A j�niusi napf�ny kellemes ragyog�sa t�lt�tte be a Roxforti birtokot, �s p�nteki nap l�v�n a legt�bb di�k nem vette annyira komolyan az �ra kezdet�t, �gy sokan m�g csak most, 12.05 perckor szaladtak be a hatalmas ajt�n termeik fel�. Antonio mosolyogva n�zte a kisdi�kokat �s elidõz�tt a gondolaton, hogy biztosan egyikõj�k se Piton �r�j�t fogja lek�sni. Kiv�ve Õt, �m ez a legcsek�lyebb m�rt�kben sem zavarta.
Csak �llt egy kidõlt fat�rzs t�v�ben �s figyelte a t�meget, egy b�jos szemp�rt keresve. Ahogy beleszippantott a friss levegõbe, orr�t finoman megcsapta egy – sz�m�ra – õrj�tõ illat. Mikor megfordult, nem hitt a szem�nek. Zih�lva kezdte venni a levegõt, sz�ve hevesen dobogni kezdett…
- Liz… Te… te, mit keresel itt?! – pr�selte ki mag�b�l a szavakat a v�la.
A l�ny megr�zta a fej�t �s hossz� szõke haj�nak v�g�t izgalm�ban r�gni kezdte.
- Minek nevezt�l, Antonio? – k�rdezte v�kony hangon a l�ny.
Antonio arca egyre meglepettebb� v�ltott, �m m�g mindig meg volt r�la gyõzõdve, hogy az egykori, v�la sz�rmaz�s� bar�tnõje �ll elõtte.
- Nem te vagy az, Liz? – k�rdezte v�g�l szomork�s hangon a fi�.
- Nem. Az �n nevem Sharinda Losso. A szellemkast�ly k�pviselõje vagyok, a nagyap�ddal kellene besz�lnem. – magyar�zta a gy�ny�rû, szõke haj� l�ny a megbabon�zott v�l�nak.
- Akkor eln�z�st k�rek, Sharinda. Az �n nevem, Antonio Brown Dumbledore. – ny�jtotta a kez�t a fi�, �m viszonz�sk�pp egy mosolyt kapott.
A szõke l�ny kih�v�an emelte r� macsk�s szem�t �s �gy v�laszolt.
- Tudom, hogy ki vagy. L�ttalak a Boszork�nyok Lapj�ban, mint a h�nap pasija, tavaly decemberben…
Antonio r�ntott egyet a v�ll�n, �s felk�s�rte nagyapj�hoz a sz�ps�get.
- Rem�lem, m�g tal�lkozunk, kedves Sharinda. Gy�ny�rû nõ vagy… - lehelte a l�ny f�l�be a v�la, �gyelve arra, hogy ne �rjen hozz� a nõh�z.
Sharinda v�gigh�zta kecses kezeit a fi� arc�n �s nyomott r� k�t puszit.
- Nagyon rem�lem, Antonio…

Antonio megbabon�zva suhant v�gig a n�ptelen folyos�n, �m nem telt bele sok idõ, �s Dumbledore j�tt vele szembe.
- Antonio! – sz�lt v�szj�sl� hangon az aggasty�n. – Mi�rt nem Piton professzor �r�j�n vagy?
A kreol fi� csak �t�lelte nagyapj�t �s s�hajtott egyet.
- Rosszul �reztem magam, papa. Ez �gyis az utols� �ra, minek k�ne ott lennem? – kacsintott egyet a v�la.
Dumbledore halv�nyan elmosolyodott, komor arcvon�sai enyh�lni l�tszottak.
- Pontosan olyan vagy, mint a nagyap�d volt. – kuncogott egyet a vajsz�vû �reg – Az utols� �r�k a gyeng�im voltak, mindig volt jobb dolgom �s az idõ is gy�ny�rû.
- Na meg a l�nyok… - s�hajtotta az ifj�.
Dumbledore megr�zta a fej�t.
- T�v�ton j�rsz, fiam. Az�rt mert Sharinda Losso – akit volt�l kedves felk�s�rni az �reg bolond nagyap�dhoz – hasonl�t Lizre, nem szabad �gy gondolnod, hogy õ az. Ez a nõ egy teljesen m�s szem�lyis�g, �s m�g csak nem is v�la.
Antonio felhorkantott.
- �reztem, hogy nincs akkora kisug�rz�sa, mint Liznek. Tudom, hogy nem v�la, de m�g k�z�tt�nk is sz�pnek sz�m�tana… sõt, gy�ny�rûnek… - �lmodozott a fi�.
