Hermione hat �rakor l�pett be a K�v�r D�ma portr�lyuk�n kereszt�l a Klubhelyis�gbe. Tekintet�t k�rbehordozva k�t bar�tj�t l�tta meg, �m Antonio most sem volt sehol. A h�tt�rben most halk zene sz�lt �s hangulatosan ki voltak vil�g�tva a k�nyelmes fotelok. A l�ny Harry-�k fel� vette az ir�nyt �s mosoly ter�lt sz�t az arc�n, mikor bar�tai magukhoz intett�k.
�m, a mosoly egyre kezdett hervadozni, mikor Hermione �szrevette, hogy m�g Ron is �gy n�z r�, mintha a hal�los �t�let�t akarn�k bejelenteni…
- Sziasztok! Mi ez a vil�gv�ge-hangulat? Mi�rt v�gtok ilyen k�pet? – k�rdez�sk�d�tt j�kedv�en a l�ny.
Ron megr�gta Harryt: �gy �rezte, hogy most nem neki kell besz�lnie.
- H�t… semmi. Hol volt�l, Hermione? – k�v�ncsiskodott Harry, de gondolatai eg�szen m�s t�ma k�r�l forogtak.
- A k�nyvt�rban olvasgattam. – felelte a l�ny.
Ron g�nyosan felnevetett.
- Hol m�shol lehetett volna? – n�zett Harryre, ak�r csak a r�gi sz�p id�kben. Ha Hermione k�nyvt�rba ment, az m�r j� jelnek sz�m�tott, �ppen ez�rt Harry elhat�rozta, hogy besz�l a l�nnyal arr�l, amit l�tott.
- Ezt most hagyjuk, Ron. – felelte el�sz�r komoran bar�tj�nak, majd a l�ny szem�ben n�zett. – N�zd, mi nem akarunk neked hazudni, Hermione. Ma hajnalban l�ttunk a klubhelyis�gben egy sz�ke v�la-l�nyt. Nem tudjuk, kihez j�tt, csak ennyit l�ttunk. Mi �gy gondoljuk, hogy…
Hermione d�h�sen f�lbeszak�totta Harry-t.
- Hogy Antonio-n�l t�lt�tte az �jszak�t, ugye?! – fejezte be zaklatott hangon a mondatot. – �s m�gis mire alapozz�tok ezt?
Ron arca kivirult erre a k�rd�sre, hiszen: van bizony�t�kuk is.
- Khm… - k�sz�r�lte meg a tork�t �s k�t bar�tja odakapta a fej�t. – J�sl�stanon a tan�rn� is megmondta a k�rty�kb�l, hogy az igazs�g a helyes �t…
Hermione arca grimaszba r�ndult �s megr�zva fej�t, fak�pn�l hagyta a k�t fi�t.
- �…h�t akkor, ha az az �r�lt n�mber is megmondta, rohanok �s szak�tok Antoni�val. T�r�djetek v�gre magatokkal is! – mondta feld�lt hangon a l�ny.

A szob�j�ba menet azonban gondolatai nem hagyt�k nyugodni, hiszen minden Harry�k mellett sz�lt: Antonio elk�sett a randev�r�l, f�radtnak t�nt reggel, leveg�nek n�zte �s t�bbsz�r �sszevesztek a legkisebb dolgokon is a mai napon. Balj�s gondolatait azonban gyorsan felv�ltotta a sz�ke, hossz�k�s arc �s a sz�rk�s szem tulajdonosa.
Az id� rohant �s lassan f�lhom�ly bor�totta be a l�ny szob�j�t. Zsibbadt �rz�kekkel �lt a szoba kell�s k�zep�n, a sz�nyegen, �s tizen�t ruhadarab hevert el�tte. Tekintet�t el�sz�r egy piros pul�ver k�t�tte le, majd �tn�zett a m�lyen dekolt�lt v�konyabb f�ls�re. V�laszt�sa v�g�l egy fekete pul�verre �s egy ritk�n haszn�lt, viszonylag �j farmer nadr�gra esett. El�gedetten vette mag�t szem�gyre a t�k�rben: nem volt sem kih�v� az �lt�z�ke, sem �tlagos. Haj�t gondosan kif�s�lte, �s egy egyenes�t� b�b�jjal rendbe tette. Zseb�be cs�sztatott n�h�ny galleont – nem volt benne biztos, hogy Malfoy megh�vja – �s �gy indult ki a klubhelys�gbe.

