A Roxfort birtok�t ezernyi var�zsl�tanonc vid�m nevet�se t�lt�tte be ezen a d�lut�non. A nap szikr�z�an s�t�tt �s megannyi mad�r csiripelt a f�kon. Harry �s Ron hanyagul fek�dtek egy fa alatt �s besz�lgettek – �m k�zben mindkettõj�knek megakadt a szeme egy-egy csinosabb boszork�nyon.
- Milyen furcsa, hogy id�n nem tervezett ellened mer�nyletet Tudjukki… Szerinted, mi lehet az oka? – morfond�rozott Ron.
A z�ld szemû ifj� les�t�tte a szem�t, �s gondterhelt arca megr�m�tette Ront, aki elõbb megkapta a v�laszt a feltev�s�re, mint k�v�nta volna.
- Tudom, hogy el kellett volna mondanom neked, de nem akartalak aggasztani. Fizikai val�j�ban nem jelent meg elõttem, �m minden �jjel �lmokat l�tok – �jra. Nem olyanokat, mint tavaly, ezek befoly�solni pr�b�lj�k az akaratomat. Voldemort arra akar r�venni, hogy �ngyilkos legyek. – fejezte be Harry a mondatot, �s k�zel j�rt hozz�, hogy leguruljon egy k�nnycsepp a szem�bõl.
Ron kerekre t�gult szemmel b�mult bar�tj�ra, �s alig tudta v�laszra nyitni sz�j�t. Soha nem volt mestere a vigasztal�snak, �m most õ hozta fel a t�m�t, �s Harrynek biztos neh�z volt elmondania ezt.
- �… Harry, nagyon sajn�lom. �szre kellett volna vennem… Gondolom, voltak jelei… - bizonytalanodott el Ron, mivel õ abszol�t nem vette �szre õket.
Harry megr�zta a fej�t, �s b�tor�t�an mosolygott.
- Ugyan, Ron. Nem volt semmi jele. Voldemort nem tudja, hogy tanultam ennek a gyerekes, �m vesz�lyes var�zslatnak az ellenszer�t. Nem volt m�s dolgom, mint elmormolni elalv�s elõtt egy r�vid var�zssz�t �s hat�stalan volt a pr�b�lkoz�sa. Õ ezt nem tudja, tervei szerint r�vid idõn bel�l megteszem a v�gsõ l�p�st, ami hatalma kiteljesed�s�hez vezetne. �gy gondolja, hogy ha �n magam �l�m meg magamat, akkor õ nem hal meg. De, mindketten tudjuk, mirõl sz�l a j�slat. Ha �n meghalok, õ is. Nem �rtem, mi c�lja lehet ezzel a l�p�ssel. Az elsõ n�h�ny alkalom volt csup�n vesz�lyes, amikor m�g nem k�rtem seg�ts�get Pitont�l. (Itt, �rdekes arcot v�gott Ron, de nem sz�lt k�zbe)Akkor t�nyleg �gy �reztem, hogy semmi �rtelme �lnem… De, most m�r hat�stalanok az �lmok. – s�hajtott keserûen Harry.
Ron megveregette bar�tja h�t�t, �s t�m�t v�ltott.
- Sajn�lom. Figyelj, Harry, hallott�l m�r az �v v�gi kir�ndul�sr�l? �ll�t�lag a Roxmortsi szellemkast�lyba megy�nk a Mardek�rral. Hihetetlen, hogy m�r megint el kell viselnem Malfoy gusztustalan fej�t. A kast�ly viszont j�nak tûnik. – dob�dott fel Ron �s Harry is k�vette a p�ld�j�t.
- Malfoy? - tûnõd�tt el a barna haj� fi�. – R�g hallottam m�r a hangj�t…
- Biztos hangtalan�t� bûb�jt k�ld�tt r� Pansy. – nevetett teljes sz�v�bõl Ron, �m ekkor egy vontatott hang sz�lalt meg a h�ta m�g�l.
- Hi�nyoztam nektek, fi�k? – k�rdezte megj�tszott meghat�dotts�ggal Draco.