Dumbledore �reg arc�n megfesz�ltek az izmok, �s nagyon komoly arckifejez�st �lt�tt mag�ra.
- Felejtsd el Sharindat! A f�rj�� a Szellemkast�ly, �s j�val idõsebb n�lad. M�sr�szt, nem sok j� s�lne ki belõle, ha a Roxfortra k�lden�k az �rt� szellemeket, amik a Kast�ly elrejtett zugaiban vannak. Egy f�lt�keny f�rj mindenre k�pes, ugye tudod?!
- De, nagypapa, te annyi v�dõbûb�jt �p�tett�l ki a Roxfort k�r�, hogy ide azt�n nem tudnak bej�nne. – lelkendezett a v�la.
Dumbledore elgondolkozva n�zett maga el�, majd hevesen megr�zta a fej�t.
- MEGTILTOM, hogy hozz��rj Sharinda-hoz! – v�ltott kem�nyebb hangsz�nre az igazgat�. – Ha Bruce Losso �rtes�l arr�l, hogy csak m�s szemmel n�zel a feles�g�re, a Szellemkast�lyb�l val�ban borzalmas hely v�lik. Ne kock�ztasd a di�kjaim �let�t, �s legfõk�pp a saj�todat ne. Te vagy az egyetlen unok�m, az egyetlen, akire r� tudom hagyni a Roxfortot, mert tudom, hogy egyszer te fogod ir�ny�tani. �ppen ez�rt nem enged�lyezem, hogy elmenj a mai kir�ndul�sra, Antonio. – hat�rozta el mag�t az igazgat�.
- Nem mehetek? �n? Az egyetlen unok�d? Aki nagyon szereti a papij�t �s soha nem tenne olyat, amivel kock�ztatn� b�rki �let�t? – szenvelgett a v�la.
- Sajn�lom, fiam… a d�nt�sem v�gleges. – z�rta le a t�m�t Dumbledore.

A nap elk�vetkezõ r�sze tov�bbi l�g�sokkal telt Antonio sz�m�ra, �m az este hamar elj�tt.
- Biztos nem j�ssz, Antonio? – s�hajtotta Hermione, �m a gyomra g�rcsbe r�ndult, ahogy esz�be jutott Malfoy.
- Rosszul �rzem magam, sz�ps�gem. Menj Harry�kkel, biztos j�l fogod magad �rezni! �n ink�bb lefekszem aludni, hogy holnap azt�n ki�hezett ajkaimmal v�rjam, hogy megcs�kolj az utols� reggelin�l. – felelte Antonio, �s õrj�tõ fekete szemeit a l�ny�ba f�rta, aki erõs v�gyat �rzett arra, hogy meg�rintse a v�l�t, �s, hogy cs�kolja �s cs�kolja �s cs�kolja…eg�sz �let�ben…�m ekkor �jra egy s�padt szõke arcot l�tott felvillanni az erotikus k�psorok k�zepette.
- El�g volt Antonio! – r�zta meg a fej�t a l�ny. – Meg�g�rted, hogy nem fogod soha bevetni a v�la-var�zst. Nem szeretn�m, ha az�rt cs�koln�lak meg, mert te azt kigondolod. – magyar�zta a l�ny �s k�zben azon kapta mag�t, hogy �pp Antonio ingj�t gombolja ki…
- Akkor j� �jszak�t! L�tom, ma veled nem lehet b�rni. – legyintett Hermione �s amilyen gyorsan csak tudott, fak�pn�l hagyta a bar�tj�t.
Antonio mereven n�zett ut�na, ha nagyon akarta volna, m�g vissza tudta volna cs�b�tani, �m volt annyira b�szke, hogy nem haszn�lta volna ki teljes m�rt�kig a v�la-var�zst.

A Nagyterem k�l�nb�zõ pontjaib�l elõker�lõ di�kok vid�man nevetg�ltek. Dumbledore csak 22.10 perckor �rkezett meg �s arca egy piciny gondterhelts�get t�kr�z�tt.
