Antonio felment a szob�j�ba. Le�lt a baldachinos �gyra �s gondolataiba r�vedt. Azt�n el�t�rt az �reg, kopott fi�kb�l egy levelet. Lassan az orr�hoz emelte �s megszagolta. M�g ennyi h�nap ut�n is ugyan�gy �rezte az illatot rajta. Ahogy elb�d�totta �rz�keit, �jra r�t�rtek az eml�kek.
Lefek�dt az �gy�ra �s a sz�v�hez szor�totta a pap�rlapot. Mindent fagyosnak �rzett maga k�r�l, ezt az egy dolgot kiv�ve. A bor�t�kb�l behunyt szemmel h�zott ki egy r�gi f�nyk�pet. Ahogy kinyitotta szem�t, ajka megremegett a f�jdalomt�l �s b�rmennyire is pr�b�lta visszafogni mag�t, minden pr�b�lkoz�sa hi�baval� volt. Szem�b�l kicsordult az els� �s az egyetlen k�nnycsepp.
A k�p egy hossz�, sz�ke haj�, k�k szem� sz�ps�get �br�zolt. Tekintet�ben volt valami k�l�nleges, mely m�g a f�nyk�pen kereszt�l is �t�t�tt. Antonio m�g �gy is a l�ny hat�sa al� ker�lt.
„�r�kk� szeretni foglak.” – �llt a f�nyk�p h�toldal�n.
A fi�ban ekkora �sszed�lt minden fal, mit eddig �p�tgetett. Amit akkor h�zott fel maga k�r�, mikor a l�nyt elvitt�k hal�lfal� sz�lei Oroszorsz�gba. Musz�j volt elszakadniuk egym�st�l. Antonio sz�lei is ellenezt�k a kapcsolatot, de a k�t szerelmes mindent elk�vetett, hogy egy�tt lehessen. Egy �ve t�rt�nt, hogy Voldemort k�lf�ldre k�ldte a sz�ke l�ny sz�leit, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy egyetlen gyermek�k is vel�k tartson. Antonio ekkor kapta ezt a f�nyk�pet szerelm�t�l. Akkor m�g nem gondolta, hogy valaha k�pes lesz m�g m�s l�nyra is r�n�zni. Hermione-t megszerette. Szerelmes volt bel�, de nem azzal a vad szenved�llyel, ahogy ez ir�nt a l�ny ir�nt �rzett. Hermionet sz�pnek l�tta, de �t t�k�letesnek.
- �gy hi�nyzol! - s�hajtotta a v�la, majd komor arccal �jra elz�rta sz�v�nek egy darabj�t a r�gi fi�kba.

Vett egy h�s�t�, j�ghideg zuhanyt, hogy kimossa fej�b�l a b�n�s gondolatokat. Miut�n v�gzett, egy t�r�lk�z�t csavart cs�p�je k�r� �s a t�k�r el� l�pett. Haja kiss� megn�tt �s vizes tincsei hanyagul l�gtak mindenfel�. Nem tetszett neki a l�tv�ny, pedig a teste t�k�letes volt.
A barna, fafaragott szekr�nyb�l el�vette kedvenc farmer nadr�gj�t, �s egy piros p�l�t. �gy m�r el�gedettebb volt �nmag�val.

Ha nem is boldogan, de jobb kedvvel l�pett ki a klubhelys�gbe. Hermione m�r a kandall� el�tti fotelban v�rta, kez�ben egy h�s�t� narancsl�vel. A l�ny, mikor megl�tta felugrott a fotelb�l �s karjait Antonio nyaka k�r� fonta. A fi� ajkai Hermione sz�j�t kerest�k. Gyeng�den megcs�kolt�k egym�st. Hermione �gy �rezte, nincs k�r�l�tt�k senki, csak ketten vannak az univerzumban �s felh�tlen�l boldogok. Antonio is �lvezte a cs�kot, hirtelen azonban esz�be jutott a b�cs� a sz�ke l�nnyal…
A l�ny hamar �szrevette, hogy bar�tja m�sk�pp viselkedik. M�r harmadszor k�rdezett valamit t�le, de a fi� csak mereven b�mult maga el�.
- Valami baj van, Antonio? – k�rdezte Hermione.
- Ne haragudj, kicsim, csak elgondolkodtam. Mit is mondt�l?
A l�ny csal�dottan n�zett k�r�l a klubban. Harry�k sakkoztak, n�gyen var�zsl�k�rty�t j�tszottak, voltak, akik csak iszogattak. �s volt egy l�ny, aki mereven Antoniot b�multa. M�g ajkai is sz�tny�ltak, ahogy n�zte �t. Hermione szeme vill�mokat sz�rt, mikor megl�tta a r�vid, fekete haj�, z�m�k l�nyt.
- Az a l�ny mi a fen�nek n�z t�ged? – k�rdezte hangosan Hermione.
Antonio eddig �szre sem vette, hogy n�zi valaki. H�trafordult, hogy szem�gyre vegye a l�nyt, de nevet�st�l fuldokolva r�gt�n visszan�zett bar�tn�j�re.
- Ugyan, szerelmem, ne viccelj?! Ez a l�ny nagyon cs�nya! – mondta a v�la.
Hermione s�rt�d�tten fordult el a fotel m�sik sark�ba.
- �s, ha sz�p lenne, �rdekelne? Ne mondj ilyeneket nekem! – fakadt ki a barna haj� l�ny.

A nap tov�bbi r�sze is ennek a csipkel�d�snek a jegy�ben telt el. Mindketten f�radtan zuhantak be az �gyba. Hermione m�g mindig nem sz�lt az apr� �zenetekr�l bar�tj�nak, de a mai nappal biztoss� v�lt, hogy nem � a titkos h�dol�.

A keddi randev� reggele bor�san k�sz�nt�tt a Roxfort lak�ira. Hermione a Nagyterembe menet �sszefutott Dracoval.
- Micsoda „kellemes” meglepet�s! – h�z�dott egy gonosz f�lmosoly a sz�ke sz�j�ra.
- H�zz el innen, Malfoy! – felelte Hermione.
De, Draco v�gig mellette maradt, m�g oda nem �rtek a hatalmas r�gi bolt�vhez. A fi� szeme a szeme sark�b�l r�pillantott Hermione-ra. Sz�ve egy pillanatig hevesebben csapkodott, de gyorsan elhessegette gondolatait err�l a csod�s l�tv�nyr�l. Ma, azon ritka alkalmak egyike volt, hogy h�ttal �lt le a l�nynak. Hermione odasand�tott a j�l megszokott helyre, de a titokzatos sz�rk�s szem helyett egy bamba, k�v�r fi�t pillantott meg – Crakot. Csal�dottan n�zte a mardek�ros f�lhossz�, ez�st�s hajtincseit, v�kony, hossz�k�s nyak�t, �s izmos h�t�t.
- M�r megint kezded, Hermione? – k�rdezte m�ly, komor hangon Antonio.
- Nem �rtem, mir�l besz�lsz! – v�r�s�d�tt el a l�ny.
- Malfoyr�l.
- Hadd, n�zzek m�r arra, amerre szeretn�k. Ezt az�rt ne tiltsd meg nekem. – h�zta fel az orr�t Hermione. D�h�s volt. Nagyon. Mi jogon s�rtegeti �t pont a v�la, aki a f�le hallat�ra s�gott b�kokat Pansy Parkinson f�l�be?!
A nap tov�bbi r�sz�ben nem nagyon sz�ltak egym�shoz. �r�k ut�n Antonio fordult oda a l�nyhoz.
- Ma megy�nk Roxmortsba, el ne felejtsd. 7-re gyere a papa k�szobr�hoz.
- Ott leszek.

Antonio rosszkedv�en l�pkedett v�gig a szob�j�hoz vezet� folyos�n. Egy z�ld p�l� volt rajta, melyen egy piros var�zsp�lca volt l�that�. M�son tal�n idi�t�n n�zett volna ki, de rajta t�k�letesen �llt. S�hajtva nyomta le a kilincset. Amint bel�pett a szob�ba, f�ldbe gy�kerezett a l�ba, sz�ve zakatolni kezdett �s ver�t�k folyt v�gig a h�t�n.
- Szia Antonio! – k�sz�nt�tte az �lomsz�p, ellen�llhatatlan v�la l�ny. – Mif�le b�jitalt itatnak itt veled? Elt�nt a kisug�rz�sod. – h�z�dott egy apr� mosoly a l�ny vastag ajkaira.
Antonio a falnak t�maszkodott s lecsukta a szem�t. „Ez biztos csak �lom. Nem lehet m�s!” De, amint kinyitotta a szem�t, �jra ott volt az �loml�ny.
- Liv…te, te… hogy ker�lsz ide? – ny�gte a v�la, de nem �llt �ssze egy �rtelmes mondatt�.
A v�la-l�ny sejtelmesen mosolygott tov�bb.
- Gondoltam, megl�togatlak az �j iskol�ban. Nem is sz�lt�l, hogy elj�ssz a Var�zslatos V�l�kb�l.
- N�lk�led m�r nem lett volna olyan, tudod j�l. – mondta a v�la �s odas�t�lt Livhez.
A l�ny fel�llt �s �t�lelte a fi�t. Antonion kellemes bizserg�s futott v�gig. R�g nem �rezte m�r ezt.
Miut�n kibontakoztak az �lel�sb�l, hossz� �r�kat besz�lgettek.
- Na, �s van valakid itt, a Roxfortban? – k�rdezte a l�ny.
Antonionak a l�legzete is elakadt. Az �r�j�ra pillantott. 8.10 perc volt.
- A fen�be!!!! – mondta hangosan a fi�.
- Mi a baj, szerelmem? – k�rdezte a v�la-l�ny.
- Tess�k??? Mi�rt h�vsz �gy? Azt hittem, ezt m�r megbesz�lt�k, mikor itt hagyt�l. �s, igen van valakim. Szeretem �t.
Antonio sz�ve �sszeszorult, amint kimondta ezt. Liv arcizmai megremegtek, de nem s�rt. Mikor elv�ltak, meg�g�rt�k, hogy v�rni fognak egym�sra. Antonio �t�lelte a l�nyt, szorosan mag�hoz �s megpuszilta a homlok�t.
- Tudod, hogy nem �gy �rtettem. – mondta.

