Draco egy hirtelen mozdulattal ell�kte mag�t�l Adrienne-t.

- Ne gyere m�g egyszer ilyen k�zel hozz�m. Meg�rtetted? – sziszegett Draco, ak�r egy m�rges k�gy�.

Adrienne j�kedve azonban tov�bbra is t�retlen volt. Mintha csak ismerte volna a fi�t, annyira hidegen hagyt�k Draco kirohan�sai.

- Ne haragudjon, uram. �s ne feledje, amit mondtam. Ha seg�ts�gre van sz�ks�ge, engem b�rmikor h�vhat. Csak gondolnia kell r�m.

- Te teljesen meg vagy hibbanva! – sz�lt lekezel�en Malfoy �s legyintett egyet a kez�vel – Mi vagy te, gondolatolvas�?! M�ra elegem volt bel�led. Sz�lj ap�mnak, hogy nem tudok lemenni a vend�geihez, hacsak nem k�ldi ide az Istent, hogy meggy�gy�tsa a h�tamat.

Adrienne arca eg�szen kipirult az utols� mondat hallat�n.

- Ha lefekszik, egy-kett�re jobban fogja �rezni mag�t. Csak fek�dj�n le �s lazuljon el. – csacsogta a l�ny, cseppet sem t�r�dve azzal, hogy Draco olyan arcot v�g, mint aki �pp fel akar robbanni.

- Elegem van bel�led!!! M�gis mi a fen�t k�pzelsz magadr�l?! Ap�m k�t hete folyamatosan ver �s te majd �t perc alatt csillap�tod a f�jdalmamat?! M�g a Szent Mung�ban sem tudn�k ezt meggy�gy�tani.

- De �n meg tudom. �t perc se kell hozz�. Csak fek�dj�n le a has�ra.

Draco m�g sz�lni akart valamit, de annyira megd�bbent, hogy egy hang se j�tt ki a tork�n, ez�rt megtette, amit a l�ny k�rt. Azonban, eltervezte, hogyha hazudott – m�r pedig biztos, hogy azt tette – valahogy elt�vol�tja a K�ri�b�l. Ekkor egy ponton er�s f�jdalmat �rzett, de olyan jelleg�t, mint m�g soha. Zsibbadni kezdett a h�ta, majd lassank�nt megsz�nt a f�jdalom �s minden �rz�s.

- A hat�s nem v�gleges, azonban addig biztosan kitart, m�g besz�l az apja vend�geivel. Most kimegyek, azt�n �lt�zz�n fel �s menjen le.

- J�l van.


Draco m�g eln�zte a l�nyt, am�g kiment, azt�n gyorsan fel�lt�z�tt. A rengeteg ruh�ja k�z�l kiv�logatta a legnemesebb darabot, majd felvette. A t�k�rbe n�zve egy talpig feket�be �lt�z�tt fiatal f�rfit pillantott meg. Lassan az ajt�hoz ment, majd leballagott a m�lt�s�got �raszt� hallba, ahol m�r egy n�pes – f�leg hal�lfal�kb�l �ll� – t�meg gy�lt �ssze. A legt�bbet r�g�ta ismert m�r, �m apja el�tt, h�ttal megtekintett egy magas, fekete haj� j� ki�ll�s� f�rfit. Szemeit �sszesz�k�tette, �gy vette szem�gyre az idegent.

Apja intett neki, mikor megpillantotta, �m sz�rk�sk�k szem�ben f�lelem csillant… Draco gyomra g�rcsbe r�ndult, ahogy k�zeledett az idegen fel�. Pulzusa felgyorsult �s az agya nem tudott szabadon gondolkodni. Draco karja megfesz�lt, izzads�g cseppek bor�tott�k el v�kony test�t.
Hideg szemeit mereven el�re szegezte. Az ifj� Malfoy �rezte �s tudta ki �ll t�le f�l m�terre. A S�t�t Nagy�r. Nem akarta l�tni azt a borzalmas arcot, nem akart kezet fogni azzal a sz�rnyeteggel, aki t�bb ezer var�zsl�t meg�lt. Hirtelen gondolataiba f�rk�z�tt Hermione. A l�ny mosolygott �s szer�nyen fel-feln�zett a szok�sos hely�r�l – a Nagyterem eb�dl�j�ben. Azt�n egy besz�lget�s k�pe f�rk�z�tt agy�ba – az� a besz�lget�s�, amikor megosztotta a l�nnyal a f�lelmeit. A k�vetkez� k�p az volt, hogy Voldemort alig f�l m�terre �ll t�le �s �that�an b�mulja. Ezek a gondolatok lept�k el tudatalattij�t �s egy sejt�s – a Nagy�r l�tja a benne zajl� esem�nyeket…

Voldemort a Malfoyokat megsz�gyen�t� arccal r�zott kezet a fi�val – von�sain az ellenszenv �s a d�h volt kivehet� – �m, Draco nem ismerte a Nagyurat, �gy ebb�l csak valamif�le len�z�st vett �szre.

