3. Korl�tok n�lk�l



A sz�net elm�lt, �j �v kezdõd�tt. A r�gi gõz�s vastag cs�kot h�zott maga f�l�tt, ahogy Roxfort fel� sz�guldott a kanyarg� s�neken. Odakint fogcsikorgat�an hideg volt, mindent feh�r h�r�teg bor�tott. A f�lk�k kellemes meleg�ben �l�nk cseveg�s folyt, hiszen �lm�nyekben gazdagon indult el mindenki otthonr�l. �nnepi vacsor�k, rengeteg �rdekes aj�nd�k �s felejthetetlen bulik Szilveszterkor.

Hermione mosolyogva hallgatta bar�tait, akik lelkesen sz�moltak be gyarapodott �rt�keikrõl. Õt is faggatt�k aj�nd�kair�l, hiszen mindig tudott valami sz�mukra �rdekes, idegen dolgot mes�lni. Egy csom� t�rgy volt ugyanis, amit m�g mugliismeret �r�r�l sem ismerhettek.

Hermione felsorolta aj�nd�kait, mint eddig minden �vben, de egyrõl m�g csak eml�t�st sem tett. Nem besz�lt a k�nyvrõl, melynek c�me mosolyt csalt volna bar�tai arc�ra, eredete viszont megbotr�nkoztatta volna õket. Megtartotta h�t mag�nak a titkot, m�lyen elrejtve, hogy egy-egy nyugodtabb pillanatban elm�lkedhessen rajta. Ezek a pillanatok azonban egyre gyakoribb� v�ltak. Lassan azon kapta mag�t, hogy nem telik el �ra, hogy ne gondolna r�, illetve aj�nd�koz�j�ra.

Most is megt�madt�k �rz�sei. Olyannyira, hogy f�lt, arca el�rulja.

- Mindj�rt j�v�k! – mondta, �s maga m�g�tt hagyta vid�man kacar�sz� bar�tait, akik �ppen Ron csal�di besz�mol�j�n vidultak.

A mosd� fel� indult. Szinte menek�lt. Mag�nyra �s csendre v�gyott. �rezte, hogy ez �gy nem mehet tov�bb. F�lt, hogy bar�tainak feltûnik v�v�d�sa, �s bosszantotta, hogy gondolatai mindig e fel� terelõdnek. Nem tudta, hogy mit akar, mi lenne jobb. Csak t�rt�njen m�r valami! Valami olyan, ami hely�re teszi a dolgokat, amitõl biztos lehet �rz�seiben ak�r �gy, ak�r �gy. M�r megszokta, hogy Draco Malfoyra mindannyian csak gyûl�lettel gondolnak, �gy az tal�n nem is lett volna neh�z tov�bbra sem. De m�gis! Valami nagyon megakad�lyozta benne, hogy �gy gondoljon r�. De hogy lehets�ges ez? Hogy is t�rt�nhetett ez meg vele? Vagy tal�n m�gis csak beles�t�lt Malfoy j�l megtervezett csapd�j�ba? Legyõzte volna a fi�, b�rmennyire tiltakozott?

Elgondolkodva tette kez�t a mosd� kilincs�re, amikor valaki h�tulr�l hirtelen bel�kte az ajt�n. Ki�ltani nem tudott, mert t�mad�j�nak tenyere erõszakosan befogta sz�j�t.

Odabent szûk volt a hely. Amikor nagy nehezen megfordult, �s szembetal�lta mag�t Dracoval, �gy �rezte, menten el�jul. Szeme fennakadt, �s m�r nem csak ez�rt nem tudott megsz�lalni, mert a fi� tenyere nem engedte, hanem mert egyszerûen megn�mult a d�bbenettõl.

Draco leengedte kez�t, de m�g mielõtt Hermione megsz�lalhatott volna, sz�j�val n�m�totta el. Ajkait erõsen a l�ny�ra tapasztotta. Hermione csendesen ny�sz�r�gve tiltakozott, kezeivel igyekezett ell�kni mag�t�l a fi�t, b�r tudta, pr�b�lkoz�sai semmit sem �rnek Draco erõf�l�ny�vel szemben.

