A k�vetkez� n�h�ny napban Antonio k�zellens�gg� v�lt, mivel Malfoy t�bbsz�r is l�tv�nyos �jul�st sz�nlelt. Legf�k�pp akkor mikor mindenki l�tta.
A v�la �pp M�giat�rt�net �r�n �lt, mikor megt�rt�nt az, amire m�r nagyon r�g�ta v�rt. Hermione egy pici pergament cs�sztatott a kez�be. (egym�s mellett �ltek)

Ron �s Harry, jobb dolog h�j�n, felfigyeltek a jelenetre.
- Hermione bele van esve a v�l�ba, ez biztos! – mormolta a v�r�s. Harry b�lintott �s szomor�an maga el� n�zett.
- �n is �gy l�tom. Alig van mostan�ban vel�nk. Eddig is sokat j�rt k�nyvt�rba, de ez m�r hozz� k�pest is sok. Az meg egyenesen hihetetlen, hogy Antonio is egy k�nyvmoly. – felelte Harry.
Ron sz�lesre h�zta a sz�j�t. Ahogy eln�zte ezt az Antonio-t, t�nyleg nem t�nt egy eminensnek, azonban kimagasl�an j� volt mindenben. Felt�n�en j�. Persze, tudta, hogy milyen v�r cs�rgedezik a fi� ereiben, �gy nem is csod�lkozott ezen.
- Ki tudja, Harry? – vonta meg a v�ll�t Ron. – Lehet, hogy szeret olvasni is. M�gis csak Dumbledore a nagyapja.
Harry k�r�ln�zett a teremben. M�g mindig t�bb l�ny n�zte �t, mint a tan�rt. Hermione egyre t�bb l�ny szem�ben a riv�list jelentette, ugyanis egyre gyakrabban fordult el�, hogy �sszes�gtak a h�ta m�g�tt, vagy nem k�sz�ntek vissza neki…
- Hermione akkor is megv�ltozott… Valamit titkol el�l�nk… Nem gondolod? – t�n�d�tt el Harry.
V�lasz nem j�tt, csak egy nagy puffan�s jelezte, hogy Ron feje a padon landolt. (elaludt)

Antonio izgatottan nyitotta sz�t az �sszehajtogatott pergament, melyre a k�vetkez� volt �rva:

”Szeretn�k veled besz�lni. Ma este a klubhelys�gben. �f�lkor.”

A v�la a k�vetkez�ket �rta vissza:

„Ott leszek. M�r nagyon v�rom…” – majd az �sszehajtogatott pergament Hermione kez�be cs�sztatta. �gyelt arra, hogy alig �rjen a l�nyhoz. Hermione megborzongott Antonio �rint�s�t�l. Majd belen�zett a koromfekete, cs�b�t� szemp�rba �s elveszett benne, mint mindig. Nem tudott t�le elszakadni. Antonio tiszt�ban volt ezzel �s elford�totta a fej�t. Ez m�g nem a megfelel� alkalom – gondolta. A l�ny zavartan olvasta a lapon l�v� sort �s legsz�vesebben kiugrott volna a b�r�b�l �r�m�ben.

