Draco lassan sz�rcs�lgette a k�v�j�t, �s pr�b�lt koncentr�lni r�, hogy ne Hermione k�sse le figyelm�t. A l�ny s�hajtott egyet, ezzel tov�bb csig�zva Draco-t.
- F�radt vagy, Granger? – k�rdezte a l�nyt�l.
Hermione r�pillantott a sz�ke mardek�rosra �s megr�zta a fej�t, de tekintete hosszan elid�z�tt a kigombolt k�k ing alatt rejl� h�feh�r b�r�n.
„Mi a fen�nek n�zem Draco test�t? Gondolj Antoniora, neki sokkal jobb van…”
De minden hi�ba volt, ebben a gyertyaf�nyes f�lhom�lyban, a cs�ndben most nem tudott m�sra gondolni.
- Elgondolkozt�l azon, amit a m�ltkor mondtam? Azon, hogy nem kell hal�lfal�nak lenned… - k�rdezte a l�ny.
Draco szeme el�vegesedett �s cs�ndesen meredt a semmibe. Hogy mondja meg Grangernek, hogy es�lye sincs? Hogy mondja meg azt, hogy � f�l? Hiszen � m�g Neville-t�l is megijedt, amikor az r� akart t�madni tavaly?!
Hermione m�sodszor l�tta �gy Dracot. �rezte, hogy rossz t�m�t v�lasztott, de szerette volna megismerni az igazi Malfoyt, azt a Malfoyt, aki �rez. Akinek vannak gondjai �s f�lelmei �s nem az a t�k�letes fics�r, akinek megismerte.
- Ezzel te ne foglalkozz�l. J�v�re elhagyjuk a Roxfortot, �s beteljesedik ap�m �lma. Nem akarok ”merek” szembesz�llni az akarat�val. �s err�l nem veled akarok besz�lni. – mondta szinte suttogva.
Hermione a f�ldet kezdte fix�rozni, b�r a hom�lyban nem sok mindent l�tott.
- Akkor m�gis kivel szeretn�d ezeket megbesz�lni? Crac-kal vagy tal�n Monstro-val? Esetleg Pansyvel? – k�rdezte g�nyosan a l�ny, de egyb�l meg is b�nta ezt a hangnemet.
Ezt nem kellett volna, Draco �jra felh�zta a j�l ismert (�l)arc�t.
- V�g�l is neked ez �let-hal�lk�rd�s, mocskos… - �m a mondatot nem hogy kimondani nem b�rta, de egy elviselhetetlen�l rossz �rz�s futott rajta v�gig.
Hermione-nak ennyi is el�g volt. „Mocskos kis s�rv�r� – h�nyszor hallottam m�r?!” De most valahogy nagyon rosszul esett neki, olyannyira, hogy nem b�rta visszatartani azt az �tkozott k�nnycseppet.
Egym�sra n�ztek. Draco megr�zta a fej�t. ”Mi�rt nem b�rom kimondani? Mi�rt? �s most s�r. Miattam…”
- Granger… - suttogta Draco, �s bizonytalanul megveregette Hermione combj�t, �m a l�ny nem akart �jra szemben�zni sem �nmag�val, sem azzal a cs�b�t� szemp�rral.
- Nem k�ne hisztiznem, tudom. De nem b�rom elviselni, hogy ez�rt sokkal kevesebb embernek tartasz – mert van egy �desany�m �s egy ap�m, akik egyszer� muglik �s mellesleg nagyszer� emberek. Orvosok. Tudom, te a mugli orvostudom�nyt is len�zed, de a mi vil�gunkban �leteket mentenek.
Draco elvette a kez�t a l�ny combj�r�l, ugyanis �szre sem vette, de ott pihent egy ideig.
- Granger, engem �gy neveltek. Mondtam, hogy m�r nem gy�l�llek… - felelte Malfoy, b�r �rezte, hogy ez kev�s a l�nynak. S�t, tal�n… tal�n… kedvelem ...Uramisten!
Hermione az ellenkez� ir�nyba n�zett, de olyan s�t�t volt, hogy a semmibe b�mult csak.
- Igen, ez nagyszer�… Nem gy�l�lsz… - mondta t�m�ny undorral a hangj�ban. – Csod�s. �s ennek most �r�ljek, Malfoy? Nem �n leszek az els�, akivel v�gzel, ha be�llsz Voldemorthoz?
Draco m�r a n�v hallat�ra is �sszer�zk�dott. Ha csak r�gondolt a Nagy�rra, elfogta az �melyg�s.
- Nem tudn�k senkit sem megk�nozni, �s meg�lni. F�leg nem t�ged… B�r, neked mondhatom… - legyintett sz�npadiasan Draco.
Hermione �sszesz�k�tette szem�t, �s �gy kezdte vizsg�lni Malfoy von�sait.
- Ezt hogy �rted? – f�rk�szte a fi�t.
Draco, b�r pr�b�lt magabiztosnak mutatkozni, kicsit megzavarodott.
- Mit hogy �rtek? Mire gondolsz, Granger? – k�rdezte.
Hermione tov�bbra is k�v�ncsi tekintettel n�zte Dracot, aki �jra azt vette �szre, hogy nem k�pes levenni szem�t Hermione arc�r�l, arr�l a melegbarna szemp�rr�l, az �velt r�zsasz�n ajkakr�l…
- Azt hogy engem meg f�leg nem tudn�l b�ntani?! – felelte Hermione.
Malfoy szem�ben k�l�n�s f�ny csillant �s szinte k�rlel�en n�zett a l�nyra: nem akart erre v�laszolni.
- Azt csak �gy mondtam. – lehelte Draco, de bel�l �rezte, hogy nem ez az igazs�g. Hermione lenne az utols� s�rv�r�, akit b�ntani tudna. Valami�rt ez az �rz�s uralta most �rz�keit. Jajj, Granger… mi�rt k�rdezel ilyeneket? M�g �n sem tudom… De mi�rt is gondolok r�d ennyit? Mi�rt?

