|
Szent goston
Pattty 2006.04.09. 19:29
jabb letrajz...kicsit szaknyelv de azrt j:)
Szent goston (354-430)
Aurelius Augustinus a numidiai Tagasteban szletett. Alapos -fõleg- retorikai kpzsben rszeslt, s a legnagyobb hatst Cicero gyakorolta az ifj rtorra (pontosabban annak Hortensius c. mûve). Br desanyja, Mnika kersztny szellemben nevelte fit, az mgis az "ifjkori bûnk" csbtsnak engedett inkbb. Kicsapong letmdja gymlcseknt fia is szletett, akit Adeodatusnak [Isten ajndka] nevezett el.( A megtrs elõtti esemnyekrõl tbbek kztt a Vallomsok c. nletrajzi mûvben szmol be.) Mr 20 vesen a retorika professzora lesz Karthagban, s innen indult el kalandos szellemi utazsra: elõszr a manicheusok tantst kvette, majd ksõbb az akadmikusok szkepticizmust tartotta elfogadhat vilgmagyarzatnak. Amikor azonban kineveztk Milnban retorika professzornak, akkor mr a neoplatonizmust hrdette, majd 32 vesen, 387-ben keresztny hitre trt.(Egy kertben hangot hallott: Tolle lege, tolle lege! [Vedd s olvasd!], s tallomra felttte egy helyen a Szentrst, s az abban olvasottak a keresztnyi letvitelre sarkalltk.) A megtrsben egybirnt nagy szerepe volt Szent Ambrusnak s Mniknak is. 395-ben Hippo pspkv vlasztottk, s lete vgig a manicheusokkal, a donatistkkal s a pelagianusokkal folytatott teolgiai vitkat. Ekzben fradhatatlanul vgezte hvei krben a lelkipsztori teendõket is. Tbb mint 30 vi pspki s tanti tevkenysgvel az afrikai katolicizmus szellemi vezetõjv vlt. 430-ban halt meg Hippban (pp akkor, amikor a vandlok ostrom al vettk a vrost.)
Fõbb mûvei: Vallomsok (Confessiones, 397-400), A Szenthromsgrl (De Trinitate,397-412), De civitate Dei (Isten vrosrl, 413-416), A szabad akaratrl (De libero arbitrio, 388-395) Mint szinte minden kortrsa, maga Szent goston is a hit s a tuds viszonynak vizsglatbl indult ki. A blcselet szerinte az emberi rtelem szmra megragadhatv teszi a hitet, s a kettõ egymst kiegsztve vezet el a teljes igazsghoz, azaz az Istenhez: "Hiszek, hogy megismerjek, megismerek, hogy higgyek." (Credo ut intelligas, intellige ut credas.") Az igazsg rvn vlhatunk boldogg, s mivel minden ember a boldogsgra vgyik, ezrt llandan az igazsg fel treksznk, mgpedig az lland igazsg elrse a clunk. A krds az, hogy megismerhetõ-e az igazsg, s ha igen, akkor hogyan. A biztos ismerethez a szkepszis rvn jut goston: az igazsg megrtshez szilrd kiindulpontra van szksg, viszont brmit is gondolt, azt nem tudta nem megcfolni. Csak egy dologban nem ktelkedhetett, mgpedig nmagban: Si enim fallor sum. (Ha ugyanis csalatkozom, akkor ltezem.) Viszont nla az n bizonyossga nem azonos a Descartes-i n-nel, mert Szent goston blcseletben az n belesmul egy abszolt ltbe, s nem ekr az n kr pt fel egy egsz rendszert.
Mivel az n a vges llek ntudata, ezrt kptelen nmagbl rkrvnyû, abszolt igazsgot ltrehozni, azaz olyan igazsgot, mely akkor is fennll, ha az azt elgondol -vges- n nem ltezik. Ebbõl addan az igazsg egy abszolt lny, Isten alkotsa, Isten rk eszmiben (ld. platni hats) ltezik, s az ember ezekre "csak" rtall. Az ember szmra Isten az illuminatio rvn teszi felfoghatv az igazsgot, azaz az isteni megvilgosods ltal sajtthat el a tuds. ("Isten az rtelem fnye, akiben, akitõl s aki ltal lesz minden vilgos az rtelem szmra. [Solioqua - Beszlgets nmagammal].) (Az illuminatio a platni "Nap-hasonlattal" analg kapcsolatban ll.)
Az abszolutum , vagyis Isten rk, tiszta szellemi lny, maga a Blcsessg, s az ember paradox mdon nmagn keresztl ismerheti csak meg. (V. Anaximensz mikrokozmosz - makrokozmosz kapcsolat.) Mivel Isten a maga kpre s hasonlatossgra teremtette az embert, ezrt elg, ha nmagunkat a bûnbeessbõl fakad fogyatkossgaink nlkl szemlljk, s gy megismerhetjk Istent. Csakhogy a bûnbeess rvn az ember (az teredõ bûn miatt) nem kpes vgessgnek terhtõl nmaga ereje ltal szabadulni, ezt csak az isteni kegyelem teszi lehetõv. De a providencia sem jelent automatikus felszabadulst minden ember szmra, ugyanis Szent goston szerint ktfle ember van: 1) homo exterior (testi ember), aki a klvilg soksznûsgtõl elcsbulva elfeledkezik a lelki, szellemi rtkekrõl, s nem fordul figyelme nmagn tlra, azaz a tkletessg fel. 2) homo interior (lelki ember): a llek szemllõdsre szletett, s a vltozatlan vgsõ igazsg megismersre kell trekednie, azaz az egoista felfogssal szemben a felttlen igazsgot kell szem elõtt tartani. Ez azonban csak szabad vlaszts rvn fogadhat el, s ezltal goston egyik kzponti gondolatv a szabad akarat problmja vlt.
Ahogy az emberek is kt csoportra oszthatk, gy a vilg is kt rszre bomlik. Ez a kettõssg jelenti trtnetfilozfijnakalapjt: Az Isten vrosa (civitas Dei) s a gonosz llama (civitas terrena) ll egymssal szemben, s az egsz trtnelem nem ms mint e kt principium kzdelme, s ekzben az ember feladata az, hogy a transzcendens elvet segtse gyõzelemre. A kzdelem az idõben zajlik, s az esemnyek s a korszakok egymsutnisga jelenti a trtnelem folyamatt, s az idõ mlsa egyttal halads, fejlõds. Az emberi trtnelemnek kezdete van, s az idõ elõrehaladtval a kijellt cl fel halad az emberisg, azaz a civitas Dei gyõzelme fel, ami az utols tlettel kvetkezik be. (lineris trtnetszemllet)
Az ember az idõt mint jelent tudja csak meglni s megtapasztalni, hiszen az idõ szubjektv, az emberi elmben, llekben van csak jelen: "Benned mrem, lelkem az idõt. ... A ml dolgok benyomst gyakorolnak red, s ez akkor is megmarad, ha tovaillantak ezek a dolgok, ezt mrem mint jelen valamit." (Vallomsok XI.) A lelknkkel mrt idõ rvn a mlt -emlkezs a jelenre, a jvõ pedig vrakozs a jelenre. De az idõ vgsõ soron teremtett valami, ami a vilg teremtse elõtt sem ltezett, s a civitas Dei gyõzelme utn ismt jelentõsgt veszti.
Szent goston a keresztny filozfia s dogmatika alapjait fektette le, s a tevkenysge meghatrozta a nyugati gondolkodst.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
