1. K�nyvt�ri titkok



A k�nyvt�r vaskos, sz�pen faragott ajtaja bez�rult, �s ott maradtak ketten a f�kly�k f�ny�n�l. K�t �r�k�s ellens�g, akik elõzõ nap m�g �tkokkal sz�rt�k egym�st. Most, p�lc�ik n�lk�l csak megvetõ szemeiket villogtathatt�k a m�sik fel�, de ez fabatk�t sem �rt. Egy boszork�ny - �s egy var�zsl�n�vend�k �llt egym�ssal szemben, akik tud�sa most szinte teljesen egyenlõ volt, hiszen egy m�gust az a kis bot teszi teljess�. N�lk�le szinte olyanok voltak, mint b�rmelyik m�sik ember a F�ld�n.

Draco Malfoy �s Hermione Granger, akik �nsz�ntukb�l sohasem sz�vt�k volna egy ugyanazon terem levegõj�t, most k�nytelenek voltak tan�ri utas�t�sra a k�nyvt�rban tart�zkodni. Ez�ttal a c�l azonban nem az volt, mint m�skor, ha az iskola eme nagy becsben tartott helys�g�t megl�togatt�k. Sokkal egyszerûbb �s alantasabb feladat v�gett voltak most itt. Takar�taniuk kellett m�ghozz� �gy, hogy p�lc�juk helyett egy-egy port�rlõ rongy �llt csup�n a rendelkez�s�kre. A k�nyvt�r t�l nagy volt, ezt mindketten hamar felm�rt�k, de olyan tan�r b�ntetõfeladat�val szemben, mint Perselus Piton, nem sokat tehettek.

Pillanatnyilag bel�thatatlannak tûnt az idõ, ami elegendõ lenne ennek a rengeteg polcnak a tiszt�t�s�hoz, de m�rhetetlen haragjuk nagyobb volt ann�l, mintsem re�lisan felm�rj�k a helyzetet.

Hermione dacosan h�tat ford�tott a fi�nak, �s kelletlen�l t�r�lgetni kezdte a legk�zelebbi polc tartalm�t. M�r j� p�r k�nyv�n t�l volt, amikor szeme sark�b�l �szrevette, hogy Draco m�g mindig ugyanott �ll mozdulatlanul, karjait mellkasa elõtt �sszefonva.

- J�l sz�rakozol? – k�rdezte Hermione d�h�sen. Kez�t a poros ronggyal egy�tt cs�põre tette, amitõl �gy n�zett ki, mint egy nagy b�rh�z h�zmesternõje, aki �ppen a frissen felmosott l�pcsõn s�ros l�bbal felszalad� gyereket inti rendre.

- Tulajdonk�ppen, most hogy mondod, el�g sz�rakoztat�, ahogy kin�zel! – h�zta Draco g�nyos mosolyra sz�j�t.

- Nehogy azt hidd, hogy kitakar�tom majd helyetted az eg�sz k�nyvt�rat! – dohogott Hermione zavartan, kipirult arccal, �s leemelve kez�t cs�põj�rõl a h�ta m�g� dugta a rongyot.

- Pedig vagy megteszed, vagy m�g �vv�g�n is k�nytelen leszel elviselni a t�rsas�gomat! – v�gott vissza a fi�. – Tudod, minket az k�l�nb�ztet meg a magadfajta senkitõl, hogy tudjuk mi az a m�lt�s�g! N�lunk az ilyenfajta munk�t a man�k v�gzik, m�g gondolom n�latok jobb h�j�n az any�d!

- Na ide figyelj, Malfoy! – l�pett eg�szen k�zel Hermione a fi�hoz, majd a koszos port�rlõt szemei elõtt lobogtatta. – Nem tûr�m, hogy s�rtegess, �s legink�bb azt nem tûr�m, hogy az any�mr�l �gy besz�lj! Fel kell, hogy vil�gos�tsalak, Mr.Malfoy, hogy pillanatnyilag te sem vagy t�bb egy egyszerû muglin�l, aki m�gikus ereje h�j�n, k�nytelen saj�t kezûleg takar�tani!
Azzal fogta, �s a t�tott sz�j� fi� kez�be nyomta a m�sik rongyot.

- Megmondtam, hogy �n nem leszek senki csel�dje! – dobta vissza hely�re a koszos ruh�t Draco.

- Hamarabb is gondolkodhatt�l volna! Mondjuk, amikor sorra meg�tkozt�l tegnap! - Kelt ki mag�b�l Hermione. Igazs�gtalannak �rezte a fi� p�khendi st�lus�t, hiszen mindketten egyform�n voltak hib�sak abban, hogy ebben a nem mindennapi b�ntet�sben kell r�szes�lni�k. De ki vallan� fel ezt �nk�nt? Egyik sem!

