Hermione egyed�l �bredt. Furcsa �rz�s volt, t�ls�gosan is hozz�szokott m�r ahhoz, hogy minden reggel Draco karjaiban nyitja ki a szemeit. Hirtelen rossz �rz�s ker�tette hatalm�ba a boszork�nyt. Tudta, alaptalanul agg�dik a f�rfi�rt, de �szt�neinek akkor sem tudott parancsolni...

�gy h�t minden �sz�rv ellen�re kib�jt az �gyb�l �s fel�lt�tte a vastag t�li tal�rt, amit tegnap este kik�sz�tett mag�nak.


***


A h�z igen kihaltnak tûnt, de egy kis bolyong�st ut�n siker�lt megtal�lnia Sann�t. A nõ a szalonban �lt, t�rd�n egy vaskos k�nyvvel.

- J� reggelt - k�sz�nt a v�mp�r, fel sem pillantva olvasm�ny�b�l.

- J� reggelt. Hol vannak a t�bbiek?

- Perselus, Paavo �s Draco az erdõ k�r�li v�dõbûb�jokat ellenõrzik, a nõv�rem pedig m�g alszik, ha j�l sejtem. Nem vagyunk hozz�szokva a napli �letm�dhoz.

- Oh...�rtem.

Hermione le�lt a fal mellett helyet foglal� egyik antik kanap�ra, majd kezeit �sszefonta az �l�ben. Sanna m�g mindig nem n�zett r�, �gy tekintet�t k�r�lj�rtatta a t�gas helys�gen �s a hatalmas polcokat megt�ltõ k�nyveken �s �vegcs�ken. A nõv�rek eg�sz k�nyvt�rra val� olvasnival�val rendelkeztek, s a k�tetek n�melyike val�sz�nûleg t�bb sz�z �vre visszany�l� m�lttal rendelkezhetett. A fiatal boszork�ny azon sem csod�lkozott volna, ha a megs�rgult lapokat m�r csak a v�dõbûb�jok tartott�k volna �ssze.

- Nagyon szereted, nem igaz?

Hermione ijedt�ben majdnem leesett a kanap�r�l. A v�mp�r nyugodt, halk hangja szinte k�sk�nt szelte �t a k�r�l�tt�k uralkod� t�k�letes csendet.

- �h..tess�k? - k�rdezett vissza a boszork�ny �rtetlen�l pislogva.

Az idõsebb nõ mindentud�an elmosolyodott.

- Drac�t. Nagyon szereted, igaz?

Mif�le k�rd�s ez, gondolta Hermione zavartan, de az�rt v�laszolt.

- Igen, nagyon szeretem.

- Annyira, hogy b�rmit megtenn�l �rte.

Hermione sz�tlanul b�lintott, majd k�v�ncsis�ga fel�lkerekedett rajta.

- �s te? B�rmit megtenn�l Pi... Perselus�rt?

Sanna-Maria elõsz�r meglepettnek tûnt, majd elgondolkozott a v�laszon.

- Azt hiszem, �n m�r bizony�tottam ezt - sz�lt v�g�l. - Azt akarom, hogy tiszt�ban legy�l az �rz�seiddel - folytatta. - Innen nincs vissza�t. Ha �gy �rzed, a Draco ir�nt �rzett szerelmed nem el�g erõs...

- De az! - v�gott a szav�ba Hermione szenved�lyesen. A v�mp�r el�gedetten elmosolyodott.

- Sz�vbõl rem�lem, fiatal boszorka. Sz�vbõl rem�lem.

***

A f�rfiak visszat�rt�ig nem besz�ltek t�bbet.