Az erõszakos cs�k egy idõ ut�n elgyeng�lt, Hermione ajkai magukt�l ny�ltak meg utat adva a fi� nyelv�nek. Ajkaik �des j�t�kot, gyeng�d t�ncot lejtettek, mely bizsergetõ, felkavar�, �s mennyberep�tõ volt egyszerre. Draco erõsen tartotta karjaiban Hermion�t, aki behunyt szemmel, al�ltan adta �t mag�t a pillanatnak. Esze felmondta a szolg�latot, megszûnt gondolkodni, �s ezzel egy�tt k�ts�gei is elm�ltak. �rz�sei egy�rtelmûen azt s�gt�k, hogy ez a cs�k, ez az �lel�s nem lehet sz�nj�t�k, nem lehet csal�s a fi�b�l �rad� szenved�ly.

Hossz� pecekig cs�kolt�k egym�st, mintha az elfecs�relt napokat szerett�k volna bep�tolni, vagy mintha ezut�n nem lenne m�djuk t�bbet tal�lkozni. Besz�des volt ez a cs�k, sok mindent el�rult, mint ahogy ut�na egym�sba fon�d� tekintet�k is. Elmer�ltek egym�sban, mint akkor azon az est�n, amikor a bûb�jt v�grehajtott�k. Tal�n akkor t�rt�nt vel�k ez a var�zslat, ami az�ta sem b�rt elm�lni. De m�r nem is v�gytak r�, hogy elm�ljon!

- Te is �rzed, Hermione? Te is �rzed, hogy mi �sszetartozunk? – k�rdezte Draco l�ngol� arccal, �s olyan tekintettel, ami eddig Hermione sz�m�ra teljesen ismeretlen volt. Most m�gsem zavart �rzett emiatt, hanem teljesen m�st. Nem v�laszolt, csak a fi� mellkas�ra fektette fej�t, �s n�m�n b�logatott.

Draco ism�t Hermione k�r� fonta a karj�t. Ez a b�lint�s fel�rt egy vallom�ssal. Boldog volt, �s megk�nnyebb�lt. Erre v�rt, ez a pillanat hajtotta a l�ny fel�.

A szûk, rosszlevegõjû mosd� k�rvonalai eltûntek. Felhõk k�z�tt lebegtek szabadon, minden korl�t �s elvek szõtte hat�rok n�lk�l. Nem volt Roxfort, nem volt Dumbledore, nem voltak hal�lfal�k �s nem volt Voldemort. Ez a vil�g mindentõl mentes volt, ami kettej�k k�z� g�takat �p�thetne. Itt nem l�tezett m�s csak õk �s a kettej�ket �sszek�tõ m�ly, õszinte szerelem.

T�relmetlen kopog�s hozta vissza õket ebbe a zord vil�gba, ahol szerelm�k csak a sûrû, s�ros avar al�l kikandik�l�, alig �szrevehetõ vir�gk�nt l�tezhetett.

- Foglalt! Nem l�tod? Keress m�sik mosd�t!– ki�ltotta ki Draco d�h�sen. Annyira szeretette volna m�g sok�ig �lvezni ezt a csod�latos pillanatot!

Az ajt� elõtt �ll� val�sz�nûleg felismerhette a h�rhedt mardek�ros hangj�t, �gy sz� n�lk�l od�bb�llt.

Hermione zavartan n�zett fel a fi�ra. Olyan hihetetlen volt az eg�sz. Õ �s Draco Malfoy! A volt ellens�g cs�kj�t�l �gett duzzadt sz�ja, �lel�s�tõl vert hevesebben a sz�ve, �s felkavart �rzelmeitõl remegett l�ba.

- Tudom, hogy nem valami romantikus, de legk�zelebb az lesz! �g�rem! – mondta Draco, mik�zben igyekezett megfejteni a r� szegezõdõ tekintetet.

- K�vetkezõ? – sz�lalt meg halkan Hermione. – Nem tudom, hogy helyes-e…

- �n tudom, hogy az! – fojtotta Draco a tiltakoz�s szavait a l�nyba. – Ugyanazt �rezz�k mindketten! Mi�rt hadakozn�nk ellene?