- Mert, te nem csin�lt�l semmit! Csak olyan p�p nõtt a h�tamon, hogy m�g mindig �rzem Madame Pomfrey kiegyenes�tõ bûb�j�nak hat�s�t!

- Mi�rt, gondolod, hogy az �n f�lem nem f�j? R�ad�sul a fogam megint hosszabb lett, mert nem volt hajland� m�g egy picit r�vid�teni rajta! – panaszkodott Hermione is. – Sz�val, egyenlõk vagyunk! Akkor egyenlõen osztozunk a munk�n is! Te kezd ott, �n meg folytatom itt!
Hermione hat�rozott mozdulattal megp�rd�lt, �s visszat�rt megkezdett munk�j�hoz. Dracot csak f�l szemmel ellenõrizte, �s el�gedetten tapasztalta egy idõ ut�n, hogy a fi� is m�melni kezdte a takar�t�st.

Nem esett t�bb sz� k�z�tt�k. Hermione ugyan h�romszor annyi k�nyvet t�r�lgetett le, mint Draco, de nem firtatta a dolgot. �gy is �r�lt, hogy �pp bõrrel meg�szta k�nyszerû �sszez�rts�guk elsõ est�j�t.

Hasonl� megk�nnyebb�l�s volt leolvashat� a k�t tan�r arc�r�l is, akik kiengedt�k õket a k�nyvt�rb�l. Azt azonban mindannyian tudt�k, hogy val�sz�nûleg ez az egy�ttl�t nem lett volna ilyen z�kkenõmentes, ha Piton �tmenetileg nem kobozza el p�lc�ikat.

A k�vetkezõ napok meglehetõsen egyhang�an teltek el. N�ha ugyan valami keresetlen durvas�got egym�s fej�hez v�gtak, de ez m�r olyannyira megszokott volt, hogy szinte ez is hozz�tartozott egy�ttl�t�kh�z.

Azt�n a hetek m�l�s�val Hermione temp�ja is lassult, �gy egy idõ ut�n egyform�n haladtak: szinte semennyire. Hermione egyre ink�bb nem tudott ellen�llni a k�nyvek k�s�rt�s�nek, �s n�ha levett egyet-egyet, hogy belelapozva egy kicsit olvasson belõle.

�ltal�ban a lehetõ legt�volabb dolgoztak egym�st�l, hogy m�g v�letlen�l se keresztezz�k a m�sik �tj�t. Egy nap azonban Draconak feltûnt, hogy m�r j� ideje nem hallja a l�ny sz�szm�t�l�s�t. F�lbehagyta h�t a munk�t, �s �vatos l�ptekkel elindult a k�nyvt�r m�sik v�ge fel�. Be-belesett a sorokba, de sehol sem l�tta Hermion�t. Azt�n, amikor m�r majdnem a v�g�re �rt, megpillantotta a k�nyvespolcok t�v�ben �cs�rgõ l�nyt. �l�ben egy vaskos kiadv�nyt tartott, hossz�, g�nd�r haja arc�ba omlott. Olyan el�m�ly�lten olvasott, hogy �szre sem vette a k�zeledõ fi�t.

- H�t te meg mi az �rd�g�t mûvelsz, Granger? Am�g �n dolgozom, te itt sz�rakozol? – f�rmedt r� d�h�sen.

- �gyis m�r vagy k�tszer annyit csin�ltam meg, mint te! – vonta meg a v�ll�t Hermione, �s lapozott egyet. – Ezt a k�nyvet m�g sohasem l�ttam. Benne van az eddigi �sszes miniszter, �s a Miniszt�rium legfontosabb tagjai.

- Kit �rdekel? �llj f�l, �s dolgozz tov�bb, mert nem akarom eg�sz �vben veled t�lteni az est�ket! – hajtotta tov�bb a fi�, �s fenyegetõleg k�zelebb l�pett.

- Nem is tudtam, hogy az elsõ m�gia�gyi miniszter Malfoy volt! – folytatta Hermione mit sem t�rõdve a d�h�s fi�val.

- M�g sz�p! A csal�dom mindig fontos poz�ci�kat t�lt�tt be– mondta Draco nagy b�szk�n, mint mindig, amikor a csal�dj�val dicsekedhetett.

- Ezerkilencsz�z�tben viszont egy Alfred Conigan nevû var�zsl� ker�lt a miniszt�rium �l�re, aki mugli sz�rmaz�s� volt. Ezt is tudtad? – n�zett fel v�gre Hermione a fi�ra, aki villog� szemekkel magasodott f�l�.

Draco egy pillanatig nem sz�lt. Ezt val�ban nem tudta, de nem mutathatott meglepõd�st, hiszen azzal m�lt�s�g�t cs�kkenten�.

- Ez is azt bizony�tja, hogy az ostobas�g nem �j keletû dolog a m�gusvil�gban – felelt meg gyorsan, �s el�gedetten tapasztalta a l�ny arc�nak elborul�s�t.