Aznap, �jf�l

A kreol b�r�, fekete haj� fi� �jf�l el�tt t�z perccel �rkezett meg a tal�lkahelyre. A klubhelys�gben m�r egy l�lek sem volt, �gy b�ven volt hely. A kandall� el�tti fotelba �lt le, majd izgatottan v�rt.
Hermione pontosan �jf�lkor �rkezett. Szok�sos ruh�t viselt, de m�gis csinos volt. Legal�bbis Antonio gy�ny�r�nek l�tta. A l�ny sz�ve nagyot dobbant, mikor megl�tta a v�l�t a sz�kben. Halv�ny mosoly jelent meg az arc�n: Antonio ugyanis l�that�an sokat k�sz�lt a mai est�re, eleg�nsan volt fel�lt�zve, haj�t mintha bezsel�zte volna… (Fixulus a b�b�jjal csin�lta meg).
Ahogy meghallotta a l�ny l�pteit, fel�llt, majd egyenesen Hermione szem�be n�zett. A l�ny is visszapillantott r�, de most uralkodott mag�n �s gyorsan le�lt a fi� mell�.
- Arr�l szeretn�k veled besz�lni, hogy mif�le b�b�jt haszn�lt�l a m�ltkor Draco ellen. – hadarta el a l�ny, de �rezhet�en nagyon zavarban volt, ugyanis a mondat v�ge fel� megcsapta orr�t Antonio illata…
- Ez�rt h�vt�l ide? – k�rdezte a v�la m�ly, f�rfias hangj�val.
- Igen. – felelte bizonytalanul a l�ny.
- J�l van. Tudod, ap�m aranyv�r�, any�m viszont v�la. Ap�m nem nagy var�zsl�, de k�ztiszteletben �ll. Nem az�rt, mert tiszteletet �rdemelne, hanem az �desapja, vagyis a pap�m miatt. K�rlek, ne k�rdezd meg ki az, nem l�nyeges. A var�zsige, amit hallott�l egyike a csal�di titkainknak: csak nagypapa, apa �s �n tudn�nk megfelel�en haszn�lni, senki m�s. Ha nem egy Dumbledore haszn�lja…. Uramisten! – feh�redett el Antonio.
Hermione kiss� kipirultan n�zett r�, nem akart leleplez�dni, ez�rt megh�kken�st sz�nlelt. („Lassan jobb sz�n�sz leszek, mint Malfoy.” – jutott esz�be)
- Dumbledore a te nagypap�d? – n�zett a v�l�ra kerek szemmel.
- Igen… De, ha b�rki m�s megtudja… nekem v�gem. Mehetek vissza a Var�zslatos V�l�k Mag�niskol�ba. Sz�rny� egy hely. Soha nem b�rtam a t�bbi v�l�t. Bek�pzeltek a v�gtelens�gig, azt hiszik, b�rmit megtehetnek. Ez�rt nem b�rom Malfoyt. R�juk eml�keztet.
- �g�rem, a mi titkunk marad. – mondta halkan Hermione.
Ezut�n sok�ig csendesen �ltek egym�s mellett. A v�la keze egyre k�zelebb haladt Hermione kez�hez. Az �rint�s �ram�t�sk�nt �rte a l�nyt, aki �pp elgondolkodott. L�that�an �sszerezzent.
- Nem akartalak megijeszteni, ne haragudj… - suttogta a v�la. A fi� m�r k�zvetlen�l mellette �lt. Hermione v�gigm�rte, majd szeme meg�llapodott a fi� sz�j�n. Olyan sz�p, �velt ajka volt Antonionak, hogy a l�ny odaadott volna b�rmit egy cs�kj��rt. Antonio – v�la l�t�re – �rezte ezt a hatalmas v�gy�d�st �s most v�gre egyszer � is hasonl�an �rzett. Ajkai csigalass�s�ggal k�zeledtek Hermione fel�, aki lecsukta a szem�t. Antonio v�gigsim�totta egyik ujj�t a l�ny arc�n, majd szenved�lyesen megcs�kolta. Hermione sz�m�ra most m�r teljesen mindegy volt minden. Ha megbukik a RAVASZ-on, h�t megbukik. Ha Malfoy �sszej�n Pansyvel, h�t j�jj�n…
A cs�k ut�n zavartan n�ztek egym�sra, majd a fi� t�rte meg a csendet.
- Te vagy az els�, akit sz�vesen megcs�koltam. – vallotta be.
- Ugyan m�r!? – s�t�tte le szem�t a l�ny.
- Hidd el.
- Sajn�lom, de mennem kell aludni. K�s�re j�r. J� �jszak�t! – viharzott volna el a l�ny, de Antonio m�g ut�na ki�ltott.
- K�s�re j�r, de te mondtad az �jf�lt. Egy egyszer� var�zsige miatt… - kacsintott a fi�. – Adok �rte k�t puszit a pap�nak. Sz�p �lmokat!