- K�sz�nt�k mindenkit, aki megtisztelte annyira az id�n ind�tott Programot, hogy elj�tt ide. Az indul�s 10 perc m�lva kezdõdik. A k�s�s�rt eln�z�st k�rek mindannyiotokt�l, de Piton professzorral elõ k�sz�tett�k az indul�st. Mivel, hoppon�lni nem lehet �s igen vesz�lyes �jszak�nak n�z�nk el�be, �gy gondoltuk, hogy egy biztons�gos m�dot v�lasztunk, amivel eljutunk a Kast�lyba. N�gyes csoportba fogtok �tmenni ezen a t�kr�n. – mutatott egy õsr�gi, kopott darabra az igazgat� a Terem v�g�ben. – Tov�bb� a T�k�r regisztr�l titeket, �gy pontosan tudom, hogy ki j�tt el. Mindenkinek j� sz�rakoz�st k�v�nok. J�het az elsõ csoport! – invit�lta a di�kokat az igazgat�.

Hermione ijedten n�zett a mardek�ros csoporthoz. Draco m�g nem volt ott… Lelk�t szor�t� kezek vett�k hatalmukba �s m�r nem is �rzett kedvet ahhoz, hogy szellemekkel tal�lkozzon.
- Baj van, Hermione? – k�rdezte Harry, l�tva a l�ny savany� arc�t.
A l�ny nemleges v�laszt r�zott a fej�vel, �m Ron nem hagyta annyiban a dolgot.
- Ugyan m�r! Ha l�tn�d az arcodat, te is megijedn�l. Rosszul �rzed magad vagy mi van? – k�rdezte �rtetlenkedõ hangon a v�r�s haj� fi�.
Hermione arckifejez�se a hallottakt�l d�h�sre v�ltott.
- Igaz�n lehetn�l tapintatosabb is. A te arcod pedig pont olyan, mintha a Szent Mung� elmegy�gyint�zet�bõl j�tt�l volna… - v�gott vissza a l�ny, de l�tva Harry elkerekedõ szemeit �s Ron szomorod� arc�t, r�j�tt hogy ezt tal�n kihagyhatta volna…
- Igaz�n, nem akarlak f�lbe szak�tani titeket, de m�r majdnem az �sszes csoport �tment. M�gse megy�nk a Szellemkast�lyba? – k�rdezte Harry.
Ron megr�ntotta a v�ll�t, �s Hermione sem tûnt t�l lelkesnek. Az utols� csapat is bement, mikor v�gre kib�k�lt a k�t r�gi bar�t.
- Nem gondoltam komolyan az elõbbit. – vallotta be Hermione.
Ron b�lintott.
- �n se �gy gondoltam, hogy rosszul n�zel ki, csak olyan volt, mintha valami b�ntana… - magyar�zta Ron, de az igazgat� k�zbe v�gott.
- Ti nem mentek a Kast�lyba? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Dumbledore.
Harry �pp v�laszra nyitotta a sz�j�t, mikor egy erõs d�b�rg�s hallatszott. L�p�sek hangjai… Valaki futott.
Hermione rem�nykedve n�zett az ajt� ir�ny�ba �s nem kellett csal�dnia. Draco Malfoy lihegve l�pett a vegyes t�rsas�g el�, �m elõsz�r a l�nyt n�zte mereven, majd �rezve a r� szegezõdõ tekinteteket, megsz�lalt.
- Volt egy kis dolgom… Lek�stem az indul�st, igazgat� �r? – pr�selte ki mag�b�l a szavakat a szõke ifj�, �m m�g mindig fel s al� j�rt a mellkasa a rohan�st�l.
Dumbledore f�rk�szõ tekintettel n�zett a mardek�rosra. Ha Harry nem ismerte volna az igazgat�t, biztos lett volna benne, hogy a gondolatait pr�b�lja olvasni Malfoynak.
- Nem, nem k�sted le. Mint l�tod, Harry, Ron �s Hermione m�g itt �llnak. Mivel ti z�rj�tok le a di�kok sor�t, fogj�tok meg egym�st kez�t �s �gy menjetek �t a t�kr�n.
Ron fintorogni kezdett �s k�ts�gbeesetten n�zett bar�tj�ra.
- Az biztos, hogy az �n kezemet nem fogod megfogni, Malfoy! – g�nyol�dott a v�r�s fi�.
Draco �sszeszûk�tette sz�p v�g�s� szem�t �s felh�zta az egyik szem�ld�k�t.
- Eszembe se jutott, hogy fogdossam a kezedet, Weasley. Ink�bb megfogom Granger�t, mint a ti�det. – n�zett bele a fi� arc�ba olyan k�zelrõl, hogy szinte m�r f�lre�rthetõ volt.
Ron arca v�r�sre v�ltott, �m nem sz�lt vissza, mert Hermione egy j�kora r�g�st m�rt a jobb bok�j�ra.
Harry, Ron �s Hermione megfogt�k egym�s kez�t, majd a l�ny Dracora pillantott.