- Mire v�r a fi�, Lucius? – kezdt�k a sustorg�st a t�bbiek �s mindenki csod�lkoz� arccal tekintett a zajl� jelenetre.

Az id�sebb Malfoy falfeh�r arccal rohant oda fi�hoz.

- Cs�kold meg a l�b�t, fiam!!! – s�v�tette az apa.

Draco �veges szemmel meredt Voldemortra, akinek arcizmai beleremegtek az ellen�ll�sba.

- A fiad kiss� szemtelen, Lucius! – sziszegte a s�t�t var�zsl�k legnagyobbika, majd hirtelen el�r�ntotta a p�lc�j�t �s Dracora szegezte.

Adrienne egy sarokb�l n�zte v�gig a jelenetet �s fej�t megr�zta Voldemort reakci�j�ra.

- Ne k�nozd meg a fi�t, Denem! – a Nagy�r a meglepet�st�l majdnem kiejtette kez�b�l a p�lc�t.

- Engem soha, SENKI nem sz�lhat m�r �gy! – �v�lt�tte �nk�v�leti �llapotban a Nagy�r, �m mikor megpillantotta a l�nyt, elhalkult. A l�ny megp�rd�lt �s n�h�ny m�sodperc p�rg�s ut�n egy gy�ny�r� n�t pillantottak meg az emberek.


- Lucius, nem mondtad, hogy rejtegeted az utols� Gy�gy�t�-t�nd�rek egyik�t.

A hal�lfal�k mindegyik�nek leesett az �lla. Draconak m�g a sz�ja is kiny�lt a meglepet�st�l. Egy gy�gy�t�-t�nd�rrel besz�lt �GY az el�bb? M�r b�nta, hogy azt a modort tanulta.

Draco arc�n ugr�lni kezdett egy-k�t izom a sz�ja k�r�l, mikor a l�ny pajkosan r�kacsintott. Lucius ek�zben alig tudott �szhez t�rni az el�z� t�rt�n�sekt�l. Tudta, hogy mit jelent ez. Ha ez a gy�gy�t� t�nd�r a s�t�t oldalhoz szeg�dik, fort�lyainak seg�ts�g�vel, a legs�lyosabb �tkok is megt�rhet�k. Egy ilyen csodal�ny m�g a romjaiban hever� Nagy�r �llapot�n is tudott volna seg�teni anno. �m, tudta: mindennek �ra van. De, sejt�se sem volt r�la, hogy mi.

- Meglepet�snek sz�ntam, Nagyuram! – hebegte az id�sebbik Malfoy, �m hi�ba, hiszen Voldemort m�r j�val el�tte belel�tott a gondolataiba, minthogy ezt kimondta volna.

- �h… Mit gondolsz, Lucius, hogy dics�retben r�szes�telek? Ugyan… - j�tszadozott a Nagy�r, �m figyelm�t egyre ink�bb a n� k�t�tte le.

- Mi a neved? – fordult Adrienne fel�.

A n� csak ravaszul mosolygott.

- Hiszen ismerj�k egym�st, Denem. Nem eml�kszel Adrienne Carreyre? – k�rdezte magabiztosan a n�. A hal�lfal�k csod�lkozva n�zt�k, hogy hogyan viselkedik uruk ezzel a n�vel. Luciusnak m�g a sz�ja is kiny�lt a n�v hallat�ra…

Voldemort izzadni kezdett, pupill�ja kit�gult, kez�t idegess�g�ben a zseb�ben morzsolgatta.

- Takarodjatok innen! – �v�lt�tte a s�t�t var�zsl�. – Kifel� innen, mindenki!Kettesben akarok maradni a Gy�gy�t�val!