- Mi�rt gondolod te, �s a magadfajta gõg�s, �ntelt majom, hogy ti t�bbet �rtek? – v�gott vissza gondolkod�s n�lk�l Hermione. Olyan r�g�ta kik�v�nkoztak ezek a szavak, hogy most k�nnyed�n hagyt�k el sz�j�t.

Draco most m�r nem gondolkodott. A felgy�lemlett fesz�lts�g egyszerûen nem engedte. Kir�gta a l�ny kez�bõl a k�nyvet, majd ruh�j�n�l fogva talpra r�ntotta. Nem volt neh�z dolga, hiszen egy j� fejjel magasabb volt n�la.

- Na ide figyelj te felt�rekvõ, mocskos s�rv�rû! A te �s a magadfajta nyavaly�s, csak sz�rke �rny�ka az igazi m�gusoknak! B�rmennyire t�rekedtek, ti soha nem lesztek igazi boszork�nyok �s var�zsl�k! Befurakodtok a mi vil�gunkba, ahelyett, hogy maradn�tok a saj�totokban, ahova val�k vagytok! De ez, a ti apr� agyatokba sohasem fog belef�rni, ez�rt kell kiirtani, eltiporni titeket! – k�pk�dte a szavakat Draco eg�szen k�zelrõl Hermione arc�ba, akinek nem kellett t�bb enn�l a n�h�ny gyûl�lettel teli sz�n�l, keze m�ris lend�lt, �s lekevert egy hatalmas pofont neki.

A szor�t�s engedett, Hermione h�tr�bb l�phetett. Draco egy pillanatra sajg� arc�hoz kapott, ami csak �gy l�ngolt tenyere alatt. R�n�zett a l�nyra, �s hirtelen el�nt�tte agy�t a bossz�. Gondolkod�s n�lk�l emelte kez�t a magasba, hogy visszav�gjon, de Hermione elugrott elõle.

- Fejezd be, Malfoy! – ki�ltott r�, rem�lve, hogy jobb bel�t�sra b�rhatja, hiszen tiszt�ban volt a fi� testi f�l�ny�vel.

- Te ne dirig�lj nekem! – kapott a l�ny ut�n Draco. Ez�ttal azonban sikerrel j�rt, �s egy erõs r�nt�ssal mag�hoz vonta. – Majd megtan�tom neked, hogy hol a helyed, de s�pred�k!

- Felfuvalkodott h�lyag vagy, Malfoy! – rugdosta Hermione Draco t�rd�t tehetetlens�g�ben.

- Senkih�zi nyavaly�s! – �v�lt�tte a fi�, mik�zben az ellene ir�nyul� heves t�mad�sokat pr�b�lta kiv�deni.

- Bek�pzelt majom! – sikkantott vissza Hermione, ahogy a fi� belemarkolt a haj�ba. – Szadista �llat!

Nem k�m�lt�k egym�st. Hol a k�z lend�lt, hol meg l�b, mik�zben szebbn�l szebb titulusokkal illett�k a m�sikat. Az egyik polcnak nekiesve j� p�r k�nyv a padl�ra hullott vel�k egy�tt. Hermione egyre tehetetlenebb� v�lt a fi� cseppet sem visszafogott erej�vel szemben. Draco, f�l� magasodva ostromozta, vagy legal�bbis pr�b�lta, mert az�rt igyekezett k�zzel-l�bbal v�dekezni.

�gy verekedtek, mint k�t eleven gyerek a r�ten, akik �sszekaptak valami apr� j�t�kon. A rengeteg fesz�lts�g, �s az egym�s ir�nt t�pl�lt gyûl�let egyre jobban hajtotta õket. Nem l�ttak, nem hallottak semmit, csak cs�pelt�k egym�st, ahol �rt�k.

A nagy csetepat�nak a k�nyvt�r ajtaj�nak zengõ becsap�d�sa vetett v�get, majd k�zeledõ l�ptek hangj�t visszhangzott�k a falak. Sz� n�lk�l pattantak fel, �s n�ma megegyez�ssel sebt�ben hely�re tett�k a lepotyogott k�nyveket, majd saj�t magukat is. Akkor �s ott cinkosokk� v�ltak. A k�t ellens�g ugyanazt akarta: csak semmi t�bb b�ntet�st. Meg�rtett�k mindketten an�lk�l, hogy szavakkal megbesz�lt�k volna, hogy a leghelyesebb nem firtatni a tan�rok elõtt a k�zt�k lezajl� incidenst.

�ppen v�geztek, amikor a sor v�g�n megjelent Piton, m�g�tte Miss.Lloyddal, az �j b�jitaltan tan�rnõvel, akire Draco k�l�n�sen haragudott, mert n�h�ny h�napja, a semmibõl visszat�rõ kereszttestv�rk�nt befurakodott �let�kbe, r�ad�sul neki siker�lt kij�rnia azt is, hogy ugyanabban a b�ntet�sben r�szes�lj�n, mint Hermione.

