A k�t fiatal cs�ndesen fek�dt a forr� �gyban �s hallgatt�k egym�s egyenletes szuszog�s�t. Antonio lecsukta szem�t �s sz�v�t �sszeszor�totta az �rz�s, mely le�rhatatlan volt �s szenved�lyt�l �titatott. V�gigfutott rajta minden m�sodpercben, minden pillant�sban, minden leveg�v�telben. Liv megsimogatta bar�tja izmokt�l duzzad� has�t �s s�hajtott egyet.
- Holnap reggel elmegyek. – lehelte a l�ny �s szem�ben �jra l�ngra lobbant a v�gy, hogy m�g utolj�ra �rezze szerelm�nek v�gtelens�g�t.
- Veled megyek, cic�m. – mondta teljesen komolyan a v�la.
- Ne nehez�tsd meg a dolgot, Antonio. – s�gta a f�rfi f�l�be halkan, akit el�rt a l�ny l�legzet�nek szell�je.
Kez�t v�gigh�zta Liv combj�n, aki beleremegett minden egyes mozdulatban. Mindketten a boldogs�g tet�fok�n �sztak, mint minden alkalommal, ha egym�s k�zel�t �rezhett�k. M�g k�tszer szeretkeztek azon a szenved�lyes �jszak�n.

A reggel bor�san k�sz�nt�tt r�juk �s viharfelh�k tark�tott�k az eget. Egyik�k sem aludt egy m�sodpercet sem. Elvesztegette id�nek tartottak minden egyes gondolatot, mely nem egym�sr�l sz�lt �s minden pillant�st, melyben nem egym�st csod�lt�k. Liv lezuhanyozott �s egy tang�ban l�pett ki a h�v�s szob�ba. Antonio sz�tlanul n�zte szerelm�t.
- TE vagy a leggy�ny�r�bb n�, akit valaha l�ttam. – ny�gte ki v�g�l.
A sz�ke sz�ps�g arc�n egy halv�ny mosoly ter�lt sz�t, �m amilyen gyorsan j�tt, el is illant. Megkereste ruh�it �s fel�lt�z�tt, majd odament a v�la fi�hoz �s adott neki egy puszit. Antonio fel�llt �s meg�lelte a l�nyt. Test�b�l �radt a szerelem t�ze, ahogy karjaiban tartotta a sov�ny, t�r�keny testet.
- Szerelmes vagyok bel�d – m�g mindig. – vallotta be Antonio. – �r�kk� a ti�d a sz�vem.
Liv szem�b�l kicsordult egy k�nnycsepp.
- Mondtam, hogy ne nehez�tsd meg az elv�l�st.
- Veled megyek, ak�rhova… - folytatta a v�la, de a sz�ke l�ny eltolta mag�t�l.
- Nem lehet. Neked itt van az a l�ny … Hermione. Neked � a val�s�g, � a j�v�d.
Antonionak ekkor jutott el�sz�r esz�be a bar�tn�je.
- Igen… - suttogta, de hangja fak� volt, �rzelmekt�l mentes. – De �n t�ged szeretlek.
- Ha �gy van, akkor engedj el. Egyszer tal�n egy�tt lehet�nk… - mondta Liv.
Antonio s�hajtott egy m�lyet �s elengedte mag�t�l szerelm�t. Tal�n �r�kre. Az ablakb�l n�zte a csod�t, ahogy v�gigsuhan a tiltott rengeteg fel�, ak�r egy l�tom�s �s elt�nik a l�t�mez�b�l. A fi� az �gyra rogyott �s sz�v�t a f�jdalom mardosta minden m�sodpercben, ahogy esz�be jutott Liv.

Hermione kipihenten �bredt fel. Ahogy kin�zett az ablakon j�kedve is elillant. Az es� zuhogott, a Tiltott Rengeteg f�i szenved�lyes t�ncot j�rtak a vihar sz�l�nek zen�j�re. Egy kopott farmert h�zott mag�ra �s egy nem t�l divatos, sz�rke pul�vert. �gy s�t�lt le a Nagyterembe reggelizni. �t k�zben Antoniot figyelte, �m helyette a szok�sos reggeli k�s�r�j�t, Malfoyt vette �szre, amint a Griffend�l l�pcs�lej�r�n�l �ll. Hermione d�bbenten l�pkedett le a l�pcs�n �s test�n v�gigfutott a hideg a k�lcs�n�s pillant�sra.
- J� reggelt, Malfoy! Hogy ker�lsz ide? – k�rdezte meglepetten a l�ny.
