2. Felsz�nre t�rekvõ �rz�sek




A k�nyvt�rban t�rt�ntek nagy port kavartak, �s napokig ez volt a legfontosabb t�ma az iskola falai k�z�tt. Ezekben a napokban a k�t fõszereplõ legsz�vesebben eltûnt volna a F�ld sz�n�rõl, ugyanis k�tes pusmog�sok, f�lre�rthetõ megjegyz�sek keringtek a di�kok k�z�tt. Senki sem tudta pontosan, mi is t�rt�nt a k�t ellens�g k�z�tt, �s tal�n ez keltette a legnagyobb zûrzavart, pedig l�tsz�lag minden ugyanolyan volt, mint r�gen. Egyed�l õk ketten �rezt�k, hogy valami megv�ltozott.

Draco igaz�n a v�gletek embere lett: vagy nem sz�lt egy sz�t se, csak elm�l�zva bambult maga el�, vagy a legkisebb dologra ord�tozni kezdett. K�zvetlen k�rnyezete lassan nem is mert hozz� sz�lni. Milyen j�l is tett�k! Draco pont ilyenkor �rezte mag�t a legjobban. Csendre �s mag�nyra v�gyott, hogy kusza gondolatait �s �rz�seit rendezni tudja.

A t�rt�ntek h�re hamar eljutott Lucius Malfoyhoz is, aki nem �ppen kedves levelet �rt fi�nak. Draco mindig b�szke volt apj�ra, �s fontos volt sz�m�ra a v�lem�nye, most m�gis nehezen tudott vele azonosulni. M�g sohasem zavarta, ha apja pocskondi�zta a nem tiszta v�rû var�zsl�kat, most azonban b�nt�nak �rezte. Nem tudta megmagyar�zni, hogy mi�rt, de apja szavai idegen�l csengtek, �s csak �sszezavart�k. �gy �rezte fejetetej�re �llt a vil�g. Ami r�gen fontos volt, most l�nyegtelennek tûnt, amit r�gen megvetett, most felkeltette �rdeklõd�s�t. Nem �rtette, mi t�rt�nt vele, de f�lt b�rkinek is besz�lni r�la. Jobbnak l�tta h�t, ha visszah�z�dik, nehogy feltûnj�n valakinek, az, amit m�g õ maga sem tud hova tenni. N�ha olyannyira feld�h�tette ez a bizonytalan �llapot, hogy legsz�vesebben tombolni t�madt volna kedve. Ilyenkor jobb volt, ha nem t�vedt senki az �tj�ba…

Hermione h�l�s volt bar�tainak, ami�rt nem faggatt�k a t�rt�ntekrõl. Egyszer elmes�lt nekik mindent, k�sõbb viszont nem k�v�nta t�bbet r�szletekbe bocs�tkozva felemlegetni azt a r�ms�ges est�t. Igen, az az este sz�rnyû volt, de tal�n m�gis csod�latos. Nem tudta, hogy mi volt az, ami csod�latos volt benne, de megmagyar�zhatatlan borzong�s futott v�gig rajta, ha felelevenedett szemei elõtt, ahogy az asztal alatt fekszenek egym�sba kapaszkodva, m�g k�r�l�tt�k f�ktelen elemi erõk tombolnak. Sok�ig �rezte m�g azt a f�lelmet, amit akkor, mint ahogy Draco f�ltõ, erõs szor�t�sainak nyom�t a test�n. Nem, errõl nem akart besz�lni senkinek. M�g mag�nak sem!

A hetek teltek egym�s ut�n, �s �gy tûnt, minden a r�gi volt: kviddicsm�rkõz�s, majd k�sõbb l�zas kar�csonyi k�sz�lõd�s. Mire a sz�netet megelõzõ roxmortsi h�tv�ge el�rkezett, m�r senki sem foglalkozott azzal a k�l�n�s k�nyvt�ri esem�nnyel.

Az als�bb �vesektõl eltekintve szinte mindenki kimenõt kapott Dracon �s Hermion�n k�v�l. R�g tudt�k ezt, m�gis s�v�rogva figyelt�k a t�volod�kat. Hermione, bar�tainak egy-egy hossz� list�t ny�jtott �t mielõtt elindultak volna. K�l�n-k�l�n osztogatta a fontos kis irom�nyt, figyelve arra, hogy ne tudjanak egym�s�r�l. M�g sohasem szerezte be ilyen nehezen az aj�nd�knak sz�nt dolgokat.