Amit a k�t tan�r l�thatott nem volt m�s, mint zavart tekintet�k. Egyed�l Pitonnak tûnt fel Draco arc�n az a n�h�ny v�r�s hurka, amit a kor�bban elcsattan� pofon eredm�nyezett. Nem tette sz�v�, csak alaposan v�gigm�rte mindkettõt. Szerencs�re az egym�son ejtett t�bbi s�r�l�s nem volt l�that�, pedig biztosak voltak benne, hogy m�snapra tele lesznek k�k-z�ld folttal.

- M�ra v�geztetek! Holnap tal�lkozunk! – mondta �rzelemmentes hangj�n, majd megv�rta, m�g mindk�t fiatal t�vozik.


A k�vetkezõ napokban nem sz�ltak egym�shoz. Jobbnak l�tt�k, ha semmilyen kontaktust nem erõltetnek. Mindketten v�gezt�k dolgukat a saj�t szakaszukon.

�m egyik nap Hermione egy k�l�n�s k�nyvre bukkant: A modern takar�t�s fort�lyai. Tal�lomra belelapozott, �s m�r az elsõ oldal felkeltette �rdeklõd�s�t:

„Hogyan tegy�nk rendet a h�zban, ha m�r minden kudarcot vallott?”

Hermione l�zasan olvasni kezdte a sorokat. Egyszerûen nem tudta elhinni, hogy megold�st tal�lhat probl�m�jukra. M�g csak nem is gondolt r�, pedig ott volt az orruk elõtt!

- Nehogy azt hidd, hogy majd helyetted dolgozom! – d�rrent r� Draco a h�ta m�g�l.
Hermione riadtan p�rd�lt meg, �s a k�nyv is majdnem kisesett a kez�bõl. �szre sem vette, mikor ker�lt a fi� m�g�.

- Tal�ltam egy k�nyvet…

- Azt l�tom! Itt el�g sok k�nyv van! – mondta Draco, �s g�nyosan elh�zta sz�j�t, m�g szemei fenyegetõen villogtak.

- De ez lehet, hogy t�ged is �rdekelne! – nyomta Hermione a k�nyvet a fi� kez�be, rem�lve, hogy �gy megelõzheti t�mad�s�t.

Am�g Draco szem�gyre vette a k�tet c�m�t, majd tartalm�t, Hermione n�h�ny l�p�st h�tr�lt. Nem volt kedve megism�telni az egyenlõtlen vereked�st, hiszen sejtette, ez�ttal õ maradna alul.

- Mi�rt �rdekelne engem egy takar�t�si m�dszerekkel foglalkoz� k�nyv? – csapta �ssze d�h�sen Draco a kem�ny fedelet, mire vastag, neh�z porfelhõ sz�llt fel.

- Ennyire szûkl�t�k�rû nem lehetsz! – fakadt ki Hermione.

- Ha s�rtegetni akarsz, akkor jobb, ha most azonnal befejezed, mert… - kapta el Hermione tal�rj�t a nyak�n�l Draco.

- Csak meg kell tal�lnunk a megfelelõ p�lcan�lk�li var�zslatot, �s m�ris k�szen vagyunk! Hamarabb, mint gondoltuk! – mondta Hermione, mik�zben a fi� szor�t�s�t szenvedte.

Draco egy pillanatra elgondolkodott. Szor�t�sa ugyan egy cseppet sem, de tekintete n�mik�pp megenyh�lt. Nem az eshetõs�get vette fontol�ra, hanem azt, mik�nt reag�lja le a l�ny �tlet�t. T�ls�gosan elismerõ sem akart lenni, de elkedvetlen�teni sem akarta, hiszen az elk�pzel�s, fõleg a v�rt eredm�ny sz�m�ra is tetszõ volt. A k�z�putat kellett megtal�lnia. H�nyszor l�tta apja p�kerarc�t hasonl� helyzetben! Olyankor nagy �mulattal figyelte, ahogy arcizmainak rezd�l�se n�lk�l, �rzelmeit m�lyen elrejtve kebelezi be �ldozat�t.

- Akkor keresd meg! – mondta, �s eleresztette a l�nyt. El�gedett volt mag�val: a m�lt�s�g megmaradt.

- Nem gondolod, hogy gyorsabban menne, ha te is seg�ten�l? – k�rdezte Hermione d�h�sen, akit pont ez a m�melt m�lt�s�g bosszantott legink�bb.

- Te tudod, hogy mit akarsz! – v�gta r� flegm�n Draco.

- Ahogy gondolod! – vonta meg v�ll�t a l�ny, majd kikapta Draco kez�bõl a k�nyvet, �s visszadugta a hely�re. Felvette a port�rlõ rongyot a padl�r�l, �s folytatta a takar�t�st.