- De mi… mi nem j�rhatunk! – fakadt ki Hermione. Mindig j�zan esze pr�b�lt fel�lkerekedni �rz�sein, de odabent m�lyen �rezte, hogy esze m�r r�gen elvesz�tette a csat�t.

- Mi�rt nem? – k�rdezte Draco hevesen. Nem akart vesz�teni! Hiszen n�h�ny perce hat�rozottan a gyõzelem m�mor�t �rezte! Nem engedhette ki kez�bõl! – Hol van az meg�rva, hogy mi nem �rezhet�nk m�st egym�s ir�nt, mint gyûl�letet? Sehol! Hermione, sz�ks�gem van r�d! Melletted m�s lehetek, mint eddig voltam! Melletted saj�t magam lehetek!

- �s ez j� neked? J�, hogy m�s lett�l? – Hermione szemei k�nnyekkel teltek meg.

- Igen! – felelte Draco hat�rozottan. – Ugye hiszel nekem?

Hermione nem v�laszolt, csak m�regette a fi� arc�t. Az elm�lt �vek alatt m�r megtanulta, hogy Draco Malfoy-jal vigy�znia kell, szavai �vatos m�rlegel�st ig�nyelnek, cselekedetei m�g�tt �n�s �rdekek h�z�dnak, melyek m�rhetetlen gonoszs�ggal, gyûl�lettel fût�ttek.

- Hermione, ugye hiszel nekem? – fogta Draco k�t tenyere k�z� a l�ny arc�t. Hatalm�ba ker�tette a k�ts�gbees�s, az �jabb kudarc elleni f�lelem.

Hermione abban a pillanatban nem tudta eld�nteni, hogy a hirtelen r�m�lettõl, vagy õszinte �rzelmeitõl ind�ttatva, de finoman b�lintott a k�t hideg teny�r k�z�tt.

Draco nem engedte el arc�t. K�zelebb hajolt, �s finoman megcs�kolta.

Hermione lehunyta szem�t, �s megpr�b�lt semmi m�sra nem gondolni, csak pillanatnyi �rz�seire.


K�vetkezõ egy�ttl�teik helysz�ne sem volt sokkal romantikusabb, de �rzelmeikrõl egyre ink�bb eltûnt k�telyeik �ttetszõ f�tyla. Hermione lassan elfogadta, hogy Draco val�ban megv�ltozott, �s k�zeled�se t�nyleg teljesen õszinte, �s minden h�ts� sz�nd�kt�l mentes. Pillanatokig lehettek csak egy�tt hol egy szert�rban, hol egy �res teremben. Ezeket a perceket azonban igyekeztek kihaszn�lni. R�vid besz�lget�sek, sz� n�lk�li �lel�sek cs�kok t�lt�tt�k ki egy�ttl�teik nagy r�sz�t.

Ahogy a napok teltek egyre jobban elm�ly�ltek az egym�s ir�nti szerelemben, �s olykor azt sem vett�k �szre, hogy m�r nem csak akkor v�ltanak forr� pillant�st, ha ketten vannak, hanem ak�r a tan�r�kon is. A boldogs�g, ami k�r�llengte õket, h�tt�rbeszor�tott minden g�tl�st, �s ahogy alkalmuk ny�lt m�r rep�ltek is egym�s karj�ba. Igyekeztek saj�t, z�rt vil�gukb�l kirekeszteni mindent, ami j�zans�gra k�nyszer�ttette volna õket.

Ez azonban nem tartott t�l sok�ig. Tal�n mindketten sejtett�k, hogy t�l sz�p, az amiben r�szes�lnek ahhoz, hogy �r�kre �gy maradjon, m�gis enn�l tal�n hosszabb idõt adtak maguknak.

Elõsz�r Piton pr�b�lta le�ll�tani Dracot. Mivel Valeriana Lloyd t�voll�t�ben a b�jitaltan �r�kat is õ tartotta, dupla annyi idõt t�lt�tt a di�kokkal, mint egy�bk�nt. Nem volt csoda h�t, hogy �les szem�nek feltûnt az, ami a k�t volt ellens�g k�z�tt kialakult.