A v�r�s �s a barna haj� fi�, egyszerre fordultak meg. Mindketten megd�bbentek azon, hogy Malfoy m�g�tt�k �ll.
Harry alig ismert r� a szõke mardek�rosra. Arca olyannyira beesett volt, hogy rossz volt r�n�zni, szem�ben m�r nem l�tta azt a g�nyos csillog�st, mint eddig �s az arckifejez�se is mintha megv�ltozott volna.
- Mit b�mulsz, Potter? – f�rmedt r� Draco.
- Malfoy, te beteg vagy? – k�rdezte lassan Harry, de nem rosszindulat�an.
�m, Malfoynak t�bb se kellett, fogta mag�t �s rohanni kezdett.
- Ebbe meg mi �t�tt? – k�rdezte d�bbenten Ron.
N�h�ny perccel k�sõbb Harry hunyorogni kezdett �s a t�volban Hermione alakj�t v�lte felfedezni. Egy v�kony �rny sz�lsebesen beh�zta az egyik fa m�g� �s m�r el is tûntek. Olyan volt az eg�sz ak�r egy ill�zi�. Szinte pillanatok alatt t�rt�nt meg. Harry nem is volt benne biztos, hogy bar�tnõj�ket l�tta, sõt, meggyõzõd�se volt, hogy t�vedett… A fekete �rnyr�l meg azt�n elk�pzel�se sem volt. Nagyon messze voltak �s a szeme sem t�l j�, �gy �gy d�nt�tt, nem sz�l Ronnak.

Draco egy f�nak dõlve �llt, Hermione pedig �sszekulcsolt kezekkel n�zett egy pontot a t�volban. �m, semmi nem tudta leplezni azt, ahogyan most �reztek; idegesek voltak, de m�r hetek �ta besz�lni�k kellett volna.
A fesz�lt csendet Draco f�rfias hangja t�rte meg. Hermione r�pillantott a mardek�rosra, �s szemei meg�llapodtak a fi� arc�n.
- N�zd, Granger, m�r r�g�ta gondolkozom ezen a dolgon, ami kialakult k�z�tt�nk. – kezdte fojtott hangon a mardek�ros. �s, ami�ta tudom, hogy mit gondolsz r�lam – kedves Piton professzornak k�sz�nhetõen – nem tudok �gy tekinteni r�d, mint r�gen.
Hermione n�m�n hallgatta a szavakat, melyek – hihetetlen, de Draco sz�j�b�l hangzottak el.
Azt�n erõt vett mag�n, �s megsz�lalt.
- Mi t�rt�nt veled, Draco? – k�rdezte tengernyi f�lt�ssel a hangj�ban a l�ny �s v�gign�zett a fi� csontos arc�n.
Malfoy nyelt egyet, l�tszott, hogy valamit akar mondani, de m�gsem teheti.
- Csal�di �gy. De, ez most nem fontos. Az a l�nyeg, hogy egy h�t van m�r csak a sulib�l �s elkezdõdik a sz�nidõ. �s, le szeretn�m z�rni ezt az �gyet. – mondta hat�rozottan Draco, �m szemei epekedve n�zt�k a l�ny �velt sz�j�t, �s �rz�keit m�sodpercek alatt megb�n�totta Hermione illata.
A l�ny b�lintott, �s k�zelebb l�pett Malfoyhoz.
- Akkor az lesz a legjobb, ha elk�sz�n�nk egym�st�l egy ideig. J�võ h�ten te visszam�sz a K�ri�ba, �n pedig a muglik k�z�. – felelte keserûen a l�ny.
Draco egyetlen arcizma sem r�ndult meg a hallottakt�l, �m gyomr�ban �mely�tõ szor�t�st �rzett, �s a sz�ve k�r�l is valami megsajdult, �m pr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni ezeket az �rz�seket.
- Antonioval m�sz a Szellemkast�lyba? �gy hallottam, nem k�telezõ menni. – terelte m�sra a sz�t Draco.
