A l�ny hirtelen nem tudta, mit mondjon, csak zavartan les�t�tte a szem�t.

- Ne agg�djon m�r! Tegnap este mi�rt nem v�rt meg az eb�dl� el�tt? �gy l�tszott, mintha n�gyszemk�zt akarna besz�lni velem, �gy kimentettem magam p�r percre a gy�l�sr�l, de m�r nem volt ott.

- Azt hittem, m�r nem tudunk besz�lni, �s felmentem az emeletre – suttogta a l�ny, m�g mindig megillet�dve.

- Nos, mi a probl�ma? Nem �gy n�z ki, mint aki megoldotta tegnap �ta!

- A legjobb lenne, ha felj�nne velem a szob�mba, professzor – k�z�lte Hermione. Ez el�g k�t�rtelm�nek hallatszott, �gy folytatta: - Ott van egy kisebb probl�m�m, uram.

- Rendben, menj�nk – �llt fel nagyot s�hajtva Piton.

Az emeleten a Weasley testv�reknek nyoma sem volt, Hermione nagy �r�m�re. Kinyitotta ajtaj�t, �s el�re k�ldte a professzort, aki azonban udvariasan �t k�ldte el�re. Mikor mindketten a szob�ban voltak, a l�ny gyorsan becsukta az ajt�t. Piton k�rd�n n�zett r� eg�szen addig a pillanatig, am�g a pul�ver m�g�l fel nem csend�lt a szok�sos szitok�radat. Hermione elv�r�s�d�tt, de tan�r�ra n�zett. Piton a k�p el� l�pett �s levette r�la a ruh�t.

A k�p egy pillanatra befogta a sz�j�t meglepet�s�ben, hogy unok�ja �ll el�tte.

- �dv�z�llek, Pineus – k�z�lte Piton szinte udvariasan.

- Oh… hello Perselus – sz�lt vissza a k�p, de hamar elm�lt a zavara. – Felj�tt�l megl�togatni a szeret�det? Ugye nem a szemem l�tt�ra fogtok…

A k�p id�ig jutott, amikor Piton egy var�zsig�t k�ld�tt r�. Ezut�n m�r csak t�togni tudott, hang nem j�tt ki a tork�n.

- Nem lehetett kellemes �jszak�ja, Miss Granger – n�zett a l�nyra kifejez�stelen arccal.

- �… az�rt aludtam n�h�ny �r�t, k�sz�n�m uram – mondta a l�ny, �ri�si zavarban.

- Eln�z�s�t k�rem rokonom nev�ben – folytatta Piton. Nem t�l kellemes t�rsas�g, �s a sz�kincse se sug�roz t�l sok j�lnevelts�get – tette hozz� mosolyogva. – M�g ha szeret�k is lenn�nk, akkor se lenne joga �gy besz�lni �nnel – f�zte hozz�, mire a l�ny �jra elpirult.

- F�leg a sz�rmaz�som nem tetszett neki, uram – mondta.

- A Piton csal�d igen r�gi, �gy egyes rokonaim jobban fenn hordt�k az orrukat, mint kellett volna – k�z�lte a f�rfi, mik�zben p�lc�ja n�h�ny mozdulat�val levette a k�pet a falr�l. – A k�pet elviszem egy haszn�laton k�v�li szob�ba. A nap folyam�n majd hozok egy m�sikat… ne, ne ijedjen meg, azon nem egy rokonom lesz – nevetett fel, l�tva a l�ny r�m�lt arc�t. – B�r ha van kedve, most velem j�het, �s kiv�laszthat egyet saj�t maga.

Hermione b�lintott, �gy elhagyt�k a szob�t.

- Mr. �s Miss Weasleynek nem akadt gondja a festm�ny�vel? – k�rdezte Piton m�r a l�pcs�n.

- Nem tudok r�la… b�r �k sok id�t t�lt�ttek tegnap a szob�jukban, �gy nem val�sz�n�.

Egy �res �s poros szob�ba l�ptek be, ahol csak egy-k�t letakart b�tor �llt, a fal viszont tele volt k�pekkel. A nagypapa megkapta m�lt� hely�t egy sarokban, mik�zben Hermione �j k�pet v�lasztott a falr�l. Egy olyan k�pre esett a v�laszt�sa, amin egy kis h�zik� �llt egy erd� k�zep�n egy vir�gos r�t mellett.

- J� v�laszt�s – mondta Piton. – B�r ez a hely a val�s�gban m�g szebb.

- J�rt m�r ott? – k�v�ncsiskodott a l�ny.

- Igen, �gy �r�k�ltem. �gy terveztem, egyszer majd odak�lt�z�m – ny�lt meg a f�rfi. – Ha majd… ha majd m�s lesz a helyzet…

Hermione tudta, hogy a h�bor� v�g�t v�rja a f�rfi.

- Sz�p lehet ott �lni. Persze nem egyed�l… - n�zett Pitonra, de � erre m�r nem reag�lt.

-------

Este Piton rosszkedv� volt, �s nem tudta, mi�rt. Tal�n Hermione Granger szavai sebezt�k meg? Nem tudta biztosan.

Nem is �rtette, mi�rt mondta el a l�nynak j�v�beli terveit. Err�l m�g soha senkinek nem besz�lt. Egy h�zik� az erd�ben, nem t�l messze a k�lvil�gt�l… �s igen, kellene oda egy t�rs is. A gyerekekhez tal�n m�r t�l �reg – meg �gyse val� ap�nak -, de egy t�rs… egy feles�g j� lenne.