Draco ekkor m�g higgadt tudott maradni, �s siker�lt �gy sz�nlelnie, mintha fogalma sem lenne, mirõl besz�l h�zvezetõ tan�ra. Persze nem mintha ezzel Pitont f�lrevezethette volna, de legal�bb abban a hitben tudta becsukni maga m�g�tt az ajt�t, hogy minden rendben van. Higgadtan t�vozott annak ellen�re, hogy Piton megfenyegette. Azt mondta, hogy ha m�g egyszer k�zeledni pr�b�l Hermion�hoz, akkor el�rulja apj�nak, vagy k�s�rõket �ll�t mell�. Nem engedte, hogy b�rmi, vagy b�rki befoly�solja �rz�seit, be�rny�kolja boldogs�g�t, amit Hermione mellett �rez. Szerelme t�ls�gosan erõs volt ahhoz, hogy ilyen k�nnyen megadja mag�t.

Azonban, amikor n�h�ny nappal k�sõbb Valeriana vissza�rkezett a Szent Mung�b�l, �s hasonl�k�ppen esett neki, m�r nem b�rta tov�bb. Kereszttestv�re a legrosszabbkor tal�lta meg tolakod� figyelmeztet�seivel, mert pont aznap kapta meg apj�t�l m�r a m�sodik levelet, amiben k�zelgõ beavat�s�r�l �rt. Rossz kedv�nek m�r csak Valeriana szemreh�ny�sai hi�nyoztak.

Kelletlen�l, m�r eleve d�h�sen ment h�t hozz�, amikor az �r�ja ut�n mag�hoz h�vatta.

- Nagyon vesz�lyes j�t�kot ûz�l! – esett neki kereszttestv�re minden k�nt�rfalaz�s n�lk�l.

- Mirõl besz�lsz? – v�gott vissza Draco. �szt�n�sen v�dekezni kezdett, pedig apja megtan�totta, hogy a legjobb v�dekez�s a t�mad�s.

- Ha ap�d f�l�be jut, hogy milyen viszonyban vagy Hermion�val, nem hiszem, hogy �r�lni fog neki!

- Grangerrel? Milyen viszonyra gondolsz? Ugyan�gy ut�lom, mint azelõtt. Nem hiszem, hogy ap�mnak b�rmi kifog�sa lenne ez ellen. – igyekezett Draco k�z�ny�s hangot mag�ra erõltetni.

- L�ttam, hogy n�zel r�, �s t�bbsz�r �szrevettem, hogy odas�gsz neki valamit!

- K�pzelõdsz! – Draco �gy �rezte mag�t, mint egy rajtakapott kisfi�. H�t ennyire l�tszik, amit �rez? Nem adhatja fel mag�t! Nem adhatja ki Hermion�t!

- Draco! Mindkettõt�ket vesz�lybe sodrod! – hajtotta tov�bb Valeriana, amivel csak tov�bb bõsz�tette.

- Nevets�ges vagy! – mosolygott Draco apja j�l ismert f�l�nyess�g�vel.

- �desap�dnak is ezt fogod mondani, amikor sz�mon k�ri rajtad az �rzelmeidet? – n�zett Valeriana t�relmetlen�l Draco szemeibe. – Ahogy megtudta a b�ntetõfeladatot, meg fogja tudni azt is, ami k�zted �s Hermione k�z�tt van. Akkor pedig mindkettõt�ket elõ fog szedni k�ny�rtelen�l. Abban biztos lehetsz!

- �gy besz�lsz, mint Piton! – emelte meg a hangj�t Draco. T�relme egyre fogyott, de megpr�b�lta m�g tartani mag�t. – Mi�rt gondolj�tok, hogy belesz�lhattok b�rkinek is az �let�be? Nem ti fogj�tok eld�nteni, hogy mikor, mit csin�ljak!

- �n nem akarok belesz�lni… - v�dekezett Valeriana, de Draco m�ris f�lbeszak�totta.

- Nem, te t�nyleg m�g visszafogott vagy Pitonhoz k�pest, mert õ egy�rtelmûen megfenyegetett. Azt mondta, ha m�g egyszer megl�t Hermione k�zel�ben, k�s�retet �ll�t mell�m – Draco most m�r �v�lt�tt. Az erek kidomborodtak nyak�n, szemei szikr�t h�nytak. Annyira szeretett volna m�r v�get vetni ennek a besz�lget�snek! Mi�rt nem hagyj�k m�r b�k�n? Mi�rt nem lehet boldog �gy, ahogy m�s? Mi�rt f�j ez mindenkinek?

