Hermione olyan hirtelen fordult meg az �rint�sre, hogy Antonio szinte nem is �rz�kelte.
- Menj�l csak! – �s a bej�rat fel� mutatott, mik�zben kez�vel beseg�tette a l�nyt. Ebben az �rint�sben nem volt semmif�le h�ts� sz�nd�k, szimpla udvariass�g volt. Most m�gis t�bb l�ny n�zett �gy Hermione-ra, mint a gonosz cs�b�t� megtestes�t�j�re, aki elvette t�l�k �let�k szerelm�t.
- Le�lhetek hozz�d? – k�rdezte a l�nyt�l, aki eln�zve a t�rsas�gukat nem igaz�n tudott �r�lni a k�rd�snek.
Hermione b�lintott egyet �s elment megkeresni egy �tkok hat�sair�l sz�l� k�nyvet. Eg�sz d�lut�n sz�tlanul �ltek �s olvastak, csak a l�ny n�zett egyszer-k�tszer a lapok f�l�. El�rkezett a vacsoraid�. Hermione lassan fel�llt, ekkor Antonio is kiz�kkent az olvas�sb�l.
- Hov� m�sz? – k�rdezte.
- A nagyterembe, vacsor�zni. J�ssz te is? – k�rdezte, de csak udvariass�gb�l a l�ny.
- Megyek. – felelte a fi�.
L�that�an nem �r�lt a v�lasznak Hermione, mivel tudta: a nagyterembe l�pve t�bb sz�z gyilkos pillant�snak lesz kit�ve…
Hangtalanul ballagtak egym�s mellett a folyos�n.
- Tudod, te vagy az els� ember, akivel besz�ltem itt. – mondta a fi� �s hangja szomor�an csengett.
- De h�t mi�rt? – n�zett r� a l�ny.
Antonio a szem�be n�zett, melyt�l a l�ny kiss� elgyeng�lt �s csak ekkor v�laszolt.
- Mit �rezt�l most?
- Mikor?
- Amikor a szemedbe n�ztem.
- �szint�n sz�lva, nem t�bbet, mint, mikor egy j�k�p� fi� r�m n�z.
Antonio sz�rakozottan b�lintott. Igaz�n nem erre a v�laszra sz�m�tott.
- Tudod, r�m m�g soha nem mondt�k, hogy j�k�p� lenn�k. Mondt�k, m�r hogy ellen�llhatatlan, vonz� �s mindent, amit el tudsz k�pzelni. De ez mind a v�la v�rb�l fakad. Itt senki nem k�v�ncsi arra, milyen vagyok, milyen ember… - Antoniob�l csak �gy d�lt a sz�, �s a l�ny m�r lassan kezdte megsajn�lni.
- Ezen csak �gy v�ltoztathatsz, ha bar�tkozol valakikkel. Meg kell tanulnod elfogadtatni azt, hogy m�s vagy, mint a t�bbiek. Legf�k�ppen, viszont neked kell elfogadnod �gy magad. – magyar�zta Hermione.

