A k�t ellens�g eg�szen sok�ig elbesz�lgetett. Ebb�l csak egy zih�l� liheg�s z�kkentette ki �ket. Antonio rohant a k�szoborhoz.
- Kicsim?! – �v�lt�tte m�r t�volr�l a v�la.
Hermione-n er�s hidegs�g futott v�gig erre a hangra. Draco nem v�rta meg, m�g oda�rt a v�la.
- Na j�, Granger, megyek. Ne hidd, hogy b�rmi is v�ltozott … k�zt�nk. – vetette oda Draco �s felvette a g�nyos arc�t.
- Nem gondolok ilyeneket, Malfoy. – vicsor�tott egyet a l�ny – nem csak viccb�l.
Malfoy �ppen el�rt a k�vetkez� sarokig, amikor Antonio meg�rkezett a k�szoborhoz. Mindketten �reztek egyfajta lelkiismeret-furdal�st.
- Jajj, kicsim, nem cs�rg�tt az az �tkozott �ra. Annyira boldog vagyok, hogy megv�rt�l. Mit csin�lt�l eddig?
A l�ny kiss� megillet�dve v�laszolt.
- Mi�rt, sokat k�st�l? Gondolkoztam egy kicsit. – felelte g�piesen Hermione.
Antonio a csod�lkoz�st�l kerek szemekkel pillantott a l�nyra.
- M�sf�l �r�t… - pr�selte ki sz�gyenkezve a szavakat a v�la.
- Legk�zelebb legy�l pontosabb. – mondta egyszer�en, semmi �llel a l�ny.
Malfoy a sarokb�l hallgatta a p�rbesz�det, �s mag�ban megmosolyogta, hogy a l�ny nem eml�tette meg azt a bizarr besz�lget�st kettej�k k�z�tt. Viszont, esz�be jutott, hogy tal�n az�rt nem mondta el az igazat, mert Antonio f�lt�keny lenne. Ezen gondolat�t�l m�g �nmaga is visszariadt. Mi�rt lenne f�lt�keny pont r�? Ahogy hallgatta a l�ny hangj�t, �jra �s �jra elfogta egy furcsa �rz�s, amit nem tudott azonos�tani. Nem �rtette, mi�rt izgatja, hogy mit mond a s�rv�r� a bar�tj�nak, mi�rt al�zkodik meg �nmaga el�tt, hogy hallgat�zik, �m nem b�rta mag�t r�venni, hogy egy l�p�st is tegyen, m�g nem…

Antonio k�zen fogta a l�nyt �s elindultak Roxmortsba. Draco pedig elindult a mardek�rosok k�rlete fel�, de Pansy Parkinson �llt vele szembe.
- Hol volt�l eddig, �des szarvasbog�rk�m? – g�ny�gte a l�ny v�gigsim�tva Draco arc�t.
A fi� �gy n�zett r�, mint egy idi�t�ra.
- Nem vagyok a szarvasbogarad! Semmid nem vagyok �s bottal sem ny�ln�k hozz�d, �rtsd m�r meg!
A r�kafej� l�ny megsemmis�lten �llt m�g p�r m�sodpercig a folyos� hom�ly�ban, majd…
- Draco…v�rj, elk�s�rlek a klubba!

