Hermione m�snap szomor�an l�pkedett le a griffend�les klubhelys�g l�pcs�j�n. Ijedten kapta fel fej�t, mikor meghallotta Antonio hangj�t. A fi� szeme tele volt megvet�ssel �s olyan k�pet v�gott, mintha � haragudna a l�nyra. Hermione k�ld�tt fel� egy pillant�st, melyben a keser�s�g keveredett a v�gtelen csal�dotts�ggal. H�t minden hi�ba volt. Hi�ba k�zd�ttek egym�s�rt. A l�ny ezut�n elkapva fej�t elballagott a v�la fi� mellett. Antonio lehunyta szem�t �s beszippantotta szerelme im�dott illat�t.
- Nem szeretn�l nekem elmondani valamit? – kiab�lt a l�ny ut�n messzir�l a v�la.
Hermione lassan h�tran�zett �s intett a fej�vel, hogy nem. Annyira le volt t�rve, hogy nem akart besz�lni se a fi�val.
- M�r pedig most besz�lgetni fogunk! – rohant Hermione ut�n a v�la.
Meg�llt a l�ny el�tt �s izz� fekete szemeivel fogva tartotta Hermione �rz�keit. A l�ny szeme sark�b�l v�laszk�nt egy forr� k�nnycsepp gurult le.
- Hagyj engem b�k�n! – mondta halkan a l�ny. – Velem nem fogod azt tenni, amit a t�bbi bar�tn�ddel csin�lt�l!
Antonio �sszeh�zta szem�ld�k�t �s meglepetten n�zett a l�nyra.
- Ezt pont te mondod? Azt hiszed, nem vettem �szre, hogy n�zel Malfoyra? – v�daskodott a v�la. – De m�r volt szerencs�m megtudni az �rintett�l, hogy mi�rt is van ez. Egy apr� cs�k az erd�ben, �sszen�z�sek a Nagyteremben. Ugyan, kicsim, nem vagyok vak! �s v�la vagyok! Meg�rzem ezeket! Itt bel�l. – �s f�jdalmasan a sz�v�re �t�tt. – Mi�rt, pont vele kellett megcsalnod?
Hermione l�legzete is el�llt a hallottak miatt. Antonio tud arr�l a nyavaly�s cs�kr�l. Most fordult a helyzet. Ez is Malfoy miatt van.
- El�sz�r is, �n nem n�zek sehogy Malfoyra. Gy�l�l�m �t. Az a cs�k a nagyap�d programj�nak egyik �llom�s�n esett meg, mikor Malfoy megitta a saj�t szerelmi elix�rj�t. Szerintem tudod, milyenek a mell�khat�sok, ha rosszul siker�l…
Antonio egy�tt �rz�en b�lintott. �s azt is tudta, hogy mivel lehet csak megszak�tani a f�jdalmakat, de ez a k�szs�ges �nfel�ldoz�s m�gis csak furcsa volt a bar�tn�j�t�l.
- �n bevallom neked, hogy miut�n Malfoy ezt a fejemhez v�gta, megcs�koltam Pansy Parkinsont, de csak te j�rt�l a fejemben. Minden, amit mondtam neki, azt neked mondtam. Hidd el, kicsim, egy cs�k volt �s semmi t�bb. �n bel�d vagyok szerelmes! – sim�totta v�gig a l�ny arc�t a v�la.
Hermione megremegett ett�l az �rint�st�l. Hatalmas er� hajtotta afel�, hogy � is meg�rintse ezt a t�k�letes arcot, hogy megcs�kolja a vil�g legszebb sz�j�t, de m�r nem b�zott a fi�ban.
- Sajn�lom… - felelte Hermione, majd elsietett a v�l�t�l min�l messzebbre.
Mikor tal�lt egy csendes sarkot, nekid�lt a falnak �s zokogni kezdett. Antonio �veges tekintettel m�szk�lt eg�sz nap �s senkihez nem sz�lt.