Draco v�gigm�rte a l�pcs�n l�pked� l�nyt, majd csak a szeme sark�b�l b�multa.
- Besz�ln�nk kell, Granger. Baglyot kaptam Dumbledore-t�l.
Hermione izgatottan v�rta a fejlem�nyeket, �m az utols� l�pcs�fokot elt�vesztette �s egy puffan�s k�s�ret�ben Draco l�bai el�tt hevert. Draco felszisszent �s g�nyosan mosolyra h�z�dott a sz�ja, �m lehajolt a l�nyhoz.
- Nincs bajod? – k�rdezte megj�tszott k�ts�gbeesett hangon.
Hermione engedte, hogy a fi� felseg�tse, majd r�n�zett �s teljes sz�v�b�l nevetni kezdett. Malfoy pr�b�lta mag�t visszafogni, �m � is hangos hahot�ban t�rt ki.
- J�l megn�zt�l? Mert t�bbsz�r nem fogok a l�baid el�tt heverni. – pr�selte ki mag�b�l, m�g mindig a nevet�st�l fuldokolva a l�ny.
- M�r ott heversz. – mondta magabiztosan a fi� �s komolyan a l�nyra n�zett.
Hermione abbahagyta a nevet�st �s egy ideig csak mereven n�zte a fi�t.
- Ne legy�l bek�pzelt, Malfoy. Mi ut�ljuk egym�st! – felelte hat�rozottan a l�ny, de a sz�v�ben eg�szen m�st �rzett. Kezdte megkedvelni ezt az aranyv�r-m�ni�s bek�pzelt fi�t, hogy mi�rt, azt maga sem tudta. Pedig, nem v�ltozott meg, ugyanolyan nagyk�p�, nagyot mond�, k�teked�, mint volt.
- Aha. Sz�val, Dumbledore azt �rta, hogy mivel az elix�reket visszajutattuk t�bb�-kev�sb� �s megtal�ltuk a palackokat, megkapjuk a jutalmat. Egy Roxmortsi l�togat�st. Mind a n�gyen, de nem kell egy id�ben menn�nk, csak k�t-k�t embernek kell egy�tt mennie.
Hermione agy�n v�gigfutott egy vicces gondolat.
- �s mikor akarsz randira h�vni, kedves aranyv�r� Malfoy?! – nevetett ism�t a l�ny.
- Legy�nk rajta t�l min�l el�bb, ha engem k�rdezel. Felejtsd el, hogy randi lesz, �n egy s�…rv…�r�t nem viszek randizni.
- Ezt megbesz�lt�k. Fel�lem, mehetsz Susannal vagy Terryvel, de velem nem! Na szia!
A l�ny s�rt�d�tten hagyta fak�pn�l Dracot �s gyorsan besietett reggelizni. Bossz�san �lt le szok�sos hely�re. Antonio r� se n�zett. Komoran iszogatott egy poh�r forr� csokit �s egy sz�t sem szolt bar�tn�j�hez.
- SZIA! �szre sem veszel? – k�rdezte Hermione.
Antonio egy semmitmond� pillant�ssal elint�zte a dolgot �s tov�bb itta az italt.
- Bocs.
Hermione megvonta a v�ll�t �s szeme sark�b�l l�tta, hogy Draco le�l – k�zvetlen�l vele szembe a mardek�ros asztalhoz.
A l�ny dacb�l ne n�zett r�, b�r nem tudta, hogy ezt mi�rt esik ennyire nehez�re. Azt�n megadta mag�t �s tekintete �tvillant a j�l ismert helyre. Malfoy arc�ra ki�lt, hogy megb�nta a mondottakat �s biccentett egyet a l�ny fel�. Az �r�j�ra mutatott, majd v�kony ujjaival egy 8-ast form�lt. Hermione vette a c�lz�st. Teh�t tal�lkozni akar vele nyolc �rakor. De hogy hol, arr�l fogalma se volt. Gondolatait eg�sz nap ez k�t�tte le.

Harry �s Ron gondterhelten �ltek j�sl�stanon. Mindketten olyan arcot v�gtak, mintha citromba haraptak volna.
- Harry, szerintem mondjuk el neki! – javasolta Ron.
A barna haj� fi� csak biccentett �s �jra gondolataiba r�vedt.
- DE h�t, nem tudjuk biztosan, hogy kit�l j�tt ki a l�ny.
- Ez el�g egy�rtelm�. Nem gondolod? – k�rdezte a v�r�s haj� fi�.