Hirtelen egy k�p villant az agy�ba. S�t�l �lomh�za fel�, hirtelen kiny�lik az ajt� �s Hermione Granger fut el�je �lel� karral, m�g�tte pedig egy p�tt�m, fekete haj� kisfi� les ki az ajt�n…

-B­a*a meg! – mordult fel hirtelen hangosan Piton. – Nem vagyok norm�lis! S�rg�sen el kell mennem csajozni, hogy kiverjem ezt a frusk�t a fejemb�l!

--------

Hermione Granger j�kedv�en fek�dt �gy�ban. Pillant�sa el-elkalandozott a kez�ben tartott k�nyvr�l az �lomh�zik�s k�pre. Azon gondolkodott, milyen lenne egy ilyen helyen �lni. Vonz�nak tal�lta az �tletet. Egy szeret� f�rfival kettesben sz�vesen el�ldeg�lne egy ilyen h�zik�ban. A szeret� f�rfi hely�be persze Viktor Krumot k�pzelte, akivel m�r j� ideje j�rt.

- Nem, Viktor nem �lne ilyen helyen… - h�zta el a sz�j�t. Majd gondolt egyet: mivel �gyis Piton� a h�z, vele is �lmodozhat nem? Lerakta a k�nyvet, lekapcsolta a villanyt, becsukta a szem�t, �s m�ris kezd�d�tt a bels� mozi: Piton begy�jt a kandall�ba, m�g � gyertyaf�nyes vacsor�hoz ter�t, Piton f�t v�g, m�g � n�zi fels�test�n az izmok j�t�k�t, este lekapcsolj�k a villanyt �s a meleg takar� al� b�jnak… itt akadt el a fant�zi�ja. Egyszer�en nem tudta elk�pzelni mag�t, ahogy ennyire k�zel ker�l b�jitaltan tan�r�hoz… aki r�ad�sul majdnem h�sz �vvel id�sebb!

------

�jjel nagy s�rg�s-forg�sra �bredt. K�nt�st kapott mag�ra, majd kiment a szoba el�. Az egyik – eddig – �resen �ll� szoba ajtaja nyitva volt, �s onnan j�tt a zaj.

Bent furcsa l�tv�ny t�rult a szeme el�. Draco Malfoy fek�dt eszm�letlen�l �s v�resen az �gyon. Piton, Dumbledore �s Madam Pomfrey vette k�r�l k�l�nb�z� ken�cs�kkel �s b�jitalokkal.

- Seg�thetek? – k�rdezte meg a l�ny a feln�ttekt�l. L�tta, hogy most minden seg�t� k�zre sz�ks�g van.

- Hermione, de j�, hogy itt van! – s�hajtott fel az igazgat�. – Megtenn�, hogy lemegy a kandall�hoz? Luna Lovegoodot ott hagytuk egyed�l. Foglalkozna vele, �s felhozn� ide, az emeletre? Neki az ijeds�gen k�v�l semmi baja.

Hermione leszaladt Lun�hoz, aki s�rva borult a nyak�ba. Esetlen�l vigasztalni pr�b�lta, mik�zben azon gondolkodott, hogy vajon m�gis mi t�rt�nhetett? Hamarosan megtudta Lun�t�l.

- Hal�lfal�k t�madt�k meg a h�zunkat – s�rta a l�ny. – Megsebes�lt az ap�m, most a Szent Mung�ban van. Engem is meg akartak �lni, de az egyik�k megv�dett. Szembesz�llt a t�bbi csukly�ssal, �gy � sebes�lt meg. Azt… azt hiszem, Malfoy volt az!

- Igen, fenn van az emeleten. �ppen most pr�b�lj�k meggy�gy�tani – f�zte hozz� Hermione.

Felvezette Lun�t az emeletre, �s az egyik puha fotelba �ltette. Nemsok�ra kij�tt Piton, aki kinyitott egy h�l�szob�t Lun�nak. Hermione mellette maradt, am�g �lomba nem s�rta mag�t. Ut�na �tment Draco szob�j�ba. A fi� m�r sokkal jobban n�zett ki, de m�g nem t�rt mag�hoz.

- Perselus, ugye nem b�nod, ha ez a k�t fiatal is itt marad n�lad egy darabig? – k�rdezte Dumbledore �ppen.

- Maradhatnak. A h�zam lassan m�r �gyis olyan, mint egy �tj�r�h�z! – mordult fel ink�bb idegesen, mint m�rgesen Piton. – Draco t�nyleg a hal�lfal�kkal volt?

- Luna azt mondta, hogy megv�dte az �let�t a t�bbi hal�lfal�t�l – k�z�lte Hermione, b�r senki sem k�rdezte. Piton d�bbenten n�zett r�.

- Nem k�rd�ses, hogy Imperius �tkot sz�rtak r� – sz�rta k�zbe Poppy. – Tal�n siker�lt legy�znie, �s v�g�l a j� oldalra �llt. Ez mindenk�ppen a jav�ra fog sz�lni a b�r�s�gon.

- B�r�s�gon? – s�padt el Hermione.

- Igen. R�szt vett egy hal�lfal� t�mad�sban. Ha az apja, vagy valaki m�s k�nyszer�tette, fel fogj�k menteni, miut�n kihallgatt�k Veritaserummal. De ha nem… r� is az Azkaban v�r! – suttogta Dumbledore.

Piton er�tlen�l egy sz�kre rogyott. Az unoka�ccse lehet, hogy hal�lfal�? Nem, az nem lehet! Nem k�vetheti el ugyanazt a hib�t � is…