A t�volb�l halk zene sz�lt, de m�r mindketten elf�radtak. A besz�lget�s sem �gy alakult, ahogy szerett�k volna, �gy �gy d�ntettek, hogy elindulnak haza. Draco kifizette a sz�ml�t.
Az es� esett, �m �gy d�nt�ttek m�gis elindulnak.
Draco arra lett figyelmes, hogy Hermione vacog.
- F�zol? – k�rdezte a fi�.
- Egy picit. – felelte Hermione, �s elkerekedett a szeme, mikor Draco el�vett zseb�b�l egy kis rongydarabot.
- �sszezsugor�tottam a kab�tomat. – �s odany�jtotta a l�nynak, a m�r t�k�letes m�ret� ruhadarabot.
Hermione elmosolyodott. Haja �jra beg�nd�r�d�tt az es�t�l �s mindkett�j�k teste csurom v�z volt.
- K�sz�n�m, Draco. – �s felvette a kab�tot.
�rz�keit m�sodperceken bel�l elb�d�totta az illat a kab�tr�l, �s egyre k�zelebb h�z�dott Dracohoz… Karjaik s�rolt�k egym�st. Draco oldalra pillantott, �s ism�t rabj�v� v�lt Hermione csillog� szem�nek.

A Roxfortot r�vid id�n bel�l el�rt�k.
- H�t akkor…szia. K�sz�n�m a forr� csokit. – b�cs�zott Hermione.
Draco biccentett egyet a fej�vel.
- Sz�vesen. Bevallom, nem is volt olyan rossz, mint gondoltam. – pr�selte ki mag�b�l a szavakat Malfoy.
Hermione elmosolyodott, majd intett egyet, �s elindult a griffend�les klubhelyis�g fel�. P�r m�sodperc m�lva vette csak �szre, hogy rajta maradt a fi� kab�tja. Visszafordult. Draco ugyanazon a ponton �llt, mint p�r perccel azel�tt �s mereven b�multa a l�nyt.
- Rajtam maradt a kab�t. – loholt oda Hermione a fi�hoz.
Malfoy sz�rk�s szem�ben k�l�n�s f�ny csillant.
- Seg�thetek levenni, Granger? – k�rdezte hirtelen.
A l�ny b�lintott, valami�rt v�gyott ezekre a k�sza �rint�sekre. Draco v�kony keze finoman fejtette le a ruhadarabot a v�kony testr�l. Kez�t v�gigsim�totta a k�t v�llon, �gy h�zta le r�la…
- K�sz�n�m, Draco. Szia. – b�cs�zott Hermione, �m hirtelen egy hideg tekintetet l�tott maga el�tt.
Nem tudt�k meddig �lltak egym�ssal szembe… Hermione ellen�llhatatlan v�gyat �rzett arra, hogy birtokba vehesse Draco ajkait… Olyan sz�pnek l�tta most… Mintha csak f�ny sug�rzott volna az eg�sz l�ny�b�l… Azt�n d�nt�tt.
Malfoy csak �llt mereven �s engedett a cs�b�t�snak, ahogy Hermione ajka meg�rintette az �v�t… Visszacs�kolt.
Mindketten mozdulatlanok voltak, nem �rintett�k meg egym�st, csak ajkuk j�tszadozott. El�sz�r csak gyeng�den, azt�n egyre szenved�lyesebben cs�kol�ztak. Draco biztos volt benne, hogy csak �lmodik, b�r arra gondolt, hogy hogyan is juthat esz�be ilyen k�ptelens�g. De, amint ajkaik sz�tv�ltak, r�j�tt: ez a val�s�g.
Hermione ijedten n�zett r�, majd rohanni kezdett �s h�tra sem n�zett. A sz�ke ifj� a sz�j�ra tette a mutat�ujj�t �s fej�ben kavarogni kezdtek a gondolatok. Granger megcs�kolt. �s, �n visszacs�koltam… De mi�rt? Nem vonz�dhatok hozz�!!