Ahogy haladt a kihalt folyos�n, m�g mindig azon gondolkodott, hogy fel ker�lt-e a list�ra minden. L�bai csak l�ptek magukt�l, m�g õ gondolatban teljesen m�shol j�rt. �gy �szre sem vette, mikor �rt m�g� Draco. Riadtan kapta oda a fej�t, amikor a fi� megragadva a karj�t, meg�ll�sra k�nyszer�ttette.

- Besz�ln�nk kell! – mondta izgatottan. Tekintete zavaros, �s meglehetõsen ijesztõ volt.

Hermion�nak m�g megsz�lalni sem volt ideje, Draco m�r vonszolta is mag�val a legk�zelebbi terembe. Hermione m�g sohasem j�rt itt. Valamivel kisebb terem volt, mint Flitwick professzor�, de ugyan�gy padok voltak k�rbe a falak ment�n, k�z�pen pedig egy nagy szõnyeg, n�h�ny p�rn�val. Az ablakokon be�raml� Nap f�nye mindent feh�res sz�nbe vont, õket pedig reflektork�nt vil�g�tott meg.

- Megõr�lt�l? Mit akarsz? – k�rdezte Hermione, mikor v�gre mag�hoz t�rt.

- Besz�lni akartam veled! – mondta Draco, �s zavarts�ga m�g szembetûnõbb lett.

- Ezt mondtad m�r! – t�relmetlenkedett Hermione. Ami�ta b�ntetõfeladatuk befejezõd�tt, nem voltak kettesben. Most n�mi f�lelem j�rta �t. A fi� tekintete �s erõs szor�t�sa v�gk�pp nem volt megnyugtat�. – Elengedn�d v�gre a karomat?

- Bocs! – kapta el kez�t Draco zavartan. �szre sem vette, hogy m�g mindig a l�nyt szor�tja. Ideges volt, pedig m�r napok �ta k�sz�lt erre a pillanatra. Eltervezett mag�ban mindent, de most valahogy a tervek nem tûntek j� �tletnek.

- Na, kib�k�d m�r v�gre, hogy mit akarsz? – sim�totta v�gig ujjaival f�j�s karj�t Hermione.

- Sz�val, h�t… - nem tal�lta a szavakat, �s ez m�rhetetlen�l bosszantotta.
„Egy Malfoy sohasem hebeg, egyenesen megmondja, amit akar!” – csengtek f�l�ben apja szavai.

- Malfoy, nekem ehhez semmi kedvem! – h�zta el g�nyosan Hermione a sz�j�t.

- Csak azt akartam k�rdezni, hogy neked nem hi�nyoznak-e a k�nyvt�ri est�k – b�kte ki v�gre Draco, b�r arra hat�rozottan eml�kezett, hogy nem ez volt a gondosan megform�lt sz�veg, amire olyan sok�ig k�sz�lt.

- M�rmint a b�ntetõmunka? – kerekedett el Hermione szeme, �s megfordult a fej�ben, hogy a vele szemben �ll� fi� vagy meghibbant, vagy csapd�ba csalva ki akar vele sz�rni.

- Igen! Nem! – v�gta r� gyorsan Draco egym�s ut�n.

- Na ne sz�rakozz velem! – p�rd�lt meg d�h�sen Hermione, �s elindult az ajt� fel�.

- V�rj! Hermione, ne menj el! – ugrott el� Draco.

- Engedj! – pr�b�lta a l�ny kiker�lni a fi�t, de az nem engedett.

- Nem, am�g nem besz�l�nk! – hajtogatta, �s hat�rozottaan el�llta a menek�lni pr�b�l� l�ny �tj�t..

- Igen? – n�zett fel k�rdõn Hermione a k�k szemekbe, amik most valahogy m�sk�nt villantak. Nem volt gyûl�let, nem volt harag, nem volt megvet�s. M�gis megijedt tõle. Ezt nem ismerte. Õ azt a Draco Malfoyt ismerte, aki ott r�gott bel�, ahol csak tudott, aki ha tehette volna, egy mozdulattal les�p�rte volna a F�ld felsz�n�rõl. Azzal a fi�val tudta, hogy mik�nt b�njon, de most elbizonytalanodott.