- Te sem gondolod komolyan, ugye Granger? – mosolyodott el halv�nyan Malfoy. – Mi�rt fogn�d meg a kezemet?
A l�ny nyelt egy nagyot �s k�zel hajolt Draco f�l�hez.
- Mert szeretn�m, hogy gyere. – suttogta alig hallhat�an. – �s mert egy szem�t alak vagy, Malfoy, de csak hogy tudd, hogy l�teznek m�g norm�lis emberek is k�r�l�tted, �tvisz�nk a t�kr�n.
Harry gyanakodva n�zett Ronra.
- Szerintem azt mondta neki, hogy „te b�d�s g�r�ny”. – s�gta oda halkan a v�r�s fi�.
Hermione meg sem v�rva Draco v�lasz�t, megfogta a fi� kez�t �s elindultak a t�k�r fel� mind a n�gyen. Mikor �t�rtek egy t�g t�rbe �rkeztek, melyben legal�bb h�sz t�k�r volt, al�juk olyanok �rva, hogy „H�res szellem szoba – Besz�lgess a Nagyokkal”, „H�bor�s Hõs�k”, „Vegyes Terem” �s m�g sok kateg�ria. A kis csapat a Vegyes Termet v�lasztotta, �gyis mindenhova eljutnak majd…
Draco szeme hirtelen megakadt egy olyan feliraton, hogy „Pihenõ Szoba – Ha m�r unod a szellemeket”.
A vegyes terembe �rve k�l�n�s l�tv�ny fogadta õket. A Roxfortos di�kokat �s legal�bb h�sz szellemet l�ttak. A terem hatalmas volt �s h�sz blokk volt elk�l�n�tve. Az egyik egy skandin�v t�jat mutatott �s egy onnan j�tt szellem �llt elõtte. Volt egy nõi szellem, hossz� szõke hajjal �s gy�ny�rû arccal, m�g�tte egy diszk� volt berendezve �s sok-sok t�ncol� szellem. Elk�pesztõ volt az eg�sz. Olyan volt mint egy mugli bev�s�rl� k�zpont…Ha a diszk�ba m�sz, belecs�ppensz az �vsz�zad szellem partyj�ba, ha a velencei szellemhez m�sz, cs�nak�zhatsz a p�roddal egy k�s�rtetiesen hasonl� helyen, mint Velence. Volt r�gi iskola, kocsma, az 50-es �vek angol divatja �s m�g sok m�s.
- �n megn�zem a divat termet. – s�gta oda Harry�knek a l�ny, �m a fi�k sz�jt�tva b�multak egy szellemet, aki egykor biztosan aut�versenyzõ volt, mert m�g�tte egy p�lya volt �s egy õsr�gi, tal�n Forma 1-es j�rg�ny.
�gy Hermione elindult a divat terem fel�, �m nem b�rta ki, hogy ne n�zzen k�rbe. Malfoy a falnak t�maszkodva �llt �s egy�rtelmûen �gy tûnt, hogy rosszul �rzi mag�t. A l�ny mit sem t�rõdve a divat teremmel, �tv�gva a t�megen, egyenesen a szõke fi� fel� ment �s karon ragadta. �jra �tmentek a bej�rati t�kr�n �s az elõbbi �res terembe jutottak.
- Ennyire hi�nyoztam, Granger? – sz�lt halkan a Draco �s �veges tekintettel a l�nyra n�zett.
Hermione nem tudott megsz�lalni a megd�bbents�gtõl. Ebben a mindig oly g�nyos szemp�rban most tengernyi szomor�s�got l�tott.
- �gy l�ttam, hogy nem �rzed j�l magad. – felelte a l�ny.
- Ap�m megtiltotta, hogy elj�jjek, �s egy olyan �tokf�l�t k�ld�tt r�m, ami megakad�lyozza, hogy j�l �rezzem magam odabent. – magyar�zta halkan a fi�, �m nem n�zett a l�ny szem�be.

Hermione sz�ve �sszeszorult, ahogy hallgatta a szomor� hangot.
- De, te menj csak be, Granger. Miattam ne maradj itt! �rezd j�l magad… - hadarta a szõke ifj�, �s v�gre �jra belen�zett a l�ny szem�be.
Hermione megr�zta a fej�t, �m tekintet�t nem tudta levenni a fi�r�l. Draco lassan felemelte a kez�t �s v�gigsim�totta a selymes arcot, mely annyira megbabon�zta mindig.
