|
„Agentes et consentientes eadem poena digni.”
Styée 2006.04.08. 19:22
Izgi... Piton kifaggatja Mionét és Dracot az egymás iránti érzéseikről, és hát...:)
A csillagok tüzes szenvedéllyel verték vissza Draco szobájába a Hold fényét. A fiú egyedül ült a nyitott ablak előtt, és a Roxfort birtokát szemlélte. Az udvar most kongott az ürességtől, ám a tó vize ugyanúgy csillogott, akár a szikrázó napsütésben. A búskomor csendet csak néha törte meg egy-egy bagoly huhogása, ám ebben a pillanatban Malfoy kizökkent gondolataiból, ugyanis épp egy madár repült be ablakán. Történetesen egy bagoly.
A madár átadta az üzenetet a fiúnak, majd tovább repült. A bagoly Pitontól jött. Draco rosszkedvűen nyitotta fel a borítékot, hiszen ezáltal újra felidéződött agyában az az átkozott bájitaltan óra.
Draco!
Holnap délután hat órakor várlak a szobámban: beszélnünk kell! Elöljáróban annyit mondanék, hogy csalódtam Benned és ne felejtsd el a mondást_:
„Agentes et consentientes eadem poena digni.”
Perselus Piton
- A bűntárs a tettessel érdemel egy lakolást. – ízlelgette a latin mondatot az ifjú Malfoy. – Hogy érti ezt? Milyen bűntárs? Milyen tettes?
Hirtelen belefúródott gondolataiba egy ijesztő gondolat. Piton tud a tegnapi randevúról. Hiszen nem is lenne furcsa, ha látta volna őket a folyosón. Minden összevágott: a latin mondás, a tanár órai viselkedése Hermione-val, na és persze az egész levél tartalma.
- Beszélnem kell Grangerrel. Ki kell találnunk valamit. – esett egyre jobban kétségbe Draco, ám a tudat, hogy van egy újabb indok, hogy láthassa a lányt, újra felborzolta érzékeit.
Hermione és Antonio a fiú szobájában töltötték az estét.
- Figyelj, kicsim, ma annyira gyönyörű vagy. – bókolt a véla. – Talán, ma folytathatnánk azt az elmaradt romantikus estét… - és végighúzta izmos kezét a lány combján.
A griffendéles lány szaporán kezdte venni a levegőt, minden porcikájában érezte, hogy a véla kívánja őt. Nőként kívánja.
- Én is úgy gondolom… - súgta a fiú fülébe gyengéden a lány, úgy hogy ajka érintette a véla fülét. Antonio csókolgatni kezdte a lány nyakát, majd lassan lefektette az ágyra. Keze immár a lány hasán haladt egyre felfelé, hogy aztán teljesen megőrjítse őt.
Hermione csukott szemmel élvezte a kényeztetést. Aztán fordultak, és Antonio került alulra. Hermione lehúzta a férfi testéről a pólót, így bőrén érezte a tökéletes testet. Ám, hiába volt meg minden a tökéletes éjszakához, valami hiányzott a lánynak. Hiába látta, hogy kívülről tökéletes a véla, mégsem volt biztos magában.
Antonio épp húzta volna le a lányról a vékony pólót, mikor egy ütemes kopogásra lettek figyelmesek – az ablak felől. Hermione egy szürke kis baglyot pillantott meg. Az ablak azonban be volt csukva így a madár, folyamatosan ütögette az üveget a csőrével.
- Hagyd már, azt az átkozott madarat! Inkább gyere, szeress egy picit… - mondta őrülten szexin a véla, és végignyalta a száját, hogy még jobban megőrjítse barátnőjét.
A hatás nem is maradt el, és a póló lekerült a lányról. Antonio megbabonázva nézte a vékony, ám nőies testét és csókolgatni kezdte a lány hasát, majd a dekoltázsát…
Ám, a bagoly csak kopogott és kopogott.
- A fenébe is ezzel a tollgolyóval!!! Ki a fene küldte ide, egyáltalán? – húzta fel magát a véla és feldúltan odasétált az ablakhoz.
A madár – legnagyobb meglepetésére – nem hozzá, hanem a barátnőjéhez ment és mellépottyantotta az ágyra a levelet. Hermione ijedten nézte a régi pergament – ez szakasztott olyan volt, mint amilyet minden áldott nap kapott – és a legnagyobb döbbenettel olvasta végig a sorokat.
