jaj, Hermione! – fakadt ki Draco, �s mag�hoz h�zta a l�nyt. Arc�t r�fektette fej�re, �s �gy szor�totta mag�hoz, amennyire csak b�rta an�lk�l, hogy f�jdalmat okozna neki. – Ap�mt�l kaptam megint levelet… Holnap reggel kapom meg a csomagot. De �n ezt nem akarom!

- De meg kell tenned! – mondta halkan Hermione. Hideg arc�t �gett�k forr� k�nnycseppjei.

- Nem Hermione, nem kell megtennem! – tolta el mag�t�l a l�nyt Draco. Kezei erõsen szor�tott�k v�ll�t.

- De igen! Draco, ezt m�r annyiszor
megbesz�lt�k! – Hermione hangja k�ts�gbeesett volt. Saj�t v�gya ellen besz�lt j�zan esze.

- Nem! Te mondtad, de �n sohasem �rtettem egyet vele! Most m�g nem k�sõ, m�g elmenek�lhetek! – tiltakozott Draco, �s d�h�sen h�tr�bb l�pett.

- Nem lehetsz saj�t magad ellens�ge! – Hermione �sz�rveket keresett, b�r tudta, m�r mindet els�t�tte kor�bban.

- H�t ez az, hogy nem vagyok a saj�t magam ellens�ge!

- Ha nem m�sz el, v�ged!

- Ugyan m�r! – legyintett Draco. – A k�nyvben is az �llt, hogy megt�rhetõ a bûb�j!

- Igen, esetleg, ha t�meg�vel l�pnek fel ellene! – ki�ltotta Hermione rem�nyt vesztve.
- Na l�tod! – legyintette Draco d�h�sen a l�ny fel�.

- �s mi van, ha nem �gy van?

- Jaj, Hermione! Te mindig annyira hiszel a k�nyveknek! Akkor most mi�rt k�telkedsz?

- Mert f�ltelek!

- F�ltesz, �s azt akarod, hogy hal�lfal� legyek?

- Azt akarom, hogy �letben maradj!

- �n is azt akarom, de nem ilyen �ron!

- Draco, gondolkodj m�r j�zanul! – Hermione teljesen veszve �rezte a helyzetet. Szerette a fi�t, �s f�lt, hogy konoks�ga miatt a cseppnyi rem�nyt is elvesz�ti, hogy esetleg egyszer m�g �jra egym�s�i lehetnek.

- J�zan vagyok! – ki�ltotta teli torokb�l Draco.

- Nem! Egy�ltal�n nem vagy az! Annyiszor p�ld�l�zol ap�ddal, akkor most is gondolkodj a fej�vel! Szerinted, most hogyan d�ntene? – ord�totta vissza k�ts�gbeesetten Hermione. Nem volt jobb �tlete, �s rem�lte, hogy ezzel esetleg jobb bel�t�sra b�rhatja a fi�t.

- Hogy gondolkodhatn�k az ap�m fej�vel? – hadon�szott kez�vel Draco idegesen, �les hangja messzire sz�llt az �jszaka csendj�ben. – Õ sohasem szeretne egy…

Hangja elakadt, kez�t leengedte, de szemei vill�mokat sz�rtak.

- Egy s�rv�rût? – fejezte be halkan a mondatot Hermione.

N�ma, csend �llt be, a levegõ szinte vibr�lt k�r�l�tt�k. Izgalomt�l hevesen dobog� sz�v�k majd kiugrott a hely�rõl. Egy pillanatig csak n�zt�k egym�st. A p�r perc alatt messzire t�volodtak egym�st�l! Hol volt m�r a t�nc, az �rz�ki �lel�s?

- Hermione, nem akarlak b�ntani! – sz�lalt meg azt�n Draco. – Most nem!

Hermione nem sz�lt, csak n�m�n hozz�b�jt. Nem �rtette, mi�rt pont vele t�rt�nik meg mindez? Mi�rt kellett neki beleszeretni egy Malfoyba? Mi�rt nem tud tõle elszakadni? Mi�rt?

Tudta, hogy b�rmi t�rt�nik, õ mindig szeretni fogja. M�g akkor is, ha m�snap hal�lfal�k�nt megkapja sz�rnyû b�lyeg�t. Akkor sem lesz m�s sz�m�ra, mint a fi�, akit õszint�n szeret. Az �rtelem itt m�r elvesz�tette �rt�k�t. A sz�v az �sz f�l� kerekedett, �s ez ellen nem lehetett tenni semmit.