A Szellemkast�lyb�l hajnali 2-kor indultak vissza a Roxfortba a di�kok. Draco �s Hermione, miut�n kij�ttek a szob�b�l elvegy�ltek a t�megben, �m n�ha-n�ha �sszetal�lkozott tekintet�k, ami most �r�mmel vegyes szomor�s�got sug�rzott.

A m�snap reggel hamar r�juk k�sz�nt�tt. Hermione �lmosan t�r�lgette a szem�t, mikor kilenc �rakor fel�bredt a t�rsai besz�lget�s�re. Mindannyian sugdol�ztak �s egy�rtelmûen Hermione-ra b�multak.
- Mi t�rt�nt, csajok? – k�rdezte �lmosan a l�ny, �m sz�ve �beren vert minden m�sodpercben.
- Antoniot a gyeng�lkedõn �polj�k, Hermione. Azt mondj�k, hogy a reggelin�l b�rbajozott valakivel… - hadarta el gyorsan a mondatot Mary Sue, a l�ny szobat�rsa.
Hermione felpattant az �gyb�l, fel�lt�z�tt �s rohant a gyeng�lkedõ fel� vezetõ l�pcsõh�z. Az ajt� elõtt, Dumbledore �llt kar�ltve.

Tekintete most megijesztette a l�nyt. Idõs arc�n megkem�nyedtek az arcvon�sok, homlok�t r�nc bor�totta �s fesz�lten figyelte a k�zeledõ di�kot. Mikor eg�szen k�zel volt, test�vel eltakarta az ajt�t, jelezve, hogy besz�lni k�v�n unok�ja bar�tnõj�vel.
- J� reggelt, Igazgat� �r! – k�sz�nt Hermione.
- �nnek is, Ms. Granger! – j�tt a fagyos v�lasz. Biztos volt benne, hogy m�g ilyen hangon nem hallotta besz�lni Dumbledore-t.
- Be szeretn�k menni Antonio-hoz. Lehets�ges? – �rdeklõd�tt udvariasan a l�ny, �m az igazgat� egy tapodtat sem mozdult az ajt� elõl.
- K�sõbb. Most azonban szeretn�m, ha besz�lgetn�nk egy kicsit. Tudom, hogy te vagy Mr. Brown bar�tnõje, �s, hogy a ti mag�n�gyetek ez a dolog kettõt�k k�z�tt, �m ha m�r egy di�kom a gyeng�lkedõre ker�l ez�rt, akkor – �gy �rzem - , hogy van jogom belesz�lni. Lenne egy k�rd�sem: Van-e valami Draco Malfoy �s �n k�z�tt? – szûk�tette �ssze a szem�t Dumbledore.

Hermione sz�ja megremegett a f�lelemtõl, arca kipirosodott… Esz�be jutott az a lehetõs�g, hogy Antonio Draco miatt ker�lt a gyeng�lkedõre, �m tudta, hogy ak�rmi is t�rt�njen, neki tagadnia kell.
- Hogyan is gondolhat ilyen k�ptelens�get, igazgat� �r!? – emelte fel megj�tszott meglepetts�ggel a hangj�t a l�ny.
Dumbledore b�lintott, �m arca ugyanolyan kem�nys�get t�kr�z�tt, mint ez id�ig.
- �gy, kedves Granger kisasszony, hogy Mr. Brown ma egy levelet kapott egy ismeretlen felad�t�l �s ez a lev�l v�ltotta ki p�rbajt, mely sor�n t�bb s�r�l�s is bor�tja a test�t. Mr. Malfoy szint�n a gyeng�lkedõn fekszik. – magyar�zta az igazgat�.

Hermione ezek hallat�ra �gy �rezte, mintha egy gomb�cot helyeztek volna el a tork�ban. Legsz�vesebben els�rta volna mag�t, �m nem tehette. Musz�j volt erõsnek mutatkoznia.
- Dumbledore professzor, k�rem higgyen nekem: Malfoy �s �n elsõ �ta ellens�gek vagyunk, b�r mostan�ban a program miatt m�r enyh�lt a konfliktus kettõnk k�z�tt, soha nem jutna eszembe �ssze�llni vele. K�rem, most hadd menjek be. – csuklott el a mondat v�g�n a l�ny hangja.
Az aggasty�n arca v�gre megenyh�lt �s arr�bb �llt. Kinyitotta a gyeng�lkedõ ajtaj�t �s elõre engedte Hermione-t.
- N�zd csak ki j�tt, Antonio! – h�vta fel a vend�gre a figyelmet a nagypapa, �m a k�vetkezõ percben m�r el is tûnt az ajt�b�l.

