Az utols� l�pteket m�r siet�sebben tettem meg. Kezeimet fejem el� emeltem, v�dekez�sk�p. A fal nagyon szil�rdnak l�tszott. M�r el�re felsikoltottam az �tk�z�s f�jdalma miatt, �m egy�ltal�n nem az t�rt�nt, mint amire sz�m�totta,. Ahelyett, hogy h�traestem volna az �tk�z�st�l, el�re zuhantam, r�ad�sul arccal a f�ldnek. Igaz�b�l fel sem fogtam m�g, hogy mi t�rt�nt, az egyik pillanatban l�ttam m�g egy hatalmas vonatot, majd er�s f�jdalom sz�rt a fejembe �s els�t�t�lt el�ttem a vil�g.

Halk, suttog� hangokra �bredtem. A fejem sajgott.

- �s m�gis, hogy ker�lt ide? – k�rdezte egy n�i hang.
- Nem tudom, azt hittem egy di�k az, t�nyleg nem tudja, hogy kicsoda? – most egy f�rfi hangot hallottam.
- Fogalmam sincs r�la.

�gy gondoltam nem illene enn�l tov�bb hallgat�zni, �gy halk ny�sz�rg�seket kiadva kinyitottam a szemem, majd a fejemet fogva fel�ltem. R�gt�n k�t csod�lkoz� szemp�rral tal�ltam szemben magam. Egy �sz haj�, szigor� tekintet� id�sebb n� �llt el�ttem, valamint egy fiatalabb f�rfi.

- �hm… j� napot… megmondan�k, hol vagyok? – k�rdeztem az els� dolgot, ami az eszembe jutott.
- A vonaton – felelte a f�rfi.
- Hogy hol? – k�rdeztem emeltebb hangon, mik�zben felpattantam.
Most n�ztem csak k�r�l a helys�gben. Egy f�lke volt! R�m�lten tekintettem ki az ablakon. A vonat sz�guldott. Atya�g… mibe keveredtem!
- M�gis milyen vonaton? – tettem fel az �jabb k�rd�st – imm�ron lejjebb v�ve a hanger�t -, el�re f�lve a v�laszt�l.
- A Roxfort Expresszen. M�gis hol m�shol? – v�laszolt a szigor� tekintet� n�.
- Tess�k?
- Megtudhatn�m, hogy �n kicsoda?
- L… Liz Corner – feleltem rekedten, mik�zben le�ltem, megel�zve a dolgot, hogy �jb�l el�juljak.
Ez m�r nekem is sok volt. A Roxfort Expresszen. J� vicc.
- Liz? – hallottam a t�volb�l a f�rfi hangj�t.
- Elisabeth – mondtam a teljes nevem.
Biztos voltam benne, hogy csak �lmodok, �s mindj�rt fel�bredek.
- �s elmondan�d, hogy mit kerest�l �jultan a peronon? – k�rdezett �jb�l a f�rfi.

�jb�l r�juk emeltem a tekintetem, �s jobban megn�ztem �ket. Ha jobban belegondolok… ez az id�sebb h�lgy a szigor� tekintet�vel �s pengev�kony ajkaival ak�r McGalagony professzor is lehetett volna… a m�sik ember pedig, h�t…