- Ne sz�rakozz velem! Hallod? – ford�totta Draco a ruh�j�n�l fogva maga fel� a l�nyt.

- �n sz�rakozom? – n�zett Hermione dacosan a fi� fagyosan k�k szemeibe.

- Rendben! Mondd, hogy mit keressek! – adta be derek�t Draco kelletlen�l. K�ts�gk�v�l kecsegtetõbb �s hasznosabb volt a b�ntetõmunk�t�l val� szabadul�s, mint a csal�di m�lt�s�g.


L�zas kutat�sba kezdtek, �s ez eltartott hossz� hetekig. B�k�t k�t�ttek rem�lve, hogy k�z�s munk�juknak lassan meg lesz a gy�m�lcse. A gy�m�lcs azonban nagyon lassan akart be�rni. Sokf�le �rdekes k�nyvre bukkantak, de sohasem az �ppen megfelelõre. Azt�n, amikor v�gre �gy tûnt meg van az igazi megold�s, �jabb k�rd�ssel tal�lt�k szembe magukat, ami �jabb felfedezõk�rutat ig�nyelt a k�nyvt�rban.

A takar�t�ssal m�r egy�ltal�n nem foglalkoztak, hiszen t�ls�gosan lefoglalta õket a felfedez�s, majd a k�s�rletez�s. K�z�s munka volt ez a jav�b�l. M�r nem sz�m�tottak az elõ�t�letek, a gyûl�let, az a tem�rdek s�relem, csak egy k�z�s c�l lebegett szemeik elõtt: a megtal�lt bûb�j v�grehajt�sa. Napr�l napra nagyobb �sszhangban mûk�dtek an�lk�l, hogy ennek tudat�ban lettek volna. �szre sem vett�k, �s a kor�bbi ac�lb�l k�sz�lt v�laszfal v�konyodni kezdett k�z�tt�k.

- Ez sohasem fog siker�lni! – �lt le csal�dottan Draco az egyik sz�kre, amikor t�bbedszeri pr�b�lkoz�suk is kudarcot vallott.
Mindent megtettek, teljes �sszpontos�t�ssal koncentr�ltak a v�grehajtand� feladatra, m�gsem j�rtak sikerrel.

- Nem tudom, mit ronthattunk el – gondolkodott el Hermione. Arc�n j�l l�tszott a k�pess�geiken t�lmutat� mûvelet okozta kimer�lts�g.

Hossz� csend k�vetkezett. M�g Draco mag�t megadva, �sszezuhanva bambult maga el�, Hermione agya tov�bbra is l�zasan j�rt. Kattogtak a fogaskerekek, szemei elõtt sz�mtalan k�nyv megannyi oldala p�rg�tt le. K�ptelen volt kikapcsolni ak�r egy pillanatra is. Mindig ilyen volt: am�g nincs megold�s, addig nincs pihen�s sem. Kiv�l� m�dja volt ez az �nsanyargat�snak. Kimer�lt volt m�r a v�gtelens�gig, de hajtotta f�kezhetetlen tud�s-v�gya.

Egyszercsak megp�rd�lt, �s m�r el is tûnt n�h�ny sorral arr�bb a polcok m�g�tt. Draco kicsit megk�sve k�vette tekintet�vel gyors l�pteit, �gy m�r csak lobog� haj�t l�tta ellibbenni. �gy �rezte m�r j�rt�nyi ereje sincs, m�gis fel�llt, hogy k�vesse a l�nyt.

Nem kellett messzire mennie, mert Hermione m�ris megjelent kez�ben egy nagy k�nyvvel.

- Ezt m�r annyiszor megn�zt�k! – mondta f�radtan, amikor megl�tta, mi a k�nyv c�me.

- Tudom, de szerintem valami m�gis elker�lte a figyelm�nket – hadarta Hermione lelkesen, ami�rt Draco csak csod�lni tudta.
Hermione ujjai k�z�tt hangosan sercegtek az õsr�gi k�nyv kopott lapjai. Pontosan tudta, hogy mit keres, �s r�vid �ton meg is tal�lta.

- Ez az! L�tod? – mutatott hossz� mutat�ujj�val az egyik oldal k�zep�re.

Draco a k�nyv f�l� hajolt, de a sorok valahogy �sszefolytak szemei elõtt. M�r egy�ltal�n nem tudott koncentr�lni, r�ad�sul �szrevett valami k�l�n�set is. Eddig m�g sohasem �rezte azt a kellemes gy�ngyvir�gillatot, amit Hermione haja �rasztott. Nem tudta, hogy a f�radts�g okozta-e, vagy valami m�s, de nem tudott a feladatra �sszpontos�tani, csak a mellette �ll� l�nyra.

- Eddig csak a takar�t�sra figyelt�nk, pedig a legelsõ, hogy egym�sra hangol�djunk! Csak �gy siker�lhet! – sorolta Hermione ugyanolyan lelkesed�ssel, mint ahogyan kinyitotta a k�nyvet. – Pr�b�ljuk meg m�g egyszer!