Granger kisasszony!
Holnap este fél hétkor várom a szobámban. Az okot bizonyára már Ön is tudja, és nem kell magyarázkodnom. Draco Malfoy-jal töltött éjszakájáról lenne szó – és a következményeiről.
Perselus Piton
Hermione ijedten ejtette ki a levelet a kezéből, ám, látva Antonio kíváncsi tekintetét, azonnal zsebre dugta.
- Ki írt neked ilyen későn? – kérdezte gyanakodva a jóképű fiú. – Vagy, tudod mit, megbízom benned… Nem kérdezősködök, de akkor folytassuk, amit elkezdtünk…Mert őrülten kívánlak, szeretném, ha az enyém lenne a tested is… - csigázta fel önmagát is.
De, a lány kedve elillant az egésztől. Valahogy már nem volt kedve hozzá. Piton tud a randevúról. És, ha kiderül, úgyis vége lesz Antonioval…
- A szobatársam írt, hogy azonnal menjek fel hozzá, mert szakított vele a barátja. Kérlek, ne haragudj… - nézett rá sajnálkozva a lány.
Antonio arca vörösödni kezdett, de még ez is jól állt neki. Látszott a fiún, hogy vissza kell fognia magát – valószínűleg dühösebb volt, mint mutatta.
- Megértem. De, már unom az állandó kifogásaidat. Lassan egy éve járunk és még nem történt semmi. – mondta nyugodt, ám hűvös hangon.
Hermione nyelt egy nagyot.
- Ha ez az év neked semmi volt, akkor csak sajnálni tudlak. – vágott vissza finoman a lány.
Antonio azonban értett a nők nyelvén.
- Ez volt életem leggyönyörűbb néhány hónapja. De férfi vagyok, nem egy angyal. – mosolygott megjátszott szerénységgel a srác.
Hermione elnézte ezt a mosolyt, ám kezdte felfedezni a mögötte rejlő gondolatokat. Kezdte kiismerni Antoniot.
- Sajnálom, de elmegyek. Majd máskor… Holnap találkozunk.
- Hát, persze. Holnap. Aztán megint holnap… Mindegy. Szép álmokat kedvesem. – és adott egy forró csókot barátnőjének, ám nem tudta visszazökkenteni abba a szenvedélyes hangulatba, amibe szerette volna…
Antonio még sokáig feküdt az ágyon és gondolkozott. Sokszor megjelent előtte a bús félhomályban egy szőke illúzió, egy álom, mely oly messze van tőle. Aztán a barátnőjén kezdett gondolkozni.
„Miért nem tudok igazán beleszeretni Mione-be? Pedig annyira kedves és gyönyörű. Liz állandóan hisztizett, és kedves se volt mindig. Miért kell még most is rá gondolnom? Mostanában Hermione is olyan furcsa. Az a görény Malfoy tetszik neki. Érzem… De, ha egyszer az enyém lesz teljesen, majd kiveri a fejéből... Pansyvel is kéne beszélnem… Szükségem van végre valakire… Egy nőre. Hermione állandóan csak játszadozik… Ez így nem lesz jó… De érzek valamit iránta. De mit???”
Ezen gondolkozva nyomta el az álom, ahol újra felrémlett előtte egy tökéletes test, a legforróbb legvalódibb csókok… Lizzel.
A másnap hamar köszöntette a diákokat. A levegő párás volt, így az egész diáksereg unottan ülte végig az órákat. Voltak akik rosszul lettek, voltak akik egyszerűen csak Fred és George Varázsvicc Boltjából vásárolt tablettákat vettek be és voltak akik egyszerűen csak elaludtak. Ám, Draco és Hermione izgatottan várták az este hat óra tájékát…
Malfoy idegesen nézegette az óráját. Piton szobája előtt várakozott, mikor hirtelen kinyílt az ajtó. Az ajtóban egy Draco számára ismeretlen Piton állt. Mogorva volt a tekintete, és egy nagyot lökött a fiún, jelezve, hogy menjen be. Egy rozoga székre mutatott. Draco fintorogva vette szemügyre az ülőeszközt, nem volt biztos benne, hogy rá akar ülni.