Vegyes �rzelmekkel l�pett be a mardek�r klubhelyis�g�be, ahol m�r egy l�lek sem volt. Csak n�h�ny darab sz�rad� eserny� �s szendvicsmarad�k jelezte, hogy n�h�ny �r�ja m�g a di�kok csevelye zengte be a halv�nyz�ld falak k�zti teret. A klubb�l azt�n egyenesen a szob�j�ba ment, p�lc�j�val megvil�g�tva az utat.
Le�lt az �gy�ra �s lassan kezdte lefejteni f�rfiasod� test�r�l a csuromvizes inget �s a nadr�got. F�lredobta �ket. Most nem �rdekelte, hogy hol landolnak a ruhadarabok, csak az a v�ratlan cs�k j�rta �t a test�t �s a gondolatait. Egyszer�en nem �rtette.


„Hogy merted megtenni, Granger? Hogy mert�l engem, Draco Malfoyt megcs�kolni? �s mi van Mr. T�k�letes Antonioval? Azt mondtad, hogy meg vagytok, pedig az eg�sz iskola l�tja, hogy valami baj van… De mit �rdekel ez engem? Megcs�kolt a S�rv�r�, Pottika legjobb bar�tn�je! Meg kell �rnom Ap�mnak.
NEM!!! Nem keverhetem bele Grangert. De mi�rt ne? Hogy cs�kolhatott meg? �n egy aranyv�r� Malfoy vagyok �s � ezt tudja!!! Vajon mit �rtett f�lre? Vagy megl�thatta rajtam? �szrevehette, ezt az �r�lts�get? Azt, hogy szoktam gondolni r�? De az�rt gondolok r�, mert mindig csin�l valamit… �s mert olyan… sz�p. NEM!!! Nem gondolhatom ezt… Nem lehet. Nem lehet. Nem lehet. Nem lehet.”

Dracot ezekkel a gondolatokkal nyomta el az �lom. �m, Hermione egy percre sem b�rta lehunyni a szem�t. Csak fek�dt a r�gi, rozoga �gyban �s forgol�dott, de sehogy sem tal�lta k�nyelmesnek a fekv�st.

„Megcs�koltam Malfoyt. Nem, nem, nem, nem!!! B�rcsak �lom lenne �s fel�bredn�k v�gre. De olyan val�s�gos volt. �s � olyan szenved�lyes volt. Nem lehetett �lom. De mi�rt csin�ltam? Igen… l�ttam rajta. � is akarta. Tudom. De ez nem v�ltoztat azon, hogy milyen bek�pzelt h�lyag. Majd elfelejti… �s �n is.
Szeg�ny Antonio… Megint megtettem. �s a mostanira nincs kifog�s. Nem ivott meg semmit Malfoy. De, amit nem tud, az nem f�j neki. Nem mondom el senkinek.
Draco… mi�rt tettem meg?!”

M�snap k�z�s b�jitaltanuk volt. Hermione felt�n�en ker�lte Dracot a reggelin�l, b�r a fi� sem v�rta valamelyik sarkon – mint oly sokszor. De, a k�z�s �ra elker�lhetetlen volt. A l�ny Antonio-val kar�ltve ballagott le a koszos, r�gi l�pcs�k�n a kast�ly t�ml�ce fel�, ugyanis reggel a fi� bocs�natot k�rt t�le �s felt�n�en kedvesen viselkedett. Mondhatni ny�jasan. M�g b�kolt is a l�nynak reggel.
Valahogy siker�lt messzir�l elker�lni�k egym�st az �ra el�tt.