- Nagyon f�radt vagyok! Majd holnap – nyafogott Draco, �s b�gyadtan a l�nyra n�zett.

- Ne csin�ld m�r! Olyan k�zel vagyunk a c�lhoz!

- K�ptelen vagyok m�r koncentr�lni!

Hosszan n�ztek egym�s szem�be. Vajon mindketten ugyanazt l�tt�k? �szrevett�k-e az eltûnt fal m�g�tt a m�sikat, az embert, akit ugyanaz a h�v hajt? Valami megv�ltozott, b�r ezzel m�g nem voltak teljesen tiszt�ban. A hetek nem m�ltak el nyom n�lk�l. Az egy�tt t�lt�tt �r�k ott hagyt�k nyomukat mindkettõn. M�r nem ugyanazt l�tt�k, amit az elsõ este, amikor elõsz�r lettek �sszez�rva. Az a gyûl�let, azok a vad �rz�sek m�r a m�lt s�llyesztõibe ker�ltek. Nem �llt itt egym�ssal szemben m�s, mint egy fi�, meg egy l�ny.

- Rendben, akkor holnap – egyezett bele Hermione, �s eltette a k�nyvet.

�ppen j�kor ker�lt a k�tet vissza hely�re, mert m�r ny�lt is az ajt�, hogy takarod�t f�jjanak sz�mukra.

M�snap azonban frissen, tele elsz�nts�ggal l�ttak neki a nagytakar�t�s-bûb�j v�grehajt�s�nak.
Miut�n �jb�l elolvastak mindent, t�virõl-hegyire �tt�rgyalt�k az eg�sz folyamatot. �gy �rezt�k, most m�r semmi sem �llhat �tjukba. Izgatott remeg�ssel �lltak egym�ssal szemben, �s megpr�b�ltak tekintet�k �sszekapcsol�s�val egym�sra hangol�dni.

K�l�n�s �rz�s volt elmer�lni a m�sikban. Val�ban, mintha igaz lenne a mond�s, miszerint a szem a l�lek t�kre. Beleker�ltek a m�sik vil�g�ba, a kettõ egy�tt pedig k�l�n�s elegyet eredm�nyezett. Lebegtek, felhõk�n l�pkedtek hangtalanul, sziv�rv�ny h�don haladtak a k�z�s otthon fel�, a k�z�s c�l fel�. Minden eltûnt k�r�l�tt�k, csak õk voltak �s a k�z�s akarat. Egyszerre mondt�k ki a var�zsig�t, majd v�rtak.
Csend volt, nem mozdult semmi. Tekintet�k m�g mindig egym�sba fon�dott b�r, a k�nyvespolcok kont�rjai visszat�rtek, �s a f�kly�k f�stj�nek keserny�s illat�t is �rezt�k.

A padl� finom remeg�sbe kezdett, az egyik sz�k tõl�k nem messze becs�szott a hely�re. Valahonnan, a k�nyvt�r m�sik v�g�bõl egy enyhe l�g�ramlat indult el, ami egyre erõs�dve k�zeledetett fel�j�k. Hangja s�v�tett, ereje megtal�lta õket, �s k�nnyed�n kapott k�peny�kbe, amik azt�n haj�vitorlak�nt fesz�ltek meg.
Hermione a hirtelen l�k�stõl megingott, Draco �nk�ntelen�l kapott ut�na. A padl� rezg�se ekkor felgyorsult, a sz�l ereje felerõs�d�tt, a fal morajlani kezdett, mintha a benne egym�son sorakoz� t�gl�k megunt�k volna ped�ns rendj�ket.

- Gyere! – kiab�lta t�l Draco a hirtelen t�madt hangzavart, majd megragadta a l�nyt csukl�j�n�l fogva, �s betolta maga elõtt az asztal al�.

Ekkor m�r olyan erõs volt a d�b�rg�s, hogy az m�r komolyan s�rtette f�l�ket. A sz�l, mely odabent k�rk�r�sen tombolt, iszony� mennyis�gû port kergetett a levegõben. Draco k�peny�t magukra ter�tett, hogy v�dje arcukat tõle. �lelte a l�nyt, gondolkod�s n�lk�l pr�b�lta test�vel �vni a felt�masztott elemi erõkkel szemben. Hallotta Hermione jajgat�s�t, �rezte test�nek remeg�s�t.
Sok�ig fek�dtek �gy. Nem sz�ltak semmit, b�r ha mondani is szerettek volna egym�snak valamit, val�sz�nûleg �gysem �rtett�k volna. F�lelmetes volt a felm�rhetetlen erejû vihar, ami k�r�l�tt�k tombolt.
Az asztal t�bbsz�r is elindult f�l�tt�k, de Draco szorosan megmarkolta l�b�t. �gy �rezte, ha az nem lenne f�l�tt�k, m�r r�g az erõk martal�k�v� v�ltak volna. Egyed�l az asztal ny�jtott mened�ket, meg õk maguk egym�s sz�m�ra.

