Hermione lassan, k�b�n t�rt mag�hoz. Minden tagja neh�znek �s ernyedtnek tûnt, s �gy �rezte, �vekig tudna m�g aludni, �m meg kellett tudnia, hol van �s mi is t�rt�nt pontosan. R�ad�sul az orr�t is piszk�lta valami. A csiklandoz� �rz�s szinte elviselhetetlen volt. Mikor a boszork�ny bossz�san kinyitotta a szemeit, f�ny der�lt a zavar� �rz�s mibenl�t�re. Hermione l�legzete elakadt, ahogy v�gre felfogta, hol is fekszik pontosan. Illetve ink�bb *kin*. Megmentõje egy fat�rzsnek dõlve �lt a f�ld�n, a nõ pedig az õ mellkas�n fek�dt. A f�rfi hossz�, v�llain �tbuk� aranyszõke haja volt az, ami a boszork�ny orr�t csiklandozta.
- H�t magadhoz t�rt�l v�gre? - sz�lt a hajzuhatag gazd�ja m�ly, b�rsonoys hangj�n. Hermione b�lintott, majd pironkodva fel�lt.
- Hol vannak a t�bbiek? - k�rdezte a boszork�ny ,s sz�v�t ism�t �sszeszor�totta t�rsai ir�nt �rzett aggodalma. Paavo megvonta a v�ll�t, majd fel�llt �s kiny�jt�ztatta elg�mberedett tagjait.
- Nem tudom. Nem �rzem �rnõimet sehol a k�zelben. �n nem agg�dn�k miattuk - tette hozz� sietve a nõ k�ts�gbeesett arckifejez�s�t l�tva. - Liisa �s Sanna tudnak magukra vigy�zni, csak�gy, mint a m�sik k�t haland�. Ez�rt mertem ut�nad j�nni �s sorsukra hagyni õket.
- K�sz�n�m, Paavo... Nem is tudom, mi t�rt�nt volna, ha te nem tal�lsz meg.
A v�mp�r ism�t megvonta a v�ll�t, b�r m�skor t�k�letesen sztoikus arc�n halv�ny mosoly jelent meg.
- Nincs vesztegetni val� idõnk. Meg kell tal�lnunk a t�bbieket, min�l hamarabb, ann�l jobb - ezzel kiny�jtotta a kez�t �s felseg�tette a fiatal boszork�nyt a f�ldrõl.