- Menj�nk be a Pihenõ Szob�ba. – felelte a l�ny, ugyanis neki se ker�lte el a figyelm�t a felirat. Megfogt�k egym�s kez�t �s �gy mentek �t a t�kr�n.
Legnagyobb meglepet�s�kre egy olyan h�l�szob�ba �rtek, ahol senki nem volt. A szob�ban egy hatalmas �gy volt �s mindenfel� gyerty�k �gtek. A szoba k�zep�n egy asztal volt, rajta egy v�za, �s abban egy sz�l r�zsa.
A k�t di�k zavartan tekintett egym�sra.
Le�ltek az �gyra, majd sok�ig csak a f�ldet fix�rozt�k.
Hermione sz�ve zakatolni kezdett, mikor a fi� fel� cs�sztatta v�kony kez�t, majd hozz��rt a t�rd�hez �s egyenesen felk�szott a combj�ig… Nem t�rõdve g�tl�saival �lvezte a titkos �rint�seket…
- Fek�dj az �gyra, Granger… - s�hajtotta Malfoy.
Hermione feljebb cs�szott �s lefek�dt az �gy k�zep�re. Draco elmormogott egy var�zslatot, mely �ltal nem tudott senki m�s bej�nni a Pihenõ szob�ba, b�r felesleges volt, mivel mindenki a szellemekkel volt elfoglalva.
A fi� Hermione legnagyobb megd�bben�s�re fel�llt �s t�volr�l n�zte csak a l�nyt, aki egyre jobban v�gyott Malfoy �rint�seire, �s arra, hogy v�gre �rezhesse a fi� �rz�seit a cs�kja �ltal…
- K�v�nlak, Granger… - zih�lta Malfoy, b�r a l�ny hozz� se �rt.
L�tva, hogy Hermione tov�bbra is az �gyon maradt, ledobta mag�r�l a tal�rj�t, �gy csak egy fekete ing �s egy nadr�g maradta rajta. Nagy l�ptekkel odasietett az �gyhoz �s t�relmetlen�l cs�kolgatni kezdte a l�ny nyak�t, aki egyre egyenetlenebb�l vette a levegõt. Mikor Draco sz�ja m�r a mell�n�l tartott, belemarkolt a fi� haj�ba �s �gy �lvezte a k�nyeztet�st. Minden �rint�sre v�gig futott a test�n a hideg �s lelke megtelt boldogs�ggal. Ilyet nem �rzett, mikor Antonio simogatta…
Lassan kigombolta Draco ingj�n a gombokat �s cs�kolgatni kezdte a fi� felsõtest�t. Mikor feljebb �rt �s a nyak�t, majd a f�l�t puszilgatta a fi�nak, Malfoy egyre ink�bb kezdte elvesz�teni az �nuralm�t. Kez�t �jra a l�ny combjaira rakta, majd gyeng�den simogatni kezdte. Mikor m�r, �rezte Hermione-n is az elem�sztõ v�gyat, lefejtette r�la a nadr�got, �s nyelv�vel j�tszadozott a v�kony testen.
- Mit �rzel ir�ntam, Granger? – k�rdezte, m�r teljesen meztelen�l Draco. A l�nyon sem volt m�r ruha, �s megõr�lt a v�gyt�l, csak arra v�gyott, hogy �rezhesse a fi�t, �s ekkor j�tt ez a k�rd�s…
- Nem tudom le�rni, aranyv�rû.
- �n sem tudom. Annyit tudok, hogy most k�v�nlak. – lehelte a l�ny f�l�be, �s lassan egybe forrott Hermione-val, aki felny�g�tt a pillanatnyi f�jdalomt�l.
Draco a megd�bben�stõl hirtelen kij�zanodott.
- Uramisten! Te nem volt�l m�g Antonioval? – k�rdezte halkan Draco. – Mi�rt nem sz�lt�l?
Hermione halv�nyan elmosolyodott.
- Meglepet�s volt. – b�gta a l�ny. – Mert szeretlek.

Gy�ny�rû perceket �ltek �t egy�tt, �m Draco nem felelt arra, hogy a l�ny szereti õt. Csak hangtalanul fek�dtek egym�s mellett nagyon sok�ig. A fi� agy�ba folyton csak az j�rt, hogy j�võ h�ttõl m�r nem fogja l�tni a l�nyt…
Odafordult hozz� �s egy gyeng�d cs�kot adott neki.
- �n is azt �rzem, amit te, Granger… - sz�lt halkan �s m�g sok�ig n�zte a meztelen l�nyt…- A vers v�ge annyi, hogy: