Draco m�r csak arra lett figyelmes, hogy a professzor asszony �ll mellette.
- Mr. Malfoy, harmadszor k�rdeztem meg, hogy mondja el, mi�rt nem figyel az �r�ra? s�v�tette idegesen McGalagony. Szem�ld�k�t �sszeh�zva �s homlok�t r�ncolva n�zett a fi� arc�ba.
- Eln�z�st, kicsit el�lmosodtam. – mondta halkan Draco.
- 20 pont a Mardek�rt�l �s legk�zelebb ne �lmodozzon az �r�mon!!!
Antonio megb�kte a l�ny oldal�t, akinek egyb�l lelkiismeret-furdal�sa t�madt. Hisz’ tudta, hogy Malfoy �pp r�n�zett akkor, de pr�b�lt k�z�mb�sen viselkedni.
- El�g nagy peches ez a majom. – kuncogott len�z�en Antonio.
- Az. – mondta sz�kszav�an a l�ny �s szomor�an meredt a semmibe.

K�z a k�zben s�t�ltak Antonioval a folyos�n, mikor a fi� hirtelen meg�llt.
- Kicsim, szeretn�m, ha elj�nn�l velem Roxmortsba j�v� h�t kedden.
A l�ny d�bbenten meredt bar�tj�ra, hiszen nem volt meghirdetve az �t.
- Csak ketten menn�nk? �s az enged�llyel mi lesz?
- Azt m�r elint�ztem a pap�val. Ha tudn�d val�j�ban milyen j�fej! Nagyon b�rn�d. Rem�lem, majd egyszer megismered, milyen �, ha nem a Roxfort igazgat�ja, hanem csak egy egyszer� ember.
Hermione szerelmesen tekintett bar�tj�ra, akinek koromfekete szeme csak �gy csillogott a boldogs�gt�l. K�ts�gtelen, hogy � volt a legszebb f�rfi, aki valaha bel�pett a Roxfort kapuj�n. A l�ny tudta, hogy neh�z lesz megtartani Antonio szerelm�t…
- Nagyon �r�ln�k neki. – �s �t�lelte a fi�t.

Az este hamar k�sz�nt�tt a Roxfort lak�ira. Az id� nagyon leh�lt, de Hermione a meleg �gyb�l p�szt�zta a f�nyl� csillagokat az �gen. �jra esz�be jutottak Antonio szavai. Vajon igazat mondott-e neki a fi� a cs�kr�l? �s vajon igaz-e az, hogy szereti �t? Hermione mindenn�l jobban v�gyott erre.
Antonio volt a legt�k�letesebb �s legvonz�bb f�rfi, akit valaha l�tott. R�pke �lete alatt az egyetlen, akire tiszta sz�v�b�l v�gyott minden szempontb�l… A term�szet rendk�v�l b�kez�en b�nt vele: koromfekete, cs�b�t� szemp�r, fekete haj, kreol b�r �s kellemesen izmos test. Nem ismert olyan l�nyt, aki ne lett volna szerelmes bar�tj�ba legal�bb egy kis ideig.
�m, ahogy ezen gondokozott a f�lhom�lyban megjelent el�tte egy s�pad, helyes arc, hideg sz�rk�sk�k szemekkel. Ezzel a k�ppel az agy�ban nyomta el az �lom.

Reggel kor�n fel�bredt, de gyorsan kiugrott az �gy�b�l. Sz�p akart lenni. Gondosan kif�s�lte rakonc�tlan tincseit, ajk�ra rakott egy lehelet v�kony r�zsasz�n sz�jf�nyt. Csinosan is �lt�z�tt fel, azonban tal�rj�t mindenk�pp viselnie kellett. Ahogy beleny�lt a zseb�be, hogy el�vegyen egy zsebkend�t, egy pap�rdarabba �tk�z�tt a keze.
- Mi lehet ez? – k�rdezte �nmag�t�l a l�ny.
Az apr� pergamen kett� volt hajtva. Hermione izgatottan fedezte fel, hogy ezt nem � hagyta benne a zseb�ben.