A kandall� el�tt megl�tta Antoniot �s hosszan elid�z�tt bar�tj�n. A v�la csak meredt maga el�, tekintete �res volt �s szab�lyos id�k�z�nk�nt megr�zta a fej�t. Hermione biztos volt benne, hogy nincs rendben vele valami. �m, ilyenkor elviselhetetlen volt a v�la, ez�rt a l�ny �gy d�nt�tt valahogy kisomford�l a klubb�l.
M�r a portr�lyukn�l j�rt, mikor Antonio �szrevette. A v�la k�z�mb�sen n�zte a m�veletet, ahogy bar�tn�je �tl�pi a lyukat �s elt�nik. Nem �rdekelte hov� megy. Nem �rdekelte, kivel lesz. Gondolatait csak Liv k�t�tte le.

Harry �s Ron megvet� pillant�sokat vetettek Antoniora, mik�zben var�zsl�k�rty�t j�tszottak. �k is l�ttak Hermione-t kimenni, de nem tal�lt�k furcs�nak. Azt viszont nagyon is, hogy a v�la meg sem pr�b�lt k�sz�nni a l�nynak, vagy ut�na menni…
- Figyelj, Harry, besz�ln�nk k�ne Antonioval. – mondta Ron.
Harry egyet�rtett �s keze �k�lbe szorult. Ha csak r�n�zett a v�l�ra, akkora gy�l�letet �rzett, mint Malfoy ir�nt. Elvette t�l�k Hermione-t, �s m�g csak meg sem �rdemelte.
- Igazad van. Menj�nk oda – most! – felelte Harry �s fel�llt.
Ron nem hitte volna, hogy bar�tja ilyen gyorsan akar cselekedni.
- Mo…most? – hebegte a v�r�s haj� fi�, de Harry m�r megindult a v�la fel�, ez�rt � is gyors l�ptekkel bar�tja ut�n eredt.

Antonio �szre sem vette a k�t fi�t, akik le�ltek vele szembe. Nem �rz�kelt szinte semmit, ami�ta � elment…
- Szia Antonio! – k�sz�nt neki Harry �s Ron.
A v�la ijedten kapta fel a fej�t a k�zeli hangokra.
- Hello. Ja, csak ti vagytok?! – s�hajtott egyet.
- Mi�rt, tal�n a sz�ke v�la-l�nyra sz�m�tott�l? – k�rdezte g�nyosan Harry �s figyelni kezdte Antonio t�k�letes von�sainak v�ltoz�s�t.
- Honnan ismered Liv-et? – felelte nyugodt hangon Antonio.
Ron gyeng�n megr�gta bar�tj�t: teh�t igazuk volt.
- Nem az a k�rd�s, hogy mi honnan ismerj�k, hanem az, hogy mit keresett a fi�k k�rlet�ben hajnali h�t �rakor…
Antonio nem j�tt zavarba, ugyan�gy meredt maga el�, ahogyan eddig.
- N�lam volt �jszaka – term�szetesen, k�l�n �gyban. � az unokatestv�rem �s megl�togatott. Mi�rt annyira furcsa ez? – magyar�zta Antonio.
Harry �s Ron, vonakodva b�r, de elhitette ezt a v�l�nak. Bocs�natot k�rtek t�le �s vissza�ltek j�tszani.
„Ezek mekkora idi�t�k.” – gondolta Antonio.

Hermione az �r�j�ra n�zett: m�r t�z perccel elm�lt nyolc �ra, �s csak most fog a k�szoborhoz �rni… A t�volb�l m�r kivette Malfoy alakj�t, �s sz�v�r�l leesett egy hatalmas k�, mikor megl�tta, hogy � sincs jobban ki�lt�zve. Sz�ke haja h�tra volt zsel�zve, �s egy fekete nadr�got viselt k�k inggel.