- H�t azt �n is szeretn�m tudni – cs�szott ki a sz�mon. - Mondj�k, t�nyleg a Roxfort Expresszen vagyunk, vagy ez csak egy rossz vicc? – m�g mindig nem hittem el ezt az eg�szet. Hogyan is hihettem volna?
- H�t m�gis hol lenne Ms Corner? – k�rdezte t�relm�t vesztve a n�. � Remus Lupin, �n pedig Minerva McGalagony vagyok.
Ms Corner... h�t ez j�. Mit mondott, hogy kicsod�k?! Na j�, ekkor t�rt ki bel�lem a nevet�s. Egyszer�en nem tudtam visszafogni magam. Ez k�ptelens�g.
- Mi olyan nevets�ges? – k�rdezte szel�den Lupin.
- Hogy… hogy… �n�k… sz�val McGalagony professzor �s Lupin professzor…
- �n t�nyleg nem vagyok professzor.
- �n �gy �rtettem, hogy ez nem lehets�ges, mert maguk igaz�b�l nem is l�teznek.
- M�r hogy ne l�tezn�nk! Hisz itt �llunk! - csattant fel McGalagony. – Viszont mag�r�l m�g mindig nem tudjuk, kicsoda. �s, hogy hogy ker�lt ide.
- Elisabeth Corner, ahogy mondtam. �n csak kipr�b�ltam… Istenem! �tfutottam a falon? Ez lehets�ges?
- Azt hiszem, jobb le, ha le�l�nk, �s megbesz�lj�k ezt az eg�szet… nyugodtan – tette hozz� Lupin l�tva McGalagony professzor arckifejez�s�t, aki tov�bbra is �llva maradt.
- Minden di�k a falon j�n �t – folytatta a f�rfi.
- De �n nem di�k vagyok! - fakadtam ki. - Csak egy l�ny, akivel furcsa dolgok t�rt�ntek a ny�ron, �s �n csak ki akartam der�teni az igazs�got.
- Egy mugli? – k�rdezte falfeh�ren McGalagony.
- H�t… �gy is mondhatjuk – feleltem zavartan.
- Muglik nem tudnak �tj�nni a falon. Az lehetetlen – mondta Lupin, akinek az arcvon�sain l�tszott, hogy m�r � sem a megtestes�lt nyugalom.
- Akkor valami baj van a fallal – feleltem -, mert itt vagyok.
- Ha maga mugli, honnan tud a falr�l �s mindenr�l?
- A k�nyvekb�l!
- Hogy mikb�l?
- H�t a Harry Potter k�nyvekb�l!
Mindegyik�j�k �gy n�zett r�m, mint egy elmebetegre. Mondjuk ezen, egy cseppet sem csod�lkoztam. Annak is �reztem magam.
- Fogalmunk sincs, mir�l besz�lsz.
- De h�t Harry Potter t�rt�net�t mindenki ismeri! Az eg�sz vil�g! Azt hogy, h�nyszor k�zd�tt Voldemorttal – a k�t feln�tt halkan felszisszent, b�r err�l �n nem vettem tudom�st – Hermion�t, Ront, �nt McGalagony professzor, aki �tv�ltoztat�stant tan�t �s �nt Mr Lupin, aki… - j�zus, majdnem v�rfarkast mondtam… - aki s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t tan�tott.

M�g mindig el�gg� furcsa pillant�sokat l�velltek fel�m.

- M�rmint az eg�sz var�zsl�vil�g?
- Nem, dehogy! – tiltakoztam hevesen, mi�rt nem �rtik, amit mondok? – Minden ember, mugli, ahogy maguk mondj�k.
- Ha err�l az eg�sz vil�g tudna, akkor abb�l m�r r�g botr�ny lenne! R�ad�sul akkor nem csak magam pr�b�lt volna �tfutni a falon.
- H�t m�r m�sok is pr�b�lt�k.... de csak n�h�ny fanatikus elmebeteg rajong�… de ez nem sz�m�t. A k�nyvekb�l ismerik a vil�got! Azt nem tudj�k, hogy val�j�ban l�tezik! M�r ha nem �lmodom…
- M�r hogy �lmodna? – k�rdezte felh�borodva a tan�rn�.
- McGalagony professzor… V�ltan�k n�h�ny sz�t Elisabeth-tel – v�gtam egy fintort, nem szeretem, ha �gy h�vnak -, ha nem gond. Azt hiszem, kezdem meg�rteni a dolgokat – mondta udvariasan Remus.
- Rendben. �gyis meg kell n�znem a di�kokat – felelte a professzor, majd elhagyta a kup�t.
- Nos – fordult Lupin fel�m – Sz�val azt �ll�tod, hogy a te vil�godban l�teznek ilyen Harry Potter k�nyvek?
- Igen – feleltem.
- �s mir�l sz�lnak ezek a k�nyvek pontosan?
- H�t minden k�tet egy tan�vet �r le. A c�mek sorrendben Harry Potter �s a B�lcsek K�ve, azt�n Titkok Kamr�ja, azt�n az Azkabani fogoly, T�z Serlege �s a F�nix Rendje, m�g kett�t nem �rt meg az �r�n�, de m�r azok is folyamatban vannak. Az utols� v�ge, hogy a peronon Mordon professzor besz�l Vernon Dursley-vel, hogy…
-… mindenk�ppen tartj�k Harryvel a kapcsolatot – fejezte be a mondatom Lupin csod�lkoz� arckifejez�ssel.
- Igen – b�lintottam.
- �rdekes – mondta sz�kszav�an.
- Azt akarja mondani, hogy ezek mind megt�rt�ntek? – k�rdeztem halkan.
- Igen, azt.
- J�zusom – suttogtam elk�pedve.
- Ez lehetetlen.
- Ezt a sz�t ny�ron el�g sokszor haszn�ltam… de v�rjunk csak… az nem lehet, hogy senki nem tudott a k�nyvekr�l. Hisz �vek �ta ezt hajtja a eg�sz vil�g.
- Senki nem hallott r�la, arr�l biztosan tudn�nk. Pedig j� p�r muglisz�let�s� di�k van – l�tszott Lupinon, hogy nagyon gondolkozik valamin.
- De h�t nem l�tezhet k�t fajta vil�g! – csattantam fel.

