A ny�ri hajnal egyik k�sza f�nysugara s�t�tt be Draco Malfoy ablak�n. A fi� �pp a m�sik fel�re akart fordulni, mikor egy er�s kopog�s �t�tte meg a f�l�t. Lassan felnyitotta a szem�t, �s megpr�b�lt fel�lni.
Az ismeretlen ism�t kopogott.

- Ki az? – k�rdezte Draco, �m karj�n m�r megfesz�ltek az izmok, sz�ve hevesen l�ktetett a f�lelemt�l.

- Adrienne vagyok, az �j csel�d. Bej�hetek, Malfoy �r? – k�rdezte halkan, al�zatosan a l�ny.

- M�g alszok. J�jj�n vissza k�s�bb. – sz�lt a sz�ke fi�, �s hangosan s�hajtott egyet.

A csel�d l�ptei azonban nem hallatszottak, majd egy �jabb kopog�s er�s�tette meg a fi�t, abban, hogy a n� nem ment el.

- Malfoy �r, az apja, azt mondta, hogy takar�tsam ki a szob�j�t r�gt�n.

Draco homlok�t r�ncolva, dacosan az �r�j�ra pillantott, mely reggel hatot mutatott, r�ad�sul egy szombat volt.

- J�jj�n be. – �v�lt�tte ki a fi�, �s feld�ltan kim�szott az �gy�b�l.

A csel�dl�ny alig hallhat�an l�pett be a szob�ba, majd meghajolt, ahogy megl�tta a sz�ke ifj�t. Adrienne h�sz�vesforma, szer�ny teremt�snek l�tszott. Szem�b�l csak �gy �radt a j�mbors�g, kerek arca pirosra sz�nez�d�tt a nemes ifj� l�tt�t�l, �m Dracot mindez nem �rdekelte. Egy sz�t sem pazarolt erre a kis falusi l�nyra. �gy tett, mintha ott sem lett volna. Pizsama nadr�gj�t az otthoni fekete nadr�gra cser�lte. Ezut�n az ingj�t kezdte gombolni, majd lassan lefejtette mag�r�l ezt a ruhadarabot is. Az addig be�llt csendet egy halk sikoly szak�totta f�lbe.

- Szent Merlin!!! – sik�totta a csel�d. – Mi t�rt�nt a h�t�val uram? – k�rdezte.

Malfoy megr�ntotta a v�ll�t, �m ett�l a mozdulatt�l er�s f�jdalom �llt be a h�t�ba.

- Megkarcoltam. Egy�bk�nt meg t�r�dj a saj�t dolgoddal. Neked az a dolgod, hogy takar�ts, �s nem az, hogy a gazd�d fi�nak a h�t�t n�zegesd. – fordult szembe a l�nnyal, �s tekintete tal�lkozott a l�ny�val, akinek eg�sz arca belev�r�s�d�tt a gesztusba.

- Eln�z�s�t k�rem, Malfoy �r. – motyogta halkan �s neki fogott takar�tani.

Draco amilyen gyorsan csak tudott, pr�b�lt elszabadulni a szob�j�b�l, �m ahogy kil�pett az ajt�n f�lelem fogta el. Halkan leosont a nappaliba, sz�lei szob�j�b�l m�g hangos horkol�st hallott.
Az ir�nyt az �tkez� fel� vette. Le�lt az asztalhoz, ahol sz�tdob�lt �js�gok jelezt�k, hogy m�g nem v�rt�k a h�z lak�it. Draco szeme v�gigsiklott a c�mlapokon, �m az egyiken megakadt a tekintete. K�k szeme �sszesz�k�lt �s keze az �js�g fel� kapott. A Var�zsl� Storyk c�m� hetilap am�gy sem volt szokv�nyos ebben a nemesi h�zban, de Draco nem ez�rt figyelt fel r�, hanem, mert egy ismer�s arcot v�lt felfedezni a c�mlap alj�n. Antonio mosolygott �s integetett r�la.

- „Antonio D. Brown – a n�cs�b�sz zs�ritag”. Mi a fene?! – motyogta Draco.

Malfoy a 10. oldalon tal�lta meg a k�toldalas cikket, melynek egyik oldal�n egy eg�sz lapos fot� volt tal�lhat� a riv�lis�r�l, a m�sik oldalon, pedig egy interj�. A fi� eleg�ns ruh�t viselt, mely m�g s�rmosabb� tette k�lsej�t, r�ad�sul a haja is fix�lva volt („a muglik ezt zsel�vel �rik el”), �s a foga h�feh�ren csillogott az ellen�llhatatlan mosolya m�g�l. Dracot azonban nem �rdekelte az, hogy tov�bbra sem lett cs�ny�bb Hermione ex bar�tja, ink�bb a cikket kezdte el olvasni.