Azt�n egyszer csak megv�ltoztak a hangok, a sz�l el�lt. Ez olyan r�vid ideig tartott, hogy m�g fell�legezni sem volt idej�k. A k�vetkezõ pillanatban �jra s�v�teni kezdett, de mintha az ir�nya megfordult volna. Az asztal �jb�l elindult �s kis h�j�n õk is, mintha valami sz�vn� õket, mintha egy f�lelmetes erõ mag�ba szeretn� szippantani õket, meg mindent, ami k�r�l�tt�k van.

Erõsen szor�tott�k egym�st. Hermione most m�r folyamatosan sik�tott, b�r Draco ebbõl csak annyit �rz�kelt, hogy a l�ny teste megfesz�l karjai k�z�tt.

Hol volt m�r a b�szkes�g? Hol volt a gõg�s t�vols�gtart�s, a gyûl�let? Olyan t�voli volt minden! Abban a n�h�ny percben mindez elt�rp�lt, õk ketten egyek voltak, egyforma l�nyei a vil�gegyetemnek. Nem voltak k�l�nb�zõs�gek, hiszen egyet akartak: t�l�lni.

Hallott�k, ahogy az ablakok sz�trobbannak, �s szil�nkjaik szanasz�t sz�r�dnak a padl�n. V�g�l egy nagy dobban�st �rz�keltek, mintha a megannyi polc �ri�sok l�baik�nt emelkedtek volna meg, majd csap�dtak volna �jra a padl�hoz.

Csend lett. Csend, ami b�nt� volt. Mintha megszûnt volna minden, ami kor�bban l�tezett. F�l�kben m�g a kor�bbi hangzavar csengett, test�ket m�g mindig a f�lelem tartotta szoros b�kly�ban. Nem mertek, vagy nem tudtak mozdulni, azt maguk sem tudt�k. Fek�dtek tov�bb egym�st szorosan �lelve.

�szre sem vett�k, hogy k�zben a k�nyvt�r ajtaja kiny�lt, �s n�h�nyan bel�ptek rajta.

- Granger, Malfoy, azonnal gyertek ki onnan! – hallott�k Piton �les hangj�t tõl�k nem messze, amitõl legal�bb megbizonyosodhattak r�la, hogy �lnek.

Draco lassan, �vatosan engedte el Hermion�t, mik�zben vizsg�lta, hogy nem s�r�lt- e meg. Egym�s ut�n b�jtak elõ az asztal al�l, �s az elsõ pillanatban szinte fel sem fogt�k, hogy kik is �llnak vel�k szemben.

- J�l vagytok? – k�rdezte Dumbledore, mire mindketten csendben b�logattak.

A h�tt�rben Madam Cvikker sorra h�zogatta elõ a k�nyveket, de azt�n lassan megnyugodott, amikor l�tta, hogy mind s�rtetlen. Az asztal tetej�n, ami kor�bban a fiatalokat rejtette, egy vaskos k�nyv hevert.

- „Var�zslatos takar�t�s” – olvasta Piton hangosan, majd feln�zett a legk�zelebb �ll� Hermion�ra. – Hogy mer�szelt�tek ezt haszn�lni?

Hermione �s Draco egym�sra n�zett, de nem sz�ltak semmit. H�t megcsin�lt�k! Siker�lt! M�s helyzetben �r�mujjong�s hagyta volna el ajkukat, de a jelen k�r�lm�nyek, �s a nem �ppen kedves t�rsas�g ezt nem tette lehetõv�

- A nagytakar�t�s bûb�jt alkalmazt�tok? – k�rdezte Dumbledore szigor�an.

- Nagytakar�t�s bûb�j? – l�pett oda felh�borodva Madam Cvikker. – Nem tudt�tok, hogy azt csak kisebb h�ztart�sban lehet alkalmazni, �s ott is nagyon vesz�lyes? Nem v�letlen, hogy ma m�r senki sem haszn�lja. Ez egy elavult elj�r�s!

- Persze hogy nem tudt�k! – folyt bele Piton is. – Miss.Granger most is olyan meggondolatlan volt, mint m�skor! Azt hiszi, hogy õ mindent jobban tud!

- Nem csak az õ hib�ja… Ketten csin�ltuk. - sz�lt csendesen Draco. Kijelent�se nem csak a k�r�l�tte �ll�kat lepte meg, hanem saj�t mag�t is.

- H�t persze, hogy ketten csin�lt�tok! – sz�lalt meg Valeriana a d�bbenettõl rekedten. – Ehhez a bûb�jhoz p�lcahaszn�lat n�lk�l legal�bb k�t ember kell.