Piton idegesen robbant be a terembe. Most nem csak Neville ijedt meg, de m�g Harry is. Idegesnek t�nt…
- Ma b�vebben kit�rgyaljuk az elme-m�dos�t� b�b�jt. Valaki meg tudn� mondani mi a pontos neve? – k�rdezte Piton, �s Hermione fel� sand�tott, aki megfeledkezve mag�r�l – �s a tegnap t�rt�ntekr�l magasba lend�tette kez�t.
A b�jital professzor szinte k�jes mosolyra h�zta a sz�j�t, ahogy farkasszemet n�zett az ifj� di�kl�nnyal. Zs�ros haj�t a f�le m�g� nyomta �s elindult a l�ny fel�, m�g nem eg�szen k�zel �rt hozz�.
- Gondolhattam volna, Granger kisasszony. Mondja. – utas�totta vill�ml� szemekkel Piton. – �s, ha k�rhetn�m, fejtse ki nek�nk a hat�s�t.
A teremben d�bbent csend �llt be, mindenki fesz�lten figyelte a l�nyt.
- Azt k�rtem, mondja el nek�nk hogyan k�sz�tj�k el, mire haszn�ljuk �s mi a neve. Tal�n valami gond van? – �v�lt�tte a d�ht�l a professzor.
- Nem tudom. – pr�selte ki mag�b�l a szavakat a l�ny.
- De tudod!!! Tudom, hogy tudod!!! – v�lt egyre idegesebb� a f�rfi.
Ekkor egy f�rfias, vontatott hang t�rte meg a csendet. Malfoy.
- A neve Initium Braino. Tulajdonk�ppen, olyan mint a k�nyszer�t� b�b�j, csak ital form�j�ban. Az �ldozat azonban nem tudja, hogy azt teszi, amit m�s akar, �gy gondolja, hogy saj�t akarat�b�l cselekszik. – mondta hangos, magabiztos hangon Draco.- �ltal�ban valamilyen ital – k�v�, narancsl�, vajs�r – form�j�ban itatj�k.
Piton csod�lkozva hallgatta Malfoyt �s szem�ben ijedt t�z csillant.
- 20 pont a Mardek�rnak. Els�ben megmondtam, hogy csak igen kev�s embernek adatik meg az �stehets�g, mely e m�v�szi tudom�nyhoz kell. �s, term�szetesen, levonok h�szat a griffend�lt�l, mert Miss Granger nem volt hajland� megsz�lalni.

Hermione szeme sark�b�l �tn�zett a sz�ke fi�ra. Malfoy azonban �pp Pansyhez besz�lt, ak�r csak azel�tt. Antonio v�gigsim�totta a l�ny arc�t.
- Ugyan, kedvesem, ne b�nk�dj. Nem tudhatsz te se mindent. – vigasztalta.
- Tudom, de olyan rossz �rz�sem volt, mikor idej�tt. – s�gta halkan bar�tja f�l�be a l�ny.
Piton bog�rszeme idegesen ugr�lt.
- Granger kisasszony, nem b�r mag�val mostan�ban? – sziszegte a professzor. – Ne besz�lgessen Mr. Brown-nal! M�nusz �tven pont!
Malfoy most el�sz�r n�zett r� a l�nyra. Szomor�nak l�tta, de pr�b�lta k�nyszer�teni mag�t egy g�nyos megjegyz�sre. Meg kell tennem! Gyer�nk, Malfoy, mondjad!!!
Malfoy hangja �les pengek�nt hatolt Hermione sz�v�be. J�gg� dermedt, ahogy �jra azt a r�gi, �ntelts�gt�l elv�ltoz� hangj�t hallotta.
- Ugyan, Piton professzor, nem lesz el�g az az �tven pont. – mondta szinte kiab�lva, t�l magabiztosan Malfoy.
�m, Piton fagyosan tekintett r�.
- Semmi k�z�d Miss Granger b�ntet�s�nek megszab�s�hoz. �m, igazad van, legyen hatvan. – torzult mosolyba a denev�rforma f�rfi arca.
Hermione �veges tekintettel b�multa a f�ldet. Gy�l�llek Malfoy!!! Antonio �sszeszor�totta �kl�t �s elsz�ntan bar�tn�je f�l�be s�gta.
-Ezt m�g megb�nja… Teszek r�la!!!

Draco ezut�n eg�sz nap cs�ndes volt �s nem lehetett sz�lni hozz�. Senkivel nem akart besz�lni. �r�k ut�n bez�rk�zott a szob�j�ba. Felvette a f�ldr�l kab�tj�t, de megcsapta egy b�d�t� illat. Majd a f�ldh�z v�gta �s vett egy j�ghideg zuhanyt, �m gondolatai el�l nem menek�lhetett…