Hermione les�t�tte a szem�t, amikor Malfoy felhozta a bar�tj�t. Valami�rt haragudott mag�ra, ami�rt most �pp titkon Dracoval besz�lget a park egyik f�lreesõ r�sz�n.
- Vele �s Harry�kkel. Na �s, te j�ssz, Malfoy? – k�v�ncsiskodott a l�ny. Szerette volna, ha igen…
- Khm… - k�hintett sz�npadiasan Draco, amely reakci� egy piciny mosolyg�sra k�sztette Hermione-t, hiszen Malfoy az mindig csak Malfoy marad – Az elõbb �sszefutottam Potti�kkal, megbesz�lt�k, hogy hi�nyzom nekik, na persze, �tvitt �rtelemben. – v�gott egy f�lmosolyt Draco, k�zben Hermione tekintet�t keresve. – M�g nem tudom, hogy ap�m mikor rendel haza. Lehet, hogy �n m�r nem tudok elmenni a Kast�lyba. – s�hajtott õszint�n Malfoy. – Csak ennyit akartam tõled.
Hermione b�lintott egyet �s elkezdte n�zni a f�ldet. P�r pillanat m�lva feln�zett �s Draco ott �llt vele szemben.
- H�t akkor viszl�t, Granger. Nem val�sz�nû, hogy m�g besz�l�nk a sz�net elõtt. – s�hajtotta Draco, majd egy k�h�g�sbe ford�totta �t ezt az õszinte reakci�t. L�tszott, hogy pr�b�lja tartani a k�t l�p�s t�vols�got.
- Szia Draco… - lehelte alig hallhat�an Hermione.
Malfoy megfordult �s elindult a kapu fel�, �m p�r m�ter ut�n megfordult, hogy l�thassa a l�nyt, aki csak �llt �s figyelte a t�volod� Dracot.
- Gondolsz majd r�m? – ki�ltotta v�g�l a l�ny. Nem b�rta ki, hogy ilyen egyszerûen v�ljon el Dracot�l. Egy hatalmas erõ hajtotta afel�, hogy ut�na sz�ljon.

A fi�nak kellett p�r m�sodperc, m�g felfogta, hogy a k�rd�s neki sz�lt. Azonnal visszafordult �s visszarohant a l�nyhoz.
- Nem tudom, Granger. – �m, keze elindult a l�ny arca fel�, �s ujjai lassan v�gigsiklottak a selymes arcon. Draco õszinte v�gyat �rzett arra, hogy befejezze, amit elkezdett. Lassan k�zeledett Hermione-hez �s ajka hozz��rt a l�ny�hoz, aki nem tiltakozott. Sõt, szorosan mag�hoz h�zta Malfoyt �s a szenved�lyes cs�k ut�n, �t�lelte. �gy �lltak n�h�ny m�sodpercig.
- Most m�r kvittek vagyunk, Granger. – kacsintott egyet Draco, �s gyors l�ptekkel elindult �jra a Kast�lyba.
Hermione az ajk�ra szor�totta a kez�t �s szem�t lecsukva vett egy nagy levegõt. Sz�ve �sszeszorult �s gondolataiban �jra �s �jra cs�kol�zott Malfoy-jal.

Az idõ elszaladt �s elj�tt a vacsora ideje a Roxforti iskol�ban. Antonio magabiztosan s�t�lt v�gig a Nagyterem fel� vezetõ folyos�kon, �s ki�lvezett minden r�ir�nyul� pillant�st. N�h�ny szebb boszork�ny v�gyakoz� pillant�sait viszonozta is, �m egyikre sem pazarolt sok idõt. A Nagyterembe bel�pve azonnal megl�tta bar�tnõj�t �s halk l�ptekkel a h�ta m�g� osont. Majd befogta a l�ny szem�t �s megpuszilta az arc�t.
- Na, ki vagyok? – k�rdezte elv�ltoztatott hangon Antonio, �m saj�tos zeng�sû f�rfias hangj�t b�rki azonnal felismerte volna.