- Nem k�nny�ted meg a dolgom! – s�hajtott nagyot Draco.

- Mi�rt, meg kellene? – k�rdezte Hermione �vatosan, mik�zben megpr�b�lta a fi� gondolatait tal�lgatni.

- Nem lenne rossz… - mosolyodott el a fi�, amikor �gy l�tta, Hermione v�gre megadja mag�t.

- Nos? – t�relmetlenkedett tov�bb a l�ny, �s karj�t �sszefonta mellkasa elõtt, jelezve, k�szen �ll meghallgatni a fi�t.

- Tudod, �n sokat gondolkodtam… - sz�nta el mag�t v�gre Draco a nagy vallom�sra.

- Igen? – mosolyodott el Hermione g�nyosan.

- Igen, sz�val sokat gondolkodtam…

- J�, ezt m�r hallottam!

- Ne szak�ts m�r f�lbe! – emelte meg hangj�t Draco d�h�sen.

Hermione szeme felcsillant: v�gre a r�gi Draco Malfoyt hallotta.

- �n… sz�val, szeretn�m, ha megint tal�lkozgatn�nk! – Draco sz�v�rõl m�zs�s kõk�nt hullott le a teher, ahogy megszabadult ezektõl a szavakt�l. Ugyan megk�nnyebb�lt, m�gis izgatottan v�rta a l�ny v�lasz�t.

- Micsoda? – kerekedett el Hermione szeme, arca paprikav�r�s lett. Most m�r teljesen biztos volt benne, hogy a fi� cs�nya tr�f�t ûz vele. M�r pedig abb�l nem eszik! Kih�zta mag�t, kez�t cs�põre tette. – Malfoy, nehogy azt hidd, hogy olyan ostoba vagyok, mint hiszed! Pr�b�lkozz m�ssal! Ha velem akarsz kikezdeni, ahhoz kor�bban kell felkelned! Engem ilyenekkel nem etetsz meg!

- Hermione, f�lre�rtesz! – pr�b�lkozott Draco, de a l�ny hajthatatlan volt, b�r k�ts�gk�v�l �jb�l megzavarta, hogy a fi� keresztnev�n sz�l�totta, �s hogy szeme valami �rdekeset, valami m�st t�kr�z�tt, mint amit megszokott.

- Nem �rtek �n f�lre semmit! – folytatta Hermione, �s p�lc�j�t elõkapva, Dracora szegezte. – �s csak k�zl�m veled, hogy most nem a k�nyvt�rban vagyunk, ahol te gyõzhett�l. B�r nem szeretn�k �jabb b�ntetõfeladatot, de hidd el, ha kell, sz�vesen kipr�b�lok m�g n�h�ny �tkot rajtad!

- Hermione, tedd el a p�lc�dat! – sz�lt Draco olyan szel�den, ahogy csak tudott. A b�ketûr�s sohasem volt a kenyere, �s ahhoz sem volt eddig hozz�szokva, hogy elutas�ts�k. Fõleg nem ilyen rond�n!

- Ne sz�l�ts �gy! – rezegtette meg p�lc�j�t Hermione a fi� orra elõtt.

- Mi�rt? – h�kkent meg a fi�, �s egy kicsit h�tr�bb l�pett.

- Te sohasem szokt�l �gy h�vni! – Hermione most m�r t�nyleg �ssze volt zavarodva. Igyekezett sziklaszil�rdan tartani mag�t, hogy r�sen legyen a fi� minden szav�n�l, de m�r nem �rtett semmit. L�tta, amit l�tott, hallotta, amit hallott, de se egyiknek, se a m�siknak nem tudott hinni. Ak�rhogyan is van, ez a fi� m�giscsak Draco Malfoy!

- Zavar? – nyerte vissza Draco �nbizalm�t, ahogy tapasztalta a l�ny zavar�t.

- Igen! Nem, nem tudom…Malfoy, mit akarsz tõlem? – Hermion�n a k�ts�gbees�s kezdett �rr� lenni. Egy kis hang odabent egyfolyt�ban azt s�gta: „Ez csapda! Ez csapda!”

- Mondtam m�r, tal�lkozni veled! – Draco v�gk�pp megtal�lta hangj�t, �s a kor�bban eltervezett mondatok is lassan elõker�ltek, mik�zben a l�ny csak sz�tlanul n�zett fel r�. Sz�vesen mer�lt el abban a tekintetben, amibõl a k�nyvt�rban annyi mindent kapott, ami ha akarta, ha nem, m�s emberr� tette. – Szeretn�k besz�lgetni veled! Szeretn�lek jobban megismerni!

- H�t nem b�ntasz m�r eleget �gy is engem, meg a bar�taimat? M�g t�bbet akarsz? H�t persze, ez a v�redben van, megal�zni az embert, kereszt�l taposni rajta! �tl�tok rajtad, Malfoy! B�r nem tudom, mi a pontos c�lod ezzel, de mondtam m�r, hamarabb kell felkelned, ha t�l akarsz j�rni az eszemen!

- Nem akarok t�lj�rni az eszeden, �n csak…

- De igen! Mert minden hal�lfal� ilyen: k�ny�rtelen, sz�vtelen �s s�t�t lelkû! – ord�totta Hermione egyre d�h�sebben, mik�zben odabent a hang egyre jobban k�nt�lta: „Ez csapda! Ez csapda!”

- �n nem vagyok hal�lfal�! – �v�lt�tte vissza tehetetlen�l, minden t�relm�t elvesz�tve Draco.

- De az leszel! – v�gott vissza Hermione k�m�letlen�l, �s kihaszn�lva Draco megr�k�ny�d�s�t, gyorsan felt�pte az ajt�t, �s kiviharzott.

Remegett az idegess�gtõl. Bosszantotta a fi� viselked�se, a szavai, de ami legjobban bosszantotta, hogy teljesen megzavarodott. Viktor Krum �ta egyetlen fi� sem k�zeledett hozz� hasonl� sz�nd�kkal, �gy az aj�nlat ak�r cs�b�t� is lehetett volna. De hogyan hihetne pont neki? Az ellens�gnek, ennek a felfuvalkodott majomnak, egy hal�lfal� fi�nak?

Sz�ve kalap�lt, hal�nt�ka l�ktetet, gyomra õr�lt bukfenceket vetett. Mint aki se l�t, se hall, felszaladt az �res h�l�szob�ba, �s r�vetette mag�t az �gyra. Csak rem�lni merte, hogy a d�lut�n el�g lesz arra, hogy lenyugodjon, �s a bar�tai szem�be tudjon n�zni an�lk�l, hogy a sz�rnyû pillanatok felelevenedve eml�keiben, sz�gyent v�ltsanak ki benne. Nem akart r�la besz�lni! K�ptelen lett volna r�, mint ahogyan arra is, hogy bevallja mag�nak: saj�t �rz�seitõl f�l a legjobban.


Draco csal�dottan csapta be az ajt�t Hermione ut�n. Kudarcot vallott! Apja hasonl� esetben a l�ny ut�n szaladt volna, �s valamilyen testi, vagy m�gikus k�nyszerrel jobb bel�t�sra b�rta volna. De õ nem akart olyan lenni, mint az apja! Hiszen pont ez akad�lyozta meg abban, hogy el�rje c�lj�t! Apja �rny�k�ban, hal�lfal�k gyermekek�nt megpecs�telve, keze meg volt k�tve.

Hozz� volt szokva, hogy hatalma, befoly�sa nagy az iskol�n bel�l. Azonban csak most vette �szre, hogy ennek a hatalomnak hat�rai vannak. Hat�rai, amit az apja szabott meg. Õ azonban vesz�lyesen d�ngette ezeket a hat�rokat, sõt mi t�bb, �t akarta l�pni! De a k�tel�k fogva tartotta. Azt hitte, el�g csak akarnia, �s megszabadulhat tõle. De nem, a v�r, az õ �tkozott v�re �r�kre meghat�rozta sors�t! Minden porcik�ja tiltakozott ellene!