- Ezek szerint neki is feltûnt, hogy van k�ztetek valami – sz�gezte le halkan Valeriana. �gy tûnt, egy pillanatra elgondolkodott, �s mintha meg is enyh�lt volna, de Draco ekkor m�r olyannyira s�rtve �rezte mag�t, hogy ezt �szre sem vette.

- Persze, ti m�r csak tudj�tok! – hadon�szott a kezeivel Valeriana elõtt. – Ti mindent jobban tudtok mindenkin�l! Majd ti megmondj�tok, hogy mi j� nekem!

- Draco…- pr�b�lkozott Valeriana.

- Nem vagyok k�v�ncsi senki v�lem�ny�re, fõleg nem az olyan k�pmutat�k�ra, mint ti vagytok! – azzal kinyitotta az ajt�t, �s kirobogott.

V�gre maga m�g�tt hagyhatta a termet, �s a nõt, aki beleg�zolt z�rt vil�g�ba, ahol eddig csak Hermione sz�m�ra volt hely, ahol a l�ny �s vele egy�tt a b�k�s megnyugv�s v�rta.

Sebesen szedte l�bait, mint aki menek�l. V�gig a hossz� folyos�n, fel a l�pcsõn, azt�n onnan m�r csak c�ltalanul. Legsz�vesebben azonnal Hermion�hoz szaladt volna, de tudta, hogy azt most nem teheti meg. Meg kell v�rnia az est�t, amikor v�gre tal�lkozhatnak. �gy �rezte, nem fogja kib�rni addig. Feje majd sz�trobbant, eg�sz test�ben remegett. F�lt. Nem apj�t�l, nem att�l, hogy kider�l titka, hanem att�l, hogy mindezt elvesz�theti. Sokat kapott az elm�lt hetekben a l�nyt�l, �s az ir�nta t�pl�lt szerelemtõl. K�pes lett volna foggal, k�r�mmel harcolni az�rt, amit el�rt. Vesz�lyeztetve �rezte boldogs�g�t, aminek �z�t m�g alig �lvezte. Nem akarta, hogy ilyen hamar v�ge legyen! Sõt, egy�ltal�n nem akarta, hogy v�ge legyen.

Gyûl�lt mindent, ami eddig k�r�lvette, ami a m�sik vil�ghoz k�t�tte. A vil�ghoz, amely most olyan idegennek, t�volinak tûnt, �s ami sohasem engedn� meg sz�m�ra ezt a boldogs�got csup�n az�rt, mert Hermione nem aranyv�rû. Mit sz�m�tott ez ekkor m�r? Semmit! Hermione maga volt a csoda, aki megtan�totta szeretni, elfogadni, sõt l�tni a vil�got olyannak, amilyen. Hermione volt sz�m�ra maga a vil�g! A vil�got pedig nem szabad elvenni senkitõl! Mi�rt akarj�k, h�t megfosztani tõle?

Este, amikor a s�t�t �tv�ltoz�stan-teremben egym�s karjaiba simultak, Draco �gy szor�tott Hermion�t mag�hoz, mintha az �lete f�ggne ettõl az �rint�stõl. Akkor �gy �rezte, hogy ez �gy is van.

- Mi a baj? – k�rdezte Hermione, mik�zben arc�t Draco mellkas�hoz szor�tva hallgatta d�b�rgõ sz�vdobog�s�t.

- Semmi! – hunyta le szem�t Draco, �s val�ban �gy �rezte, most m�r nincs semmi baj.

- Draco, �rzem, hogy b�nt valami! – n�zett fel Hermione a fi�ra.

A bevil�g�t� Hold f�nye k�kre sz�nezte Draco arc�t. Egy pillanatra mintha keserûs�get l�tott volna megcsillanni szemeiben, de azt�n elmosolyodott.

- Nem akarom, hogy b�rmi is megzavarjon minket! – mondta, �s hogy ne kelljen a l�ny szemeibe n�znie, cs�kolgatni kezdte arc�nak finom bõr�t. – Senki nem �llhat az utunkba! Senki nem akad�lyozhatja meg, hogy egy�tt legy�nk!