- Üljön le, Mr. Malfoy. – utasította keményen a professzor.
- Tesssssék? – kérdezett vissza Draco. Nem volt megszokva az ilyen hivatalos megszólításhoz.
- Üljön le.
Draco nehezen rávette magát és helyet foglalt.
Piton fel-alá járkált a sötét szobában. Percek teltek el, mire megszólalt.
- Várom a magyarázatát. Mi volt ez az esti kiruccanás Miss Grangerrel? – kérdezte fekete szemét gúnyosan összeszűkítve.
Draco nyelt egy nagyot, ám már eltervezte pontról pontra, mit fog válaszolni.
- Az úgy történt, hogy egy csapatba kerültünk Dumbledore Hozzuk össze a házakat programjában. Gondolhatja, hogy mennyire nem örültem neki. Először minden úgy volt, mint régen. Aztán, teljesítettünk – többé kevésbé – egy feladatot és a jutalom egy közös Roxmortsi kirándulás volt. Ez történt tegnap.
A sötét taláros férfi gúnyosan horkantott egyet.
- És ehhez minek kellett megcsókolnod a sárvérűt…akarom mondani, Granger kisasszonyt? – adta meg a kegyelemdöfést Piton.
Malfoy szürkéskék szeme tágra nyílt a csodálkozástól és hirtelen semmi okos nem jutott az eszébe. Agya szüntelenül zakatolt a megoldáson, de nem tudott válaszolni.
- Legyen így, Mr. Malfoy. Akkor talán kérdezzük meg a partnerét. – és ahogy kimondta, dörömbölés hallatszott az ajtón.
Piton mosolyra húzta a száját és kitárta Hermione előtt az ajtót. A lány megszeppenve és kissé piros színben pompázva állt a bájitaltan tanár előtt.
- Fáradjon be, Miss. Granger. – mondta mézes-mázos hangon a professzor.
Hermione tekintete egyből összetalálkozott az ifjú Malfoyével. Draco tiltakozóan elkapta a tekintetét és elkezdett bámulni egy igazinak tűnő koponyát. Piton hangja élesen hatolt a beálló csendbe.
- Draco nem akart válaszolni az iménti kérdésemre. Miért csókolóztak a sötét folyosó kellős közepén tegnap este? – mondta lassan, érezhetően élvezve szavai hatását a tanár.
Hermione arca most már tényleg hasonlított egy túlérett paradicsoméhoz és alig bírta kipréselni magából a szavakat.
- Malfoy nem hibás. Én adtam neki azt a puszit. Megittunk egy pár vajsört és kissé a fejembe szállt. – magyarázkodott a lány.
Piton elégedetten bólogatott.
- Puszit? – és kiadott valami hörgésszerű hangot. – Én ezt nem puszinak nevezném… Szóval, magára vállalja a felelősséget, Miss. Granger?
- Miféle felelősségről beszél? Úgy tudom, nem tilos a diákoknak se találkozni, se csókolózni, se beszélni egymással. A házirend ezt nem tartalmazza. Nekünk volt engedélyünk, hogy kint legyünk a folyosón. – támadott Hermione.
Draco feszülten figyelte Piton reakcióját.
- Valóban. Ám, ahhoz nincs joguk, hogy részegre igyák magukat. Ezért büntetés jár.
A két diák ijedten kapta fel a fejét és tekintetük ismét találkozott egy másodpercre.
- Miféle büntetés? – kérdezte Draco.
Hermione megborzongott a férfias hangtól. Valami ismét megmozdult benne, nagyon mélyen. Elindult útjára egy kósza vágy, egy illuzió, hogy ő és Malfoy… De, azonnal kirekesztette magából ezeket a bűnös gondolatokat és figyelmét a bájitaltanárra irányította.
- Nos, azt hiszem a legnagyobb büntetés az lenne, ha ezt jelenteném Dumbledore-nak, illetve Luciusnak. – élvezte ki újra szavai hatását a tanár. – Ám… most kivételesen nem teszem meg. De, ne higgyétek, hogy ilyen könnyen megússzátok. Holnaptól kezdve minden nap segítenek kell nekem egy hétig dolgozatokat javítani ill. rendbe hozni a szobámat. Ez természetesen, csak akkor jelenthet büntetést, ha még most is ki nem állhatjátok egymást, így meg kell róla bizonyosodni. Veritaserummal. – jelentette ki ellenvetést nem tűrő hangom a professzor.