�szre sem vett�k �s m�r a nagyteremben voltak. Ahogy bel�ptek, t�bb szemp�r is elid�z�tt a k�l�n�s p�roson �s innen-onnan megjegyz�sek �s nevet�s hallatszott. Harry �s Ron szint�n meglep�dtek, de megpr�b�lt�k visszafogni magukat.
- Sziasztok. A nevem Antonio Brown. – ny�jtotta a k�z�t Harry�k fel�.
- Ugye, nem zavar titeket, ha Antonio vel�nk vacsor�zik? – k�rdezte f�l�nken Hermione.
Ron igaz vetett r� n�h�ny sz�r�s pillant�st, m�gis beleegyezett.
- �lj le nyugodtan. – mondta v�g�l pont Ron.
A k�vetkez� pillanatban Draco Malfoy �s csatl�sai l�ptek be a nagyterembe (Pansy m�r a mardek�ros asztaln�l figyelte Antoniot). Draco szeme v�gigp�szt�zta a termet �s ekkor… megl�tta a v�la fi�t. Megb�kte Crakot �s Monstrot, majd fej�vel a griffend�les asztal fel� b�k�tt.
- N�zz�tek csak, Potterk�nek �j bar�tja akadt. Menj�nk oda. – parancsolta a j�k�p� sz�ke.
Gorill�i k�vett�k.
Mikor oda�rtek az asztalhoz, Malfoy j� hangosan kezdett besz�lni.
- B�v�l a bar�ti t�rsas�g? Nem el�g egy s�rv�r�, egy Weasley, most m�r egy korcs f�lv�r� is kell, Potter? – n�zett gusztustalan tekintettel Harry szem�be.
V�laszra m�r nem maradt Harrynek ideje, mert Antonio felugrott �s el�h�zta a p�lc�j�t.
- Ne merd m�g egyszer a l�nyra azt mondani, hogy s�rv�r�! �s r�m se azt, hogy korcs. Te mennyivel vagy jobb, Malfoy? Ap�m ismer titeket, a nagyap�m, m�g jobban… Gusztustalan az eg�sz fam�li�d… - v�gott vissza Antonio, mik�zben m�g mindig Dracora tartotta a p�lc�j�t.
- Egy. �n akkor mondok ak�rmit Grangerre, amikor akarok. �n m�r r�gebb �ta ismerem, mint te. Kett�. Azt meg k�tve hiszem, hogy neked – �s enn�l a sz�n�l j�l v�gigm�rte a v�l�t – b�rmi k�z�d is lenne az �n csal�domhoz. H�rom. Egy f�lv�r korcs vagy �s ezen nem tudsz v�ltoztatni.
Antonio m�g hagyta, hogy Draco befejezze a mondatot, de azut�n, p�ccintett egyet p�lc�j�val �s Draco m�r elv�g�dott a padl�n.
Malfoy pr�b�lta el�venni a p�lc�j�t, de keze nem engedelmeskedett, csak mozdulatlann� dermedve a f�ld�n fek�dt.
- Valaki seg�tsen! – ki�ltozott Draco, de a v�lasz, csak hahot�z�s volt. A sz�ke mardek�ros �gy �rezte, m�g senki nem sz�gyen�tette meg ennyire. Hermione len�zett Dracora, aki tal�n a hat �v alatt el�sz�r n�zett �gy r�. A l�ny �gy �rezte, m�g ha kedvenc ellens�ge fekszik is a f�ld�n, ez most egy kiszolg�ltatott helyzet.
P�lc�t fogott �s elmormolta az ellenb�j�jt.
Draco nem k�sz�nte meg a tett�t, csak h�trafordult egyszer �s a l�nyra n�zett. Antonio ek�zben olyan nyugodtan kezdett bele a vacsor�j�ba, mintha semmi se t�rt�nt volna.
Malfoy m�r Pitonnal �rkezett vissza.
- Mit hallok? – fordult Antonio fel�. N�lunk, a Roxfortban nem szok�s di�kokat b�ntalmazni.
- Tudom, hogy mi a szok�s itt. – felelte kurt�n Antonio, majd jelent�s�gteljesen a professzor szem�be n�zett, aki ett�l – nem lehet… - mintha zavarba j�tt volna…
- Mindenesetre, 5 pontot levonok a Griffend�lt�l. – z�rta volna le a t�m�t Piton.
Draco azonban hangot adott felh�borod�s�nak.
- ����t�ttt?? – ny�sz�r�gte megsemmis�lten Draco. Ha m�r Piton is csak �t pontot von le ett�l a f�lv�r vad�llatt�l, akkor neki itt m�r nincs keresni val�ja.
Ekkor Dumbledore l�pett be a terembe �s � is Antonio fel� vette az ir�nyt. Az �reg m�lt�s�gteljesen l�pkedett �s szeme idegess�get t�kr�z�tt. Malfoy �gy �rezte, v�gre valaki megtorolja Antonio tett�t, de nem �gy t�rt�nt.
- Szeretn�k besz�lni veled. Gyere MAJD fel a szob�mba. – mondta az igazgat� �s elment.
Harry�k �sszen�ztek. Biztosak voltak benne, hogy az a „majd” ma este lesz, mikor megitatj�k vele �jb�l a semleges�t� b�jitalt.

A lefekv�s ideje hamar elj�tt. Mikor m�r mindenki aludt, Harry �s Ron a l�thatatlann� t�v� k�peny t�rsas�g�ban elindult a l�pcs�h�z Hermione-�rt.
- De j�, hogy itt vagytok… - mondta izgatottan a l�ny. – El�bb Malfoy-t l�ttam elmenni.
- Pitonhoz megy, ez biztos. – mondta Ron.
- Nem, szerintem Dumbledore-hoz. – felelte Hermione. Harry egyet �rtett vele.
Elindultak Dumbledore szob�ja fel�. A k�szoborn�l ott volt mindk�t fi�, az igazgat� m�g nem j�tt le. Gyilkos tekintettel n�ztek egym�sra.
- Mit akarsz Grangert�l? – k�rdezte egyszer csak Draco.
- Mit �rdekel az t�ged? Kedves l�ny. – v�laszolta egykedv�en a v�la.
- Kedves? Mindig is tudtam, hogy az ilyenek…hogy rossz az �zl�setek.
Hermione kiss� szomor�an pillantott Harry�kre, akik csak megr�zt�k a fej�ket. Ki gondolta volna, hogy a k�z�s t�m�juk pont Hermione lesz?
Nemsok�ra a k�sz�rny m�g�l el�l�pett Dumbledore. Antonio arca azonnal felvidult �s mintha megindult volna fel�….azt�n meg�llt.
- Azt szeretn�m t�letek k�rni – kezdte – hogy t�bbet ilyen ne forduljon el�. Legf�k�pp t�led, Antonio �s szigor� pillant�st vetett a fi�ra. Draco �nel�g�lten mosolygott.
- De, term�szetesen ez r�d is vonatkozik, Draco. Legk�zelebb m�r b�ntet�s j�r �rte, mindkett�t�knek.
Mindketten indulni akartak, mikor Dumbledore intett a v�l�nak, akik m�g ott maradt.
- Mi�rt kellett ezt csin�lnod, Antonio? Ne hozz sz�gyent r�m. – �s gyeng�den mag�hoz �lelte a fi�t.
- De, nagyapa… Malfoy azt mondta arra a l�nyra, hogy s�rv�r�, r�m pedig azt, hogy korcs.
Erre az igazgat�nak is �sszeszorult a sz�ve, tudta, mennyire b�ntja a fi�t, ha a sz�rmaz�s�val cs�folj�k.
- Legy�l b�szke arra, hogy ki vagy. �s megs�gom, Draconak is vannak �rz�sei…
- Szerintem nincsenek. – z�rta le Antonio, majd elb�cs�zott az igazgat�t�l.

Harry�k d�bbentek hallgatt�k v�gig ezt a jelenetet. �lmukban sem jutott volna esz�kbe, hogy Antonio Brown, a v�la fi�, Dumbledore unok�ja. �s az sem, hogy Draco Malfoynak vannak �rz�sei…