Draco el�gedetten vette szem�gyre a griffend�les l�nyt, akit tal�r n�lk�l egyenesen gy�ny�r�nek tal�lt…
- Hello Granger! Indulhatunk? – k�rdezte m�ly hangon a fi�.
Hermione p�r m�sodpercig elgondolkozott azon, hogy milyen m�s lett Draco hangja az elm�lt �vekben: �szre sem vette, milyen f�rfias lett az eg�sz l�nye.
- Menj�nk.
Egym�s mellett ballagtak egy alag�ton �t. Az �t hossz�nak t�nt mindkett�j�knek, r�ad�sul t�bb helyen a s�t�ts�g furcsa �r�seket hozott ki bel�l�k… Olyan v�gyakozva k�rte �ket valami, hogy �lljanak meg �s �rints�k meg egym�st… de, mindketten visszafojtott�k ezt �nmagukban.
Mikorra Roxmortsba �rtek m�r teljesen bes�t�tedett. Draco ekkor sz�lalt meg el�sz�r.
- Hova szeretn�l menni? – k�rdezte halkan �s a l�nyra pillantott.
Hermione-nak most kellett el�sz�r a fi�ra n�znie. Nem tudt�k levenni egym�sr�l szemeiket, csak sz�tlanul �lltak egym�ssal szemben t�bb m�sodpercig.
- Nekem mindegy, csak a Cukr�szd�ba nem… - ny�gte ki v�g�l a l�ny, b�r nehez�re esett megt�rni az elm�lt m�sodpercek var�zs�t.
Draco sz�ja sz�le megremegett �s g�nyos mosolyba h�z�dott.
- J�l van, Granger, j�l van. �n az Arany K�v�z�ra gondoltam, ha megfelel. De, mivel �n d�nt�k, oda megy�nk.
Hermione-nak nagy er�fesz�t�s�be telt, hogy ne reag�ljon se a hangnemre, se a K�v�z� jelleg�re.
Nem kellett sokat menni�k �s egy gy�ny�r� �p�let el� �rtek, melyb�l hangulatos zene �radt. Draco kinyitotta az ajt�t �s maga el� engedte a l�nyt. Hermione alig tudott elrebegni egy „bocsot” a meglepetts�gt�l. Malfoy h�tulr�l is szem�gyre vette a l�ny test�t, de k�nyszer�ttette mag�t, hogy m�s merre n�zzen: asztalt keressen.
- Az ott a sarokban megfelel, Granger? – �s egy hangulatosan, gyerty�val megvil�g�tott asztal fel� mutatott a sz�ke fi�.
Hermione biccentett �s megindult az asztal ir�ny�ba. Tetszett neki ez a hely, sokkal hangulatosabbnak tal�lta, mint azokat a helyeket, ahol eddig j�rt. �s alig �lt egy-k�t ember az eg�sz helyis�gben.
Ahogy le�ltek, r�gt�n ott termett egy csinos pinc�r l�ny �s el�var�zsolt k�t itallapot. A l�ny a sz�j�t is elt�totta, mikor megl�tta a forr� csokol�d� �r�t.
- Term�szetesen, a vend�gem vagy mindenre. – mondta b�szkes�gt�l csillog� szemekkel a sz�ke ifj�.
- Ez �v�n aluli �t�s volt, aranyv�r�. – felelte megs�rt�dve a l�ny.
- Ha m�r elh�vtalak, �gy �rzem, a legjobb helyre kell, hogy hozzalak. – magyar�zta Malfoy �s Hermione lassank�nt r�j�tt, hogy a mardek�ros fi� tal�n nem is ismeri azokat a helyeket, ahova � j�rt. – Ne n�zd az �r�t, azt k�rsz, amit szeretn�l.
Hermione most m�r l�gyan pillantott �t Draco sz�rk�sk�k szem�be.
- K�sz�n�m. – felelte egyszer�en. – Akkor egy forr� csokol�d�t k�rek.