F�l�ben visszhangzott Hermione utols� mondata: „De az leszel!”.
Bizony, apja v�gya is az volt, hogy most m�r min�l hamarabb beavass�k õt is. Milyen fontosnak, �s dicsõ dolognak tartotta ezt n�h�ny h�nappal ezelõtt, �s milyen idegen, �rdektelen dolog most! F�jtak a l�ny szavai, f�jt a csal�d�s, f�jt tehetetlens�ge �s f�jt, hogy nem teheti azt, amire v�gyik.


Mind a ketten rem�lt�k, hogy a Kar�csony �s a sz�net majd meghozza a kellõ hat�st, �s a meghitt b�ke, a t�voll�t, majd lecsillap�tja �rzelmeiket, �s �jra hely�kre ker�lnek a dolgok.
A vonaton ugyan �sszefutottak, de pillant�suk csak egy r�vidke idõre tal�lkozott, mely akkor l�nyegtelennek tûnt, m�gis elk�s�rte õket m�g hossz� ideig.

B�rmi t�rt�nt, m�lyrõl felt�rtek a k�pek, az egy�ttl�t�k k�pei. Hi�ba a Kar�csony pomp�ja, az otthon illata, a sz�lõk kedves szavai, mind elt�rp�ltek, h�tt�rbe szorultak, amikor felvillant egy arc �s egy hang. Mindketten szenvedtek, b�r errõl igyekeztek tudom�st sem venni.

Draco �desanyj�val m�g v�s�rolni ment hazamenetel elõtt. Narcissa mindig nagy feneket ker�tett az �nnepeknek. Most is m�g n�h�ny apr�s�got szeretett volna beszerezni, b�r Draco meg volt r�la gyõzõdve, hogy odahaza m�r minden k�szen �ll a nagy �nnepre.

Egy k�nyvesboltba is bet�vedtek. Am�g Narcissa hosszasan v�logatott a szerelmes reg�nyek k�z�tt, Draco tal�lomra olvasgatta a polcokon sorakoz� kiadv�nyok c�meit. Egyszer csak nagyot dobbant a sz�ve. Nem gondolta volna, hogy ez a k�nyv m�g kaphat�:

„A modern takar�t�s fort�lyai.”

Szemei elõtt felelevenedett Hermione arca, ahogy izgatottan magyar�zza, mik�nt j�tszhatj�k ki b�ntetõfeladatukat. Gyomra kellemes hull�mz�sba kezdett, sz�ve t�j�n �des bizserg�s indult, ha arra a n�h�ny percre gondolt, amikor az asztal alatt karjaiban tartotta a reszketõ l�nyt. Milyen v�dtelen �s kiszolg�ltatott volt akkor! Ott nem �rdekelte, hogy ki az, aki mellette fekszik, akibe csimpaszkodik, akinek k�penye �s karja oltalmat ny�jt. Nem sz�m�tott akkor, hogy egy hal�lfal� fia! Csup�n egy fi� volt, aki mened�ket ny�jtott egy l�nynak. Micsoda �rz�s volt! Annyira szerette volna �jra �t�lni! Persze nem a f�lelmet, hanem az �sszetartoz�s �rz�s�t!

Nem tudta visszatenni a k�nyvet. Mielõtt anyja v�lasztott volna mag�nak valami �rdekes olvasm�nyt, kifizette a k�nyvet, majd odavetette neki, hogy mindj�rt j�n, �s kisietett az �zletbõl. Nem volt benne biztos, hogy okosan cselekszik, de �gy �rezte, addig nincs nyugta, am�g meg nem teszi. A post�ra sietett, ahol feladta a k�nyvet Hermione r�sz�re. Ugyan abban teljesen j�ratlan volt, hogy vajon meg�rkezik-e a csomag egy mugli c�mre, de nagyon rem�lte, hogy igen.


Meg�rkezett! Meg�rkezett, �s nem kis meglepet�st okozott Hermion�nak.

- H�t ez a k�nyv? – k�rdezte �rdeklõdve �desanyja, amikor a l�ny utols�k�nt bontotta ki a z�ld pap�ros csomagot.

- Egy iskolat�rsamt�l kaptam – szegte le fej�t Hermione, hogy igencsak v�r�s arca ne legyen l�that�.