Hermione engedte, hogy a fi� kedves cs�kokkal halmozza el, de k�zben a szavak m�lyre hatoltak, �s d�ngett�k j�zans�g�nak kiskapuj�t.

- Ki akarn� megakad�lyozni? – k�rdezte, �s finoman belet�rt a fi� haj�ba. A v�kony sz�lak ujjai k�r� fon�dtak, selymesen cir�gatt�k bõr�t.

- Senki! Nem �rdekes! – tapasztotta sz�j�t v�g�l Draco a l�ny�ra.

Az �des cs�k, ajkaik forr� �rint�se, �s a test�k�n v�gighull�mz� szenved�ly pr�b�lta feledtetni f�lelmeiket, de ez�ttal sokkal hevesebben t�rt r�juk, mint b�rmikor.

Hermione finoman tolta el mag�t�l a fi�t, hogy �jra szemibe n�zhessen.

- Megl�tott minket valaki? – k�rdezte f�lve. Annyira tartott ettõl! Hetek �ta igyekezett kord�ban tartani �rzelemit, mik�zben egyfolyt�ban a lebuk�st�l rettegett. �des volt egy�ttl�t�k, de tiltott gy�m�lcs volt ez sz�mukra, �s ezt mindketten tudt�k.

- Nem, nem hiszem, csak sejtik – mondta Draco. Annyira nem akart errõl besz�lni! Nem akarta elrontani boldogs�guk r�vid perceit ilyen bor�s dolgokkal. �jb�l k�zel�tett Hermione sz�ja fel�.

- Sejtik? De kicsoda? – t�rt ki Hermione elõle.

- Valeriana Lloyd, meg Piton – felelte, majd �jabb cs�kkal pr�b�lkozott. Egyre jobban veszve �rezte mag�t. F�lelm�t l�tta beigazol�dni: ellens�gei m�r megkezdt�k k�rt�kony munk�lataikat.

- Piton? �s mit mondott? – Hermione egyre izgatottabb lett. Egyik tan�rt sem kedvelte, b�r mindkettõrõl tudta, hogy a Fõnix Rend tagjak�nt az õ oldalukon �llnak, m�gis tartott tõl�k. K�l�n�sen Pitont�l, hiszen kettõs�g�vel t�k�letesen tiszt�ban volt.

- Azzal fenyegetett, hogy k�s�retet �ll�t mell�m, ha m�g egyszer k�zel�teni merek hozz�d, vagy ha ez sem seg�t, bek�p ap�mnak – hadarta gyorsan Draco. D�h�sen tapasztalta Hermione arc�nak komors�g�t, �s a kihûlõ szenved�lyt.

- Ap�dnak? Piton tudja, hogy hol az ap�d? – h�kkent meg Hermione. Keze lecs�szott Draco v�ll�r�l.

- Igen! – vonta meg v�ll�t a fi�. Nem akarta erre terelni a t�m�t. H�t nem el�g, hogy Piton �s Valeriana k�z�j�k akar furakodni, most m�g az apja is? Ott akarta folytatni, ahol n�h�ny perce abbahagyt�k. Finoman cs�kolgatni kezdte Hermione nyak�t. – Ne foglalkozzunk most az ap�mmal!

- Ez nem olyan egyszerû, Draco – l�pett h�tr�bb Hermione, v�gleg kiszakadva a fi� karjaib�l.

Draco most m�r m�rhetetlen�l d�h�s volt. Idegesen ford�tott h�tat a l�nynak, majd le�lt a legk�zelebbi sz�kre. �rezte, ahogy t�volodnak egym�s�t�l, ahogy �ket v�g k�z�j�k hovatartoz�suk. Eddig sohasem besz�ltek errõl. K�v�l tartott�k ezt a t�m�t, hiszen sejtett�k, ez k�nyes pontja kapcsolatuknak. Nem is t�vedtek.

- Draco, nem tehet�nk �gy, mintha ezek a dolgok nem l�tezn�nek! – �lt le Hermione a fi� mell�.