A hal�lfal�k mind kiigyekeztek, csak Lucius �s Draco ment kiss� lassabban a t�bbiekt�l. Mindkett� agy�ban megfordult, hogy tudni akarj�k, hogy mi folyik majd odabenn, �m el�bb Lucius, azt�n fia is letett a kock�zatos tervr�l �s kivonultak a K�ria h�ts� r�sz�ben tal�lhat� m�sik hallba.

Voldemort ek�zben lassan egyre k�zelebb l�pkedett a n�h�z. Szem�t le sem v�ve r�la figyelte minden rezd�l�s�t.

- Mutasd meg magad, Adrienne. Milyen lett�l, ami�ta nem l�ttalak? – k�rte halkan a f�rfi.
- J�l van, Tommy. �m, felt�teleim vannak. Ne b�ntsd az ifj� Malfoyt! – n�zett farkasszemet Voldemorttal.
- Tudod, hogy gondol egy mocskos mugli l�nyra, m�ghozz� Harry Potter bar�tn�j�re! Tudod, hogy nem akar a zsoldosom lenni. Legsz�vesebben m�r akkor megk�noztam volna, mikor megl�ttam az els� gondolatait.

Adrienne tov�bbra is p�kerarccal figyelt.

- �s bennem mit l�tsz? Harcolok-e m�g valaha veled? – k�rdezte halkan a l�ny.

Voldemort arc�n k�v�r cseppekben folyt a ver�t�k.

- Mutasd meg magad, Adrienne. – k�rlelte a n�t.

A l�ny �jra sz�v�rv�nyszer�en p�r�gni kezdett �s n�h�ny pillanattal k�s�bb lensz�ke hull�mos haja derek�t verte, �jfekete szeme csillogott ak�r egy gy�ngyszem, alkata karcs� volt.

- Rajtad nem fog az id�. A Roxfortban is �pp �gy n�zt�l ki. Mikor elk�s�rtelek a Kar�csonyi B�lra. Mikor az eny�m lett�l �r�kre. – id�zte fel az eml�keit a f�rfi.

Adrienne szel�den elmosolyodott.

- Igen. K�ss�nk alkut. �n veled maradok, am�g csak szeretn�d, seg�tek a hal�lfal�knak a gy�gyul�sban, de Draco-t hagyd b�k�n. Hogy mi�rt, ne k�rdezd. Legyen el�g annyi, hogy meg van r� az okom. – felelte a n�.
Voldemort b�lintott, majd meg�rintette a n� kebleit. V�gigsim�totta rajta ujjait, majd szenved�lyesen megcs�kolta a n�t.

Adrienne visszacs�kolt.

- M�g egy valamit, Tommy. Draco vissza fog menni a Roxfortba, Lucius pedig a legnagyobb tisztelettel fog viselkedni vele.

- J�l van. �m, tudnod kell, Adrienne. Ha megpr�b�lsz elsz�kni t�lem, azzal a fi� hal�l�t okozod. �s a saj�todat is. M�g egyszer nem vesz�telek el.

- Megegyezt�nk. – mondta hat�rozottan a n� �s arc�n a megk�nnyebb�l�s der�lts�ge l�tszott.

A hal�lfal�kat csak ezut�n a besz�lget�s ut�n engedt�k vissza. Ahogy bel�ptek, a Nagy�r megk�rte �ket, hogy figyeljenek �s bemutatta nekik Adrienne-t.

- � itt Adrienne Carrey, a menyasszonyom volt. Egyszer m�r elvesztettem szem el�l – a k�r�lm�nyek nem tartoznak r�tok -, mostant�l viszont rajta legyen a szemetek. A m�sik dolog, amit mondani akartam, neked sz�l, Lucius. B�r a fiad egy szemtelen kis f�reg, akit legsz�vesebben a f�ld al� k�v�nn�k, egyezs�get k�t�ttem az utols� Gy�gy�t� T�nd�rrel, arr�l, hogy csak akkor marad vel�nk, ha te tisztess�gesen b�nsz a fiaddal, k�v�ns�gait marad�ktalanul teljes�ted, nem b�ntalmazod �s szeptemberben visszaengeded a Roxfortba. Meg�rtetted? – �v�lt�tte hat�rozottan a Nagy�r.

Lucius meghajtotta a fej�t, �s belet�r�d�tt a hallottakba. Hiszen ismerte Adrienne-t… �m, arr�l sejt�se sem volt, hogy mi�rt adta oda mag�t Voldemortnak ez�rt az apr�s�g�rt cser�be…