A f�rfinek erre hirtelen felcsillant a szeme.

- Igen! Csak ez lehet… - fogalmam sem volt, mir�l besz�l… - most �rtes�tenem kell Dumbledore-t err�l a dologr�l.
- �s �n addig mit csin�ljak? Ugye nem akar itt hagyni egyed�l? Nekem haza kell mennem! A sz�leim meg fognak �lni!

Kezdtem k�ts�gbeesni. Itt �l�k egy vonaton, ami egy var�zsl�iskola fel� tart, �s teli van var�zsl�kkal �s boszork�nyokkal. Most esik le… Itt van a vonaton Harry, Hermione Ron… �s Draco is! Hirtelen nagyon izgatott lettem! Viszont ez azt jelenti, hogy l�tezik… Voldemort is. Ez a n�v most sokkal f�lelmetesebbnek hangzott, mint m�skor. Eddig olyan k�nny� volt kimondani. De... mit fogok mondani a sz�leimnek! Ez a vonat csak este �r az �llom�sra, ha j�l tudom. Nekem pedig m�r r�g otthon k�ne lennem! Az �vnyit� reggel nyolckor kezd�d�tt, �s k�r�lbel�l kilenckor v�get is �rt.

- Nem hiszem, hogy b�rmit is tudn�nk tenni. �n �rtes�tem az igazgat�t, te pedig, nos... itt maradhatsz, vagy szeretn�l ink�bb m�shova menni?
- Nem akarok egyed�l �lni �r�kig – sz�ltam kicsit indulatosan.
- J�l van. Akkor gyere – mondta Lupin eln�z�en mosolyogva, b�r a tekintet�ben l�ttam, hogy el�gg� meg van zavarodva.
V�gigment�nk az eg�sz vonaton. Szinte minden f�lke teli volt. Als�bb �vesekhez meg nem szerettem volna be�lni, s ahogy l�ttam Lupin sem akart hozz�juk betenni. V�g�l meg�lltunk az utols� f�lk�k egyike el�tt.
- �gy gondoltam, a legjobb kezekbe adlak. J� lenne, ha senkinek nem besz�ln�l arr�l, hogy ki vagy, �s a vil�godr�l, b�r �k �gyis kih�zz�k bel�led… sz�val, de k�rlek m�snak egy sz�t se! – k�r�s�n l�tszott, hogy parancsnak sz�nta, de ez �rhet� is � volt.
- Rendben – v�laszoltam k�szs�gesen.

A f�rfi kinyitotta az ajt�t, �n pedig kihajoltam m�g�le �s belestem a kup�ba. Ott h�rom fiatal tart�zkodott. Egy fi�, aki kitart�an b�mult ki az ablakon, �gy nem l�ttam az arc�t. Mellette egy hull�mos barna haj� l�ny �lt, aki egy k�nyvet olvasott. Vel�k szemben pedig egy v�r�s haj� fi�. �reztem, ahogy kisz�rad a torkom. S mintha a leveg�t is nehezebben vettem volna. H�t t�nyleg �k azok? Mindh�rman csak volt tan�ruk k�hint�s�re n�ztek fel, illetve fordultak el az ablakt�l.

- Nem lenne gond, ha egy utassal gyarapodna a f�lke, �gy gondoltam itt lenne a legjobb helye.
- Dehogy – felelte mosolyogva a l�ny.
- Rendben, m�g visszaj�v�k – felelte, s azzal ell�pett el�lem, �n pedig teljes �letnagys�gban ott �lltam el�tt�k, megk�v�lten.
- �hm… Sziasztok - az�rt ennyit siker�lt kipr�selnem magamb�l
- Hello - hangzott a h�rom k�sz�n�s egyben.
Lehuppantam a szabad helyre, majd �tvettem egyik l�bam a m�sik f�l�tt. L�ttam, ahogy ahogy a mellettem �l� v�r�s haj� fi� szemei kit�gulnak a csod�lkoz�st�l, s a t�bbiek is furcs�n m�regettek.
- Liz Corner vagyok - mondtam csevegve.
- Hermione Granger.
- Ron Weasley
- Harry Potter.