- „A modern takar�t�s fort�lyai”? – olvasta anyja a cirkalmas betûket a megs�rgult fedõlapon. – Nah�t, m�g sohasem kapt�l ilyen k�nyvet! Persze, lehet, hogy itt az ideje, hogy ilyenekkel is foglalkozz!

- Beviszem a szob�mba az aj�nd�kokat – jelentette ki Hermione, majd felkapta azt a n�h�ny kibontott csomagot, amit maga mell� gyûjt�getett, �s elvonult.

Becsukta a szoba ajtaj�t, aj�nd�kait ledobta az �gyra, de egyet a kez�ben tartott. A k�nyvet, melyhez nem volt �dv�zlõk�rtya, m�gis oly sokat el�rult! Pontosan tudta, hogy ki k�ldte, csak azt nem tudta, hogy mi�rt.

�rzelmei �d�z harcot v�vtak egym�s ellen. Nem mert hinni a fi�nak, hiszen az �vek sor�n m�r sokszor tapasztalta �lnoks�g�t, ridegs�g�t, gonoszs�g�t. Valahol m�lyen ugyan sejtette, hogy val�ban megv�ltozott valami Dracoban, de neh�z volt ennek a v�ltoz�snak hinni. Ha a fi�ra gondolt, hol �gy jelent meg elõtte, ahogy kor�bban ismerte: d�lyf�sen, mocskos szavakkal sz�j�n, hol meg azzal a sug�rz� tekintettel, ahogy tal�lk�ra h�vja. Melyiknek hihetne, hiszen l�tsz�lag mindk�t fi� ugyanaz?

B�rmennyire gondolta �gy, hogy a sz�net alatt majd elfelejt mindent, Draco Malfoy-jal egy�tt, most ugyan�gy, vagy m�g jobban szenvedett, mint p�r nappal ezelõtt.

- Gyere, k�szen van az eb�d! – kukkantott be �desanyja az ajt�n.

- Megyek m�ris! – motyogta maga el� komoran Hermione.

- B�nt valami? – k�rdezte Mrs.Granger agg�dva, ahogy �szrevette l�nya gondterhelt arc�t.

Csendben becsukta az ajt�t, �s le�lt az �gyra, Hermione mell�. Tekintete meg�llt a k�nyv�n, melyet m�g mindig kezeiben tartott.

- Nem akarsz r�la besz�lni? – intett fej�vel a k�nyv fel�.

- Olyan zavaros minden! – fakadt ki Hermione. M�r nem b�rta mag�ban tartani �rz�seit, �s anyj�val volt olyan bizalmas viszonyban, hogy rem�lte, õszint�n ki�ntheti neki sz�v�t.

Hosszan mes�lte el a t�rt�nteket, szinte alapos r�szletess�ggel. Am�g õ az elbesz�l�s sor�n egyre jobban megvil�gosult, �s kezdett tiszt�ban lenni �rz�seivel, anyja arca �gy borult el.

- Nem szabad ebbe belebonyol�dnod! – mondta v�g�l komolyan.

- De lehet, hogy õszinte! – pr�b�lta meggyõzni Hermione anyj�t arr�l, amirõl lassan saj�t mag�t m�r siker�lt is.

- Az ilyenfajta emberek sohasem lesznek õszint�k! Ha most komolyan gondolja is, ki tudja, mik�nt v�lekedik majd r�lad holnap, vagy holnaput�n. Az õ csal�dja eredendõen ut�lja a mugli sz�rmaz�s� boszork�nyokat! Mi�rt tenne veled kiv�telt?

- Lehet, hogy t�nyleg szeret!

- Nem, Hermione, ne haragudj, de ezt nem hiszem! Hidd el, nem b�ntani akarlak, csak f�ltelek a csal�d�st�l!

Hermione nem pr�b�lt tov�bb �rvelni, �s nem is hozta fel a t�m�t t�bbsz�r a sz�net folyam�n. Tudta, hogy anyja tan�csai õszint�k voltak, �s ak�r hihetne is szavainak, de ez nem ment k�nnyen. Nem tudta mi�rt, de b�zni akart a fi�ban.

