M�snap a nagyterem fel� igyekezve m�r tudt�k, hogy mi az oka a hatalmas pergamenteknek, melyek a folyos�n hirdett�k, hogy Dumbledore �sszeh�vja a di�kokat d�lut�n 5 �rakor. Hermione a szokottn�l kiss� izgatottabbnak t�nt, s ezt Harry-�k sem hagyt�k sz� n�lk�l.
- Rem�lem, nem fogsz beleesni. – morogta Ron. – El�g volt nek�nk Krum is.
- Mit akarsz ezzel mondani? Viktorral csak bar�tok vagyunk. – m�ltatlankodott Hermione. – �s egy�bk�nt is, r�m nem lesz hat�ssal: hiszen tudjuk, hogy f�lv�la.
Ron b�logatott (nem t�l meggy�z�en), mivel �pp tegnap olvast�k a v�la f�rfiak jellemz�it, �s a l�ny igen er�s hangon kiemelte, hogy ha egy v�la hat�ssal AKAR lenni valakire, akkor tud is.
- Dumbledore nem engedn� ide, ha vesz�lyes lenne. – kapcsol�dott be Harry is a besz�lget�sbe.
Ron megr�ntotta a v�ll�t.
- A dementorokat is ideengedte.
- Az miniszt�riumi rendelet volt �s az�rt egy di�k fi� �s egy dementor nem eml�thet� egy lapon, nem gondolod, Ron? – k�rdezte Hermione.
- L�tod, m�g itt sincs a v�la, de m�r most �sszevesz�nk.
- Arr�l nem is besz�lve, hogy �n m�g eml�kszem egy francia l�nyra, tal�n Fleur volt a neve…Nem r�mlik? – v�gott vissza a l�ny.
- El�g volt ebb�l. – ki�ltott r�juk Harry. – M�r f�j a fejem az �r�k�s vit�itokt�l.

A d�lel�tti �r�k viszonylag gyorsan elteltek. �tv�ltoz�stanon McGalagony professzor meger�s�tette benn�k a gyan�t, hogy d�lut�n mutatj�k be a titokzatos idegent.
- T�j�koztatom �n�ket – ha eddig nem vett�k volna �szre – hogy ma d�lut�n �t �rakor mindenki sz�veskedj�k a Nagyteremben lenni. �j di�k �rkezik iskol�nkba.
A m�giat�rt�net �r�t megint v�gig aludt�k. Most az egyszer Hermione is csak �veges tekintettel n�zett Binns professzorra, aki a koboldfelkel�sek okair�l �s k�vetkezm�nyeir�l besz�lt, olyan �t�l�ssel, hogy a legt�bb di�k ink�bb b�ntet�munk�t v�llalt volna Friccsel, mint sem, hogy v�gig�lje ezt az �r�t.
Hermione, b�r mag�nak is nehezen vallotta be, arr�l �br�ndozott, hogyan is n�zhet ki az a v�la fi�. „Vajon sz�ke, mint…Malfoy?” Ugrott be Draco g�nyos arca a l�nynak. „Vagy v�r�s, mint Ron?” – Ez m�r picit felder�tette. �rdekes lenne egy vonz� v�la fi� v�r�s tincsekkel, de ezen gondolat�ra lelkiismeret-furdal�sa lett egyb�l. „Vagy fekete, mint Krum?” – Krumot is vonz�nak tartotta, de ink�bb a bels� tulajdons�gai miatt. „Vagy tal�n barna, mint Cedric volt?” – Ez nem tudta mi�rt jutott az esz�be, tal�n mert eddig Diggory-t tal�lta a legvonz�bb fi�nak a Roxfortban, de � meghalt Voldemort keze �ltal… E m�l�z�sb�l Ron z�kkentette ki.
- V�ge-az-�r�nak-Hermione! – tagolta Ron a szavakat.
- J�l van, nem vagyok teljesen h�lye, hogy �gy besz�lj velem. – felelte a l�ny.
Harry sz�r�s szemekkel r�n�zett Ronra, majd elh�zta a fi�t.
- �t el�tt �t perccel a l�pcs�n�l tal�lkozunk. – intett Hermione �s a k�nyvt�r fel� vette az ir�nyt.

A d�lut�ni �r�k l�zas v�rakoz�ssal teltek. Legt�bben az illet� nem�r�l �s kin�zet�r�l besz�lgettek.
- �n biztos vagyok benne, hogy egy bomban� j�n ide. Ez�rt ez a nagy felhajt�s… - mondta teljes meggy�z�d�ssel Dean Thomas Harrynek.
A fi� b�lintott.
- Szerintem is. („Ha tudn�d…”)
Hermione h�l�term�ben is nagy volt a k�sz�l�d�s. Mindenki a haj�t igazgatta, ruh�t pr�b�lt, kiv�ve a l�nyt. Tudta, hogy sokkal szebb l�nyok j�rnak a Roxfortba, �s nem is akart okot adni Ronnak egy �jabb veszeked�sre. �s az sem biztos, hogy tetszeni fog neki a fi�…