Draco az �gy�b�l kik�sz�l�dva ism�t egy baglyot pillantott meg ablak�nak p�rk�ny�n. A madarat r�gt�n felismerte: a Malfoy-fam�lia tulajdona volt, egy fajtiszta �s megb�zhat� p�ld�ny. A fi� a nyitott ablakot m�g sz�lesebbre t�rta, majd k�sz�netk�ppen a lev�l�rt megborzolta a tollakat a mad�r fej�n �s fi�kj�b�l el�t�rt egy falat Bagoly-csemeg�t.

A d�szes bor�t�kon a Malfoy csal�d c�mere �keskedett. Draco megford�totta a bor�t�kot �s kiszedte bel�le a h�feh�r pergament, melyen azonnal felismerte �desanyja karcs�, hossz�k�s gy�ngybet�it.

Dr�ga Fiam!

Nemr�g arr�l szerezt�nk tudom�st, hogy Antonio Brown Dumbledore, Albus unok�ja b�ntalmazott t�ged. Ap�d �s �n felett�bb k�v�ncsiak vagyunk, hogy mi lehetett az a nyom�s ok, ami�rt ezt elhallgattad el�l�nk ilyen hossz� ideig. Fogadd el �s t�r�dj v�gre bele, hogy minden l�p�sedr�l tudnunk kell, hogy a megfelel� j�v�t biztos�tsuk Neked. Teh�t, ezen t�l, ha b�rmi szokatlan t�rt�nik veled, vagy megtudsz valamit, azonnal tudasd vel�nk.
Ilyen eset m�g egyszer nem fordulhat el�! Ne hozz r�nk sz�gyent, �jra �s �jra!

Narcissa Black Malfoy

Draco csal�dottan dobta f�lre a levelet. �let�nek egyetlen c�lja volt: megfelelni a sz�leinek. Minden�ron. Nagyon f�lt att�l a j�v�k�pt�l, amit tudta: nem ker�lhet el. Most azonban meg kell, hogy nyugtassa �desanyj�t, hogy minden a megfelel� ir�nyba halad. Tov�bb kell j�tszania az �let�t . . .