ANTONIO D. BROWN – EGY TITOKZATOS N�CS�B�SZ

A V�l�k Sz�ps�gverseny�nek egyik zs�ritagj�r�l olvashatnak olyan �rdekess�geket, melyeket garant�ltan nem tudnak. A szemtelen�l j�k�p� fi� eg�szen tavalyig a Var�zslatos V�l�k Mag�niskol�ba j�rt, majd id�n felvett�k a h�res Roxfori K�z�piskol�ba, ahol j�v�re lesz hatod�ves di�k.

Mes�ln�l nek�nk egy picit az eddigi iskolai �lm�nyeidr�l?

Antonio: Term�szetesen, sz�p h�lgy. (H�t nem �des?!) A Var�zslatos V�l�kn�l nincs rosszabb hely a vil�gon. Egy csod�latos, gy�ny�r� sz�p v�la-l�ny miatt �sszet�z�sbe keveredtem egy di�kt�rsammal, �s az �lland� stressz miatt a sz�leim kivettek az iskol�b�l, ez�rt folytattam id�n a Roxfortban a tanulm�nyaimat. Ezt az iskol�t az elej�t�l fogva nagyon szerettem, nem utols�sorban a helyes boszork�ny l�nyok �s a kedves tan�rok miatt.

A v�la v�r nem volt probl�ma akkor, mikor jelentkezt�l a Roxfortba?

Antonio: Albus Dumbledore a legeln�z�bb ember ilyen tekintetben. Term�szetesen, nem diszkrimin�lt az�rt, mert m�s voltam. Egy�bk�nt is, csak f�lv�r vagyok, �gy napi egy f�zettel el volt int�zve a dolog.

�gy tudom, a f�zet nem nyomja el teljesen a hat�sodat az emberekre. Hogy viseled, amikor megb�mulnak, vagy �ppen leesik az �lluk az embereknek a l�tv�nyodt�l?

Antonio: (sejtelmesen mosolyog) Az �j helyeken mindig zavar. A Roxfortban a f�zett�l eleinte sz�tlan �s f�rad�kony voltam, �s egyenesen ideges�tett, ha n�ztek. �m, id�vel, visszanyertem �nmagamat �s ink�bb a dolog pozit�v oldal�t n�ztem. Nagyon sok gy�ny�r� boszork�ny j�r a Roxfortba.

Van olyan l�ny az �letedbe, akit szeretsz �s a t�rsad?

Antonio: (s�hajt) Sajnos, most lett v�ge egy hosszabb kapcsolatomnak. A l�ny m�r nem tudta elviselni, hogy ilyen j�k�p� vagyok �s, nagyon f�lt�keny volt. R�ad�sul, csak az�rt, hogy bosszantson �ssze�llt egy var�zsl�val, aki azonban a nyomomba sem �rhet. Ink�bb csak nevettem a dolgon.

Draco arc�n megfesz�ltek az izmok �s er�sen az asztalra csapott, amit�l ism�t a h�t�ba nyilallt a f�jdalom.

- Te hazug d�g!!!
Igaz�n sajn�lom. Milyen l�nyok tetszenek neked?

Antonio: Az el�z� bar�tn�mben nem a k�lseje fogott meg, ink�bb a kedvess�ge �s a kisug�rz�sa. � nem a v�la sz�pfi�t szerette bennem, mint eddig szinte mindenki, hanem �nmagamat. Ezt j� �s vonz� tulajdons�gk�nt �rt�keltem. Egy�bk�nt ha a k�ls� alapj�n v�lasztok a sz�ke, k�k szem� sz�p arc� v�la-l�nyokat r�szes�tem el�nyben. Ha pedig kalandra keresek l�nyt, nem v�logatok ennyire se (sejtelmesen mosolyog).

Draco mereven n�zett a semmibe a sorok elolvas�sa ut�n. Elgondolkozott, hogy mi fogta meg annyira Hermione-ben. Azonban, nem tudta megmondani, hogy hogyan szeretett bele. N�ha m�g most is belenyilallt a gyomr�ba a felismer�s, hogy egy mugli l�nyt szeret. �m, Hermione-t nem egyszer� muglinak tartotta, mert azokat tov�bbra is len�zte. Mereng�s�b�l egy er�s hang z�kkentette ki.