Igyekezett �gy viselkedni, mintha m�r t�ltette volna mag�t a dolgokon, ugyanakkor legbel�l rend�thetetlen�l motoszk�lt valami. M�g az is felmer�lt benne, hogy az, amit Draco ir�nt �rez, tal�n szerelem…

Draco is felejteni akart, �s n�mileg siker�lt is egy-k�t nap erej�ig, am�g a Kar�csony �ld�sos hangulata mag�val ragadta õt. Mint egy igazi csal�d, b�k�ben �s egyet�rt�sben t�lt�tt�k az �nnepnapokat. M�g kereszttestv�re, Valeriana jelenl�te sem tudta ez�ttal felbosszantani.

Azt�n, ahogy elm�lt az �nnepi hat�s, �s visszat�rtek a sz�rke h�tk�znapokon megszokott hangulatba, egyre ink�bb felsz�nre ker�ltek �rz�se, ellen�rz�sei saj�t csal�dj�val szemben. Idegenek voltak sz�m�ra, �s m�r apj�ra sem tudott �gy n�zni, ahogy kor�bban.

�gy �rezte, megfullad ebben a h�zban. Azzal az �r�ggyel, hogy bar�tait l�togatja meg, hossz� s�t�kra indult, hol csak az erdõbe, hol a faluba. Gondolkodni akart! Hossz� elm�lked�seivel pedig mindig ugyanoda jutott: sz�ks�ge van Hermion�ra. Egyre jobban belelovalta mag�t, pedig apja naponta kiselõad�st tartott neki a Nagy�r �s a hal�lfal�k elveirõl. Elvekrõl, amik egyre t�volabb ker�ltek tõle. Ideges�tette a kettõs�g, ami benne tombolt. Hal�lfal� fiak�nt egy s�rv�rût szeretett. Igen, szerette! Erre akkor d�bbent r�, amikor Szilveszter d�lut�n, t�voz� kereszttestv�r�vel v�ltott n�h�ny sz�t a parkban.

- M�ris elm�sz? – k�rdezte a h�z felõl �rkezõ l�nyt�l. Sohasem kedvelte, �s tulajdonk�ppen mindig �r�lt neki, ha elment, most m�gis irigys�get �rzett, mint �r�met. Legsz�vesebben õ is vele ment volna. Mindegy, hogy hova, csak messzire innen.

- Igen – felelte kurt�n Valeriana.

- �n is sz�vesen elmenn�k! – mondta Draco halkan, szemei furcs�n r�vedtek a kapu fel�.

- Hiszen napok �ta alig vagy itthon!

- Nem �gy �rtettem – n�zett vissza Valerian�ra. Nem akart kiny�lni elõtte, legink�bb nem akart neki, pont neki besz�lni �rz�seirõl. Tudta, hogy �gyse �rten� meg, hiszen õ is csak egy hal�lfal�, ak�r az apja, vagy b�rki a k�rnyezet�ben.

- Hi�nyzik? – k�rdezte v�ratlanul Valeriana, amitõl Dracoban meg�llt az �tõ.

- Kicsoda? – k�rdezett vissza, tettetve, hogy nem is �rti, mire gondol a m�sik. Pedig nagyon is �rezte, hogy Valeriana sejt valamit. De tudta, hogy nem bukhat le elõtte!

- H�t Hermione! – mondta Valeriana mag�t�l �rtetõdõen.

- Mirõl besz�lsz? Hogy mersz ilyet gondolni? Mi�rt hi�nyozna nekem egy s�rv�rû? – csattant fel Draco idegesen, �s mielõtt v�gk�pp el�rulta volna mag�t, elviharzott kereszttestv�re mellett, m�lyen a magas h�ba g�zolva.

Akkor, �s ott m�r teljesen biztos volt benne, hogy mit �rez, �s tudta, hogy sz�ve csak akkor nyugszik meg, ha �jb�l besz�lhet a l�nnyal. Elhat�roz�sa sokkal elt�k�ltebb volt, mint n�h�ny h�ttel kor�bban. Akarta, nagyon akarta, hogy siker�lj�n, �s k�pes lett volna b�rmit megtenni az�rt, hogy elnyerje a l�ny szimp�ti�j�t.

Nem tudta, mi t�rt�nt vele, de nem is �rdekelte. Hagyta sodr�dni mag�t az �rzelmek tenger�n, rem�lve, hogy egyszer majd a megfelelõ helyen k�t ki.