Valahogy ett�l tartottam... Szem�gyre vettem �ket. Ron teljesen olyan volt, mint ahogy azt elk�pzeltem. Magas, Weasley-kre jellemz� v�r�s haj, kicsit szepl�s. Hermione, nos � is, de l�tszott rajta, hogy ezen a ny�ron sokat v�ltozott, legal�bbis a k�nyv le�r�s�hoz k�pest. Karcs� alakja kit�nt a ruh�kban, a haja laza hull�mokban omlott a v�ll�ra, az arca is finom von�s� volt. T�nyleg sz�p l�ny lett bel�le. Harry, tal�n � t�nt a legfurcs�bbnak k�z�l�k. K�ls� tulajdons�gai azonosak voltak a k�nyvbelivel. Rakonc�tlan, fekete tincsei sz�zfel� �lltak, szem�veget is viselt, azonban a z�ld szemei... Valahogy nem ilyennek k�pzeltem el a tekintet�t. Annyira szomor� volt, f�jdalommal teli. Tal�n tudta, hogy r�la gondolkodom, mert szinte azonnal elkapta a fej�t. Biztos azt hitte, �n is csak egy �r�lt rajong�ja vagyok, aki a sebhely�re k�v�ncsi. B�r mondjuk, sz�vesen megn�zn�m, de a haja eltakarja.

- �j tanul� vagy? – k�rdezte k�v�ncsian a prefektus l�ny – B�r biztosan, mert eddig soha nem l�ttalak. Melyik iskol�b�l j�tt�l? Sz�val…
- Hermione – k�hintett egyet Ron. – Egyszerre csak egy k�rd�st, �s hagyd sz�hoz jutni.
Magamban megmosolyogtam az esetet.
- H�t az az igazs�g, hogy �n egyb�l sem j�ttem, mivel jelenleg is tanulok valahol, �s nem sz�nd�kozom onnan elmenni.
- H�t akkor mit keresel itt? – k�rdezte Ron.
- �tj�ttem a falon, majd el�jultam �s a vonaton �bredtem fel.
Na ez azt�n a magyar�zat…
- Ezt nem eg�szen �rtem… ha m�s iskol�ba j�rsz, meg minden, akkor mi�rt j�tt�l �t a falon? – tudakolta Hermione.

Fantasztikus… �jabb h�rom emberrel gyarapodott azoknak a sz�ma, akik elmebetegnek hisznek, persze magamon k�v�l. �gy d�nt�ttem elej�t veszem mindenf�le tal�lgat�snak, �s elmes�lem az eg�sz t�rt�netet. L�ssuk mi lesz.

- �n nem vagyok boszork�ny. T�rt�nt velem p�r furcsa esem�ny a ny�ron, amir�l arra engedtem k�vetkeztetni, hogy tal�n t�nyleg l�tezik a m�gusvil�g. Ugyanis ak�r milyen hihetetlen az �n muglivil�gomban l�teznek Harry Potter k�nyvek, amelyek az eddig �t �v esem�nyeit mes�lik el, term�szetesen Harry szemsz�g�b�l – az illet� felvonta a szem�ld�k�t -. Lupin professzor szerint ti ezekr�l a k�nyvekr�l m�g �letetekben nem hallottatok, pedig ez a legh�resebb reg�ny m�r �vek �ta. Sz�val �gy gondoltam, miut�n megl�ttam egy f�rfit �tmenni a falon, �n is megpr�b�lom. Az utols� dolog, amire eml�kszem az az, hogy el�jultam, majd egy f�lk�ben �bredtem fel, ahol Lupin �s McGalagony volt, �s, az�ta meg itt �l�k, �s fogalmam sincs r�la, hogy jutok haza.
A sz�noklatom alatt meglep� v�ltoz�sok mentek v�gbe. El�sz�r ki�lt az arcukra a k�v�ncsis�g, azt�n a csod�lkoz�s, majd a d�bbenet. V�g�l Ron sz�ja mosolyra h�z�dott, �s a fi� hatalmas nevet�sben t�rt ki. Keresztbe fontam magam el�tt a karjaim, �s �rdekl�dve figyeltem tov�bb a nevetve-k�nnyez� Griffend�lest. Hermione csak �sszesz�k�tette a szemeit. Harry, nos � ugyanolyan rezzen�stelen arcot v�gott, mint eddig. V�g�lis ahhoz k�pest, hogy azt v�rtam mindh�rman kir�h�gnek, nem rossz ar�ny.