- H�t te meg mit olvasol, fiam? Illik ez egy Malfoyhoz? – cs�sztatta v�gig Lucius Malfoy fia v�ll�n a k�gy�fej� botot.

Draco beleborzongott az �rint�sbe az ijedts�gt�l. Lucius kivette fia kez�b�l az �js�got �s lapozni kezdte, m�g nem a tizedik oldalra jutott.

- Csak nem a kis szajh�d ex fi�ja �rdekelt ennyire? – suttogta f�lelmetesen Draco f�l�be.

- Nekem NINCS SZAJH�M! – emelte fel a hangj�t Draco, majd r�vicsor�tott apj�ra. Sov�ny arc�n ez a gesztus ink�bb nevet�sre gerjesztette Luciust, mint sem ijedts�gre.

- FEL�LLNI, LEHAJOLNI! – �v�lt�tte oroszl�nhangon a hossz� haj� m�gus.

Draco megtette, amit apja k�rt. Tudta, hogyha ellenkezik, rosszabbul j�r. B�rmelyik k�nz� �tok sokkalta rosszabb volt, mint a ver�s.

- EGY! – s�v�tette �tszellem�lten Lucius. – Az�rt, hogy elfelejtsd a frusk�t!
- KETT�! – �t�tte meg teljes erej�b�l fia k�k-z�ld foltos h�t�t a hal�lfal�. – Az�rt mert nem tiszteled el�gg� a nevedet!
- H�ROM! – Mert sz�gyent hozt�l r�m �s any�dra!
- N�GY…….HUSZON�T!

Draco felszisszent erre az �t�sre. �gy �rezte, �melyeg a gyomra �s szem�b�l kicsordult az els� k�nnycsepp a f�jdalomt�l. A h�t�r�l m�r sziv�rgott a v�r, � azonban egy sz�val sem k�rte meg apj�t, hogy fejezze be.

- HARMINC…

Ekkor l�pett be Narcissa az ajt�n. Egy sz�l h�l�ingben, h�feh�r arccal ugrott Lucius el�.

- Azonnal fejezd be! Egy �jjal se merd t�bb� b�ntani a fiamat! – fogta meg a f�rje csukl�j�t az anya.

Draco lerogyott a f�ldre �s f�lig eszm�letlen �llapotban m�g l�tta, ahogy �desanyja kicsavarja Lucius kez�b�l a botot.
A k�vetkez� pillanat, amit �szlelt a szob�j�ban �rte el. Adrienne megint k�r�l�tte sertepert�lt �s titokban oda-odapillantott a j�k�p� ifj�ra.

- Te m�r megint itt vagy, csel�d? – szuszogta Draco.

Adrienne boldogan mosolygott, b�r nem volt r� semmif�le oka.

- Nagyon sokat alszik az �rfi. K�rem, keljen fel, le kell mennie az �ri vend�gekhez, akik nemsok�ra meg�rkeznek. – magyar�zta a l�ny.

Draco a karj�ra t�maszkodott, �gy pr�b�lta felh�zni mag�t, �m nem siker�lt neki. Borzalmas k�nokat �lt �t minden pillanatban, amikor megmozdult.

- J�jj�n, seg�tek, fiatal �r. – aj�nlkozott a l�ny �s odas�t�lt a fi�hoz, �s a karj�n�l fogva felh�zta.

A l�tv�ny Draco h�ta m�g�l d�bbenetes volt. Az eg�sz leped� egy mer� v�r volt. Adrienne ism�t sik�tott �s a sz�ja el� rakta a kez�t.

- Ki tette ezt veled, illetve…mag�val? – k�rdezte megborzongva a l�ny.

- Nem vagyok sem �nk�nz�, �s az any�m se ver… - fintorodott el a buta k�rd�sre Draco �s arc�n megjelent a j�l ismert kifejez�s, mikor ilyen sz�nalmas emberekhez kell lealacsonyodnia.

Adrienne arca diadalittasan festett a k�vetkez� pillanatban, majd megszor�totta Malfoy kez�t.

- Ne agg�djon, uram. Seg�tek mag�nak… Lucius �r fog m�g k�ny�r�gni �nnek…! – suttogta a l�ny Draco f�l�be. – �m, mindennek �ra van…