- Eddig is tudtad, hogy ki vagyok, hogy honnan sz�rmazom! – fakadt ki s�rtõd�tten Draco. – Tudtad, hogy ki az ap�m, tudtad, hogy hal�lfal�k gyerekek�nt hova tartozom!

- Igen – nyelt nagyot Hermione. Persze, hogy tudta! Mire is gondolt? – Csak j� volt megfeledkezni r�la.

Hangja halk volt, m�gis �les k�sk�nt has�tott Draco sz�v�be. F�jdalmat �rzett a m�lt miatt, a sz�rmaz�sa miatt �s a jelenje miatt, amit ezek befoly�soltak. „Egy ember semmi a m�ltja n�lk�l!”- mondta sokszor apja, amikor messzire ny�l� csal�df�jukr�l reg�lt neki. Õ pont az ellenkezõj�t �rezte ennek az �ll�t�snak. Egy senki volt m�ltja �rny�k�ban! Ha nem oda sz�letett volna, ahova sz�letett, ha nem olyan neveltet�st kapott volna, mint amilyenben r�szes�lt, akkor tal�n nem kellene most att�l rettegnie, hogy mind emiatt vesz�theti el a l�nyt.

- Nekem is neh�z besz�lnem errõl, de te is gondolhattad, hogy elõbb vagy ut�bb t�l kell esn�nk ezen! – mondta Hermione szel�den, b�r sz�ve õr�lten kalap�lt. Rettegett õ is, ak�rcsak a fi�. Szerelm�k, egym�s fel� ir�nyul� szenved�ly�k gy�ny�rû volt, de egy kapcsolat nem mer�l ki ebben. Legal�bbis sz�m�ra nem.

- Igen – ny�gte nehezen Draco. Kez�t a l�ny arc�ra tette. Ujjaival finoman sim�totta v�gig a puha bõrt. �zlelgetni, cs�kolgatni lett volna kedve, de a f�lelem g�takat vert. – F�lek Hermione, hogy elvesz�telek!

Hermione belefektette arc�t Draco tenyer�be, mik�zben k�nnyes szemei elmer�ltek a fi� szomor� tekintet�ben. Megsajn�lta õt, �s megsajn�lta mag�t. Kez�t a fi��ra tette, mely m�g mindig forr� arc�t hûs�tette.

- Tudnom kel Draco, hogy mit akarsz! Mit akarsz a j�võben? – tette fel a k�rd�st, mely olykor �jszak�nk�t foglalkoztatta, de valah�nyszor a fi�val tal�lkozott, �s elmer�lt szerelm�ben, azonnal elfelejtõd�tt. Eg�szen ez id�ig…

- Hogy mit akarok a j�võben? – d�nt�tte meg Draco finoman a fej�t, mire szõke tincsei oldalra libbentek. – T�ged! Engem m�s nem is �rdekel! Ott a helyem, ahol te vagy!

Hermione nem k�rdezett t�bbet. Nem �rtette pontosan Draco szavai mit is jelentenek, de f�lt elhinni b�rmit is. F�lt elhinni azt is, hogy a fi� val�ban az õ oldalukon �ll sz�rmaz�sa ellen�re, �s f�lt azt is elhinni, hogy ez mind �lnoks�g.
�nzõ volt, �s ezt tudta pontosan. Õ csak egy j�võt akart, amiben Draco szerepel, amiben nem kell v�lasztaniuk semmi k�z�tt, ahol csak õk ketten sz�m�tanak, �s semmi m�s.

Odab�jt a fi�hoz, fej�t a v�ll�ra fektette. A bizonytalans�g ott maradt k�z�tt�k, �s pontosan �rezt�k, hogy az a felhõtlen boldogs�g, amit az elm�lt hetekben �reztek, m�r nem j�n vissza t�bb�. Nem j�het vissza, hiszen az esem�nyek, amik k�r�l�tt�k zajlanak, mind csak ellen�k dolgoznak.

Kapaszkodtak egym�sba, mint k�t haj�t�r�tt t�l�lõ a h�borg� tengeren, �s csak rem�lt�k, hogy a vihar elcsillapszik, �s egyszer partot �rnek ott, ahol v�gre meglelhetik az igazi boldogs�got.