A Nagyterem m�r f�l �tkor zs�fol�sig telt a di�kokkal. Harry-�k az utols�k k�z�tt �rkeztek, �s elfoglalt�k hely�ket a Griffend�l asztal�n�l. Hermione �tpillantott a Mardek�rosokhoz �s tekintete �sszetal�lkozott Draco-�val, de mindketten zavartan kapt�k el fej�ket. A k�vetkez� pillanatban Malfoy m�r gorill�ival nevetg�lt �s er�sen mutogatott a l�ny fel�. Hermione unottan megr�zta a fej�t. „Mekkora egy szem�t vagy, Malfoy.”, gondolta.
A k�vetkez� percek az izgatott v�rakoz�s jegy�ben teltek, m�g nem megjelent Dumbledore, m�g egyed�l.
- Az�rt h�vtalak �ssze titeket – mondta hat�rozott, er�s hangon – mert �gy gondolom, �j di�kt�rsatokat is megilleti a cerem�nia, mely a Roxfortban hagyom�nny� v�lt. A Teszlek S�veg mindannyiotok el�tt ki fogja v�lasztani Antonio Brown h�z�t. Ismerj�tek �s fogadj�tok szeretettel �t a Roxfortban.

A terembe egy fekete, r�vid haj�, k�z�pmagas, izmos fi� l�pett be. Fekete szem�vel idegesen k�rbetekintett, val�sz�n�leg, azt n�zte, hogy ki n�z r�, �GY… Sajnos, t�bben is. A teremben t�bb l�ny sz�ve megdobbant �s olyan szenved�llyel b�mult�k �t, mintha csak � �rte �ln�nek. Hermione sz�nd�kosan nem n�zte meg jobban Antoniot, b�ven el�g volt neki az az egy pillant�s is…
„Csak az�rt van, mert v�la” – bizonygatta mag�nak Hermione. Mikor legk�zelebb r�pillantott m�r a fi� fej�n volt a S�veg, de az j� sok�ig nem sz�lalt meg. Azt�n egyszer csak…
- GRIFFEND�L! – �v�lt�tte a s�veg.
E h�z l�nyai egy emberk�nt sik�tottak f�l, a t�bbiek viszont hol zokogtak, hol csal�dottan b�logattak.
Hermione azon kapta mag�t, hogy nem tudja levenni szem�t a fi�r�l, de azt�n m�gis meger�ltette mag�t �s �tn�zett a mardek�rosokhoz. Draco �jra n�zte, de most nem kapta el tekintet�t, mely s�t�t volt �s… csal�dott. A l�ny tudta, hogy Draco riv�lisra lelt Antonio szem�ly�ben. Eddig sok l�nynak tetszett a mardek�ros, �s ezt igen neh�z lehetett feldolgoznia.

A k�vetkez� n�h�ny napban sokan kezdt�k megszokni Antonio-t, aki szint�n hatod�ves volt. El�tte egy mag�niskol�ba j�rt, de sz�lei ebben az �vben �gy d�nt�ttek, szoknia kell a t�rsas�got.
- N�zd csak, hogy b�mulja Parvati… - b�k�tt egy barna l�ny fel� Ron.
- Hadd n�zze. Mi�rt zavar ez t�ged? – k�rdezte k�z�mb�sen Hermione, aki szint�n azok k�z� tartozott, akik m�r nem �jultak el Antoni�tol.
A fi� egy�bk�nt egyed�l j�rk�lt eg�sz nap, senkivel nem besz�lt a tan�rokon k�v�l.
�r�k ut�n Hermione szok�s�hoz h�ven elindult olvasgatni a k�nyvt�rba. Harry �s Ron egy sakkpartit terveztek be d�lut�nra.
Ahogy a k�nyvt�r fel� vezet� folyos�n ment, valaki meg�rintette a v�ll�t. Hermione megfordult �s Antonio-val tal�lta szemben mag�t. Tekintet�k tal�lkozott. A l�ny megb�v�lve n�zte ezt a t�k�letes v�g�s�, m�lyfekete szemp�rt. �gy �rezte, enn�l nem lehet szebb a f�ld�n senkinek. Azonban er�t vett mag�n.
- Mit szeretn�l? – k�rdezte.
- Meg tudn�d mondani merre tal�lom a k�nyvt�rat? – k�rdezte f�rfias hangon Antonio.
- �pp oda megyek. Gyere ut�nam. – indult el gyors l�ptekkel a l�ny.
- Mehetek veled, esetleg? – k�rdezte b�tortalanul a fi�.
Hermione szeme kerekre ny�lt a meglepet�st�l, de bel�l folyamatosan gy�zk�dte mag�t arr�l, hogy nem szabad f�lre�rtenie a helyzetet.
- �…term�szetesen. K�rdezhetek valamit? Te �r�lsz annak, hogy v�la vagy?
- Honnan gondolod, hogy az vagyok? – s�t�tte le a fej�t a sr�c.
- Mindenki tudja. – nyugt�zta a l�ny.
- H�t, ez csod�latos. – s�hajtott.
Hermione nem tudta mi�rt nem �r�l ennek Antonio, hiszen a v�l�k �ltal�ban kihaszn�lj�k az adotts�gaikat. A l�ny abba is belegondolt, hogy ha semleges�t� b�jital n�lk�l lenne itt ez a fi�, tal�n egy sz�t sem b�rna kiny�gni…
A k�nyvt�r el�tt kinyitotta Hermione el�tt az ajt�t, majd el�re engedte �s k�zben v�gigsim�totta a l�ny h�t�t…