7.30

Hermione idegesen pillantott �r�j�ra. Fesz�lten le�lt a l�pcs�h�z, de Antonio nem j�tt. Mag�ban m�r �tkozta a pillanatot, mikor beleszeretett a fi�ba. De, hi�ba minden hib�ja, valami h�zta hozz�. Mereng�s�b�l egy vontatott, g�nyos hang z�kkentette ki.
- Mit csin�lsz itt, Her…�….Granger? – k�rdezte halkan Draco.
- Szerinted mit? Tudod, lepihentem a l�pcs�n! – mondta megj�tszott j�kedvvel a l�ny, de szem�b�l v�gtelen szomor�s�g �radt.
- Le�lhetek mell�d – pihenni? – k�rdezte Draco.
Hermione feln�zett �s tekintet�k ism�t egybeforrt. A l�ny elmerengett a sz�rk�sk�k m�lys�gen, a hossz�k�s, arisztokratikus arcon. Olyan m�snak l�tta, mint eddig…
- Ha nincs jobb dolgod, mint egy s�rv�r�vel el�tni a dr�ga id�det, �lj. – kuncogott g�nyosan a l�ny.
- K�pzeld, �pp nincs jobb dolgom.
Draco le�lt a l�ny mell�. Karja s�rolta Hermione t�rd�t. A l�ny test�n v�gigfutott a hideg, megborzongott a k�sza �rint�st�l.
A k�nos csendet a mardek�ros fi� t�rte meg.
- K�sz�n�m, amit az erd�ben tett�l �rtem. Tudom, hogy neh�z volt. – b�kte ki kez�t t�rdelve a fi�. Nem tudta, mi�rt �s hogy, de az�ta m�sk�pp n�zett Grangerre. Az�ta m�r nem az a hisztis eminens, hanem egy beleval� l�ny volt a szem�ben.
- Nem tudtalak otthagyni, l�ttam, hogy szenvedsz. �n – veled ellent�tben – nem b�rom elviselni, ha m�sokat szenvedni l�tok. �n nem hal�lfal�nak k�sz�l�k.
Draco mindig g�nyos, kif�rk�szhetetlen tekintete most ijedts�get �s szomor�s�got t�kr�z�tt.
- �n sem k�sz�l�k annak. Ha lenne v�laszt�som, hidd el, b�rmi m�s lenn�k. De egy napon – mikor ap�m megfelel�nek tal�lja az id�t – bel�m �getik a S�t�t Jegyet �s onnant�l nincs vissza�t.
Hermione d�bbenten hallgatta v�gig a vallom�st. El�bb v�rt volna szerelmi vallom�st Dracot�l, mint azt, hogy ilyen �szint�n besz�l vele. Valami mintha megszakadt volna benne. Ezt a fi�t a kegyetlens�gre nevelt�k. �let�ben el�sz�r �rzett sajn�latot Draco ir�nt.
- Sajn�lom… - mondta �szint�n Hermione. – De egy valamit jegyezz meg, Malfoy: mindig van v�laszt�si lehet�s�g.
Draco megr�zta a fej�t.
- Nekem nincs, Granger. B�r lenne… - s�hajtott a fi�. – Ap�m a tulajdon kez�vel �lne meg.
Hermione szomor�an hallgatta tov�bb Dracot. Hirtelen r�tette a fi� l�b�ra a kez�t �s m�lyen a szem�be n�zett.
- Egy pr�b�t meg�rne.
Draco alab�strom arca belev�r�s�d�tt az �rint�sbe. Test�n v�gigcik�zott egy �rz�s, mely a cs�k �ta nem hagyta nyugodni. Hermione pedig azt is elfelejtette, hogy Antoniora v�r �s egy�ltal�n azt, hogy Antonio l�tezik… Csak n�zte azt az arcot, melyet el�sz�r l�t – Dracot �larc n�lk�l…