Miut�n meg�rta a levelet, az ir�nyt az �tv�ltoz�stan terem fel� vette. R�pillantott az �r�ra, mely 8.10-et mutatott. A terem el�tt m�r senki nem volt. Elk�sett. Hirtelen az ajt� m�gis megmozdult, Hermione l�pett ki rajta szemeit t�r�lgetve.
- Granger … - mondta a meglepetts�gt�l megbabon�zva a fi�. – Elkezd�d�tt m�r az �ra?
Hermione gonosz szemekkel n�zett a fi�ra, majd egy Dracot megsz�gyen�t� f�lmosoly k�s�ret�ben v�laszolt.
- Gondolod, hogy kim�szk�ln�k, ha �ra lenne? McGalagony k�sik…
A l�ny ezut�n fak�pn�l hagyta Dracot, de az els� sarkon befordult, amit tal�lt �s figyelte, hogy mit tesz a fi�.
Malfoy k�nnyeden nyitott be a terembe �s j� hangosan kiab�lni kezdett.
- Hallom, k�sik a v�n szipir….. Khm…. – sz�nlelt fullad�st Draco, mint oly sokszor, ha valamit nagyon el akart ker�lni. „Ezt m�g megb�nod, Granger!”
McGalagony pengev�kony ajkait �sszecs�cs�r�tette, majd magabiztosan odas�t�lt Dracohoz.
- Kit�l hallotta ezt a pletyk�t, Mr. Malfoy? – k�rdezte �les hangon a professzor n�.
- �… v�rjunk csak. – sz�nlelt gondolkod�st Draco – Olyan ronda bozontos, csapzott haja volt, jelent�ktelen arca, �zl�stelen tal�rja �s hisztizett.
Hermione az ajt�b�l hallgatta v�gig a jelz�ket.
- �… eszembe jutott, Hermione Granger! – nevetett Draco – de csak egyed�l. A t�bbiek m�r mind a l�nyt n�zt�k, aki olyan er�b�l v�gta be az ajt�t, hogy az majdnem kiszakadt.
McGalagony professzor r�snyire sz�k�tette szem�t. Valami azt s�gta neki, hogy Malfoy legsz�vesebben Granger ut�n rohanna. Nem tudta, mi�rt van ilyen �rz�se, de ismerve ezt a fi�t, biztosan csak j�tszadoztak �rz�kei.
- Menjen, k�rjen t�le bocs�natot. Azt�n j�jjenek vissza az �r�ra. – adta ki a „b�ntet�st” McGalagony.
A legt�bben azt v�rt�k, hogy Malfoy ellenkezni fog, azonban olyan sz�lsebesen rontott ki az ajt�n, ak�r csak el�bb a l�ny.
Antonio csak lehajtotta a fej�t �s �jra �rezte: el fogja vesz�teni szerelm�t…
- Granger!!!!! – �v�lt�tte a folyos�kat r�va Malfoy.
Csak rohant egyik sarokr�l a m�sikra, kereste a k�nyvt�rban, az udvaron, a l�ny azonban sehol nem volt.
Feladta. Ballagott vissza a terem fel�, mikor Hermione l�pett ki el�. Draco v�gigm�rte a l�nyt. Karcs� alakj�n a tal�r olyannak hatott, ak�r egy arab n� fej�n a f�tyol: eltakarta n�ies idomait. A haja, igaz csapzott volt, m�gis j�l kiemelte a l�ny arcvon�sait, melyek ink�bb k�l�nlegesek voltak, mint sem jelent�ktelenek. Na, �s az a vad szem, mely �lland� t�zben �gett, most szokatlanul hatott a fi�ra…
- Figyelj ide, Granger. Nem kellett volna �tverned. – mondta Draco.
Hermione megvet�ssel n�zett r�.
- Itt egyed�l te versz �t mindenkit, aki az utadba ker�l. Mi a fen�nek mondtad el Antonionak azt a gusztustalan, undor�t� cs�kot? MINEK? – �v�lt�tte a f�jdalomt�l reszketve a l�ny.
Dracon hirtelen v�gigfutott a hideg. „Gusztustalan? Undor�t�?”
- A v�la k�rdezte, hogy mit csin�ltam veled, ami�rt … - Draco ink�bb nem akarta befejezni a mondatot.
Hermione tudta mi az. „�sszen�z�sek a Nagyteremben…” Teh�t, Antonio f�lt�keny erre a kis g�r�nyre…
- Honnan veszi Antonio, hogy n�zz�k egym�st? Ez elk�pzelhetetlen, felh�bor�t� �s … felfordul t�le a gyomrom.
Draco kezdett kij�nni a sodr�b�l. R� ilyeneket nem fog mondani senki, f�leg nem ez a kis s�rv�r�.
- El�g volt, Granger, el�g volt. Ha ilyen gusztustalan vagyok, minek n�zel a cs�k �ta? – k�rdezte a fi�.
Hermione feltartotta a fej�t �s elindult a terem fel�, arr�bb l�kve a fi�t.
- M�g besz�l�nk, s�r….v�r……� – ki�ltotta a l�ny ut�n, de alig b�rta kimondani az utols� sz�t.

Az �ra v�g�l folytat�dott mindkett�j�k sz�m�ra. A l�ny Antonio mellett �lt. A v�la lassan cs�sztatta volt bar�tn�je fel� er�s kez�t, majd hirtelen meg�rintette a combj�t. Hermione megremegett �jra ett�l az �rint�st�l, majd � is r�tette kez�t a fi� combj�ra.
- Szeretlek! – s�gta a v�la �rz�kien a l�ny f�l�be.

Draco n�zte a jelenetet �s �kl�t �nk�ntelen�l �sszeszor�totta. Hermione ekkor egy s�hajt�ssal egybek�tve �tpillantott a mardek�rosok fel� �s �jra �szrevette Dracot. Most � n�zte a l�nyt… Hermione csak megr�zta a fej�t, ahogy tekintet�k egybefon�dott. „Nem lehet, Malfoy…”