Hermione és Draco nem tudták mit tegyenek. Ha nem hajlandók meginni a folyadékot, az egész kitudódik. Mindketten biztosak voltak benne, hogy átmennek a „teszten.”
Piton egy-egy pohárral hozott nekik.
- Igyátok meg. Aztán, mindkettőtöknek felteszem ugyanazt a kérdést. – mondta határozottan a professzor és a kezükbe nyomta az italt.
Először Draco ürítette ki a poharat, aztán a lány. Ahogy leért a gyomrukba, érzékeiket elöntötte egy furcsa vágy: szívesen elmondtak volna bármit.
Piton elégedetten szemlélte a jelenetet: valójában, nem erre számított. Azt gondolta, hogy nemet fognak mondani, ám nem így történt…
- Nos, az első kérdésem az lenne, hogy gyűlölöd-e még Hermione-t? – fordult Dracohoz.
A szőke fiú mereven bámult maga elé, és ahogy felfogta a kérdést leküzdhetetlen vágyat érzett arra, hogy elmondja az igazat.
- Nem gyűlölöm őt. – mondta lassan és közben átnézett a lányra.
Piton összeráncolta a homlokát.
- És maga, Granger kisasszony, hogyan vélekedik erről? – faggatózott kíváncsian Piton.
- Én sem gyűlölöm Malfoyt. Már nem. – mondta a lány.
A professzor egyre idegesebb lett, de akármennyire is kíváncsi volt, nem akarta hallani a további részleteket. Agya szüntelenül egy kérdésen járt, de nem bírta volna ki, ha a válasz az, amire gondol.
- Draco, miért csókoltad meg Grangert? – bökte ki végül Piton, bár tudta, hogy ez már mélyen megsérti a személyiségi jogaikat.
Malfoy szenvedélyes tekintettel válaszolt.
- Ő csókolt meg engem. Lehet, hogy azért mert látta, hogy gyakran nézem reggelinél, vagy mert abban a pillanatban azt érezte jónak. Én is szeretném tudni a választ.
A professzor egyik ámulatból a másikba esett. Draco nézi a sárvérű Miss. Grangert? Földbe gyökerezett lábbal meredt a barna lányra. Olyan elesettnek és kiszolgáltatottnak tűnt. Ám a szabály az szabály.
- Kisasszony. Miért csókolta meg Draco Malfoyt? – tette fel az utolsó kérdését a tanár.
Hermione egyre üvegesedő tekintettel válaszolt.
- Mert úgy éreztem, hogy ő is akarja. Összevesztem Antonioval és szomorú voltam. Ahogy egyre jobban megismertem Dracot, kezdtem megkedvelni, és rájöttem, hogy ő is egy ember és nem egy utolsó beképzelt fiú, mint akinek hittem. Aztán ott álltunk a sötétben és megtörtént. Egész este éreztem, hogy Malfoy vonzódik hozzám… - fejezte be a bő választ a lány.
Piton zavartan pislogott mindkettőjükre. Beadta gyorsan az ellenszérumot. Először Malfoynak tisztult ki az agya.
- Hogy tehette ezt velünk, Piton professzor? Ehhez igazán nem volt joga! – üvöltötte magából kikelve az ifjú.
Ekkora már a lány is „józanul” tudott gondolkodni. Ő azonban nem szólalt meg, csak zavartan nézte a szobának azt a részét, ahol nem volt se Malfoy, se Piton.
- Kvittek vagyunk. Ti nem szóltok erről Dumbledore-nak, én nem szólok a kis románcotokról se az apádnak, se az igazgatónak. Megegyeztünk, Malfoy? – kérdezte sunyin a professzor.
Draco, bár nehezen, de beleegyezett. Hermione is. Még azt is sikerült kiharcolniuk, hogy ne kapjanak büntetést.
Mikor kiléptek a lépcsőn, némán ballagtak egymás mellett. Nem tudtak mit mondani, pedig annyi megbeszélnivalójuk lett volna… Ám, ezekben a percekben kínos lett volna bármely szó, hiszen úgyis tudják, mi az igazság. Mindketten.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