Nem telt bele sok id�, �s m�r mindkett�j�k el�tt ott g�z�lg�tt a csoki �s a k�v�. A gyertya halv�nyan �gett f�l�tt�k. Hermione �szrevette, hogy amelyik asztaln�l nem �lnek, ott a f�ny is kihuny, �gy lassacsk�n m�r csak n�luk �gett a l�ng…
Sok�ig csak az itallal voltak elfoglalva, de egy id� ut�n kezdett k�nos lenni a csend.
- Granger, j�l �rzed magad? – k�rdezte Draco, de id�k�zben r�j�tt, hogy enn�l rosszabb k�rd�st fel sem tehetett volna. Hiszen vele van. A v�lasz biztos volt.
Hermione elmosolyodott, �s ez a gesztus �jabb hideghull�mot eredm�nyezett Malfoy test�n. Gyomra pedig g�rcsbe r�ndult, mert l�baik egym�shoz �rtek.
- K�rlek, legal�bb ma, ne tedd minden mondatod el� vagy m�g�, hogy „Granger”. Egy�bk�nt, eg�sz kellemes ez a hely. Tetszik.
Draco egy idi�t�nak �rezte mag�t: h�lyes�geket k�rdez, m�g egyszer sem mondta, hogy „s�rv�r�”, s�t, hideg futkos rajta, ha csak r�n�z a griffend�les mugliivad�kra…
- Ezt megbesz�lt�k. De ne v�rd el, hogy bec�zgesselek. Csak annyit mondtam, hogy nem ut�llak… - felelte Draco, de Hermione �pp a sz�j�hoz emelte a poharat �s �gy �rezte, nem akarja kifejteni ezt b�vebben.
V�gyakozva n�zte, ahogy Hermione gy�ny�r� ajka hozz��r a porcel�npoh�r sz�l�hez �s iszik egy kortyot. A l�ny m�g a szem�t is lecsukta, hogy jobban �rezze a csokol�d� l�gy �z�t…
Ahogy kinyitotta szem�t, Dracot l�tta maga el�tt, amint �t b�mulja. Egy szerelmes dallam sz�llt v�gig a helyis�gen �s m�r csak ketten maradtak.
- Mi�rt n�zel �gy r�m? – k�rdezte alig hallhat�an a l�ny.
- Nem n�zek r�d sehogy. M�shogy nem megy… - vallotta be Malfoy.
Hermione s�hajtott egy m�lyet.
- Nekem se megy, Draco…
Malfoy f�l�be �lesen hatolt be ez a n�v: DRACO. M�r megint �gy h�vja �t… Most azonban, nem sz�lt �rte. Sz�pen csengett, ahogy kimondta a l�ny.
Draco �jra hozz��rt a l�ny l�b�hoz – most m�r tal�n sz�nd�kosan – �s keze is v�szesen k�zeledett a l�ny combj�hoz. Hermione r�pillantott a hossz�k�s ujjakra, �s a fi� szem�be n�zett. Valami�rt v�gyott r�, hogy az a k�z most meg�rintse. � is lerakta kez�t a fi�� mell�. Malfoy sz�j�n egy alig �szrevehet� mosoly jelent meg. „Mi�rt is ne? �gysem tudn� meg senki…”
- Hogy vagytok Antonioval? – k�rdezte magabiztos hangon Malfoy.
Hermione elszomorodott �s megvonta a v�ll�t.
- J�l, k�szi. �s ti…- �m a mondatot f�lbe kellett szak�tania, mert Draco keze hozz��rt az �v�hez.
- Jajj, ne haragudj, Granger…nem akartam hozz�d �rni. – mondta Malfoy, de tekintet�ben volt valami k�l�n�s f�ny…
- Semmi baj. – mondta a l�ny �s fej�t h�trahajtotta. �gy leomlott a gesztenyebarna hajzuhatag. Azt�n megmassz�rozta nyak�t �s k�zben lecsukta a szem�t.
Draco megbabon�zva n�zte az �rtatlan jelenetet: a j�t�k visszafel� s�lt el. A l�nynak meg se kell �rintenie �t �s ilyen hat�ssal van r�.
Malfoy egyre gyorsabban l�legzett, de m�g mindig pr�b�lta meggy�zni mag�t, hogy csak a l�nynak tetszik � �s ford�tva nem igaz…