- Hogy lehettetek ennyire felelõtlenek? – fortyogott tov�bb Piton. – Nem csak a k�nyvt�r tartalm�t, de az eg�sz iskola �p�let�t vesz�lyeztett�tek! Ekkora k�rt m�r r�gen okoztak di�kok!

- Ez semmis�g Perselus! – sz�lt Dumbledore, �s n�h�ny p�lcaint�ssel helyre�ll�totta az ablakok �llapot�t. Hermione �s Draco megh�kkenve n�zett egym�sra. Tudt�k, hogy ha az igazgat� mellett�k �ll, akkor Piton haragja nem sokat �rthat nekik. – Az elm�lt tan�v Weasley–akci�ja sokkal nagyobb felhajt�ssal j�rt.

- De igazgat� �r…- horkant fel Piton f�lve, hogy tov�bbi b�ntet�si sz�nd�ka nem kap majd t�mogat�st.

- Dumbledore professzor! Minden di�k elhagyta az �p�letet – l�pett a terembe McGalagony professzor, �s aggodalmasan n�zett k�r�l a helys�gben. L�tszott arc�n a meglepõd�s. Val�sz�nûleg õ sem �ppen makul�tlan rendre sz�m�tott a kor�bbi ricsaj alapj�n. – Mi t�rt�nt?

- A gyerekek nagytakar�t�st hajtottak v�gre – jelentette be Dumbledore. – Most m�r minden rendben. Minerva k�rem, int�zkedjen, hogy minden tanul� visszat�rjen a k�rlet�be! A vesz�ly elm�lt.

- Maguk a nagytakar�t�s bûb�jt alkalmazt�k? – n�zett megr�k�ny�dve McGalagony a k�t fiatalra. – Hiszen ahhoz nagyon nagy �sszpontos�t�sra, �s legal�bb k�t var�zsl� k�z�s munk�j�ra van sz�ks�g!

Mik�zben a tan�rok egym�st v�ltogatva szapor�zt�k szemreh�ny�saikat, Hermione �s Draco csak arra gondolt, hogy min�l elõbb szabadulhassanak tõl�k.

- Azt gondolom, hogy a t�rt�ntek ellen�re az eredm�ny m�giscsak dics�retes! – mondta Dumbledore.

- De professzor �r! Erre az eredm�nyre majdnem r�ment az eg�sz iskola! – csattant fel ism�t Piton.

- Ez igaz, de ezek a fiatalok nem �nsz�ntukb�l ker�ltek ebbe a helyzetbe – jegyezte meg Dumbledore, �s jelentõs�gteljesen n�zett Piton szikr�z� szemeibe.

- Ez volt a b�ntetõfeladatuk a felelõtlen p�lcahaszn�latuk�rt – magyar�zta a f�rfi.

- �gy van! Madam Cvikker, a k�nyvek milyen �llapotban vannak? – fordult Dumbledore a k�nyvt�rosnõ fel�.

- Mindegyik rendben van – hebegte Madam Cvikker.

- Mind tiszta �s pormentes?

- Igen, �gy tûnik igazgat� �r.

- Nos, akkor minden jel arra utal, hogy a b�ntetõfeladatot elv�gezt�k – jelentette ki Dumbledore. –Mindenki mehet a dolg�ra.

- De Dumbledore professzor! – rikkantott Piton idegesen. Most m�r teljesen veszve �rezte az �gyet. – Nem hagyhatjuk, hogy ennyivel meg�ssz�k!

- Ne agg�djon Perselus! De ez m�r legyen az �n dolgom! – mondta mosolyogva Dumbledore, majd kiss� szigor�bban a k�t fiatal fel� n�zett. – Ti pedig gyertek velem az irod�mba!

G�pisen k�vett�k az igazgat�t a szob�j�ba. Mit �rdekelte õket a r�vid besz�d, majd a b�ntet�s! Elesnek ugyan n�h�ny roxmortsi h�tv�g�tõl, de egy nem mindennapi bûb�jt siker�lt v�grehajtaniuk, ami az�rt igencsak b�szkes�ggel t�lt�tte el õket. R�ad�sul v�gre megszabadulhatnak egym�st�l �s az egy�tt t�lt�tt est�ktõl. Hiszen ezt akart�k, ez�rt tettek meg mindent! A b�szkes�g m�g� azonban valami bef�rkõz�tt, �s nem akart az utols� sorban �llni. Furakodott, tolakodott elõre, de t�l b�szk�k voltak ahhoz, hogy ezt �szre vegy�k.

Az igazgat�i szob�b�l kil�pve abban a hiszemben ford�tottak h�tat egym�snak, hogy v�gre lez�rt�k k�z�s korszakukat, �s folytathatj�k �let�ket ott, ahol a b�ntetõfeladat elõtt f�lbehagyt�k.
T�vedtek! Ennek felismer�se azonban nem egyszerû k�t olyan erõs jellem sz�m�ra, mint Hermione Granger �s Draco Malfoy…