Antonio �s Hermione viszonylag gyorsan oda�rtek a hangulatos Holdf�ny �s Csillag Cukr�szd�hoz. A v�la rendelt volna k�t fagylalt kelyhet, �m a pultos l�ny mereven b�mulni kezdte, amint megpillantotta. Hermione f�lrel�kte bar�tj�t, aki zavar�ban szint�n nem tudott megsz�lalni.
- K�t Csokol�d�var�zst k�r�nk. – mondta a l�ny.
- Azonnal ---- kiviszi ----- az ----- egyik ----- pinc�r. – mondta a csod�latt�l el-elhal� hangon a pultos.
Hermione idegesen dobta le mag�t a sz�kre. Nem tud �gy elmenni sehova, hogy Antonio ne lenne a „t�k�letes, az �lomf�rfi”.
- Ne vedd fel az ilyeneket, szerelmem. – nyelte le az utols� sz�t a v�la. Most valahogy nehez�re esett kimondani.
Hermione csak megvonta a v�ll�t. „Most is �reztetni akarja, hogy van mit felvennem…”
A pinc�r szerencs�re nem n�nem� volt, hanem egy 23 �v k�r�li fiatal fi�. F�lhossz� sz�ke haja �s keskeny arca volt. „Ak�rcsak neki, Malfoynak.” A pinc�r k�l�nb�z� mutatv�nyokkal k�pr�ztatta el a k�t fiatalt, n�ha elt�ntette a kelyhet, azt�n a feje tetej�re var�zsolta, majd magasr�l leejtette, de v�g�l s�rtetlen�l landolt mindk�t �dess�g a p�r el�tt. Ezt mindketten megmosolyogt�k, de igaz�n egyik�k sem volt felh�tlen�l boldog.
- J�l �rzed magad? – k�rdezte Antonio, mik�zben egy gyeng�d pillant�st v�ltott bar�tn�j�vel. - „Vajon Liv ott van-e m�g a szob�mban, az �gyamon?”
Hermione mag�ra er�ltetett egy szel�d mosoly, de legbel�l mardosta valami a sz�v�t. A lelke m�ly�n �rezte, hogy a v�la nem hozz� val�. T�lzottan f�lt�keny volt r�, �s nem ok n�lk�l.
- Gy�ny�r� est�nk van. – felelte. „Olyan m�s volt ma Malfoy, de m�gis �nmaga.”
- T�bbsz�r is elj�hetn�nk ide. Albus papa biztos megengedn�. – mondta Antonio, de gondolatai eg�szen m�shol j�rtak. Esz�be jutott az utols� szerelmes �jszak�juk Livvel. Nem l�tott m�g t�k�letesebb testet. Azt a l�nyt nem n�zte, hanem csod�lta. �r�lten szerelmes volt bel�. �s tal�n… „szeretem Liv-et.”
- J�, besz�ld meg vele, hogy gyakrabban v�gyunk egy kis romantik�ra. – felelte Hermione. Ek�zben esz�be jutott Malfoy tekintete. Valami�rt egyre t�bbet gondolt a sz�rk�sk�k tengerre, mely elnyeli a m�sodperceket, az id�t, ameddig n�zik.
Antonio sz�gyenkezve len�zett a f�ldre. A saj�t nagyapja figyelmeztette, hogy vigyen vir�got a randev�ra, � pedig m�g azt is elfelejtette, hogy egy�ltal�n randev�ja van…
Visszafel� mindketten f�radtak voltak, de b�n�s gondolataik elillanni l�tszottak. A v�la gyeng�den szor�totta mag�hoz a t�r�keny, v�kony test�t. Hermione a fi� dereka k�r� fonta karj�t, �s ahogy meg�rintette Antonio h�t�t, test�n �r�lt v�gy futott v�gig. A fi� mellkasa f�l s al� emelkedett, j�l esett neki egy n� �rint�se.
- Annyira k�v�nlak, szerelmem… - mondta rekedt b�g� hangon a v�la �s tekintete ragyogni l�tszott.
Hermione is ugyanazt �rezte, mint Antonio, de egyre esz�be jutott az a v�kony nyak, az alig �szrevehet� f�lmosoly mely Draco saj�tja volt… �m, a v�gy �s a kisug�rz�s megbabon�zta a l�nyt �s gondolatait m�r csak egy dolog foglalkoztatta.
- Gyere fel a szo… - csuklott el a v�la hangja. – Mit sz�ln�l, ha elhalasztan�nk a romantikus �jszak�t? – s�hajtott v�g�l.
Hermione �rz�keit megb�n�totta az a kett�ss�g, amit most �rzett: egyr�szt megk�nnyebb�l�st, m�sr�szt viszont csal�dotts�got.
- Nem er�szak… - felelte szomor�an cseng� hangon a l�ny.
Mikorra vissza�rtek a kast�lyba, m�r senki nem volt �bren. Egy forr� cs�kkal elb�cs�ztak �s b�cs�t intettek egym�snak – m�snap reggelig.

Hermione elnehezedett l�bbakkal vonszolta fel mag�t a l�pcs�n. Amint bel�pett a t�gas helyis�gbe – a szob�j�ba – halkan lecser�lte ruh�it pizsam�ra �s beb�jt a meleg �gyba. Tekintete elid�z�tt az �jjeli szekr�ny�n, majd a f�lelmetes �rny�kokat kezdte figyelni. Szemh�ja lassan elnehezedett �s �des �lomba sodorta a f�radts�g.

Antonio bekopogott, miel�tt bel�pett a szob�j�ba. Liv m�r aludt. A v�la nem kapcsolta fel a villanyt. Puha, halk l�ptekkel k�zel�tett a l�ny fel�. Sz�ke haja l�gyan szerteomlott a p�rn�n, sminkeletlen arca most egy t�r�keny angyal�hoz hasonl�tott. Antonio leguggolt �s k�zelr�l csod�lta a l�nyt. Ujjbegy�vel v�gigsim�totta a l�ny b�r�t, mely selymes �s a fiatals�gt�l hamvas volt. Liv kinyitotta az egyik szem�t, de r�gt�n le is csukta. R�zsasz�n, telt ajka egy mosolyban teljes�tette ki Antonio csod�lat�t.
- Maradj itt. – szuszogta a l�ny.
A v�la biztos volt benne, hogy Liv azt hitte, hogy csak �lmodik.
- Szeretlek! – s�gta halkan a l�ny f�l�be, majd befek�dt mell� az �gyba. A ruh�it ink�bb nem vette le… �ltal�ban boxerben aludt vagy – teljesen meztelen�l.
Liv az �jszaka k�zep�n �sszerezzent. Fel�bredt. K�k szemei v�gyakozva n�zt�k egykori szerelm�t. Antonio is fel�bredt. T�zes ny�lk�nt f�r�dott bele �rz�keikbe a m�sik tekintete. Antonio koromfekete szemeiben eddig ismeretlen t�z lobbant, egy olyan szenved�ly t�ze, mely soha nem fogja el�rni Hermionet.
- Milyen volt a randev�? – suttogta a sz�kes�g.
Antonio arca elkomorult, �s r�ntott egyet a v�ll�n.
- Sokat gondoltam R�d! – felelte a v�la.
Liv elmosolyodott, de mag�ban sajn�lta szerelme bar�tn�j�t. B�r, nem volt bek�pzelt, tiszt�ban volt �nmag�val: nem sok l�ny versenyezhet vele.
Antonio v�gigsim�totta Liv arc�t. Azt�n lassan �s gyeng�den cs�kolgatni kezdte a v�la-l�ny nyak�t, aki beleremegett, majd � kezdem�nyezte a cs�kot. �s Antonio hagyta mag�t…