- Val�sz�n�, hogy Antoniot�l, de biztosan nem tudhatjuk. Hiszen, egyszer csak ott volt a klubban, egyed�l.
A f�lig �r�lt j�sl�stan�rn� r�juk sand�tott vastag szem�vege m�g�l, majd lassan odas�t�lt hozz�juk. Belepillantott k�rty�ikba �s b�lintott egyet.
- Mit olvasol ki bel�le, kis dr�g�m? – k�rdezte elhal� hangon a tan�rn�.
- Ma este hal�los vesz�ly leselkedik r�m. Val�sz�n�, hogy egy h�ziman� tervez ellenem mer�nyletet, mely a mai napra esed�kes. – mondta megj�tszott r�m�lettel Harry.
A t�bbi di�k a szok�sos nevet�sben t�rt ki erre. A tan�rn� megr�zta a fej�t.
- Nem �gy van. Jajj, szeg�nyk�m, tudom mennyire neh�z �gy �lni, de most nem ezt mutatja a k�rtya. Dilemm�t mutat, �m a helyes �t az igazs�g. – mondta t�m�ren az �r�lt n�.
Ron v�ltott egy jelent�s�gteljes pillant�st Harryvel.
- M�g a v�g�n kider�l, hogy m�gsem annyira bolond. – s�gta Ron bar�tj�nak �s mindketten meglepetten �lve hallgatt�k a tov�bbi j�slatokat.

Hermione szomor�an ballagott a k�nyvt�r fel�. Az �r�knak m�r v�ge volt �s nagyon �sszeveszett Antonioval, a fi� viselked�se miatt. Mereven b�multa a hatalmas ajt�t, mely a k�nyvek birodalm�ba, az egyetlen nyugodt helyre vezetett.
- �szre sem veszel, Granger? – k�rdezte a sz�ke mardek�ros fi�.
Hermione �veges tekintettel r�pillantott, majd nyugodtan elhaladt Malfoy mellett. A fi� egy p�r m�sodpercig b�multa a l�ny n�ies vonalait, hossz�, leoml� hajtincseit, melyeket most oly sz�pnek l�tott, mint soha. Azt�n gyors l�ptekkel Hermione el� v�gott �s meg�ll�totta �t.
- Gyere el nyolckor a k�szoborhoz. Elmegy�nk Roxmortsba.
A barna l�ny megr�zta a fej�t.
- Mondtam, Malfoy, keress m�st. Ne pazarold r�m – egy s�rv�r�re- a dr�ga id�det! �gy is t�l sokat tal�lkozunk. – felelte sz�ntelen hangon a l�ny.
Draco csal�dott volt �s valami�rt nem akart belet�r�dni ebbe.
- Nem akarok azzal a k�t b�k�val menni. �n veled…na, �n t�ged v�lasztalak, ha m�r lehet … v�lasztani. – vallotta be akadozva a sz�ke ifj�, de hangja bizonytalanul csengett �s zavaros volt ahogy besz�lt.
Hermione sz�ve megdobbant erre a mondatra. Mintha burkoltan azt mondta volna neki Malfoy, hogy VELE akar menni…
- De, mi�rt? Mi�rt velem? – k�rdezte nyomat�kosan Hermione.
Draco megr�zta a fej�t, de test�n minden pillant�sra v�gigfutott a hideg, ahogy a k�t szemp�r �ssze-�sszetal�lkozott.
- Valami�rt… �gy �rzem. �n m�r nem ut�llak t�ged! – ny�gte ki v�g�l Malfoy, b�r ez nagyon furcs�n hangzott a sz�j�b�l.
A fi� most �gy �rezte, hogy szabad ak�r egy mad�r. �let�ben el�sz�r valamit bevallott mag�nak, ami m�r j� ideje nyilv�nval� volt – m�r nem gy�l�li Grangert. Ami�ta megismerte – t�bbek k�zt a program keret�ben – lassank�nt megbar�tkozott a gondolattal, hogy t�vedett �s Hermione nem egy t�lbuzg� eminens mugliivad�k, hanem egy olyan l�ny, aki seg�t, ha kell �s aki… sz�p �s kedves…
A griffend�les l�ny legsz�vesebben a sz�j�t is kit�totta volna erre a mondatra.
- Malfoy… te nem ut�lsz engem? Ez az �v vicce! – mosolyodott el a l�ny, de bel�l egy hatalmas boldogs�g lett rajta �rr�.
Kez�t tal�rja zseb�be rejtette, mert ha zavarban volt mindig remegni kezdett. Ujjai valamin megakadtak – egy pergamen volt elrejtve benne �jra.