Antonio szeme be volt dagadva, val�sz�nûleg szem-ront� b�jt k�ld�tt r� Draco, �m m�g ezen kereszt�l is l�tszott, hogy hogyan n�z a l�nyra. Tekintet�ben most csak undort �s gyûl�letet v�lt felfedezni a l�ny.

Dracora csak egy fut� m�sodpercig pillantott, rajta l�tsz�lag nem volt semmi k�l�n�s. A sz�rk�s k�k szemek most szomor�s�got sug�roztak.

Hermione lassan ballagott a k�t �gy fel�, amely a terem v�g�ben volt – egym�ssal szemben. Ahogy kettõj�k k�z� �rt, meg�llt �s elõsz�r Dracora tekintett, majd Antoniora.
- Hagyd abba a j�t�kot, Hermione! – k�rte rekedt, szemreh�ny� hangon a v�la.
A l�ny megr�zta a fej�t, de nem tudta mit mondhatna, hiszen nem akart hazudni se – tov�bb m�r nem.
- Antonio, k�rlek… - ny�sz�r�gte a l�ny. – Nem akarok magyar�zkodni.
- M�r tudom. – j�tt a meglepõ v�lasz, �s ezzel egy�tt egy s�t�t pillant�st v�ltott a szõke ifj�val, majd m�g s�t�tebben a l�nyra n�zett.
- Mi…mi….mit tudsz? – hebegte Hermione, majd ijedten Dracora n�zett, aki b�lintott egyet.
- Elmondtam neki, Granger. Tudja, hogy cs�kol�ztunk �s, hogy…h�t, hogy…valami kialakult kettõnk k�z�tt.
Hermione legsz�vesebben megcs�pte volna mag�t, mert biztos volt benne, hogy �lmodik. Ilyet nem mond egy Malfoy, fõleg nem Dumbledore unok�ja elõtt.
A v�la g�nyosan felhorkantott, �s lekicsinylõen v�gigm�rte a szobat�rs�t. V�kony test�n csak l�gott a feh�r ruha, h�feh�r bõr�t m�g s�padtabb� tette ez a sz�n, �s az arc�t is jelent�ktelennek v�lte.
�m, az õ barna bõr�hez, fekete haj�hoz �s szem�hez rendk�v�l j�l �llt m�g a gyeng�lkedõs ruha is, �s izmain megfesz�lt az ing.
- K�rhetek m�g tõled valamit, az elm�lt egy �v eml�k�re, kicsim? – csuklott el Antonio hangja. – Gyere ide, hozz�m �s �lelj meg – utolj�ra.
Hermione �sszer�ncolta a szem�ld�k�t, �m megtette amit a v�la k�rt. Karj�val �tfogta az erõs testet, majd �rezte azt az õrj�tõ illatot. Elfogta egy k�sza �rz�s… L�tnia kell azt a t�k�letes arcot… azokat a szemeket… a sz�pen �velt ajkakat. Ahogy megbabon�zva n�zte a f�rfi arc�t, az j�tszadozni kezdett a l�ny ajkaival, majd forr�n, szenved�lyesen megcs�kolta. Azt�n ell�kte mag�r�l.
Hermione zavartan n�zett k�r�l.
- Gyûl�llek, Antonio! Megmondtam, hogy ne �lj vissza a v�la-v�rrel! SOHA! – �v�lt�tte a l�ny �s egy pofonnal viszonozta a cs�kot.

Draco arc�n most sem lehetett sok �rzelmet �szrevenni, de ahogy a l�ny belen�zett a szem�be, iszony� nagy haragot l�tott.
- Ne merd m�g egyszer ezt csin�lni, Brown! – fenyegetõz�tt Draco, �m l�tsz�lag nem tudott megmozdulni. Hermione r�gt�n tudta, hogy s�b�lv�ny-�tkot k�ld�tt a fi�ra Antonio.
Antonio g�nyosan vigyorgott.
- Jegyezd meg, Malfoy, hogy b�rhol, b�rmikor az eny�m lehet akit csak akarok. Hermione is…!

A l�ny Dracora pillantott �s egy k�nnycsepp futott v�gig az arc�n.