- Kicsim, ne bolondozz ennyit. – mosolyodott el a l�ny �s adott egy puszit a v�la arc�ra. Ahogy v�gign�zett ezen a fi�n, annyira t�vol �rezte mag�t�l. Minden szempontb�l.
- Van okom �r�lni. Ny�rra megh�vtak n�h�ny fot�z�sra, bizonyos boszork�ny magazinok r�sz�re. R�ad�sul felk�rtek a V�la Sz�ps�gverseny zsûrij�be. Term�szetesen, ha t�ged ez zavar, akkor lemondom õket.
- Ugyan, menj�l csak. – legyintett Hermione, de a lelk�ben egy hatalmas nyom�st �rzett. Õ nem el�g ennek a fi�nak… - Tudom, hogy ez csak hobbi neked. �s, ha boldog vagy tõle, �n is az leszek. – magyar�zta a l�ny, �m gondolatait val�j�ban csak az k�t�tte le, hogy Malfoy le�lt a szok�sos hely�re a mardek�rosok asztal�hoz. R�ad�sul, mintha egy amolyan Dracos mosolyt is k�ld�tt volna fel�…
- Na, megj�tt az a g�r�ny Malfoy is… - pillantott r� a v�la is a szõke fi�ra. – Papa mes�lte, hogy agg�dik miatta. �ll�t�lag, az anyja betegeskedik, �s Lucius Malfoy ink�bb Tudodkivel van elfoglalva. Papa szerint terveznek valamit. Harry �lmair�l m�r tudnak, de m�g lesz itt valami. – mondta a v�la.
Hermione �gy �rezte mag�t, mint akire hideg vizet �nt�ttek volna.
- Milyen �lmokr�l besz�lsz? – �mult el a l�ny.
- Harryt az �lommanipul�ci�val pr�b�lta r�venni Tudodki, arra, hogy �ngyilkos legyen.
A l�ny d�bbenten r�zta a fej�t �s tekintet�vel azonnal Harryt kereste, �m nem tal�lta. Val�sz�nûleg m�g nem �rkeztek meg. �jra r�j�tt, hogy mennyire elhanyagolta bar�tait. Kicsit sz�gyellte is mag�t, de m�r nem tudott mit tenni.

A vacsora v�g�n – Harry�k akkor sem �rkeztek meg – Dumbledore j�tt be a terembe, �s bejelentette a Szellemkast�ly megl�togat�s�t.
- K�sz�ntelek Titeket! �jra elj�tt az �v v�ge. Rem�lem egyet �rt�nk abban, hogy sz�p �s eredm�nyes �vet z�rtunk. Ennek megkoron�z�sa jegy�ben terveztem a Roxmortsban tal�lhat� Szellemkast�ly megl�togat�s�t. A Griffend�lesek a Mardek�rossokkal, m�g a Hugrabug a Holl�h�ttal megy k�t k�l�nb�zõ idõpontban.
A kir�ndul�s idõpontja az elsõ csoport r�sz�re: j�võ h�t p�ntek 22 �rakor gy�lekezõ itt. A m�sik csoport j�võ h�ten cs�t�rt�k�n 22 �rakor indul. A r�szv�tel nem k�telezõ, �m aj�nlott elj�nni, a Hozzuk �ssze a h�zakat program m�lt� befejez�se lenne.
Tov�bbi j� �tv�gyat k�v�nok, annak aki m�g eszik. J� �jszak�t! – intett egyet Dumbledore �s egy nyugalmat �raszt� mosollyal az arc�n el is tûnt a di�kok forgatag�ban.

- J� fej a nagypapa!!! A Szellemkast�ly nem a legbiztons�gosabb hely, de m�gis bev�llalta, hogy elvisz minket oda. Biztos j� buli lesz! – mormolta Antonio.
Hermione b�lintott �s k�zben �t-�tn�zett a m�sik asztalhoz. Draco b�lintott egyet, mintha csak azt akarta volna mondani, hogy elmegy a kir�ndul�sra. Hermione-t �r�mmel t�lt�ttek el ezek a titkos jelek �s az, hogy lesz m�g lehetõs�ge l�tni Malfoyt…