- Tudom, hogy hihetetlen, amit mondtam, de igaz.
- Mi Harryvel soha nem hallottunk ilyen k�nyvekr�l… Ron hagyd m�r abba a nevet�st! – rivallt r� a l�ny v�r�s haj� bar�tj�ra.
- J�… de ez… annyira… huh… abbahagytam – f�jta ki mag�t a prefektus. – Nem b�rom – tette hozz�, �s �jb�l r�j�tt a kacar�sz�s.
Hermione csak legyintett, majd visszafordult hozz�m.
- De ha mugli lenn�l, nem tudt�l volna �tj�nni a falon se, ez benne van a …
- Roxfort t�rt�net�ben.
- Igen, olvastad?
- M�r, hogy olvastam volna? Mugli vagyok! Csak sejtettem, hogy ezt fogod mondani, mert sokszor j�ssz ezzel…
- Ezt meg honnan tudod? Nem is ismersz.
- Jobban, mint hinn�d – feleltem. – Mondtam m�r, hogy mindent tudok r�latok a k�nyvekb�l. �t jelent meg eddig. S mindegyik egy-egy tan�vet �r le.
- Ez k�ptelens�g – felelte a m�r besz�lni k�pes Ron.
- �n is folyton ezt hajtogattam.
- Bizony�tsd be. Bizony�tsd be, hogy nem hazudsz. Mondj olyan dolgokat, amiket h�rmunkon k�v�l, nem tudhat senki m�s – Harry most sz�lalt meg el�sz�r mi�ta itt bent vagyok.

Nem tudom eddig milyenek k�pzeltem el a hangj�t, de most megborzongtam t�le. Kicsit m�ly, m�gis kellemes hangz�s� volt, �s valahogy szomor�an csengett.

- Hm…nem tudom, mi az pontosan, amit csak ti tudtok.. P�ld�ul, hogy Hermione id�nyer�t haszn�lt harmadikban, Edevis t�kre, vagy mikor m�sod�vesen Sz�zf�l�-f�zettel lementetek a Mardek�r klubhelyis�gbe, a Trim�gus Tusa minden egyes mozzanat�t el tudn�m mes�lni, az, hogy Rita Vitrol bejegyzetlen anim�gus, majd �t�d�v, mikor Harry-t �s Dudley-t megt�madt�k a dementorok, a j�slat…

- …ami sz�tt�rt – fejezte be Hermione.
- Igen, ami sz�tt�rt – ism�teltem meg, s k�zben r�sand�tottam Harry-re, aki szint�n engem n�zett. Pillant�somb�l r�gt�n meg�llap�thatta, hogy tudok a j�slat val�di kil�t�r�l. Gyorsan el is kapta a tekintet�t.
- Sz�val hisztek nekem? – tettem a fel a d�nt� k�rd�st.

Ron tan�cstalanul n�zett bar�taira. Harry nem mondott semmit, csak Hermione sz�lalt meg.

- Nem tudom. Ez az eg�sz annyira furcsa, de magyar�zatot viszont nem tudok adni r�.
- Tudok id�zni is t�letek.
- Mint p�ld�ul?
- Rem�lem, el�gedettek vagytok magatokkal. Meghalhattunk volna, vagy, ami m�g rosszabb, kicsaphattak volna minket. �s most, ha nem veszitek zokon, lefekszem – adtam el� m�v�szien az egyik kedvenc Hermione r�szem.
- Ez mikor volt? – k�rdezte Ron.
- Els�ben. Azon az est�n, mikor tal�lkoztatok Bolyhosk�val.

Hermione kicsit mintha elpirult volna, azonban l�ssanak csod�t, Harry elmosolyodott. S ez az apr� gesztus, m�g ha csak egy picit is, de valahogy kedvesebb� tette komor arc�t. Most has�tott bel�m a felismer�s, hogy mi�rt van ez a szomor� tekintet, s�t�t arckifejez�s... Sirius Black. Tavaly halt meg. Harry m�g biztosan nem tudta feldolgozni, b�r hogyan is lehetne.

- Nem is k�pzelitek, mekkora �r�let van a vil�gban a k�nyvek miatt. Egyes emberek m�g tal�rban is k�pesek j�rni-kelni az utc�ban! A gyerekek mind Harry Potternek akarnak �lt�zni.
- H�t ez fantasztikus – mondta Harry szarkasztikusan. - Tal�n m�g sebhelyet is rajzolnak a homlokukra?
- Ami azt illeti, igen – feleltem.
- Na j� – mondta m�rgesen Harry, mik�zben felpattant hely�r�l. – Nekem ennyi el�g volt –azzal kiviharzott a kup�b�l, �s bev�gta maga m�g�tt az ajt�t.